Reggeli Hirlap, 1925. február (34. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

XXXIV. évfolyam, 26. sz., Miskolc, 1925 február hó­­ vasárnap A MI POLITIKÁNK A bethleni taktika Mi történt itt, hogy ami tegnap még olyan szükséges intézmény volt, arra mára rávág­ják azt a véleményt, hogy: delendam esse. Változott talán a helyzet tegnap óta, hogy most olyan rapid gyorsasággal kel törölni a magyar törvényhozásból az örökéletű­nek szánt numerusz klauzuszt? Nem. Semmi sem változott. Egyetlen diák­kal sincs több, aki felekezeti akadályok miatt nem részesülhet a tanulási szabadság kedvezményében, mint amennyit tegnap rá­vezethettünk a kitagadottak szomorú listájá­ra. Egyetlen szokottal, egyetlen lírával, egyetlen frankkal és egyetlen osztrák koro­nával sem gurul ki ma több a külföldre, mint tegnap, amikor garmadájából szivár­gott ki ebből az országból a neme® valuta. Nem a helyzet változott tehát, hanem, úgy látszik, Bethlenék legnagyobb politikai erős­sége, a taktika. Ez mozgatja meg az egysé­ges pártot, Hoyos Miksa gróftól Berky Gyu­láig, akik ime rájöttek arra, amit a demo­kratikus ellenzék éveken keresztül sürgetett. De amíg ellenzéki követelés volt csupán a tanulási szabadság visszaállítása, addig a jognak és a méltányosságnak megfelelő volt Haller István szégyentörvénye. Most, hogy kormánypárti követeléssé válik, nyomban kiderültek a sötét árnyoldalai. Ma már nin­csen sem értelme, sem jogosultsága a nu­merusz klauzusznak. Ma egy sötét középkori intézmény lett belőle, amelyet a demokrati­kusan gondolkozó kormánynak okvetlenül tö­rölnie kell. Ó ez a kormánydem­okrácia, amely annyi demokratikus vívmány megteremtője, nyom­ban előtérbe kerül, mihelyst az a topográfiai helynév kerül a politika előterébe, hogy: Genf. Mintha egy csapásra megváltozna itt minden, ha a svájci világvárossal jut kapcso­latba a magyarság jövője, illetve talán in­kább a Bethlen-kormány pozíciója. Emlék­szünk még a genfi beszédre, amely sugá­rozta magából a demokratikus meggyőző­dést. És emlékszünk viszont arra is, hogyan fordult még erőteljesebben a helyzet a reak­ció felé a genfi beszéd után. A nagy genfi út előtt azonban rózsákat hintettek a libera­lizmus útjára. És most is puhára párnázzák ezt az utat, hogy folytatása bizonyára is­mét a jobbfelé való orientálódás le­gyen. . . (BH) Voile: a bethleni taktika. HJLX T­ÁRCAJEGYZETEK Földrengés­ emlékek Az emberek mégis szeretik az életüket, hál’ istennek. Énre véletlenül jöttem rá szombat reggel, sohse hittem volna. Ed­dig mindenki panaszkodott rá, szapulta, szidta, gyűlölte, átkozta, gyakran eldobta, de senki sem szerette. Rossz az élet! — mondtak — nem érdemes csinálni. Unom az életet — kese­regtek — tűrhetetlen, utálatos és kibírha­­tatlan. Mindennek ez a büdös élet az oka — rázták öklüket a szerencsétlen sorsnak — ül­döz, vöt, nem lehet előle menekülni. Jó vol­na már felfordulni — áhítoztak — nincs semmi jobbra kilátás. Én h­ittem az embereknek, tudtam, hogy igazuk van, magam is velük vicsorgattam a fogam az életre és az életundort éppen olyan természetesnek és elrendelt dolognak tartot­tam, mint a búzaárak emelkedését vagy Ausländer Gyula antisze­mitizmusát. A szombati földrengés fizikailag is kirá­zott ebből a hitemből. A néhány másodpercig tartó gyengécske földlökések után zsúfolt lett az u­tca. Az ébredező város föl­rebbent éj­sza­kai álottságából, az utak megteltek embe­reikkel, rohantak a házak elé. Kipirult, ijedt, hadonászó emberek futkároztak a kocsi után, mindenki az eget nézte, mintha az zengett volna. Jóbarátok melegen ráztak keze­t, ta­lán utoljára. . . Kávéházi reggelizők a csé­sze aljáról kikaparták a cukrot, várjon jut­nak-e egy kis édességhez a túlvilágon.. . A rikkancs nem ordította a lapot, mit csináljon a pénzzel egy félórácska múlva holtan, a romok között.. A kereskedők szórakozott mo­sollyal bámultak az utcára és a forgalmi adóellenőrökre gondoltak, akik most nem tudják, kit leplezzenek le földrengési adóel­titkolásért. A tűzol­tó torony órája megállt, érdemes-e még járni bizonytalan ideig? Éj­szakai orvtámadók meglapultak gumibot­jaik és ólmosi bunkóik mögött, zsidócselt gya­nítottak. Nem is tagadjuk, mindenki nagyon meg­ijedt. Mindenki szereti ezt az aljas, utolsó, kegyetlen, gonosz, drága, egyetlen életet. Egy fiatalasszony szorosan az urába karolt: — Bélus, siessünk haza csomagolni. Én még délben hazautazom a mamához Egerbe. Nem akarom itt bevárni, míg összedül a város. Szegényke nem tudta, hogy Eger­ úgy in­gott, mint Kodeika feje Lédererék bőrönd­jében. * Esnek a búzaárak. Állítólag tartós lesz az ár­esés, ugyanis eddig ötvenezer koronánkint emelkedett naponkint a búza mázsája, most két hét alatt visszacsúszik legalább tízezer koronát. Érthetetlen, hogy senki sem örül az áresésnek. A gazda haragszik, arra szá­mított, hogy tavaszra minden mázsáért kap egy új cséplőgépet. A gabonakereskedő egy mázsa búza árából nyárra a Tátrába akarta küldeni a családját. Az exportőr határozot­­tan számított arra, hogy néhány héten berül minden zsák gabonáért egy-egy zsák arany­­dollárt kap. A fogyasztót nem érdekelte a játék. A fo­gyasztó már régóta nem fogyaszt. A fo­gyasztó már csak maradék idegeit fo­gyasztja. * Szombat délelőtt két­­kisgazda megy a Széchenyi­ utcán. Látszott, vidéki kisgazdák: fehér go­masni, angol lovaglónadrág, len­gyel bunda, autósapka. Reggel otthon 111,eg­­nyergelték daruszerű­ autójukat és beügették a városba. Az egyik újságot vesz a sarkon. Régi jó vidéki magyar szokás szerint az utolsóelőtti oldalon lapozza föl. A lap megremeg kezé­ben, szivél­ ez kap és megtört, hangon közli: — Nézd csak, esnek a búzaárak. A másik meg vakarja fejebubján az autó­­sapkát és elkáromkodja magát: — Az ámu­ját ennek a földrengésnek. Mondtam én, hogy baj lesz belőle. Tessék, itt van, most lerázta a búzaárat! A fogyasztó? ’ Elkészült a törvényhatósági választói javaslat * ______ Május elsejére tűzik ki a fővárosi választásokat • Hír szerint a tavasszal sor kerül a vidéki választásokra is Budapest, január 31 (A­ Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége telefonálja) Feltétlenül megbízható helyről vett értesülésünk szerint a belügyminiszter május elsejére tűzi ki a fővárosi törvényhatósági vá­lasztások napját. Maga a törvény úgy rendel­kezik, hogy a hatálybalépéstől számított há­rom hónapon belül tartható meg a törvényha­­t­óági választás. Minthogy ez a határnap ösz­­szeesik május elsejével, ez is megerősíti fenti értesülésünket. Híre terjedt el annak is, hogy a belügymi­niszter a fővárosi szabadelvű pártnak tett ígé­retéhez híven egyszakaszos törvényjavaslatot fog előterjeszteni arról, hogy nemcsak azok vehetnek a törvényhatósági választáson részt, a­kik a jegyzőkönyvben fel vannak véve, hanem olyanok is, akiknek erre egyébként a törvényes jogosultságuk megvan. A belügyminiszterről még nem bizonyos, hogy várjon eleget tesz-e ezen ígéretének, azonban politikai kö­rök élén­ken kommentálják ezt és meg vannak győződve, hogy a belügyminiszter nem térhet ki ígéreté­nek teljesítése elől. Politikai körök arról is beszélnek, hogy a fő­városi törvényhatósági választások bevezetői lesznek a vidéki választásoknak, úgy tudják a beavatott körök, hogy a törvényhatósági vá­lasztói jogról szóló törvényjavaslat a belügy­minisztériumnál már készen van, legközelebb a nemzetgyűlés elé fogják terjeszteni és annak betárgyalása is rövidesen bekövetkezik. Politi­kai vélemények úgy szólnak, hogy a fővárosi választások­­minden tekintetben precedensül fognak szolgálni a vidékieknek s mindazokat az engedményeket, amelyeket a fővárosi választá­sokra vonatkozólag adott a belügyminiszter, t érvényesek lesznek a vidéken is. Értesülésünk szerint az ellenzék tagjai, akik a városi törvényhatósági választásról szóló tör­vényjavaslat beterjesztését forszírozzák, egye­­őre meg vannak elégedve és úgy számítják,­­ hogy tavasszal sor fog kerülni a vidéki tör­vényhatósági választások megtartására is. Tanácskozás a munkanélküliség kérdéséről Bethlen és a szakszervezeti tanács között Bethlen ígéretet tett, hogy genfi útja után tanulmányozni fogja a munkásság memorandumát „A szellemi munkások helyzetét nem lehet akciókkal megjavítani“ Budapest, január 31 (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztő­sége jelenti.) Bethlen miniszterelnök szom­baton délelőtt fogadta a szakszervezeti ta­nács küldöttségét, amelyet Gaál Benő szak­szervezeti titkár vezetett. A küldöttség ismertette a miniszterelnök­kel a munkahiánnyal kapcsolatos részletkér­déseket, rámutattak arra, hogy a munka­hiány egy év alatt 114 és fél százalékkal emelkedett. A tárgyalásokban részt vett Bencs Zoltán dr, a miniszterelnökség szo­ciálpolitikai osztályának vezetője is, megtár­gyalták a munkaalkalmaik létesítésére vo­natkozó kérdéseket és az ezzel összefüggő termelési hitel kérdését. A megteendő intéz­kedéseket az átmeneti munkaalkalmak meg­teremtésére a be- és kivándorlás lehetőségeit, a munkanélküliek házbérfizetésének elha­lasztását és a munkahiány elleni biztosítás kérdését. A tanácskozás fél 2 óráig tartott, ami után Gaál Benő a Reggeli Hírlap budapesti mun­katársának a következőket mondotta: — Átadtuk a miniszterelnök úrnak memo­randumunkat minden mellékletével együtt. Válaszában a miniszterelnök kifejezte, hogy tisztában van a kérdés nagy jelentőségével és a kormány mindent meg­tesz, hogy a munkahiány kérdését megoldásra vigye­­azonban a helyzetet megnehezíti a szanálási program és a pénzügyi kormányzat csak annyiban állhat a kormány rendelkezésére, amennyiben azt a szanálási keretek megen­gedik. A tanácskozásról beavatott helyen mun­katársunkkal a következőket közölték: — A miniszterelnök fogadta a szakszerve­­zeti tanács küldöttségét és meghallgatta elő­terjesztésüket, egyben azt válaszolta, hogy a kormány behatóan foglalkozik a munkanél­küliség kérdésével, azonban azt nem teheti meg, hogy felelősség nélkül ígéretet adjon. Kilátásba helyezte, hogy genfi útjáról visz­­szatérve, beható tanulmányozás alá fogja­­ venni a memorandumot. Ami a szellemi munkások helyzetét illeti, érzi a kormány ennek súlyos voltát, azonban ennek a problé­mának főnehézs­ége abban van, hogy akciók­kal nem lehet segíteni. Lapunk mai száma 20 oldal. Ára 4000 korona 55‡f £‡•.**. “a­ V­iS*- -

Next