Reggeli Hirlap, 1925. július (34. évfolyam, 145-170. szám)

1925-07-01 / 145. szám

Szerda, 1 !)20 július 1. 3.­óddal. Lederer Gusztávné a bíróság előtt Ledererné összes eddigi vallomásait tagadja és azt állítja, hogy három leszerelt tiszt ölte meg Kodelkát A tárgyalás elnöke képtelen mesének mondja Ledererné vallomását . Az elitélt Lederer színpadi jelenetet rendez és ünnepélyesen megtiltja feleségének, hogy vallomást tegyen Budapest, június 30. JA Reggeli Hírlap budapesti szerkesz­tőségének telefonjelentése.) A Lederer­­ügy elérkezett második nagy állomásá­hoz: a halálra ítélt Lederer Gusztáv testvérét és rendőrfőhadnagy feleségét és ma vonják kérdőre bírái. Mint ismeretes, az asszonyt az ügyész­ség gyilkosság és lopás bűntettével, ezen­kívül pedig csalással vádolja, míg az idő­közben szabadlábra helyezett Lederer Sándort­­bűnpártolás vétségének vádja terheli. Kilenc órakor pontban bevonult a bí­róság­. Denk Tivadar dr. ítélőtáblás biró, — Tud ön magyarul, — szól az elnök Ledérelméhez, — hogy meg tudjuk egy­mást érteni? Kérem szék­en, nem tudni jól ma­gyarul. — mondja­­az asszony. Elnök: Van-e itt német tolmács, aki majd magyarra fordítja az ön feleleteit? Az elnök ezután fölolvassa a­ vád­hatá­rozatot és az ügyészi vádiratot, amely sze­rint Lederer Gusztávné egy rendbeli gyil­kosság bűntettében, mint­­fölhajtó bűnré­szes, egyrend­beli lopásban és csalásban Lederer Gusztáv élettársa, Lederer Sándor pedig bűnpártolással van vádolva. — Megértette a vádat? Bűnösnek érzi magát? — kérdezte az elnök magyarul. „Csak részben vagyok bűnös“ Ledererné tolmács útján a következőket mondja: — Abban bűnös vag­yok, hogy megaka­dályozhattam volna a dolgot, de nem aka­­dél­­óztam meg. Nem igaz az, hogy mi d­olló/­üzletről beszélgettünk volna Kod­el - kárai, vagy mi ajánlottuk volna neki, ezt az üzletet. A hetvenmillió koronát igaz, hogy odaadta Kodelka, de férjem ezt visszaadta neki. — Mi célból akarta Kodelka magának ezt a hetvenmilliót odaadni? — Mi már régóta ismertük Kodelkát, akivel férjem többször üzletet is kötött. Ezután rendkívül részletességgel elbe­széli a gyilkosságot megelőző napok tör­ténetét. Egyre jobban összebarátkoztak Kodél­kával, aki ki- és bejárt náluk, múlt­ba odahaza lett volna. Időnkint apró aján­dékokat hozott az asszonynak, különösen hű­féléket, mintegy azért, hogy ne egyék ,náluk ingyen. Nálunk töltötte a kará­csony estét. Ezen az estén történt, hogy mi­alatt a férje pár percre levitte a kutyát sétálni, ő egyedül maradt Kodeik­ával. A heute -i mester egy d­arabig föl-alá járt, másól megfordult és azt mondotta az asz­­szon­ynak, hogy nem nézheti tovább, hogy ilyen emberrel kell élnie. — Megfogta a kezemet — folytatta, rend­kívül halkan Le deremé — a paplan felé húzott, átölelt és meg akart csókolni. Én védekeztem és pofonütöttem. Ebben a pi­­lanatban férjem kinyitotta az ajtót. Ko­déba elment. Erre elbeszéltem neki, hogy milyen jelenet játszódott le köztem és Kodelka között, de a férjem nem hitte el. Másnap Kodelka pontosan beállított. Az asszony, amint roppant részletességgel elbeszéli,­­bujkált előle, de Kodelka meg­várta, m­íg­ a házaspár hazajön. A férj már rendkívül ingerült volt. Revolverlövés, amely után reggelig aludtak mind a hárman Ledereré belekezd az utolsó este leírá­sába: — A férjem nem is üdvözölte Kodelkát, — mondja,­­ de Kodelka barátságosan kezet nyújtott neki. Lederer nem fogadta e­l­­a kezét. Kodelka azonban úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre. Egy félóra múlva bementem a hálószobába és megvetettem az ágyakat. Férjem utánam jött, és dühösen mondta, hogy Kodelka még mindig nem megy. Azt feleltem neki: „Csak a te hibád.“ Ezután kimentem a konyhába és idegesen mondtam Kodel­­kának, hogy most már menjen el Nem fe­lelt. Megkérdeztem: Hát itt akar mar­ad­ni? Erre sem felelt. Én elkezdtem ott ten­­ni-venni a konyhában, mire Kodelka föl­állt és már örültem, hogy elmegy, de nem, bement az ebédlőbe. Erre a férjem kijött a konyhába és ott kölcsönösen szemrehá­nyásokat tettünk egymásnak, hogy Ko­delka még mindig nem megy. Végül is én a­ hálóból kivittem a matracot és két ván­kost és bevittem az műszoljába. Kodelkát írem láttam ott, csak a zsakettjét láttam egy széken lógni. Kimentem a konyhába és kiáltottam a férjemnek, hogy gyere ki. A férjem ki is jött, de nagyon mogorva volt, nem szólt egy szót sem. Háromne­gyed kettő volt. Meg iga­zítottam az ébresz­tőórát és bevittem a hálószobába. Újr­a ki­mentem a konyhába, ott elmosogattam és mikor minden kész volt, el akartam oltani a villanyt, amikor egyszerre az úriszobá­­ból durranást hallok. Nem tudtam mi az és nagyon megijedtem. Ezután minden elcsendesedett és aludtunk reggelig mind a hárman. Reggel hétkor, Kodelka elhagy­ta a házat. A különös szavak után Ledererné inga­dozni kezd, mire az elnök becsengeti a szolgát és széket adat számára. Egy új fantasztikus mese *— Reggelig mind a hárman együtt tanácselnök vezetésével. A közvádat Mó­ka­­ Jenő dr. ügyészségi alel­nök képviseli, Lederer Gusztávnét Léván Tibor dr., Le­derer Sándort pedig Schubert Zoltán dr. védi. A Kodelka-család képviseletében Szilasi Nándor dr. foglal helyet az ügy­védi pulpituson. Lederer Gusztávnét szub­onyos fogház­­őrök vezetik be. Fekete selyem estélyi ru­hában áll az elnöki sorompó elé. Lábain vadonatúj estélyi lakkcipő van, fekete se­lyem áttetsző harisnya, látszik, hogy tet­szeni akar a bíróságnak és a közönségnek egyaránt. Mellette áll kék zakóban sógo­ra, Lederer Sándor, aludtunk — folytatta azután Ledererné —, reggel azután férjeim Csepelre ment, Kodelka pedig szintén eltávozott a lakás­ból. A házi munká­latokat végeztem, ami­kor úgy körülbelül 9 óra tájban ismét visszajött Kodelka. Mondottam neki, hogy nincs időm most vele­­beszélgetni, ő azon­ban kijelentette, hogy igen fontos elintéz­nivalója van velem. Egyébként hozott egy csomagot, azt mondta, hogy szalonna van­ benne, este a teához. Azt mondotta, hogy azért hozta a szalonnát, mert­­néhány tisz­tet hívott meg aznap estére a mi laká­sunkra és azokat meg kell kínálni. Na­gyobb összegű pénzt vett ki a zsebéből, mondván, hogy erre szüksége lesz. El­mondotta, hogy a három tisztet azért hív­­ta föl, mert egy nagyobb szállítást akar megszerezni tőlük és a pénzre azért van szüksége, mert a tiszteknek rögtön le fog fizetni 50 millió korona óvadékot. Arról is volt szó, hogy én rábeszélem az uramat, hogy ezt a szállítást szerezze meg Kodel­­kának, én is kapok 10 millió koronát. Eré­lyesen fölszólítottam Kodelkát, hogy azon­nal hagyja el a lakást, ne molesztáljon sértő ajánlatokkal, különben is a férjem már mindent tud. Ledererné azt meséli, hogy Kodelkát három tiszt gyilkolta meg — Délután két óra tájban jött haza az uram —­ folytatja Ledererné — elmondot­tam neki, hogy Kodelka fönt volt és hogy m­a estére milyen célból rendelt a laká­sunkra liszteket. A férjem, emlékszem még, ijedten a fejéhez ka­pott és azt mon­dotta: „Haj lesz ebből, jobb lenne, hogyha ez az összejövetel nem történne meg.“ Azt tanácsolta, hogy kísérjem őt ki Csepelre, mert akkor nemi lesz az egész találkából semmi. Én­­azonban rosszul éreztem maga­mat és kijelentettem, hogy nem tudok ki­menni. Erre az uraim dühösen eltávozott, én pedig otthon maradtam.. . Fél hat tájban­­megjött Kodelka és az uram is nemsokára. Majd néhány perc múlva pedig megérkezett a­ három tiszt. Valamennyien bementek az ebédlőbe, én azonban a konyhában maradtam. Nemso­kára kijött az uram, likőrt, öt poharat vett magához és bevitte azokat. Fölszólított engem, hogy menjek be, de én nem men­tem­. Ezalatt az egész társaság háromne­gyed óra hosszat igen hangosan beszélge­tett odabent, amikor is egyszerre csak ki­jött a férjem és azt mondotta, hogy vi­gyek be az ebédlőbe egy lavór vizet. Gya­nútlanul engedelmeskedtem, de amikor az ebédlőajtót fölnyitottam, láttam, hogy Ko­delka úr véres fejjel fekszik a sezlonon és a keze meg a lábadorág a földre. . — Megrémültem — folytatta az asszony vallomását — és ijedten kérdeztem, hogy mi történt. Az uram látva fölinduláso­mat, rám támadt és dühösen kiáltotta, hogy na most látom, mégis csak a szere­tőd volt ez az ember. Én kirohantam a konyhába, az ujtam követett. Azt mondtam férjemnek, hogy rögtön jelentést kell ten­ni erről a dologról a rendőrségen. Az ura­mat ez dühbe hozta, hirtelen előkapta re­volverét és felém lőtt. A tisztek rögtön rá­ugrottak és ennek tulajdonítható, hogy a golyó az asztalba fúródott. Én izgatottsá­gomban kiszaladtam a folyosóra, az uram meg utánam. Kapacitálni kezdett, hogy ne kiáltozzak, Kodelka csak megütötte magát és mindjárt jobban lesz. Aztán a fejét az ölembe hajtotta és hirtelen síró­­görcsöt kapott. — Ekko­r én kezdtem nyugtatni az ura­mat, bevezettem a konyhába és kérleltem, mondja el pontosan, hogy mi történt. Az uram­­sírva nyögte, hogy Kodelka maga az oka az egész tragédiának, mert szem­telen volt. Ledererné azt állítja, hogy ismerte is a tiszteket, akik Kodelkát feldarabolták Elnök: Hát nem közölte önnel a férje, hogy mi történt ott a szobában, ahol Ko­delkét meggyilkolták? Ledererné: Azt mondotta, hogy valami szállításról volt szó. Kodelka goromba volt, mert a tisztek nem akarták aláírni a­ szerződést s aztán ezért ölték meg. (Han­gos derültség.) Elnök: A férje azt­­mondta, hogy Kodel­kát a tisztek darabolták föl? Ledererné: Igen. Elnök: Látta azokat a tiszteket más­kor is? Ledererné: Igen, láttam. Már régebben Ledererné: Igen, láttam. Már régebben ismertem őket. „Mindent magamra vállalok“ Ezután elmondta, hogy másnap találko­zott sógorával, Lederer Sándorral, akinek azt mondta, hogy férje féltékenységből ölte meg Kodelkát. Később pedig így szólt neki: — Mond meg Gusztinak, hogy nagyon szeretem és mindent »szívese­n vállalok érte. Miért áll elő a vádlott az új mesével Az elnök most megszakítja a vádlott vallomását és a következőket mondja: — A királyi törvényszék megállapítja, hogy vádlott mai vallomásában a tényál­lással és eddigi vallomásaival teljesen el­lentétes megvilágításba helyezi a történ­teket s bár, a vádlott tizenhat alkalommal tett vallomást, ezek részleteikben mindig eltértek. De ilyen védekezést, mint aminőt ma adott elő, még soha­ nem mondott. Föl­teszem a kérdést: miért beszél a vádlott minden esetben másként, miért áll elő ma ilyen, szinte elképzelhetetlen mesével? A tolmács a­z elnök bejelentését lefordít­­i­­ Lederernének i­s fölteszi a kérdést, hogy tud-e választ adni az elnök kérdésére. Ledererné: Igen, válaszolok. A férjemet akartam védeni. Azért nem mondottam el eddig ezeket a részleteket, mert férjem az eset után megkért, hogy hallgassam el azt. Azt mondatta, ha kiderülnének a dolgok, nevezetesen, hogy három tiszt ölte meg Kodelkát, megint azt fogják mondani, hogy Prónay-tisztek csináltak mindent, de másrészről az uramat akartam kímélni s igyekeztem lehetőleg mentesíteni őt a vá­d­ak súlyától. Elnök: Lássa be, hogy töredelmes vallo­mással sokkal inkább könnyít a helyzetén, mintha tettét mindig más és más módon akarja beállítani. Vádlott (halkan): Nagyon jól tudom, milyen helyzetben vagyok. Ledererné mindent tagad Ezután az elnök fölolvassa Ledererné­nek a rendőrség előtt január 10-én tett vallomását, amelyben­­beismeri, hogy ka­rácsony óta folyton igyekezett a férjét rá­beszélni, ölje­ meg Kodelkát, hogy Uj mó­don a pénzéhez jussanak. Ledererné: Nem tudom, hogy mond­­tam-e ezt, de teljesen lehetetlen. Én ezt egészen máskép mondtam. Nagyon gyak­ran megtörtént, hogy félreértettek. Az elnök folytatja a jegyzőkönyv felol­vasását, de Ledererné minden egyes pas­szusára kijelenti, hogy lehetetlen, nem igaz, nem úgy volt. Az elnök: A férje azt vallotta, hogy Ko­delkát már előbb is egyiziben elaltatták, és a csuklóját borotvával elvágták, m­ert kísérletezni akartak, hogy elfolyik-e a vére. Vádlott: Férjem ilyesmire soha sem lett volna­­képes. Soha sem nyúlt volna egy emberhez, különösen olyanhoz, aki nem vétett neki semmit. Férjem lágyszí­vű, jó és tisztességes ember. Az elnök: De ha a férje ilyen jó ember és ilyen szelicllelkü, mivel magyarázza azt, hogy mindjárt első kihallgatása al­kalmával megvádolta ezt a szelicllelkü embert azzal, hogy Kodelka holttestét föl­dára holta és meg is nyúzta. A vádlott (halkan): Ez nem igaz. * Az elnök: Még azt is mondta, hogy a bár­dot és a kést ön adta neki hozzá. Vádlott: Nem igaz. Az elnök: Elébetárom a vádlottuak azt is, hogy a férje is terhelően vallott ellene. Vádlott: A férjem engem csak arra akart kényszeríteni, hogy én mondjam meg az igazat. Az elnök: Annyira nem értenek egyet a védekezésükben ön és a férje, és ő any­­­nyira nem akar semmit magára vállalni, hogy január 10-én egyenesen azt vallotta, hogy a tettet, ön követte el és neki abban semmi része nem volt. Vádlott: A férjem kényszeríteni akart, h­ogy én vall­jam meg az igazat, vagy pe­dig, noha én szeretem a férjemet, azt akarja megakadályozni, hogy előbb sza­baduljak, mint ő, talán azt hitte, hogy né­hány év múlva kiszabadulok . Elnök: De hogyha akkora a szerelem, hogy­an mondhatja a férje, hogy mindent ön csinált? Vádlott: Azt akarja, hogy ugyanolyan büntetést kaptak, mint ő. Elnök: A férje azzal is vádolja, hogy már karácsonykor el akarta pusztítani Kodelkát­óniumm­a­l és kloroformmal. Vádlott: Nem igaz, szó sem volt ilyes­miről. Tolmács segítségével hallgatják ki Lederernét Lederer Gusztáv vidáman érkezik Ezután Denk tanácselnök kijelenti, hogy a bíróság áttér a bizonyításra, en­nek megfelelő­en elsősorban Lederer Gusztávot hallgatják ki tanúként. Három csendőr vezeti be Lederer Gusz­távot, aki leborotváltatta bajuszát, úgy, hogy egész fiatalosnak néz ki. Ruganyo­san lépked, vidám arcot mutat, rögtön a bírói emelvény elé áll és mielőtt bár­mit szóltak volna hozzá, elkezd beszélni: Mélyen tisztelt törvényszék! Méltóz­Erre Léderer Gusztáv kaptákba vág­ja magát és tragikus páthosszal, dörgő hangon, valósággal szavaini kezdi a kö­vetkezőket: — Mélyen tisztelt törvényszék! A bűn­ügyre vonatkozóan egy szót sem vagyok hajlandó vallani. Mint megtért keresz­tény magyar ember, mint volt csendőr­­tiszt azonban ebben a pillanatban kije­lentem, hogy a feleségem védelmét most elvállalom. Nincs szükségem semmiféle védőre, a feleségemért én tartozom­­fe­lelni. Hivatkozom a szentírásra, amely kimondja, hogy az asszony a férjnek az alattvalója. A feleségem a bibliai tör­vény szerint ,tehát az én alattvalóm és ezennel megparancsolom neki, hogy a tassék meghallgatni engem.... Denk tanácselnök közbevág: Előbb ön hallgasson meg engem. Figyelmeztetem, hogy a per­rendtartás ért­elmében ön megtagadhatja vallomását, minthogy feleségéről van szó. Nyilatkozzék, akar-e vallomást tenni, vagy nem. Lederer: Erre majd később felelek. (Derültség.) Az elnök: De ezt a nyilatkozatot most kell önnek megtennie, bűnügyre vonatkozóan­ egy szót se mer­jen szólni. A szentírás szerint — foly­tatja» Léderer az egész terem hangos megütközésére, — az én feleségemnek csak szolgálati úton, rajtam keresztül szabad nyilatkoznia. Ezután a bíróság néhány percnyi ta­nácskozásra vonul vissza, ami után Denk tanácselnök kihirdeti a bíróság határozatát, amely szerint a bíróság mellőzi Lederer Gusztávot kihallga­tásért, mint korábban megtett vallomá­sainak felolvasását. A bíróság szerint, ha a férj megtagadja a tanúvallomást, úgy ez vonatkozik korábban megtett val­lomásaira is. Miután az ügyész semmiségi panaszt jelentett be, Denk tanácselnök holnap 9 órára tűzi a tárgyalás folytatását, egy­ben Léderer Gusztávot a lővezető csend­őröknek megadja az utasítást, hogy Lé­derert holnap már nem kell elővezetni. Léderer Gusztáv, mikor feláll búcsú­­csókot int­ feleségének. A felesége ezt ugyanilyen mozdulattal viszonozza. Léderer Gusztáv megtiltja feleségének, hogy valljon és kijelenti, hogy ő vállalja védelmét Julius hó 1-től minden este a Pannóniában . Isin­ni Elek cigányprímás és zenekara játszik REGGELI ÜIRLAP Lederer Sándor sírva tesz vallomást Lederer Gusztávnét kihallgatása után visszaültetik a vádlottak padjára. Le­derer Sándort szólítják be a terembe, aki az elnök kérdésére kijelenti, h hogy n­em érzi magát bűnösnek, mert a b­il­n­cselek­ményről nem volt tudomása. Elnök: Legalább hibásnak érzi magát valamiben? — Azért igen mert hittem szava­ibrni. Itt sírva fakad és percekig kínlódik és nem tud szóhoz jutni. További vallomásában fentartja a vidbiróságon tett ama vallomását, hogy ő csak Csepelről hazajövet az autón ér m­eggyi­tesült Ledéremétől Kodelka kol­tatásáról. Vallomása közben álland­óan hango­san sir és ezért Denk tanácselnök a kö­vetkezőket mondja neki: — Elhiszem, hogy van oka önnek a sírásra, de hogy tudja megmagyarázni, hogy miután megtudta ezt a szörnyű bűntényt, volt kedve elmennii sógornő­jével »a» kávéházb­a kávézni és képes volt pénzt kérni tőle. Lederer Sándor: Én nem tud­tam, hogy innen való a pénz, mert sógornőm azt mondotta, hogy Koxlelkánál mind­össze valami párszázezer koronát talál­tak. sógornőm

Next