Reggeli Hirlap, 1925. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
XXXIV. évfolyam, 1 sz., Miskolc, 1925 január hós 1., csütörtök Reggeli Hírlap A MI POLITIKÁNK Mérleg Amikor cseppet sem fájó szívvel búcsúzunk a régi esztendőtől és vegyes érzelmekkel köszöntjük az újat, egy retrospektív pillantással mérleget kell készítenünk az elmúlt háromszázhatvanöt nap potikai eredményeiről. Kétségtelenül az elmúlt esztendő rovására írandó az az elszomorító faktum, hogy a nyílt szavazás kormányprogrammá lett. Nagyatádi Szabó István halálával megsemmisült az a gát, amely a kormánypárton belül még akadálya volt a teljes jobb felé való orientálódásnak. Ma már az egységes párt úgynevezett kisgazda csoportja szomorú tétlenségben, mondhatnánk tehetetlenséggel szemléli, miképen vonulnak fel központi irányítás alatt az „alkotmány védbástyái“ a vármegyék a reakciós választói jog mellett Azok a vármegyék, amelyekben némi szavuk volt a kisgazdáknak is, míg Nagyatádi Szabó István felt. Volt, nincs. Bethlen uralma monopolizálódott. Ez a veszteségi oldala az 1924-ik esztendőnek. A nyereségi oldalára számítandó viszont, hogy a Bethlen kormánynak ezzel a ténykedésével és az elkövetkezendő akciók nyílt bejelentésével lehullott az álarc a burkolt abszolutizmusról. Most már szemtől-szembe láthatjuk, milyen céltudatosan építi ki a bethleni reakció a maga megingathatatlanoknak látszó pilléreit, amelyeknek legerősebb téglái a kivételes hatalom fontosabb rendelkezéseinek további fentartása, a házszabályrevízió alatt elkönyvelt parlamenti szájkosár, a belügyminiszter rendtörvényjavaslata és a 48 as sajtóelveket végleg megdöntő büntető novella. Házszabályrevízió,a nyílt szavazás alapján összeülő országgyűlés, megbénított egyesülési és gyülekezési szabadság, hallgatásra kárhoztatott sajtó, ezek tehát a múlt esztendő politikai mérlegének eredményei. Hogy veszteséget vagy nyereséget jelentenek e, arról, azt hisszük, kár meditálni. A mi álláspontunkat ebben a kérdésben nem külön kifejteni, mi nap nap után leszöki álláspontunkat, annak következményeit ep ismeri olvasóközönségünk. De a következményekre való tekintet nélkül kell megállapítanunk, hogy a most folyamatban levő intézkedések mily távolra estek a Friedrich féle választójogi rendelettől, pedig akkor ez ellenforradalom első napjait éltük. De úgy látszik mentől öregebb lesz az ellenforradalom, annál több reakciós pillérre van szüksége. Még az is vívmány, hogy nem tiltakoznak az új év bevonulása ellen és nem törlik el a Gergely-féle naptárt, amelyen pirosbetűs 70v napok is vannak, ők ugyanis csak a feCRekete napok hívei. TÁRCAJEGYZETEK Kiskarácsony Felvittük őket egy nagyon magas hegyre. Egyik fala meredek volt, mint a tükör, alatta óriás mélység tátongott. Az apa kezébe fogta a reszkető, meleg, i kis nyomorék testet, aztán eleresztette a borzasztó űr felé. A gyerek egyet kalimpált a levegőben, vértelen szájacskája sikoltott, a szeme kimeredt, aztán nyílegyenes vonalban lezuhant a halálba. Ugyanekkor egy szerény, csöndes munkásházban ünnepre készülődtek. Az asszony a batyuba pár darab ruhát, kenyeret, frissen sütött bárányhurst kötött. Bepólyálta gyerekét, a karjára vette és megfogta az ura kezét. A férfi kampós, nagy botja után nyúlt és elindultak. Az ünnepet a fővárosban kellett megállni. Beérkeztek a templomba. Az anya és a férfi ujjongó énekbe kezdtek. Villant a kés és kibugygyant a gyerek testéből a friss, forró vér. Kövér cseppekben permetezett a földre a piros életeső. A követ később felmosták s a szolga, aki a munkát elvégezte, semmire sem gondolt, csak arra, hogy a kockák véresek a gyermekvértől, mint tegnap, vagy tegnapelőtt és mindig. A gyermek pedig sírt, égette a seb, tagjain végigcomaglott az első fájdalom. Az asszony újra karjára vette a gyereket, kinyitotta köntösét és a kis szájat duzzadt keblére segítette, hogy ne sirjön tovább. ❖ Sok, nagyon sok esztendővel később nagy világvárosban nyüzsög a forgalom, rikolt a hang, zörög a dob, harsog a trombita, dübörög a robot és végig hömpölyög az utcákban, a vidám elégedettség. Csak kevesen tudják, hogy a kőrengetegen túl, ahová már nem hatol el a fojtó kőszénfülst, hatalmas liget kellős közepén áll egy hatalmas palota. Lakói mind-mind gyerekek. Csupa beteg, nyomorék, gyötrődő gyerek, így születtek. Az egyik sánta, a másik nem lát a szemére, a harmadik testét rítt sebek marták ki. A tágas, hófalú szobát a puha, ruganyos ágyakról rémes könyörgés, jajgató pihegés, értelmetlen, a kínból fogamzott indulatai az apró, részelni nem tudó emberkéknek telíti meg. Csodálatos, hogy ezeket a gyerekeket nem dobják le a magas hegyről, pedig már elindultak a halál országai felé. Egy hét vagy hónap és kiviszik őket a temetőbe. Fehér főkötős nénik állnak az ágyuknál, lesik a lélegzetüket, édes tejet, fájdalomcsillapító orvosságot öntenek szederjes ajkuk közé, gyógyító vizes ruhát raknak lázas homlokukra. A beteg kisgyerekeket a jó nénikék egy-két napra marasztalják az életnek . Miért? A falon egy gyermek képe ragyog. * Nem sokkal később más vidék, más Városában, kint a végén apró kunyhók állanak. Hicfeig, kegyetlen tél vágtat örökösen a tájon, a zúgó szél megpasskolja a vályogfalakat, hogy szinte összedülnek, ráront az ablak rámán feszülő papírra,nagy lukat vág rajta és betódul a szobába. A ház előtt a fagyott havon mezítlábas gyerekek futkároznak. Az egyik sovány arcocskája egyszer csak kipirul, a szája húsát összeszorítja hirtelen támadt máz, a láz cserepe. A gyerek boldog, ugrál örömében, már nem* * * fázik. Még néhány perc s a gyereken végigborzong a hideglelés. Didereg. Megijed és befut a házba. Az anyja rongyos szoknyájába búvik, hogy ne reszkessen úgy. Az asszony ráteszi kezét a homorkára és valami belehasit a szivébe. Gyorsan felkapja magzatát, lefekteti a rozoga ágyba, — rétalkarja tépett, hitvány pokrócdarabokkal — Aztán maga is melléje fekszik és tulajdon testével melengeti a fiát. A szobában halálos csönd. A falon nem ragyog egy gyermek képe. Az emberek ledobták: " tátongó mélységbe ! " Kiskarácsony, 19,, Kőrakó Béla A demokratikus ellenzék és a kormány írta: Vázsonyi Vilmos dr., nemzetgyűlési képviselő A miniszterelnök karácsonyra elárasztotta szellemének termékeivel a hazai és külföldi sajtót. Bőkezű volt nyilatkozataiban, nem olyan fukar, mint az egyenlő jog és a közszabadság kezelésében. Minthogy nyakig benne vagyunk a demokráciában, tehát sohase volt annyi új címünk, mint most. A miniszterelnök önmagának is új címet adományozott : ellenzéki főtanácsos lett belőle. Nyilatkozataiban ő adja az ellenzéknek a főtanácsokat arra nézve, hogy mit is kell tennie, vagy abbahagynia. Egész kis kátét szerkeszt a jó és derék ellenzék kötelességeiről. Szerinte a jó ellenzék első kötelessége, hogy menjen be a nemzetgyűlésre. Kétségtelenül azért tiltattott ki 25 ülésnapról 15 ellenzéki képviselőt, hogy az ellenzék ezt az első kötelességét minél könnyebben teljesíthesse. Módjában lett volna a kitiltást egy napra korlátozni s akkor a demokratikus ellenzék részt vehetett volna a házszabályrevizió vitájában is. Azoknál a tárgyalásoknál, amiket az ellenzék kivonulása előtt Zsitvay alelnök úrral Peidl Gyulával egyetemben folytattam, rámutattam erre a körülményre és egyenesen javasoltam ennek a békítő útnak a követését. A miniszterelnök úrnak azonban sokkal fontosabb volt a parlamenti zsákmány biztosítása. Boldogan vette tudomásul, hogy a házszabályrevíziót az ellenzék távollétében könnyűszerrel tető alá vihette és esze ágában sem volt olyan expediens elfogadása, amely lehetővé tette volna, hogy a demokratikus ellenzék már a házszabályrevízió alkalmával benn is lehessen a Házban és részt vehessen a vitában. Már a Götz von Berlichingenben meg van írva, hogy minden ragadozó madár békét kíván, hogy nyugodtan költhesse el a zsákmányát. .Amely perctől fogva megvolt a házszabályrevízió, a miniszterelnök nyomban érezni kezdte az ellenzék hiányát. Minthogy már elkészültek a jó s ús spanyolcsizmák, a jó kéz- és körömszorítók, izzó süvegek és egyéb házszabály-bilincsek, már mostan kellett volna delikvens, hogy e gyönyöröket ki lehessen rajta próbálni. Mit ér egy üres kínzókamra ? Nagy szeretettel invitálja tehát a miniszterelnök az ellenzéket, hogy a kitűnő új házszabályok hatálya alatt legyen szíves ellenzéki kritikai kötelességét teljesíteni. Hogy az ellenzéknek több kedve legyen magasztos kritikai kötelességének teljesítésére, időközben próbákat ad a közszabadságok tiszteletéből és ízelítőt, miként óhajtja vezetni a legközelebbi választásokat. Nagyatád és Rétság kiemelkedő mozzanatai annak a nagy közbizalomnak, mely szinte tolakodva nyomja a babért a kormány homlokára. Az ellenzéki lapok betiltása, vagy a kolportázsjognak megvonása üdvös félelmet terjeszt a sajtóberkekben, hogy azokban az ellenzéki fák az égig ne nőhessenek. A schönbrunni park boldogult nyeső művészei valóságos kontárok szemben a Bethlen-féle sajtókertészettel. Miután ráadásul még a bírálóbizottság megtartotta sokat szenvedett hazánk számára gyógyírül és vigasztalásul Zsirkay mandátumát, mindezen jótétemények, kedveskedések és csalogatások után immáron a Neue Freie Pressében egész Európa számára csodálkozva kérdi Bethlen István gróf, hogy mindezen gyönyörűségek után az ellenzék még mindig nem akar visszatérni, hogy teljesítse szent kritikai kötelességét ? Az ellenzéket csábíthatja a gyors visszatérésre nemcsak a szép jövő, az új házszabály, hanem a nagyszerű múlt is. Hiszen amíg bent volt a Házban, soha egyetlen egy módosító javaslatát se fogadta el a többség. Például legutóbb letárgyalták a fővárosi törvényjavaslatot és a demokratikus ellenzék egyetlen javaslatát sem fogadta el a kormány, mert Wolffék ahhoz nem járultak hozzá. A javaslat 7. § ához például azt a módosító indítványt adtam be, hogy a választási névjegyzékbe azok is felvehetők, akik nincsenek benne a nemzetgyűlési választók névjegyzékébe, de az összeírás alkalmával igazolják, hogy a választójogi kellékekkel rendelkeznek. A kormány ezt az indítványomat leszavaztatta. Később Heinrich Ferencnek, Bárczy Istvánnak és társainak, egyszóval az úgynevezett kibővített és második kiadású Heinrich-pártnak, amely a vitát elaludta, megígérte, hogy a leszavazott indítványomba foglaltakat új törvényjavaslat benyújtásával fogja megvalósítani. Büszkén trombitálták aluszékony mostoha testvéreim a szabadelvűségben ezt az elért vívmányt, mert a kormány nekik kedveskedni akart, annak kimutatásával, hogy ők a spanyolviaszk feltalálói és számukra megadatik az, ami tőlem megtagad- Lapunk mai száma 24 oldal. Ára 4000 korona