Reggeli Hirlap, 1924. december (33. évfolyam, 276-299. szám)

1924-12-02 / 276. szám

Ivtrua, veceiuuei r.. lenzék kivonulása kizáró­la árosan a házszabály­­revízió parlamenti tárgyalásának idejére szo­­rítkozik. Politikai körökben ezzel a passzivitással élén­ken foglalkoznak és az az általános megállapí­­tás, hogy kétségtelenül hatással lesz politi­kai életre, noha a kormány elnöke is bevallot­ta, hogy a passzivitás a házszabályrevízió tár­gyalása idejében a kormányra nézve is kelle­metlen s legföljebb túlbuzgó egységespárti kör­ben örülnek a tizenhat órás ülések elmaradásá­­nak. T­agadh­ata­tlan, hogy 4-5 napon belül végez­nek a javaslattal, mert hiszen alig akad szó­noka a javaslatnak és a külföld előtt való ö­n­­igazodás céljából fogják hozni a javaslatot.­­ Információnk szerint a politikai passzivitás­nak a következménye a keddi napon fog erő­teljesen mutatkozni. Itt említjük meg, hog­y a Ház elnöke a követ­kező utasítást adta a parlament kapu őreinek: „Utasítom­ a képviselőház kapusait a legszigo­rúbb felelősség mellett az alább közöltek­ne­k (itt minden képviselő neve föl van említve _ a kizárás időtartamával) a Házba való belépést ne engedjék meg és amennyiben­ felszólításuk dacára behatolnának, kötelességük a melléjük rendelt palotaőrök vagy a rendőrség figyelmét felhívni erre a körülményre, hogy a megfelelő intézkedés megtehető legyen.“ Szakadás a fajvédők pártjában Politikai körökben élénken foglalkoznak a fajvédők pártjában keletkezett válsággal. A parlamenti csoport hét tagja közül három már nem követi Gömböst: Ülőin, Kiss Meny­hárt és Lendvai István, Gömbös Gyula, Eck­hardt Tibor, Hirt György, Bell Miklós és Zsirkay János viszont a kormánypárt felé orientálódnak. Amint értesülünk, Gömbös ezzel az orientációval a fajvédő kerületek­ben támadt ellenséges hangulatot akarja le­szerelni. uiiii i­ »i»i»n»gii›wi‚.nt ¦»nifiiri«%'ii~iki›iiriiiffiriniT›ry›ifiTi Anglia megszakítja a szovjettel a diplomáciai viszonyt A Westminster Gazette a következőket ír­ja: A brit kormány kebelében tárgyalások folynak arról, hogy milyen választ­­adjon a szov­jet kormánynak. A __ tárgyalás során Churchill nyomatékosan állást foglalt amel­lett, hogy Szovjetoroszországgal megsza­kítja a diplomáciai viszonyt és kiadja Ra­­kovszki népbiztosnak, a szovjet követének az útlevelet. A fölfogást Chamberlain, a kül­ügyminiszter is osztja. Egy volt százados inzultálta Rupert Rezsőt Budapest, december 1. Vasárnap este a Keleti pályaudvar étter­mében Rupert Rezső nemzetgyűlési képvise­lőt, aki vadászatról érkezett vissza a fő­városba, megtámadta és inzultálta Budaházy Miklós volt százados. Többen siettek a meg­támadott képviselő segítségére, azonban erre nem volt szükség, mert Budaházy az inzultus megtörténte után eltávozott. Az eset előzménye mégpedig az, hogy Rupert még a nyár folyamán Feleky Gézának a megbízottja volt Budaházy elleni lovagiás ügyében, amely amiatt támadt, hogy a Vi­lág című lap azt írta, hogy Budaházy Mik­lós végeztette ki Nyugat-Magyarországon Sátory hadnagyot és társait. A lovagias ügy­ben Rupert mint Feleky megbízottja, azt a­ kijelentést tette, hogy gyilkosságot nem lehet lovagias után elintézni, mire Budaházy Ru­­pertet is provokáltatta. A képviselő ekkor sem tért el álláspontjától és ebben az ügyben megtagadta a lovagias elégtételadást. A tegnap esti inzultus ennek az ügynek a foly­tatása volt. Ma délben fél 1 órakor Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő a főkapitány­­ság sérülési osztályán megtette írásbeli feljelentését Budaházy Miklós ellen. A fel­jelentés Budaházy támadását orvtámadás­nak minősíti, amely támadással szem­ben védelmet kér a rendőrségtől. Rupert magát a feljelentést könnyű testi sértés cí­mén tette meg. Az ügyet Vogel József rendőr­­kapitánynak osztották ki, aki valószínűleg holnap már kihallgatja Budaházy Miklóst a keleti pályaudvari incidens ügyében. Kommunista zendülés Révaiban Helsingforsból jelentik: Révaiban hétfőn reggel felfegyverzett bolsevisták­­ szállották meg a pályaudvart. Több középületet és telefonközpont épületét elfoglalták. A védő­rendőrség tagjai közül sokat megöltek. Az utcai harcokban a védőrendőrség és a bol­sevisták kézigránát és géppuskákat is hasz­náltak. A pályaudvart este nyolc óra felé végre sikerült felszabadítani a védőrendőr­­ség csapatainak. Az utcai harcok során többezer ember meghalt és számosan meg­sebesültek. Kart közlekedésügyi minisztert, aki éppen a pályaudvarra ment, megölték. z. olaal ­­E (­­G­E­LI HIKE­R ) Angol jelentések szerint Szudánban nyugalom van Tizenhat halottja volt Budapest, december 1 A szudáni állapotokról ma nincs tiszta képe az európai közvéleménynek. A rádió és szikra­­távíró állomások az argói hadsereg és közigaz­gatás hatásköre alatt állanak és az egyiptomi kormány híradásai részint megcsonkítva, ré­szint elferdítve kerülnek a kontinensre. Az angol sajtó hírszolgálatát épen ezért némi fenntartással kell fogadni és a hírek, amely an­gol forrásból arról szólnak, hogy a szudáni helyzet megenyhült és a benszülött és egyip­tomi csapatok engedelmeskedtek az angolok által kiadott kiürítő parancsnak, ellentmonda­nak annak a­ hírnek, amelyik beszámol arról, hogy a legutóbb vívott harcnak tizenhat ka­tona esett áldozatul. A mai Reuter jelentés hírül adja, hogy a meggyilkolt Sirdar özvegye és leánya Londonba érkeztek. A meggyilkolt angol főparancsnok özvegye Londonba várja annak az Egyiptom által a karthumi harcoknak­­ folyósítandó jóvátételi összegnek a folyósítá­sát, amelyet az angol demars követelt és az egyiptomi parlament elfogadott. Kairói jelentések szerint az egyiptomi kép­viselők küldöttsége tiltakozott a bíróság előtt az ellen, hogy öt képviselőt letartóztattak. A tiltakozó iratban a küldöttség kijelentette, hogy a kamara elnapolása nem szüntette meg a képviselők mentelmi jogát. Kairóba kedden megérkeztek a Szudánból kivonult egyptomi zászlóaljak is. Eddig négy bennszülött ezred táborozik az utcákon és fel­sőbb rendeletre bizonytalan időre a fővárosban is maradnak. Londoni jelentések szerint Szudánban a helyzet általában javult és remény van arra, hogy a hátralévő egyiptomi csapatok kivonu­lása nehézség nélkül fog megtörténni. Allenby tábornok jelentése szerint Szudánban a helyzet kielégítő. A khartumi harcokban összesen tizenhat ember esett el.­­ Apponyi szerint a magyar nép többsége ragaszkodik a királyság elvéhez Bécsből jelentik: Apponyi Albert gróf, mint az osztrák Politikai Társaság vendége, a társaság ülésén előadást tartott: „Az em­beriség fejlődése és a világháború“ címen. Előadásában rámutatott arra, hogy a fejlő­désnek összes természetes alapjai a háború­­előtti organizációban benne foglaltaknak és a fejlődés a régi keretek között könnyebben megvaló­sítható. A h­áború egyetlen kérdést sem oldott meg, ellenben új kérdések tömke­legét vetette föl, a nemzetek közötti össz­­munkálkodást megzavarta és természetelle­nes állapotokat hozott létre. Ezután áttért a szociális reformok taglá­­lására, amelyekért életén keresztül mindig síkra szállt. Hangoztatta, hogy a szociális reformok szükségessége kézenfekvő, azonban mérsékletet kell alkalmazni azoknak is, akik­nél a szociális reformok követelése a legin­dokoltabb. Majd jogfolytonosságról beszélve kiemelte, hogy a jogfolytonosság, mint nemz­etfentar­­tó erő, egyike a legfontosabbaknak. A jog­folytonosság a magyar nép vérébe is át­ment, a magyar nép sok százéves alkotmá­nyos küzdelmében tanulta meg a jogfolyto­nosság elvének nagy jelentőségét. A magyar nép nagy többsége, szerinte, legitimista és ragaszkodik a királyság elvéhez. Majd em­lékeztetett arra, hogy a magyar kiváltsá­gos osztályok 1848-ban önként lemondottak jogaikról és ennek a példának kellene lebeg­nie most is Magyarországon, de hatással kel­lene lennie a többi államokra is. Végül a népszövetségről nyilatkozott és ki­emelte, hogy a népszövetség még reformra szorul, de megfelelő reformok mellett sokat tehet a népek kibéküléséért. A­­világ jövője különben attól függ, vájjon a pszichológiai feltételek erősebbek lesznek-e, mint a béke­szerződések által teremtett kapcsolatok." Újból összeül a román-orosz konferencia A kisgntánt legközelebbi konferenciája Bukarestben less Bukarestből jelentik: Bukaresti politikai és diplomáciai körökre szenzációképen hatott az a váratlan hír, amely jelentette, hogy már a legközelebbi napokban újból összehívják az orosz-román konferenciát, amelyet ez év tava­szán Bécsben félbe kellett szakítani. A hír mindenütt nagy feltűnést keltett s ha­tározottan tudni vélték azt is, hogy a konfe­rencia egyenesen orosz kívánságra történik s állítólag az erre vonatkozó orosz jegyzék már meg is érkezett Bukarestbe. A tény mindamel­lett az, hogy a kérdésre vonatkozólag Duca kül­ügyminiszter sem tudott kié­­gítő felvilágosí­tást adni a nála érdeklődő újságíróknak. Illetékes helyen azonban — mint megbízható forrás közli, — már behatóan foglalkoznak a­­konferencia eszméjével s azt valószínűleg köz­vetlenül a kisantant bukaresti konferenciája után tárgyalták. A kisantant­nak ez a konferenciája, amelynek időpontja még bizonytalan, kizárólag az orosz kérdéssel fog foglalkozni s a román kormány ennek határozatait várja le, mielőtt az orosz jegyzékre válaszolna­ A kisantant konferenciá­jának határozatait Románia kormánya az­ új orosz-román tanácskozásokon magára nézve kötelezőknek ismeri el, minden­esetre annak sine qua nonja az, hogy a szovjet szüntesse be propagandáját ez egész román területen. Az orosz propaganda ugyanis az utóbbi idő­ben teljes erővel működik Romániában, az utóbbi hetekben számos tanácskozás volt, a­melyen a® orosz földalatti propaganda eben­so­rozásának részleteit beszélték meg. i LmaiwngyijrinriiTí ti nm n *YTir>r-"yr~-Tr mn *v ‘ rn Három és félévi feöriönr© ítélték Leipel merénylőjét — A volt kancellár a kiengesztelődés szellemében gondol a merényletre — Javorek zavarosan védekezett (A Reggeli Hírlap bécsi szerkesztősége je­­­lenti.) Hétfőn reggel kezdőt­ött meg Jávoro­k Károlynak, Seipel kancellár merénylőjének bűn­pőre az országos főtörvényszéken, amely alkalomból a rendőrség nagyszabású óvin­tézkedéseket tett. Maga az országos főtör­vényszék elnöke, Altmann dr. vezeti a tár­gyalást, a vádat pedig Immendörfer dr., a bécsi ügyészség vezetője képviseli. A tárgyalás kezdetén Hoch­­singer dr. vé­dő azt indítványozta, hogy a törvényszék utalja ezt az ügyet esküdtszék elé, e­e a bíró­ság elvetette ezt az indítványt. Ezután megkezdődött a vádlott kihallga­tása, aki arra a kérdésre, hogy bűnös-e, ki­jelentette, hogy nem és hogy nem akarta megölni a kancellárt. Védekezése azonban zavaros, mert azt kijelenti, hogy gondolt ugyan a merényletre, de még­se­m akarta a tettet végrehajtani. Elnök: Elég ok, hogy megöljünk valakit, ha ellenszenves nekünk? Nagyon, szomorú volna, ha­ mindenkit meg kellene ölni, akit az ember nem szeret vagy nem szívlelhet.^ Javorek: Úgy gondoltam, hogy akkor jobb lesz. Elnök: Hogy gondolhatott ilyet? Javorek: Azt hittem, hogy majd más ban­k­ '5 . 121 L': rti arrt . . cellar jön Seipel helyett és az­­jobban fogja csinálni a dolgokat. Délután két órakor Seipel volt szövetségi kancellár kihallgatására került a sor, akit ta­núként hallgattak ki a merénylet lefolyásá­ról. Az elnök azt kérdezi tőle, hogy a merény­let következtében hivatásának folytatásában mennyi ideig volt akadályozva. Seipel kijelentette, hogy öt hétig feküdt a­ kórházban. Ennek azonban nem egyedül megsebesülése volt az oka, hanem az, hogy betegségéhez cukorbetegsége járult. Megse­besülése nem okozott különös fájdalmat. A védő azon kérdésére, hogy mi a szemé­lyes felfogása a cselekményről, az elnök nem engedi meg a választ, Seipel azonban kije­lenti, hogy kész volna a kérdésre válaszolni, ha megengedné az elnök. Védő: Bizonyára a kiengesztelődés szelle­mében gondol a cselekményre. Seipel: Úgy van.­­ A vád- és védőbeszédek után az esküdt­szék rövid tanácskozás után kihirdette az íté­letet. Az ítélet szerint Javorek, vádlottat há­rom évi és hathónapi börtönre ítélték, éven­kint egy-egy napi böjttel. A vádlottaik viasz­­gálati fogságát büntetésébe beleszámították-

Next