Reggeli Hirlap, 1925. május (34. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

A SHE­I POLITIKÁNK A csonka ország gazdasági jövője Súlyos áldozatok árán, hosszú hónapok nehéz küzdelmei­, után a magyar korona az os­ztrák korona nívójára emelkedett Pari leftlt tehát a pénzünk az osztrák pénzegység­­gel és ezzel valószínűleg véglegesen véget ért a két korona körül tomboló vitustánc, amely a legutóbbi években egyik meglepetést a másik után hozta. Hol mi néztünk szána­­kodó mosollyal a koronaromlás veszélyére küzdő volt házastárs felé, hol­ az osztrák pénzügyminiszterek mutattak rá diadallal a szanálási munkának arra a jelentős eredmé­nyére, hogy a szén- és huzam­nélkül­i Ausztria pénzegysége fölébe kapaszkodott az agrár­­ország koronájának. Ma mindaz a sok komplikáció, amely az osztrák és magyar pénzegység vártakozóan élénk diszázsiójából a kereskedelmi és ipari összeköttetésben támadt, remélhetőleg örök­re holtpontra jutott. Az egyenlő nevezőre hozott magyar és osztrák pénzérték egyik jelentős tényezője lehetne a mesterségesen megszakított össze­köttetés fölvételének.­ Lehetne, ha a német elnökválasztás eredménye nem hozná közel Ausztriának Németországhoz való csatlako­zását. Ha ez a nagyhorderejű esemény­­‹_■­­következik, teljesen beláthatatlan perspektí­vák nyílnak. Az oszt­rák-magy­ar-cseh­szlová­k vám­szövet­ség eszméjét Benes vetette föl. A csehszlovák álkimeszme reprezentánsa és spiritus rekto­ra, a dunai konföderáció gondolatának elve­tésével így akarja kihúzni Ausztria Német­országhoz való csatlakozásának méregfogát. De Bérlés tervez és a Hüindenburg-uralom könnyen végezheti a cseh vizáért poliitikus alig­hanem jól átfontolt terveivel. A „Deutsch­­b­und über Alles“ mindent átfogó gondolata katasztrófát jelenthet a csehszlovák álmok­­ számára. Máról-holnapra megtörténhet a nagy történelmi fordulat, amely az utódálla­mok gazdasági elhelyezkedésének egészen új ösvényeket szabhat. Hogy jövő orientálódásunk szempontja­­­­ból Elem lényegtelen számunkra az új euró­pai konstelláció, az fi­me kézen fekszik. És kézenfekvő igazság az is, hogy, sajnos, ró­lunk készülnek dönteni, nélkülünk. Remél­jük azon­ban, hogy a mai ingadozó külpoli­tikai tevékeny­kedés határozott karaktert ölt majd a döntő piillantóban. Magyarország jö­vőjéről, létezéséről van szó. A vég­sőkig feszített energiákkal kell meg­­védelmranü­nk érdekeinket- TÁRCAJEGYZETEK Szép májusi napsugár. Mennyi melegség, kékség, mennyi érzés, szerelem, mily sok ér­­zésgazdagság van tebenned. A költők téged énekeltek meg szonettjeikben szerelmes má­jus és rólad zengték dithirambusokat, ki magad váltál a szépség, a jóság, a keltem, az élet. Az élet voltál nekünk, embereknek, akik a föld porán kúsztunk. Az élet tartalommal, gazdag színekkel, ízletes zamattal. Az élet voltál nekünk tűző napsugaraddal, szerel­mes életet lehelő bűbájos tavaszi éjszakáid­dal. Május volt emberi életünk poézise, mely­nek lapjain az élet csodák szépségei) bonta­koztak ki és azokkal nem tudtunk betelni. És örvendtünk mikor jött, és vártuk ismét, ha eltávozott,­ mert mi emberek voltunk és szerettük az életet, a szépséget, amelynek apotheozise volt a május. ❖ Ma már május, mint annyi sok szép em­lékünk, már csak a múlté. A május nem az emberé, nem a gondtalanságé többé. Május elsején rendőrök cirkálnak kettőzött éber­séggel utcáinkon és vigyáznak arra, hogy a csapongó jókedv, az élet lehelete ne érint­hesse lelkünket s ne festhessen rózsákat ar­cunkra. Május elseje, amely nem ismerte a bék­lyókat, a megkötöttséget, szürke napja lett életünknek. Olyan szürke, olyan robotos napja, m­int az élet. Mert az élet is­­ilyen, m­ert az élet is megváltozott. Talán nem is emberi élet, mert nem ahhoz hasonlít. Csak gépéré, hozzáillő,szikebben a modern techni­ka vívmányaihoz. Mert vívmány, hogy kivetkőztünk embe­riességünkből, hogy emancipáltuk magun­kat érzésvilágunkból és léleknélküli eszkö­zeivé lettünk a létnek. * Már napokkal előbb megjelent a belügy­miniszter rendelete, amely megtiltja, hogy a munkásság május elsejét nyilvánosan meg­ünnepelje- Olvassuk, hogy hasonló rendelet szabályozza május elsejét Franciaország­ban i­s. Azt hisszük, hogy május elseje elvesztette varázsát­ az életben és jelentőségét a mun­kásságánál is. Azt hisszük, hogy ma már má­jus elseje mindössze szimbólum, melyre még emlékezünk, hideg oltár, amelyen emlékek­nek adózunk, de már nem élet, nem valóság. Nem eszme, mely tüzet gyújthat, nem élet, amelynek mélységei és magasságai lehet­nek. Csak emlék, amely a forgandó évben elittbénk bukkan s mert gyerekkori barátunk, ismerősünk, szerelmünk volt, illik köszöntő­ül. Szép virágfakadásos május elsejék- Ma csak az emlékük él. Hol vagytok szép májusi reggelek, amelye­ken cigányzene szavára ébredtünk nyugal­­­­mias álmunkból. Ma álmaink sincsenek,­­ amint elröpült a muzsika hangja és csak * , gond maradt meg számunkra.­­ Mert május elseje a gondok napja lett. Az emésztő, nehéz gondok napja. A mindennapi élet küzködéseiben, talán a legkeservesebb napjainkban. Az élet gondjának napja. A május elsejétől várjuk, hogy ócska téli ru­hánkat nyárira fordítsuk és robotos életün­ket megfürösszük a meleg napsugárban. És hogy még ennek se örvendhessünk, ez leselkedik fejünk fölött, mint a kánya, mely várja, hogy lecsaphasson, a házbérnegyved. Május a tavasz telje, a természet „ébre­­dése“. Ma nem lehet szeretni ezt a szót, ami­óta ólmosbotokkal verték fejünket, hogy a­ nemzet ébredése a gyűlölet evangéliuma, a numerusz klauzusz, a faj és felekezet szerinti eloszt­ódás. Nem! Azóta nem lehet, örülni a term­ésarc ébredésének május hónapjában. Inkább a di­dergő télnek, amikor összehúzzuk rongyain­kat, testünkön és érezzük, hogy szükségünk van másokra, szeretetre, valamire, ami hideg­től gémberedett tagjainkat fölmelegí­ti. Vártuk a tavaszt, reméltük a magyar má­just a háború és a forradalmak borzalmai után, a kegyetlenül marcangoló Trumow után. Vártuk és reméltük . . . . . . Reméljünk továbbra is. " Az angol font aranyparitásával megszűnt a magyar korona jegyzése A korona stabilizált árfolyama 14.365 papírkorona (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztő­sége jelenti telefonon.) Az egész világ gazda­sági piacán nagy szenzációt keltett az angol pénzügyminiszternek az angol alsóházban tett azon bejelentése, hogy az angol font elérte a teljes aranyparitást és ezzel fel­szabadult az Angol Bank aranykivitele. A fontparitás bekövetkezése magával vonta a magyar korona stabilizálódását is, miután ennek sorsa a Magyar Nemzeti Bank felállítása óta az angol valutával áll összefüggésben. Ezzel együtt azonban még más fontos következmény is jár, tudniillik megszűnt a magyar aranykorona árfolyam­­jegyzésének ingadozása. Amikor az angol font elérte a teljes arany­­paritást, meg kell szűnni az aranykorona jegyzésének is. Az aranykorona árfolya­mát, tudniilik eddig az angol aranyjegy­zés alapján számították. Miután azonban az angol font elérte a teljes aranyparitást, az angol arany jegyzése tehát nem változhat. A magyar korona sorsa az angol fonthoz lévén kötve, szintén változatlan maradt. Az aranykorona stabilizált értéke­s papír­korona. Egyre jobban bonyolódik a francia belpolitikai helyzet Napról-napra vadabb formát­óit a royalista és kommunista agitáció Politikai kórok nyílt forrongástól tartanak (A Reggeli Hírlap párisi munkatársának jelentése.) Azok a tüntetések és halállal végződő verekedések, amelyekről nap nap­­ után hírt adnak a lapok, igen komoly ese­mények előhírnökei. Pesszimista felfogású politikusok és a helyzetet ismerő közéleti tényezők komolyan mérlegelik a mostani forrongó hangulat veszedelmeit és attól fél­nek, hogy Franciaországban is igen könnyen bekövetkezhet egy, a bulgáriához hasonló felfordulás. Politikai körökben érthető izga­lommal nézik a fejleményeket annál is in­kább, mert úgy látják, hogy Pavilave mi­niszterelnök minden irányban békességet és megértést kereső politikája nem foglal elég erőt magában a jobb és baloldalról egyaránt fenyegető forrongás elnyomására. A tény az, hogy úgy a rojalista, mint a kommunista pártok erősen szervezkednek és egyre nyíl­tabb, vadabb agitációval izgatják a külön­ben is feszült közhangulatot. (Makai F. Emil.) Ismét Pasics—Pribicsevics-kormány alakult Belgrádban Belgrádból jelentik. A belgrádi kormány­­válság napok óta húzódik, a Pasics-kormány beadta lemondását, egyben új kabinetalakítás­­ra kapott megbízást és Pribicsevicscsel alakí­tott kormányt. A harm­dik Pasics—Pribicsevics kabinet megalakítása váratlanul érte a politikusokat, mert tudvalevőleg a korábbi kabinet a horvát köztársasági parasztpárttal folytatott tárgya­lásokat és az volt a nézete, hogy egy Pasics— Radics koalíció fog kialakulni. Kormánykö­rökben azonban hangsúlyozzák, hogy az új kormányalakításra szükség volt és a rekon­strukciót most hajtja végre a miniszterelnök, ettől függetlenül azonban a megkezdett tárgya­lások tovább folynak. Az ellenzéket az új kormányalakítás megle­hetősen kellemetlenül érintette. A blokkban azt beszélik, hogy Pasiosnak ismét sikerül akara­tát keresztül vinni. Krisztmann agrárminisz­tert Pasics elejtette, aki pedig többször lépett fel az elharapódzott korrupció ellen. A Radics-pártiak maguk is elégedetlenek,­­ ennek dacára a radikális és Radics-párt közt, a tárgyalások tovább folynak. Politikai körökben úgy tudják, hogy a radi­kálisok a legkülönbözőbb feltételeket állítják fel a Radics-párttal szemben s arra­ töreksze­nek, hogy az uj kombinációban ismét szerepet juttassanak Pribicsevicsnek. A Rádics-párti­ak pedig az Obrana megszüntetését,­­ az interne­­tek szabadonbocsátását és a Radics-per gyors letárgyalását kívánják. A radikális párt felté­teleivel Nikics képviselő Zágrábba utazott,­­ hogy közölje azokat Radics Istvánnal. Általá­nos a meggyőződés Horvátországban, hogy a Radics-párt semmiesetre sem vesz részt Pri­­bicseviccsel egy kormányban. A szkupsztina csütörtöki ülésén a kormány megalakítását jelentette be a miniszterelnök majd a helyettes elnököt választották meg ,s a bizottsági tagokat. A kormány a deklaráció­ját május 5-ikén terjeszti a parlament elé. Lapunk mai száma 12 oldal. Ára 3000 korona

Next