Reggeli Hirlap, 1925. április (34. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

­jaerda, 1925 április 1. 3. oldal BEGOELI HÍRLAP Miskolc megváltja Tapolca-gyógyfürdő részvénymajoritását Még a nyáron kiépül a Sajó-pinty strandiardft . Erre a célra nyolcszázmillió Uo­onéval részvénytársaség fog alakulni­ ­A Reggeli Hírlap tudósítása.­ A tapolca­­válság úgy látszik, a legközelebbi jövőben meg­adást nyer és a vállalat részvénymajoritása tanét a város kezébe jut. A tanács ugyanis fel­hatalmazást kért a törvényhatósági bizottság­tól, hogy az elzálogosított részvény­többséget árverés útján legfeljebb 100 millió koronáért­­Sebeszta Kolostól megvehesse és erre vonatko­­z­ólag javaslatot tett a közgyűlésnek. A javaslat előterjesztése után Bulyovszky Gusztáv azt kérdezte a polgármestertől, hogy hozhat-e a Tapolca-ügyben megoldást a nyár. Sadobay Sándor dr. ezután részletesen ismer­ítette a fürdővállalat válságát. Kifejtette, hogy a részvénytöbbséget, mikor az árveréssel köny­­nve» hozzájuthat a város, feltétlenül meg kell «zerezni. A Tapolca-fürdő megfelelő vezetés­e mellett kitűnő üzlet lesz, annál inkább, mert a­­­észvénytársaság körülbelül 1200 millió korona értékű építkezéssel gazdagította a vállalatot. Giós Károly dr. viszont annak a nézetének adott kifejezést, hogy a város ne a részvény­­m­ajoritás megvásárlásával, de per útján szer­ződésszegés miatt tegye ki a Heltai-csoportot a vállalatból, illetőleg várja meg azt az időt, a­mikor a bérlők képtelenek lesznek szerződéses kötelezettségüknek eleget tenni. Túri József örömmel üdvözölte a tanácsi javaslatot és ah­hoz annál is inkább hozzájárult, mert mindig ellene volt, hogy a törvényhatóság kiadja a vá­ros kezéből a Tapolcát. Hasonló értelemben szó­lalt fel Egri Miksa dr. és Wittich Andor is. Egri Miksa még kijelentette, hogy a város köz­egészségügye kívánja Tapolcának nagy fürdő­­vé való fejlődését. Hoványi Kornél dr. azzal kezdte felszólalá­sát, hogy önmagát cáfolná meg, ha nem fogad­ná el a tanács javaslatát, hiszen annak idején­­ óvta a város vezetőségét attól, hogy egy ko­molytalan tőkecsoport kezére bízza a kincset érő Tapolcát. Rámutatott arra, hogy nem is tőkecsoportról volt szó, Heltai egymagában volt és háta mögött nem állott senki. Felfogá­sa szerint jobb volna, ha a város szabadkézből szerezné meg a részvénymajoritást, mert az árverésnél strohmannok felverhetik a részvé­nyek árát. A tanács indítványát kéri odamódo­­sítani, hogy szabadkézből és legfeljebb 500 mil­lió koronáért szerezze meg a város a részvény­­majoritást. Feltétlenül meg kel azonban vásá­rolni Heitai elzálogosított részvényeit, mert kü­lönben a város hosszú ideig nem tud bekapcso­lódni ismét Tapolca dolgaiba. A szerződés ér­vény­telenítése mellett ugyanis nem dönt semmi tény, a régi vezetőséget nem lehet a vállalatból másképen kiforgatni, mert négy évig jelentős beruházásra nem köteles, addig pedig nagyon megváltoznak a viszonyok. Más szempontból is fontos, hogy a városé legyen a majoritás.­­ Nem helyesli azt a kijelentést, hogy a Tapolca libratív vállalkozás legyen, itt altruista alapon kell vezetni az ügyet. A város takarékoskodjék a zenepalotánál, a vásárcsarnoknál, de ennél az intézménynél nem lehet. A majoritás kivál­tása után remélni lehet, hogy a villamos kiépi­­£i vonalát Tapolcára. Uhlmann vezérigazgató ugyanis kijelentette, hogy ebben az esetben megfontolás tárgyává teszi a közlekedés kér­désének megoldását. Ungár Mór és Gyálffy Ignác elfogadták a ja­vaslatot, de felhívták a polgármester figyel­mét arra, hogy ez idén 700—800 millió korona ér­tékű javítási munkákra lesz szükség Tapolcán. Bloch Ármin felszólalásában azt fejtette ki,­­ hogy a városnak alkudozásba kell bocsátkozni a hitelezőkkel. Hercz János beszéde után a pol­gármester részletesen válaszolt a felszólalások­­­ra. Kijelentette, hogy a hitelezőket nem káros­sítja meg, mert ezek adófizető, miskolci iparo­sok. Az árverés elől nem térhet ki, mrt külön­ben előbb Heltai Bélával kellene egyezkednie a részvények kiváltásáról, ez pedig csak megdrá­gíthatná a majoritás árát. A polgármester vá­lasza után a közgy­űlés névszerinti szavazással és egyhangúlag szavazta meg a tanács javas­latát A tanács javaslatot tett a közgyűlésnek, hogy a város még a nyáron a Sajóparton építsen egy n­gyobbszabású uszodát. A strandfürdő építését egészségügyi, szociális indokok és a testnevelési törvény rendelkezései követelik. A fürdő építésére 800 millió alaptőkével, 8000,­­ egyenként 100.000 koronás névértékű részvény­nyel részvénytársaság alakul, amelyet a város 51 százalékkal majorizál. Az igazgatóság b-öt, legfeljebb 10, a felügyelő bizottság 3, legfeljebb 5 tagból áll. A két bizottságba a tagok saamá­­®ak felét a város delegálja, az elnök a minden­kori polgármester. Az uszoda a vasutas sport­teleppel szemben létesül, betonból 7747 négyzet­­méter területen, 100 méter hosszúságban, 38 mé­ter szélességben, 309 egyes és 10 családi kabin­nal. Az uszodát a Sajó táplálja, amelynek vizét megszűrik. Az új uszoda sportversenyek tartá­sára is alkalmas lesz. A vállalatot a város tel­jesen altruista alapon akarja kezelni és benn© egészen olcsó fürdőnapokat akar rendeztetni a­­szegényebb néposztály számára is. A villamos­­kilátásba helyezte, hogy a fürdőhöz a Vas­ úti kitérőből szárnyvonalat épít ki. Az előadó jelentése után Bulyovszky Gusztáv melegen üdvözölte a javaslatot. Egri Miksa dr. pedig a szűrőkészülék fontosságára hívta fel a tanács figyelmét. Vidass János annak a nézetének adott kifejezést, hogy a strandfürdő létesítése konkurrenciát jelent Tapolcának.­­ Egyébként elfogadta a javaslatot, de azt kí­vánta, hogy a tanács néhány technikai pótlást eszközöljön, a terveken. Túri József kijelentet­te, hogy jobban szeretné, ha a strandfürdő a Hejőparton létesülne. Hercz János feltétlenül szükségesnek tartja a strandfürdő megépíté­sét. Sugár Gyula dr. pedig arra kért felvilágo­sítást, vájjon van-e garancia arra, hogy a vil­lamos kiépíti vonalát a Baja-pa­rti strandhoz. A polgárm­ester válaszában elmondotta, hogy a fürdő létesítésével a város lakosságának, 1­70.000 embernek érdekét akarja szolgálni. Ezzel kívánja elérni, hogy a Sajó által szedett áldo­zatok száma megszűnjék. Bejelentette még,­­ hogy a fürdőhöz vezető úttestet árnyas úttá képzi ki. Ezután a közgyűlés a tanácsi javas­latot egyhangúlag magáévá tette. Kétféle iparos van: az egyik képtelen fizetni, a másik fizetésképtelen Ab iparosok sérelmeik orvoslása céljából küldöttség keresi fel a pénzügyigazgatót, eredménytelenség esetén a pénzügyminiszterhez fordulnak . Az ipartestület szakmai vezetői sérelmesnek tartják a mai adópolitikát (A Reggeli Hírlap tudósítása.) A miskolci ipar­testülethez tartozó ipari szakcsoportok vezetői és a kereskedelmi és iparkamara képviselői kedden este az ipartestülete11 ülést tartottak, amelyen az iparosságot most már létalapjában veszélyeztető adósérelmek­kel foglalkoztak. Az ülés résztvevői, miután megállapították, hogy az adóbehajtások és a kivetések egyenesen az iparosság érdekei el­len valók, elhatározták, hogy a sérelmek megszüntetése érdekében küldöttséget me­nesztettek a miskolci pénzügy igazgatóság vezetőjéhez. Amennyiben ez nem hozná meg a kívánatos eredményt, úgy a pénzügymi­nisztert keresi föl az iparosság küldöttsége. A szakmai értekezletet Huska Vilmos ipartestületi elnök nyitotta meg. Részletesen kimutatta a mai egyoldalú adórendszer hi­báit, majd rátért a jelenleg legsúlyosabb sé­relmekre. Szerinte az iparosságot a forgalmi adó átalányösszegben való megállapítása sújtja a mai viszonyok között legérzékenyeb­ben. Az átalányösszeget ugyanis a kiegye­zett összeg többszörösére emelték föl, aminek most már az a következménye, hogy nagyon sok iparosnál, a mai súlyos pangás mellett, a bruttó jövedelem alig éri el a forgalmi adó átalányösszegét. Ugyancsak súlyos helyzet­be sodorta az iparosságot a kereseti, jövede­lem és vagyonadó is. Ezeket az adókat az iparosság ma képtelen megfizetni és ha ha­lasztást nem kapnak, a legsúlyosabb követ­kezményekkel kell számolni. A kényszerkölc­söni harmadik részletének behajtása szintén növeli az iparosság gazda­sági válságát. Az az iparosság, amely tőke nélkül kamatos kölcsönpénzekkel dolgozik és vezeti üzemét, a mai viszonyok közt nincs abban a helyzetben, hogy kölcsönt nyújtson az államnak. — Bárhogy látják is a helyzetet ebből a szempontból az illetékesek — mondotta — mi nagyon jól tudjuk és érezzük, hogy a je­lenlegi viszonyok közt kétféle iparos van: az egyik képtelen fizetni, a másik pedig fizetés­­képtelen. Neumann Adolf, a miskolci kereskedelmi és iparkamara elnöke elismeri, hogy az ál­lam súlyos helyzetben van, de lehetetlennek tartja még ilyen körülmények között is, hogy virágzó iparágak pusztulását tehetetlenül nézzék. Sürgős segítség szükségét látja fön­­forognii, amelynek olyan erélyesnek és ko­molynak kell lennie, hogy az ország lakossá­gának zöme kispolgársága megmenthető le­gyen. Reméli, hogy a forgalmi adósérelme­ket sikerül rövid időn belül eltüntetni olyan módon, hogy az átalányozási rendszer he­lyett újból bevezetik a könyvvezetési rend­szert. Hasonlókép bízik abban, hogy a kere­seti adó és a kényszerkölcsön behajtása te­kintetében sikerülni fog megfelelő és az ipa­rosságra nézve előnyös halasztást kapni. Javasolja, hogy küldöttségbeg keressék föl a miskolci pénzügyigazgatóság vezetőjét. Tárják föl előtte a súlyos sérelmeket és kér­jék a forgalmi adó átalányösszegének fölfüg­­gesztését, illetve a többi adónemek behajtá­sára halasztás engedélyezését. Amennyiben a pénzügyigazgatónál nem sikerül eredményt elérni, úgy a pénzügyminisztert keressék föl küldöttségieg. A szakmai vezetők ülése a javaslatot elfo­gadta és már a szerdai nap folyamán fölke­resik Hollós pénzügyigazgatót. Csak hónapok múlva kerül sor a katholikus főgimnázium igazgatójának kinevezésére (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztő­sége jelenti.) Villányi Andort a kultuszmi­niszter m év január elsejétől kezdve tudva­levőin B-listára helyezte. Jelenleg tehát nincs végleges igazgatója a kath. főgimná­ziumnak, mivel Kletz Gábor csupán ideigle­nesen bizatott meg az intézet vezetésével. Villányi Andor B-listára helyezése óta, ter­mészetszerűen az érdekelteken kívül Miskolc város közvéleménye is érthető érdeklődéssel várja a gimnázium új igazgatójának kineve­zését. Különösen annak személye és­ egyéni­sége szempontjaiból kiváncsi a közvélemény, amely meggyőződött arról a régi igazságról, amely szerint a katedra elveszti súlyát és komolyságát akkor, ha azon a tanári állás öltözetében szélsőséges politikai és társadal­mi elvek propagálója jelenik meg. Budapesti munkatársunknak a keddi nap folyamán egy magasállásu miniszteriális tisztviselőtől a kath. főgimnázium jövendő­beli igazgatójának kinevezése ügyében sike­rült fölvilágosítást kapnia. — Addig — mondotta informátorunk, — amíg Villányi Andor B-listára helyezésének ideje le nem telik, nem nevezik ki az utód­ját. Tudnia kell ugyanis, hogy a B-listára helyezett hat hónapra teljes illetményét él­vezi, mintha tényleges szolgálatot teljesíte­­ne. Villányi Andor tehát június 30-áig tel­jes illetményt érez és így július vagy au­gusztusban kerül sor utódjának kinevezésé­re. Ennek egyébként takarékossági okai van­nak. A kultuszminiszter ugyanis nem akarja, hogy a miskolci ka­th. főgimnáziumnak­­ új igazgatóját is fizetnie kelljen addig az idő­pontig, amíg Villányi Andor teljes illet­ményt élvez. Ezért julus 1-től Villányi An­dor már csak a törvényes nyugdíjat kapja és nem mint B-listást, hanem mint nyug­díjast fogják kezelni és ekkor természetesen már nem forognak fönn azok a takarékossági okok, amelyek ma az új igazgató kinevezése ellen szólnak. — Megírhatja tehát a Reggeli Hírlapban, hogy Villányi Andor utódjának kinevezé­sét elsősorban takarékossági szempontok hátráltatják. A tárgyilagosság kedvéért megjegyzem azonban, hogy némi személyi nehézségek is vannak a kath. főgimnázium új igazgatójának kinevezése körül. A felsőház és a kereskedelmi érdekeltségek (A­ Reggeli Hírlap tudósítása). A Gyosz, az Orige és az Or­ke memorandumot intéz­tek a nemzetgyűléshez, amelyben kérik, hogy a felsőházi javaslatban a három ér­dekképviselet megbízottainak juttassanak felsőházi tagságot. A Gyosz és a társegye­sületek ezt a kérelmüket azzal támogatják, hogy a három legfontosabb termelő réteget képviseli, tehát érdemesek a felsőházi tag­ságra. A kormány, mint ismeretes, azzal az in­dokolással hagyta ki a gazdasági testületek képviselőit a felsőházi javaslatból, hogy ilyen alapon más testületek is kérhetnének felsőházi tagságot. A Gyosz memoranduma kifejti, hogy olyan fontos hivatást teljesítő tagokat­ gyűjt össze kebelében, hogy min­denkép méltánytalanság volna, ha a keres­kedelmi és gazdasági érdekképviseletek megbízottjai nem nyerhetnének el főrendi­házi tagságot. Szenzációs — olcsó — , Húsvéti Reticule - vásár­­ Ádámnál

Next