Reggeli Hirlap, 1924. november (33. évfolyam, 251-275. szám)

1924-11-01 / 251. szám

REGGELI HÍRLAP * 1. oldal Szombat, 1924 noveml)­­ 1. való ellátás, jobb mosdási lehetőség, orvosi segélyre stb; g) az éjjeli munka eltiltására a sütödékben; h) gondoskodás arról, hogy a gyapotmalmokban a levegő mesterségesen nedvesíti­essék; i) a munkaidőnek a nők és az ifjúkorúak szempontjából való különleges beosztása; j) a katlanok tisztításánál alkalma­zott ifjúkorúak különös védelme. Törvény készült a mezőgazdasági munka­bérbizottságok fölállításáról, amely m­egál­­­­apí­that­ja a bérminimumot. A munkanélküliség esetére járó segély összegét minden felnőtt munkás számára föl­emelte heti 3 scillinggel; a várakozási időt hat napról három napra szállította le; kiter­jesztette a segélyt a sztrájk miatt munkanél­külivé lett munkásokra is; s bizonyos korlá­tozásokat megszüntetett, úgy, hogy a mun­kanélkülivé lett munkás egész éven át kapja a segélyt. Törvényt hoztak, amely kimondja, hogy a szilikózisban megbetegedő munkásnak is igé­nye van kártérítésre. A munkáskormány által beterjesztett töb­bi munkásjóléti törvényjavaslat ellen a­ kon­zervatív párt állást foglalt, úgy, hogy a lak­béreket a háború előtti bérekhez képest a mostani 40 százalék helyett csak 25 százalék­kal lehessen fölemelni; hogy a munkanélküli bérlőknek ne lehessen fölm­ondani; hogy a bérlők általában nagyobb biztonságban le­gyenek a fölmondás ellen; ho­gy a lakbér,őket 1928-ig ne lehessen fölemelni; hogy 2 és fél­millió házat építsenek, amelyeknek bére azo­nos legyen a háború előtti bérekkel; hogy a 21 éves nők szavazati jogot kapjanak; a bá­nyák, ásványok, a föld é® folyók nacionalizál­­tassanak; hogy a mezőgazdasági központi bérbizottság fölemelhesse a béreket. MacDonald meg van elégedve az eredménnyel MacDonald a választások eredményéről a következő kijelentést tette: — A munkáspárt annyi szavazatot szedett össze, amennyiről egy év előtt álmodni sem mertünk volna. Mindenkinek, aki csak leg­távolabbról is érdekelve van a munkáspárti mozgalomban, büszke örömmel kell fogadnia a szerdai választások eredményét. Macdonald egyébként választóihoz köszönő levelet intézett, amelyben kijelenti, hogy a munkáspárt túlnyomó fölényben levő reak­ciós egyesülés ellen Amit kénytelen küzdeni. Amikor az első eredményeikről értesült, na­gyon elégedetlen volt, később azonban, ami­kor mindinkább nyilvánvalóvá lett, hogy a választók nagy tömeget szavaznak le a mun­káspártra, ismét, optimista lett. Büszkén néz arra az eredményre, amit a munkáspárt az utóbbi években elért. Az angliai választások kihatással lesznek az amerikai elnökválasztásra is Newyorkból jelentik. Az angol választások eredménye nagy hatással lesz a küszöbön álló elnökválasztásra. A konzervatívok győzelme valószínűleg a republikánusok helyzetét meg­erősíti, akik magukat szívesen hasonlítják az angol konzervatívokhoz. Szüret után A szőllőhegyen megint mély a csend, A szüretelő gazda haza ment. A tőke, mint a sírt koszorú. Olyan csüggeteg, olyan szomorú. Keble csordultig búval eltelik. Sajnálja ékes drágagyöngyök. A szüreti tűz elárvult helye. Minthogyha még emléket őr­zene! De az is itten nem sokáig él, Hamut, emléket elhord majd a szél. A pásztor is tán haza ballagott, ha már minden pohár bor elfogyott. Vagy itt a hegyen alszik valahol. Táskájában már úgy sincs puskapor. SZIGETHY FERENC Kézfogó !- A Reggeli Hírlap eredeti tárcája. “ Irta: Révész Béla A keverék nép a perronon a vonatokat vár­ta. Erről visz az út Hollandiába, francia, földre; a külső minden irányába kies kirán­dulóhelyek sürgetik a sportruhába öltözkö­dött lányokat, szabadságos kereskedőket, egy kissé magasabbról a tenger fújja a leve­gőt, mohóság, kedv, szabadulás ficánkol, hangoskodik a meleg napsütésben . . . Másfajta, össze-vissza embereik összefo­nódnak a derült készülődésben, a vasúti ha­rang tompán zendül, szinte földalul a piros fák alatt, messzi tájékok hintő örömeit szál­­lani vágyó emberek már ideér­zik; ölelgető izgalom, elbizakodott lehetőség a jószű szá­jakon, a­ szives tekintéses szemeken és a szita­­kötős za­dásban ápolók egy lassan nyikor­­duló hordágyat vittek . . . A sínpárok mentén a hordágy megáll, a vá­szonbura az ágy síkja fölött egészen lezárt. A megrebbent, szívükkel most könnyen in­duló emberek hallják a regét . . . egy másik szan­atóriumba viszik a beteget. Húsz éve így tologatják az egyik szanatóriumból a­ másik szanatóriumba. Húsz éve beteg a férfi és most mindössze negyven éves. Az arca na­gyon ijesztő és ezért van letakarva . •­­ Meghökkenés, a gondolkozó pillanat elko­­moru­lása, h­ővülő tekintetek veszteglése a rejtő hordágyon. Mérem, körüljárom, a vászonburán megál­lók ... A hordágy síkján, az egyik nyitásból las­sú kéz kúszik kifelé. . . Csüng, tétován lóbál, vértselén színe föl­sárgul a hevült világosságban . . . hosszúra megnyalt kéz, a háta lapos, karcsú ujjait és a bőr alól a váz finomult rajza föltetszik... lankadtan lóbál, a nyári levegőben félénken szellőzködik és erejevesztett fáradással visz­­szavng a mozdulatlanságba .... Négy-öt éves kislány bódorog a hordágy közelében és a fénylő, magányos kezet meg­látja . . - megfogja . . . A sárga ujjak megrezzennek, ijedt mozdu­lással széjjelválnak és babráló találgatással a kislány kezét megsúrolták. A sárga kéz csontja, bőre, elapadt kevéske busa szendereg a gyermek kezében és gon­dolat neszei a halk kézfogóban: — Óh . . kacsós, párnás, gyönyörű kis ke­zecske . . . Piros és sárga fonódnak a verőben, a férfi kivájt tenyerében ül a picinyke gyerekhez, mozdul, játszik a dajkáló ölben. . . a csont­­vázujjak tipegnek, elbuknak, föntántorog­­nak a kövérr­ és húsmezőkön és béjjazárulás­sal a kis kezet elragadják. — Élni! . . . Élni! . . . Álmodik a férfikéz . . . Elgyöngült ujjaival érintgeti, elkapja, el­ejti s karmos görbüléssel­ megtalálja a si­muló gyerekkezet: — Járni, állni, örülni . . . Megvonaglanak a sárga ujjak, fölbukdá­csolnak a busók halmain, át a puha gödrö­kön, föl a csuklóig és megkarolva, zsákmá­­nyos öleléssel rázokog a férfikéz a gyermek­­kézre: — Állni a napsütésben, mint a többi___ — Várni a vasutat, mint a többi . . . — Nevetgélni, beszélgetni, mint a többi... — Utazni, készülni, akarni, mint a többi. • „ Mint a búcsúzó csók, a sárga kéz a kézen, bevonja, megszívja, érző vesztét rajta felejt­­get­i ... Öt hervadt ágnak föltámadása gyúr, ás, habzsol a gyermekkézen. . . S fölhasad — én látom — a, vászonkárpit­, halottas halálfej forog a csigolyaorsón, ékült, orrhorkan a fölkisértő szago­sságtól és kap­kodó, hörgő ujjak rázzák a kis életfát: — Élet! . . . Élet! . . . Pénteken éjszaka tűzvész pusztította el a Vay­uti Schweitzer faárugyár egy részét 8—10 milliárdos kárt okozott a tűz — A pusztulást egy eldobott gyufaszál okozta — Háromnegyed óra hosszáig nem volt vizük a tűzoltóknak — A gémeri pályaudvari so­rompónál tolatás miatt 10 percig vesztegeltek a tűzoltók . Szombaton lesz a tűzvizsgálat Pénteken éjszaka hatalmas tűzvész pusztított Miskolcon. Este 10 óra tájban kigyulladt a Schweitzer-féle faárugyár­ részvénytársaság Vay­uti­l­a tel­epének famegmunkáló műhelye. A tűz csakhamar belekapott a gépházba, majd a vele szomszédos raktárhelyiség esett a tűz mar­ta­lé­kául. Az erős szél által még inkább szított tűzvészszel, amely el­hamvad­ással fenyegette a hatalma­­, félkilométernyi területen feladó gyár­telepet, valamint a telep tőszomszédságában le­vő Beischl-féle gabonaraktárt, — a tűzoltók em­berfeletti önfeláldozással ve­tték fel a küzdelmet. Munkájukat azonban csak annyiban kísérte si­ker, hogy meg tudták akadályozni a tűz tovább terjedését. Ez is főként a szél szerencsés irány­változásának köszönhető. A tűzoltók ugyanis ez­úttal is úgy jártak, mint a legutóbbi három tűz­­vésznél. Nem kaptak vizet. Dacára, hogy a gö­­möri pályaudvari sorompónál a tolatás miatt percekig késlekedtek, több mint félóra hosszáig tehetetlenül nézték a tűzvész pusztítását. Végre is úgy segítettek magukon, hogy a közeli Sajó­ból hordókban szállítottak vizet az oltáshoz. Mi­kor hossszú idő múltán a csapokból megeredt a víz, a nyomás oly gyenge volt, hogy az oltásra alig lehetett eredményesen felhasználni. Ég a Schweitzer-gyár A Schweitzer faárugyár részvénytársaság fate­lepe a Vas­ út végen,, közvetlen a vám­ház tövé­ben terül el, mintegy fé­lkilométernyi területen. A gyárat négy-öt esztendővel ezelőtt alapították a Schweitzer-testvérek. A gyár ezalatt az idő alatt folytonosan fejlődött. Legutóbb a gyár, a­mely bator termékeivel országos hírre vergő­dött, közel 200 munkást foglalkoztatott. A gyártelepen hatalmas faraktárak vannak. Ezekben rengeteg, milliárdokat érő faanyag és egyéb asztalosmunkákhoz szükséges nyersanyag van felhalmozva. A telepen levő búto­r­raktá­rak­­­ban szintén milliárdokat képviselő kész bútor­ára vár elszállításra. Pénteken­ délután a gyár munkásai rendes időbe abbahagyták a munkát. A telep 6 óra táj­ban teljesen, kiürült. Egyedül az éjjeli őr tar­tózkodott ott, aki szokásos körsétáját végezte. — Gondosan megvizsgálta a m­űh­­el­y helyiségeket, de sehol sem tapasztalt semmi rendelleneset. — Annál nagyobb volt azután meglepetése, amikor tíz óra tájban a kazán házból, amely a fam­eg­­munkáló műhely alatt van, világosságot látott kiszűrődni. Azt hitte, hogy tolvajok járnak a te­lepen és óvatosan, az ablakhoz lopódzott. A lát­vány­, amely­ eléje tárult, rémülettel töltötte el. A kazánházban a másnapi fűtéshez bekészített fa és forgács lángokban állott. A lángok már­ a ka­zán falát nyaldosták és minden pillanatban attól lehetett tartani, hogy meggyújtják a kazán tűz­helyén elhelyezett fát is. Az éjjeli őr azonnal a telefonhoz rohant és ér­tesítette a tü­zőr­stéget Mikor visszatért, a lángok már átégették a kazánház falát és meggyújtották a famegmunkáló műhely fafelszerelését. Néhány pillan­at és a lángok magasra csapva törtek át a cseréppel fedett háztetőn­. Kísérteties világossá­got vetítettek az éjszakába. Komor fekete füst­­fellegek gomolyogtak és a Vay-úton egyszeribe végig futott a rémület kiáltása: , , Ég a Schwertzer-gyár A szomszédos telepek tulajdonosai kétségbe­­esetten, igyekeztek telepeikről elszállítani a leg­értékesebb holmijaikat. A szomszédos apró hóz A tűzoltók késnek a Máv, sorompója miatt És onnan tovább, ki tudja, meddig pusztít. A tűzoltók ezúttal — de nem saját hibájukból­ —­­késve érkeztek a helyszínre. A gömöri pálya­udvarom éppen egy hosszú tehervonat-kolosszus tolatott, mikor a sorompóhoz értek. Hiába kér­ték a vasúti őrt, hogy tolassa vissza, a vonatot Az őr a vasúti szabályra, hivatkozva, megta­gadta a kérést és míg a­ lángok lobogva terjed­tek át a famegmunkáló műhelyről a gyalumű­­helyre, a gépházra és a raktárra, addig a tűzol­tók a teher­vonat tolatására voltak kénytelenek várni. Mikor a helyszínére értek, a tűzvész már oly nagy pusztítást vitt véghez, hogy a lángokban álló házak m­egmentésér­e gondolni sem lehetett. Inkább a szomszédos épületek mentése volt a fontos.. Hiába is akarták volna menteni az égő épületeket, nem volt víz. A csapokból az ismé­telt sürgetésre csak nem akart megeredni a víz. Víz nélkül tehetetlenül szemlélték a tűz terjedé­sét. A hordókban­ a Sajóról szállítottak vizet. Ez azonban kevés volt, a hatalmas tűzvésszel szem­beni Azután menn volt nyomása a víznek. Mire a rendes sugaraikban­­lövett ki a víz a tömlőkből, akkorra mér a tetőzet és a belső berendezések teljesen megsemmisültek. Csak a zsarátnokok világítottak meg sisteregve. Milliárdokat hamvasztott el a tűzvész Lapunk zártáig nem sikerült teljesen lokali­zálni a tüzet, így a kár is csak hozzávetőlegesen állapítható meg. A cég egyik tulajdonosa szerint a tűz martalékául esett épületek, faanyagok, gé­pek, kész bútorok és gabonaneműek, a raktár fe­lerészében ugyanis gabonaneműeket halmoztak fel, m­értéke eléri a nyolc-tízmilliárd koronát. A hatalmas kárnak csak kis része térül meg bizto­sítás után. A tűz keletkezését illetőleg a rendőrség csak szombaton délelőtt tartja meg a tűzvizsgálatot. Az m­ár most is biztosnak látszik, hogy a tüzet vétkes gondatlanság okozta. A rendőrség felfo­gása szerint egy a forgács közé dobott gyufa borította lángba a gyártelepet. Gyapjúfonalak RC |2000—2600-ig | SimeSonalminden sxinben Ki 3300 | Gobelinképek, filets csipkék dús választékban Gedeon Nővéreknél Széchenyi­ utca 50. szám.

Next