Reggeli Hirlap, 1924. augusztus (33. évfolyam, 175-199. szám)
1924-08-01 / 175. szám
Péntek, 1924 augusztus 1. :t oldal_______________________________________UI-jrCELl HÍRLAP Ellentétes felfogások a főbiztos jogi helyzete körül Újabb akció készül a hátbérkérdésben — A probléma politikai vonatkozásai — Sándor Pál nyilatkozata a Reggeli Hírlapnak A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon. A közelmúlt napok mindendikén részletesen beszámolt a Reggeli Hírlap arról az akcióról, amelyet a fővárosi iparos és kereskedővilágindított a házbéreknek havonként fizetendő engedélyezése miatt. Megírtuk, hogy a 33-as bizottság, amely elé a kérdést vitték, Vass József iíilmiszterelnökhelyettes és népjóléti miniszter álláspontját tette magáévá, amelynek értelmében a negyedévi házbért egy összegben tartoznak a lakók lefizetni s a boltbéreknél csupán annyi kedvezményt nyújtottak, hogy az augusztus hó 15-ikéig fizethető le. Az az akció, melyet a fővárosi iparos és kereskedővilág indított, természetesen nem lokális, hanem országos jelentőségű volt, mert hiszen a gazdasági élet pangása vidéken még sokkal jelentékenyebben érezhető, mint a fővárosban, amelynek idegenforgalma enyhíti az üzlettelenséget valamenynyire. A kérdésnek azonban különösszépen érdekességet adott az, hogy mögötte nagymértékben megnyilvánult mindkét oldalról bizonyos politikai tendencia is. Ez az oka annak, hogy ez az akció a közeli napokban már a politika homlokterébe kerül és politikai körökben igen élénken foglalkoznak a kérdés egyes részeivel. Különösen Sándor Pál nemzetgyűlési képviselőnek az az indítványa került élesen a politikai bonckés alá, melyben annak az óhajtásnak adott kifejezést, hogy ezt ,a kényes kérdést elbírálás végett Smith Jeremiás népszövetségi tömegbízott elé kell terjeszteni. Ennek az indítványnak a kapcsán Sándor Pált különböző vádakkal is illették és a kormány részéről az akciónak ilyen terelését megakadályozandó olyan kijelentések hangzottak el, hogy ez a kérdés kizárólag belső kormányzati kérdés lévén, abba a főbiztosnak semminemű beleszólása nem lehet. Ezzel szemben ellenzéki oldalról határozottan állítják, hogy a népszövetségi főbiztosnak csupán, a magyar politika általános irányelvének megszabása körül nincs befolyása, ellenben teljesen jogosan adhat tanácsot, vagy szólhat bele olyan kérdésekbe, amelyek a szanálási akció keresztülvitelével valamelyest összefüggésben vannak. Ellenzéki oldalon hivatkoznak arra, hogy a népszövetségi főbiztos szerepe épen arra terjed ki, hogy a szanálási akció zavartalan lebonyolítását ellenőrizze és minden olyan nehézséget eltávolítson az útból, amely az akcióinak sikerében veszélyezteti. Márpedig —mondották munkatársunk maik — a gazdasági élet bármilynemű megbénítása, vagy az adózó polgárok terhének lehetetlen megnövelése — mint a házbérkérdés ügyénél ez fennáll — természetesen közelről érinti a szanálási akciót. Egyébként is — mint munkatársunk előtt az ellenzéki oldalról hangoztatták — elsősorban a kormány hivatkozott arra, hogy a kincstári haszonrészesedésnek havont kint történő lerovását elsősorban a népszövetségi főbiztos ellenezné, mert ezzel megbénítva látná a szanálási akció zavartalan lebonyolítását. Az ellenzék tehát csupán közvetlen forrásból, magától a népszövetségi főbiztostól akart meggyőződést szerezni, hogy a kormány felfogása fedezi-e mindenké,, hisz elkezdte. Átengedem önnek az elsőséget, de gyorsan beszéljen, mert közeledik a feleségem. — Hát csak azt akarom mondani, teljesen igaza van Dombinak. — Csak ennyit? És erre most jött rá? — Nem éppen most, de mit néz rám olyan gyanús mosolygással? Hallott talán valamit? — Oh, óh, nem sokat adok a mendemondára... — De kérem, egész kiváncsivá tesz. — Bach, ne izgassa magát. Férfidolog. — De mégis? — És hát, az a... hisz tudja már... — Tilda? — Igen. — Á — kacagott fel a fogász — már lejárt. — Miért? A másik miatt? — Várjon, mindjárt ideér a feleségem. De úgy látszik, stációt tart a kis Mándokinénál. Bájos nő. Mi? — Igen. És jóba van az Ön feleségével? — Hát ezt miért kérdi? — Kérem, ne nézzen úgy rám. Előttem nem titok semmi... Ez sem. — Persze, persze csikorgatta a fogát a másik — nem csoda, ha pontos értesülései vannak. Azt hiszi én mit sem tudok? Nagyon téved! — Ugyan kérem, azért, mert az ember állandóan egy trafikba jár! — És a trafikosnő véletlenül fiatal és csinos.... — Látja, éppen itt van a tévedés, mert a trafikosnő sem nem csinos, sem nem fiatal... — Lehet, hogy otthon testetlenül nem olyan szép... De azt csak maga látja... ben a népszövetségi főbiztos álláspontját. Mert az ellenzéknek az a felfogása, hogy egy ország szanálásának keresztülvitelére egyrészt ilyen jelentéktelen tétel neon lehet irányadó, másrészt a kincstári haszonrészesedés egyösszegűen való lefizetése — ha az a szanáláshoz feltétlenül szükséges — még mindig megvalósítható lett volna a házbéreiknek ideiglenes havonként történő fizetése mellett is. Ebben az ügyben egyébként Sándor Pál nemzetgyűlési képviselő a következőket mondotta munkatársunknak: — Indítványomat merőben helytelenül ítéltek meg. Véleményem szerint ugyanis, amint a kormány a hátbérkérdésnél a szanálási akcióra hivatkozott, abban a pillanatban az már nem belügy, hanem olyan kérdés, amelybe a népszövetségi főmegbízottnak feltétlenül beleszólása van. Én egyébként sem azt indítványoztam, hogy a népszövetségi főbiztos intervencióját vegyük igénybe a magyar kormánynál, hanem csupán annyit proponáltam, hogy kérdezzük meg a népszövetségi főbiztost, várjon tényleg fennállni az akció keresztülviitelében a nehézség, ha a házbéreket s ennélfogva a kincstári részesedést havonkint fizetnék. Mert felfogásom ma is az, hogy ez nem befolyásolhatja a szanálási akciót. Egyébként ma is föntartom azt a véleményemet, hogy a kormány helytelenül járt el, amikor elzárkózott a kis egzisztenciák érdekének védelme elől és a népjóléti miniszter különösen rossz szolgálatot tett a kormánynak, amikor merev elzárkózottságával egyenesen provokálta az elégedetlenséget. Értesülésünk szerint az akció még nem nyert befejezést. Ellenzéki körökben ugyan még nem döntöttek arról, hogy az egész kérdést a politika terére vigyék-e át, vagy pedig társadalmilag indítsanak még erőteljesebb mozgalmat a kormány álláspontjának megváltoztatására. Úgy tudjuk, hogy a közeli napokban az érdekeltségek a politikai világ bevonásával újabb akcióba kezel s ezen történik döntés arra nézve, hogy milyen mód kínálkozik a legalkalmasabbnak a kormány merev magatartásának megtörésére. A baloldali ellenzéki politikusok között ma is az a felfogás uralkodik, hogy a megoldásnak egyetlen módja a nemzetgyűlés összehívása, amelyen tisztázandónak vélik a népszövetségi főbiztos jogi helyzetét is. Sir William Goode szerint Európa ismét hitelképes Beszélgetés az angol pénzügyi szakértővel Középeurópa rekonstrukciójáról, Magyarország, Ausztria és az SHS királyság kilátásairól (A Reggeli Hírlap bécsi szerkesztőségétől.) Sir William Goode, aki a háború befejezése után az angol kormány megbízásából mint a bécsi reparációs bizottság elnöke Ausztria újjáépítésében vett részt, majd mostan hosszabb ideig Budapesten tartózkodott és nagy érdemeket szerzett a magyar kölcsön sikere körül, átutazóban néhány napot Bécsben töltött. Sir William Goode ma utazott tovább Parisba, távozása előtt azonban rendkívül érdekes nyilatkozatokat tett a Reggeli Hírlap számára. Különböző kérdésekre adott feleleteit a Reggeli Hírlap bécsi szerkesztősége a következőkben foglalhatja össze: Úgy Budapesten, mint Bécsben örömmel tapasztaltam, hogy már mutatkoznak a gazdasági gyógyulás szimptómái. E jelenségek Európát, akárcsak a háború előtt, ismét hitelképessé teszik. Amerika örömmel kíséri figyelemmel ezt a folyamatot és igyekszik minél előbb a békebeli állapotokat Európában megteremteni. A Londonban tárgyaló bankárokban meg van nemcsak a jóakarat, de az erő is, hogy hozzájáruljanak Középeurópa gazdasági helyzetének megszilárdításához. Természetes és ezen nem is szabad csodálkozni, ezt nem is szabad rossz néven venni, hogy Amerika nem tisztán erkölcsi okok miatt törekszik erre. Az amerikai ipar már jó idő óta pang, a pénzbőség valósággal fenyegeti az Északamerikai Egyesült Államokat, úgy hogy az amerikai tőke kénytelen új befektetési lehetőségek után nézni, az ipar pedig új piacot keresni. Az én információm szerint Amerika a legrövidebb időn belül folyósítani fogja a nagy befektetési hitelt Németországnak. Az amerikai tőke azonban csakhamar fel fogja keresni Ausztriát, Magyarországot, sőt Jugoszláviát is, amely országok csakhamar érezni fogják az amerikai pénz beözönlésének jótékony hatásait. Természetes azonban, hogy mindenekelőtt azoknak az országoknak meg kell szüntetni több kellemetlen korlátozó rendelkezést. Csak a devizaközpontokra utalok, amlyek ma ugyan már enyhébben működnek, azonban ezen a téren érvényesülni kell a szabadforgalomnak.• Az amerikai tőke látni fogja, hogy a dunai államokban nem fenyegeti veszély, úgy csakhamar meg fogjelenni, mivel nemcsak a középeurópai országoknak van nagy szükségük pénzre, de az amerikai tőke is új befektetési lehetőséget keres. — Hát igen, eljárok hozzá néha, mert szellemes, művelt nő és... — Csak ki vele bátran, férfidolog... Tudja vannak nagyon szép pillanatai... Én inkább a vállát gondolom...— Az,semmi, de micsoda kebel! A háta... — A szája is rendkívül izgató. Mindig nedves és szinte lihegi a csókot... — Lihegj? Harapja!? —• A vigyázzon csak, jönnek az asszonyok. — Kézit csókolom! — Szervusz fiacskám! Két idősecske, kövér nő tipeg az urakhoz, agyonfűzve, halálra izzadva. — Kérlek — mondja az egyik — és beleölti kezét a fogász karjába, én legjobban szeretnék hazamenni. Hallatlan, ami itt történik. — No, no édesem, mi az? — Hát az a lány, az a festetthajú szőke... Semmi fiam, az csak a Dombi úr titkárnője. Együtt dolgoznak, illő volt, hogy meghívja... — De mégis skandalum, hogy néznek azok egymásra. És az asszony ezt tűri! — Lehet, hogy mit sem tud — mondja sunyin Pusztai és titkon Mándokiné felé pillant. Én nem tűrném. — mondja Pusztainé a férje vállára könyökölve. — Nem én, pedig mi is 25 éves házasok vagyunk. De azért ma is elválnék... Ali, öregem! A kis embernek nehéz volt az asszony sok húsa, szinte lehúzta a vállát- Kissé eltolta magától és csöndes komolysággal nézte, mint cson ki Dombi a szőke lánnyal és sok meggyőződéssel vetette oda a feleségének: — Ugyan lelkem, nem kell az ilyesmit komolyan venniü, férfidolog és punktum... Newyork Atlantisz sorsára jut? Newyorkból jelentik. Az amerikai közvéleményt élénken foglalkoztatja az egyik nagy amerikai világlapnak a napokban megjelent érdekes Ikre. A lap ugyanis megszólaltatja dr. Todt tanárt, a kiváló asztronomust, aki tudományos alapon kimutatja, hogy Newyorkot a végpusztulás fenyegeti. Ha nem hagyják abba a petróleum források után való lázas kutatást. Newyork városa, alatt ugyanis két földalatti réteg az erős nyomás következtében egymás felé tolódik és ez a processzus előbb-utóbb földrengésben nyilvánulhat meg a föld felszínén. Newyork veszedelmét fokozzák az aránylag kis területen emelt kártömegek és felhőkarcolók súlya, amely fokozza a föld belsejében ezekre a rétegekre a nyomást. Todt tanár szerint hasonlóképen nagy veszedelemben forog Newyorkon kívül az egész Mannhatam állam, mert a talajviszonyok ebből a szempontból ezen az egész területen veszedelmet rejtőek. Todt tanár kijelentései kínos feltűnést keltettek és Amerika tudósai körében élénk vitát provokáltak. Természetesen a legtöbben ellene fordulnak Todt tanár hipotézisének és ezt számos tudományos érvvel iparkodnak eldönteni. A nagy vita azonban még nem fejeződött be és így még nincs eldöntve, hogy kinek van igaza, Todt tanárnak-e, aki katasztrófát jósol, vagy pedig azoknak, akik ebben a jóslatban nem hisznek. Jaures holttestét a Pantheonba szállítják Páriából jelentik. A kamara csütörtöki ülésén elfogadta a kormánynak azt a javaslatát, amely szerint, a szocialisták 10 évvel ezelőtt meggyilkolt kiváló vezérének és padilistának, Jauresnek hamvait át fogják szállítani a Pantheonba. Az indítvány mellett 346, ellene 110 képviselő szavazott. Élénk feltűnést keltett, hogy a kamara ülését végighallgatta a karzaton a német szociáldemokraták egyik vezére, a birodalmi gyűlés volt elnöke, Paul Löbe is. Jaurès halálának tizedik évfordulója alkalmából különben a francia szociáldemokraták nagy emlékünnepélyt rendeztek a szakszervezetekkel együtt, amelyen a német szociáldemokraták nevében Löbe, a belgák nevében Wandervelde, az olaszok nevében Turati, az angolok nevében William beszélt. A lélekemelő ünnepség fényesen kiemelte a világháború első halottjának nagyságát.