Reggeli Hirlap, 1925. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

XXXIV. évfolyam, 1 sz.,­ Miskolc, 1925 január hós 1., csütörtök Reggeli Hírlap A MI POLITIKÁNK Mérleg Amikor cseppet sem fájó szívvel búcsúzunk a régi esztendőtől és vegyes érzelmekkel kö­szöntjük az újat, egy retrospektív pillantással mérleget kell készítenünk az elmúlt háromszáz­hatvanöt nap potikai eredményeiről. Kétségtelenül az elmúlt esztendő rovására írandó az az elszomorító faktum, hogy a nyílt szavazás kormány­programmá lett. Nagyatádi Szabó István halálával megsemmisült az a gát, amely a kormánypárton belül még akadálya volt a teljes jobb felé való orientálódásnak. Ma már az egységes párt úgynevezett kisgazda cso­portja szomorú tétlenségben, mondhatnánk tehetetlenséggel szemléli, miképen vonulnak fel központi irányítás alatt az „alkotmány védbástyái“ a vármegyék a reakciós válasz­tói jog mellett Azok a vármegyék, amelyek­ben némi szavuk volt a kisgazdáknak is, míg Nagyatádi Szabó István felt. Volt, nincs. Bethlen uralma monopolizálódott. Ez a veszteségi oldala az 1924-ik esztendőnek. A nyereségi oldalára számítandó viszont, hogy a Bethlen kormánynak ezzel a ténykedésével és az elkövetkezendő akciók nyílt bejelentésé­vel lehullott az álarc a burkolt abszolutizmus­ról. Most már szemtől-szemb­e láthatjuk, milyen céltudatosan építi ki a bethleni reakció a maga megingathatatlanoknak látszó pilléreit, ame­lyeknek legerősebb téglái a kivételes hatalom fontosabb rendelkezéseinek további fentartása, a házszabályrevízió alatt elkönyvelt parlamenti szájkosár, a belügyminiszter rendtörvényjavas­lata és a 48 as sajtóelveket végleg megdöntő büntető novella. Házszabályrevízió,a nyílt szavazás alapján összeülő országgyűlés, megbénított egyesülési és gyülekezési szabadság, hallgatásra kárhoz­tatott sajtó, ezek tehát a múlt esztendő politikai mérlegének eredményei. Hogy veszteséget vagy nyereséget jelentenek e, arról, azt hisszük, kár meditálni. A mi álláspontunkat ebben a kérdésben nem külön kifejteni, mi nap nap után leszö­­ki álláspontunkat, annak következményeit ep i­smeri olvasóközönségünk. De a következ­ményekre való tekintet nélkül kell megállapí­tanunk, hogy a most folyamatban levő intéz­kedések mily távolra estek a Friedrich féle választójogi rendelettől, pedig akkor ez ellen­­forradalom első napjait éltük. De úgy látszik mentől öregebb lesz az ellenforradalom,­­ annál több reakciós pillérre van szüksége. Még az is vívmány, hogy nem tiltakoznak az új év bevonulása ellen és nem törlik el a Gergely-féle naptárt, amelyen pirosbetűs 70­v napok is vannak, ők ugyanis csak a feCRe­­kete napok hívei. TÁRCAJEGYZETEK Kiskarácsony Felvittük őket egy nagyon magas hegyre.­­ Egyik fala meredek volt, mint a tükör, alatta óriás mélység tátongott. Az apa kezébe fogta a reszkető, meleg, i kis nyomorék testet, aztán el­eresztette a borzasztó űr felé. A gyerek egyet kalimpált a levegőben, vértelen szájacskája si­­koltott, a szeme kimeredt, aztán nyílegyenes vonalban lezuhant a halálba.­­ Ugyanekkor egy szerény, csöndes munkás­­házban ünnepre készülődtek. Az asszony a ba­tyuba pár darab ruhát, kenyeret, frissen sütött bárányhurst kötött. Bepólyálta gyerekét, a kar­jára vette és megfogta az ura kezét. A férfi kampós, nagy botja után nyúlt és elindultak. Az ünnepet a fővárosban kellett megállni. Be­érkeztek a templomba. Az anya és a férfi uj­jongó énekbe kezdtek. Villant a kés és kibugy­­gyant a gyerek testéből a friss, forró vér. Kö­vér cseppekben permetezett a földre a piros élet­eső. A követ később felmosták s a szolga, aki a munkát elvégezte, semmire sem gondolt, csak arra, hogy a kockák véresek a gyermekvértől, mint tegnap, vagy tegnapelőtt és mindig. A gy­ermek pedig sírt, égette a seb, tagjain végig­comaglott az első fájdalom. Az asszony újra karjára vette a gyereket, kinyitotta köntösét és a kis szájat duzzadt keblére segítette, hogy ne sir­jön tovább. ❖ Sok, nagyon sok esztendővel később nagy vi­lágvárosban nyüzsög a forgalom, rikolt a hang, zörög a dob, harsog a trombita, dübörög a ro­bot és végig hömpölyög az utcákban, a vidám elégedettség. Csak kevesen tudják, hogy a kő­­rengetegen túl, ahová már nem hatol el a fojtó kőszénfülst, hatalmas liget kellős közepén áll egy hatalmas palota. Lakói mind-mind gyere­kek. Csupa beteg, nyomorék, gyötrődő gyerek, így születtek. Az egyik sánta, a másik nem lát a szemére, a harmadik testét rítt sebek marták ki. A tágas, hófalú szobát a puha, ruganyos ágyakról rémes könyörgés, jajgató pihegés, ér­telmetlen, a kínból fogamzott indulatai az apró, részelni nem tudó emberkéknek telíti meg. Cso­dálatos, hogy ezeket a gyerekeket nem dobják le a magas hegyről, pedig már elindultak a halál országai felé. Egy hét vagy hónap és ki­viszik őket a temetőbe. Fehér főkötős nénik áll­nak az ágyuknál, lesik a lélegzetüket, édes tejet, fájdalomcsillapító orvosságot öntenek szederjes ajkuk közé, gyógyító vizes ruhát raknak lázas homlokukra. A beteg kisgyerekeket a jó néni­kék egy-két napra marasztalják az életnek . Miért? A falon egy gyermek képe ragy­og. * Nem sokkal később más vidék, más Városá­ban, kint a végén apró kunyhók állanak. Hicfeig, kegyetlen tél vágtat örökösen a tájon, a zúgó szél megpasskolja a vályogfalakat, hogy szinte összedülnek, ráront az ablak rámán feszülő pa­pírra,­­nagy lukat vág rajta és betódul a szobá­ba. A ház előtt a fagyott havon mezítlábas gye­rekek futkároznak. Az egyik sovány arcocskája egyszer csak kipirul, a szája húsát összeszorít­­ja hirtelen támadt máz, a láz cserepe. A gyerek boldog, ugrál örömében, már nem* * * fázik. Még néhány perc s a gyereken végig­borzong a hideg­lelés. Didereg. Megijed és befut a házba. Az anyja rongyos szoknyájába búvik, hogy ne reszkessen úgy. Az asszony ráteszi kezét a hom­­orkára és valami belehasit a szivébe. Gyorsan felkapja magzatát, lefekteti a rozoga ágyba, — rétalkarja tépett, hitvány pokrócdarabokkal — Aztán maga is melléje fekszik és tulajdon tes­tével melengeti a fiát. A szobában halálos csönd. A falon nem ra­gyog egy gyermek képe. Az emberek ledobták: " tátongó mélységbe ! " Kiskarácsony, 19­,, Kőrakó Béla A demokratikus ellenzék és a kormány írta: Vázsonyi Vilmos dr., nemzetgyűlési képviselő A miniszterelnök karácsonyra elárasztotta szellemének termékeivel a hazai és külföldi sajtót. Bőkezű volt nyilatkozataiban, nem olyan fukar, mint az egyenlő jog és a köz­szabadság kezelésében. Minthogy nyakig benne vagyunk a demokráciában, tehát sohase volt annyi új címünk, mint most. A miniszterelnök önmagának is új címet ado­mányozott : ellenzéki főtanácsos lett belőle. Nyilatkozataiban ő adja az ellenzéknek a főtanácsokat arra nézve, hogy mit is kell tennie, vagy abbahagynia. Egész kis kátét szerkeszt a jó és derék ellenzék köteles­ségeiről. Szerinte a jó ellenzék első kötelessége, hogy menjen be a nemzetgyűlésre. Kétség­telenül azért tiltattott ki 25 ülésnapról 15 ellenzéki képviselőt, hogy az ellenzék ezt az első kötelességét minél könnyebben teljesít­hesse. Módjában lett volna a kitiltást egy napra korlátozni s akkor a demokratikus ellenzék részt vehetett volna a házszabály­revizió vitájában is. Azoknál a tárgyalások­nál, amiket az ellenzék kivonulása előtt Zsitvay alelnök úrral Peidl Gyulával egye­temben folytattam, rámutattam erre a körül­ményre és egyenesen javasoltam ennek a békítő útnak a követését. A miniszterelnök úrnak azonban sokkal fontosabb volt a parlamenti zsákmány biztosítása. Boldogan vette tudomásul, hogy a házszabályrevíziót az ellenzék távollétében könnyűszerrel tető alá vihette és esze ágában sem volt olyan expediens elfogadása, amely lehetővé tette volna, hogy a demokratikus ellenzék már a házszabályrevízió alkalmával benn is lehes­sen a Házban és részt vehessen a vitában. Már a Götz von Berlichingen­ben meg van írva, hogy minden ragadozó madár békét kíván, hogy nyugodtan költhesse el a zsákmányát. .Amely perctől fogva megvolt a házsza­bályrevízió, a miniszterelnök nyomban érezni kezdte az ellenzék hiányát. Minthogy már elkészültek a jó s ús spanyolcsizmák, a jó kéz- és körömszorítók, izzó süvegek és egyéb házszabály-bilincsek, már mostan kellett volna delikvens, hogy e gyönyöröket ki lehessen rajta próbálni. Mit ér egy üres kínzókamra ? Nagy szeretettel invitálja tehát a miniszterelnök az ellenzéket, hogy a ki­tűnő új házszabályok hatálya alatt legyen szíves ellenzéki kritikai kötelességét teljesí­teni. Hogy az ellenzéknek több kedve legyen magasztos kritikai kötelességének teljesíté­sére, időközben próbákat ad a közszabadsá­gok tiszteletéből és ízelítőt, miként óhajtja vezetni a legközelebbi választásokat. Nagy­atád és Rétság kiemelkedő mozzanatai an­nak a nagy közbizalomnak, mely szinte to­lakodva nyomja a babért a kormány hom­lokára. Az ellenzéki lapok betiltása, vagy a kolportázsjognak megvonása üdvös félelmet terjeszt a sajtó­berkekben, hogy azokban az ellenzéki fák az égig ne nőhessenek. A schönbrunni park boldogult nyeső művészei valóságos kontárok szemben a Bethlen-féle sajtókertészettel. Miután ráadásul még a bírálóbizottság megtartotta sokat szenvedett hazánk számára gyógyírül és vigasztalásul Zsirkay mandátumát, mindezen jótétemé­nyek, kedveskedések és csalogatások után immáron a Neue Freie Pressé­ben egész Európa számára csodálkozva kérdi Bethlen István gróf, hogy mindezen gyönyörűségek után az ellenzék még mindig nem akar visszatérni, hogy teljesítse szent kritikai kötelességét ? Az ellenzéket csábíthatja a gyors vissza­térésre nemcsak a szép jövő, az új házsza­bály, hanem a nagyszerű múlt is. Hiszen amíg bent volt a Házban, soha egyetlen egy módosító javaslatát se fogadta el a többség. Például legutóbb letárgyalták a fővárosi törvényjavaslatot és a demokrati­kus ellenzék egyetlen javaslatát sem fogadta el a kormány, mert Wolffék ahhoz nem já­rultak hozzá. A javaslat 7. § ához például azt a módosító indítványt adtam be, hogy a választási névjegyzékbe azok is felvehe­tők, akik nincsenek benne a nemzetgyűlési választók névjegyzékébe, de az összeírás alkalmával igazolják, hogy a választójogi kellékekkel rendelkeznek. A kormány ezt az indítványomat leszavaztatta. Később Heinrich Ferencnek, Bárczy Istvánnak és társainak, egyszóval az úgynevezett kibőví­tett és második kiadású Heinrich-pártnak, amely a vitát elaludta, megígérte, hogy a leszavazott indítványomba foglaltakat új törvényjavaslat benyújtásával fogja meg­valósítani. Büszkén trombitálták aluszékony mostoha testvéreim a szabadelvűségben ezt az elért vívmányt, mert a kormány nekik kedveskedni akart, annak kimutatásával, hogy ők a spanyolviaszk feltalálói és szá­mukra megadatik az, ami tőlem megtagad- Lapunk mai száma 24 oldal. Ára 4000 korona

Next