Reggeli Hirlap, 1925. július (34. évfolyam, 145-170. szám)
1925-07-01 / 145. szám
Szerda, 1 !)20 július 1. 3.óddal. Lederer Gusztávné a bíróság előtt Ledererné összes eddigi vallomásait tagadja és azt állítja, hogy három leszerelt tiszt ölte meg Kodelkát A tárgyalás elnöke képtelen mesének mondja Ledererné vallomását . Az elitélt Lederer színpadi jelenetet rendez és ünnepélyesen megtiltja feleségének, hogy vallomást tegyen Budapest, június 30. JA Reggeli Hírlap budapesti szerkesztőségének telefonjelentése.) A Ledererügy elérkezett második nagy állomásához: a halálra ítélt Lederer Gusztáv testvérét és rendőrfőhadnagy feleségét és ma vonják kérdőre bírái. Mint ismeretes, az asszonyt az ügyészség gyilkosság és lopás bűntettével, ezenkívül pedig csalással vádolja, míg az időközben szabadlábra helyezett Lederer Sándortbűnpártolás vétségének vádja terheli. Kilenc órakor pontban bevonult a bíróság. Denk Tivadar dr. ítélőtáblás biró, — Tud ön magyarul, — szól az elnök Ledérelméhez, — hogy meg tudjuk egymást érteni? Kérem széken, nem tudni jól magyarul. — mondjaaz asszony. Elnök: Van-e itt német tolmács, aki majd magyarra fordítja az ön feleleteit? Az elnök ezután fölolvassa a vádhatározatot és az ügyészi vádiratot, amely szerint Lederer Gusztávné egy rendbeli gyilkosság bűntettében, mintfölhajtó bűnrészes, egyrendbeli lopásban és csalásban Lederer Gusztáv élettársa, Lederer Sándor pedig bűnpártolással van vádolva. — Megértette a vádat? Bűnösnek érzi magát? — kérdezte az elnök magyarul. „Csak részben vagyok bűnös“ Ledererné tolmács útján a következőket mondja: — Abban bűnös vagyok, hogy megakadályozhattam volna a dolgot, de nem akadélóztam meg. Nem igaz az, hogy mi dolló/üzletről beszélgettünk volna Kodel - kárai, vagy mi ajánlottuk volna neki, ezt az üzletet. A hetvenmillió koronát igaz, hogy odaadta Kodelka, de férjem ezt visszaadta neki. — Mi célból akarta Kodelka magának ezt a hetvenmilliót odaadni? — Mi már régóta ismertük Kodelkát, akivel férjem többször üzletet is kötött. Ezután rendkívül részletességgel elbeszéli a gyilkosságot megelőző napok történetét. Egyre jobban összebarátkoztak Kodélkával, aki ki- és bejárt náluk, múltba odahaza lett volna. Időnkint apró ajándékokat hozott az asszonynak, különösen hűféléket, mintegy azért, hogy ne egyék ,náluk ingyen. Nálunk töltötte a karácsony estét. Ezen az estén történt, hogy mialatt a férje pár percre levitte a kutyát sétálni, ő egyedül maradt Kodeikával. A heute -i mester egy darabig föl-alá járt, másól megfordult és azt mondotta az aszszonynak, hogy nem nézheti tovább, hogy ilyen emberrel kell élnie. — Megfogta a kezemet — folytatta, rendkívül halkan Le deremé — a paplan felé húzott, átölelt és meg akart csókolni. Én védekeztem és pofonütöttem. Ebben a pilanatban férjem kinyitotta az ajtót. Kodéba elment. Erre elbeszéltem neki, hogy milyen jelenet játszódott le köztem és Kodelka között, de a férjem nem hitte el. Másnap Kodelka pontosan beállított. Az asszony, amint roppant részletességgel elbeszéli,bujkált előle, de Kodelka megvárta, míg a házaspár hazajön. A férj már rendkívül ingerült volt. Revolverlövés, amely után reggelig aludtak mind a hárman Ledereré belekezd az utolsó este leírásába: — A férjem nem is üdvözölte Kodelkát, — mondja, de Kodelka barátságosan kezet nyújtott neki. Lederer nem fogadta ela kezét. Kodelka azonban úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre. Egy félóra múlva bementem a hálószobába és megvetettem az ágyakat. Férjem utánam jött, és dühösen mondta, hogy Kodelka még mindig nem megy. Azt feleltem neki: „Csak a te hibád.“ Ezután kimentem a konyhába és idegesen mondtam Kodelkának, hogy most már menjen el Nem felelt. Megkérdeztem: Hát itt akar maradni? Erre sem felelt. Én elkezdtem ott tenni-venni a konyhában, mire Kodelka fölállt és már örültem, hogy elmegy, de nem, bement az ebédlőbe. Erre a férjem kijött a konyhába és ott kölcsönösen szemrehányásokat tettünk egymásnak, hogy Kodelka még mindig nem megy. Végül is én a hálóból kivittem a matracot és két vánkost és bevittem az műszoljába. Kodelkát írem láttam ott, csak a zsakettjét láttam egy széken lógni. Kimentem a konyhába és kiáltottam a férjemnek, hogy gyere ki. A férjem ki is jött, de nagyon mogorva volt, nem szólt egy szót sem. Háromnegyed kettő volt. Meg igazítottam az ébresztőórát és bevittem a hálószobába. Újra kimentem a konyhába, ott elmosogattam és mikor minden kész volt, el akartam oltani a villanyt, amikor egyszerre az úriszobából durranást hallok. Nem tudtam mi az és nagyon megijedtem. Ezután minden elcsendesedett és aludtunk reggelig mind a hárman. Reggel hétkor, Kodelka elhagyta a házat. A különös szavak után Ledererné ingadozni kezd, mire az elnök becsengeti a szolgát és széket adat számára. Egy új fantasztikus mese *— Reggelig mind a hárman együtt tanácselnök vezetésével. A közvádat Móka Jenő dr. ügyészségi alelnök képviseli, Lederer Gusztávnét Léván Tibor dr., Lederer Sándort pedig Schubert Zoltán dr. védi. A Kodelka-család képviseletében Szilasi Nándor dr. foglal helyet az ügyvédi pulpituson. Lederer Gusztávnét szubonyos fogházőrök vezetik be. Fekete selyem estélyi ruhában áll az elnöki sorompó elé. Lábain vadonatúj estélyi lakkcipő van, fekete selyem áttetsző harisnya, látszik, hogy tetszeni akar a bíróságnak és a közönségnek egyaránt. Mellette áll kék zakóban sógora, Lederer Sándor, aludtunk — folytatta azután Ledererné —, reggel azután férjeim Csepelre ment, Kodelka pedig szintén eltávozott a lakásból. A házi munkálatokat végeztem, amikor úgy körülbelül 9 óra tájban ismét visszajött Kodelka. Mondottam neki, hogy nincs időm most velebeszélgetni, ő azonban kijelentette, hogy igen fontos elintéznivalója van velem. Egyébként hozott egy csomagot, azt mondta, hogy szalonna van benne, este a teához. Azt mondotta, hogy azért hozta a szalonnát, mertnéhány tisztet hívott meg aznap estére a mi lakásunkra és azokat meg kell kínálni. Nagyobb összegű pénzt vett ki a zsebéből, mondván, hogy erre szüksége lesz. Elmondotta, hogy a három tisztet azért hívta föl, mert egy nagyobb szállítást akar megszerezni tőlük és a pénzre azért van szüksége, mert a tiszteknek rögtön le fog fizetni 50 millió korona óvadékot. Arról is volt szó, hogy én rábeszélem az uramat, hogy ezt a szállítást szerezze meg Kodelkának, én is kapok 10 millió koronát. Erélyesen fölszólítottam Kodelkát, hogy azonnal hagyja el a lakást, ne molesztáljon sértő ajánlatokkal, különben is a férjem már mindent tud. Ledererné azt meséli, hogy Kodelkát három tiszt gyilkolta meg — Délután két óra tájban jött haza az uram — folytatja Ledererné — elmondottam neki, hogy Kodelka fönt volt és hogy ma estére milyen célból rendelt a lakásunkra liszteket. A férjem, emlékszem még, ijedten a fejéhez kapott és azt mondotta: „Haj lesz ebből, jobb lenne, hogyha ez az összejövetel nem történne meg.“ Azt tanácsolta, hogy kísérjem őt ki Csepelre, mert akkor nemi lesz az egész találkából semmi. Énazonban rosszul éreztem magamat és kijelentettem, hogy nem tudok kimenni. Erre az uraim dühösen eltávozott, én pedig otthon maradtam.. . Fél hat tájbanmegjött Kodelka és az uram is nemsokára. Majd néhány perc múlva pedig megérkezett a három tiszt. Valamennyien bementek az ebédlőbe, én azonban a konyhában maradtam. Nemsokára kijött az uram, likőrt, öt poharat vett magához és bevitte azokat. Fölszólított engem, hogy menjek be, de én nem mentem. Ezalatt az egész társaság háromnegyed óra hosszat igen hangosan beszélgetett odabent, amikor is egyszerre csak kijött a férjem és azt mondotta, hogy vigyek be az ebédlőbe egy lavór vizet. Gyanútlanul engedelmeskedtem, de amikor az ebédlőajtót fölnyitottam, láttam, hogy Kodelka úr véres fejjel fekszik a sezlonon és a keze meg a lábadorág a földre. . — Megrémültem — folytatta az asszony vallomását — és ijedten kérdeztem, hogy mi történt. Az uram látva fölindulásomat, rám támadt és dühösen kiáltotta, hogy na most látom, mégis csak a szeretőd volt ez az ember. Én kirohantam a konyhába, az ujtam követett. Azt mondtam férjemnek, hogy rögtön jelentést kell tenni erről a dologról a rendőrségen. Az uramat ez dühbe hozta, hirtelen előkapta revolverét és felém lőtt. A tisztek rögtön ráugrottak és ennek tulajdonítható, hogy a golyó az asztalba fúródott. Én izgatottságomban kiszaladtam a folyosóra, az uram meg utánam. Kapacitálni kezdett, hogy ne kiáltozzak, Kodelka csak megütötte magát és mindjárt jobban lesz. Aztán a fejét az ölembe hajtotta és hirtelen sírógörcsöt kapott. — Ekkor én kezdtem nyugtatni az uramat, bevezettem a konyhába és kérleltem, mondja el pontosan, hogy mi történt. Az uramsírva nyögte, hogy Kodelka maga az oka az egész tragédiának, mert szemtelen volt. Ledererné azt állítja, hogy ismerte is a tiszteket, akik Kodelkát feldarabolták Elnök: Hát nem közölte önnel a férje, hogy mi történt ott a szobában, ahol Kodelkét meggyilkolták? Ledererné: Azt mondotta, hogy valami szállításról volt szó. Kodelka goromba volt, mert a tisztek nem akarták aláírni a szerződést s aztán ezért ölték meg. (Hangos derültség.) Elnök: A férje aztmondta, hogy Kodelkát a tisztek darabolták föl? Ledererné: Igen. Elnök: Látta azokat a tiszteket máskor is? Ledererné: Igen, láttam. Már régebben Ledererné: Igen, láttam. Már régebben ismertem őket. „Mindent magamra vállalok“ Ezután elmondta, hogy másnap találkozott sógorával, Lederer Sándorral, akinek azt mondta, hogy férje féltékenységből ölte meg Kodelkát. Később pedig így szólt neki: — Mond meg Gusztinak, hogy nagyon szeretem és mindent »szívesen vállalok érte. Miért áll elő a vádlott az új mesével Az elnök most megszakítja a vádlott vallomását és a következőket mondja: — A királyi törvényszék megállapítja, hogy vádlott mai vallomásában a tényállással és eddigi vallomásaival teljesen ellentétes megvilágításba helyezi a történteket s bár, a vádlott tizenhat alkalommal tett vallomást, ezek részleteikben mindig eltértek. De ilyen védekezést, mint aminőt ma adott elő, még soha nem mondott. Fölteszem a kérdést: miért beszél a vádlott minden esetben másként, miért áll elő ma ilyen, szinte elképzelhetetlen mesével? A tolmács az elnök bejelentését lefordíti Lederernének is fölteszi a kérdést, hogy tud-e választ adni az elnök kérdésére. Ledererné: Igen, válaszolok. A férjemet akartam védeni. Azért nem mondottam el eddig ezeket a részleteket, mert férjem az eset után megkért, hogy hallgassam el azt. Azt mondatta, ha kiderülnének a dolgok, nevezetesen, hogy három tiszt ölte meg Kodelkát, megint azt fogják mondani, hogy Prónay-tisztek csináltak mindent, de másrészről az uramat akartam kímélni s igyekeztem lehetőleg mentesíteni őt a vádak súlyától. Elnök: Lássa be, hogy töredelmes vallomással sokkal inkább könnyít a helyzetén, mintha tettét mindig más és más módon akarja beállítani. Vádlott (halkan): Nagyon jól tudom, milyen helyzetben vagyok. Ledererné mindent tagad Ezután az elnök fölolvassa Lederernének a rendőrség előtt január 10-én tett vallomását, amelybenbeismeri, hogy karácsony óta folyton igyekezett a férjét rábeszélni, ölje meg Kodelkát, hogy Uj módon a pénzéhez jussanak. Ledererné: Nem tudom, hogy mondtam-e ezt, de teljesen lehetetlen. Én ezt egészen máskép mondtam. Nagyon gyakran megtörtént, hogy félreértettek. Az elnök folytatja a jegyzőkönyv felolvasását, de Ledererné minden egyes passzusára kijelenti, hogy lehetetlen, nem igaz, nem úgy volt. Az elnök: A férje azt vallotta, hogy Kodelkát már előbb is egyiziben elaltatták, és a csuklóját borotvával elvágták, mert kísérletezni akartak, hogy elfolyik-e a vére. Vádlott: Férjem ilyesmire soha sem lett volnaképes. Soha sem nyúlt volna egy emberhez, különösen olyanhoz, aki nem vétett neki semmit. Férjem lágyszívű, jó és tisztességes ember. Az elnök: De ha a férje ilyen jó ember és ilyen szelicllelkü, mivel magyarázza azt, hogy mindjárt első kihallgatása alkalmával megvádolta ezt a szelicllelkü embert azzal, hogy Kodelka holttestét földára holta és meg is nyúzta. A vádlott (halkan): Ez nem igaz. * Az elnök: Még azt is mondta, hogy a bárdot és a kést ön adta neki hozzá. Vádlott: Nem igaz. Az elnök: Elébetárom a vádlottuak azt is, hogy a férje is terhelően vallott ellene. Vádlott: A férjem engem csak arra akart kényszeríteni, hogy én mondjam meg az igazat. Az elnök: Annyira nem értenek egyet a védekezésükben ön és a férje, és ő anynyira nem akar semmit magára vállalni, hogy január 10-én egyenesen azt vallotta, hogy a tettet, ön követte el és neki abban semmi része nem volt. Vádlott: A férjem kényszeríteni akart, hogy én valljam meg az igazat, vagy pedig, noha én szeretem a férjemet, azt akarja megakadályozni, hogy előbb szabaduljak, mint ő, talán azt hitte, hogy néhány év múlva kiszabadulok . Elnök: De hogyha akkora a szerelem, hogyan mondhatja a férje, hogy mindent ön csinált? Vádlott: Azt akarja, hogy ugyanolyan büntetést kaptak, mint ő. Elnök: A férje azzal is vádolja, hogy már karácsonykor el akarta pusztítani Kodelkátóniummal és kloroformmal. Vádlott: Nem igaz, szó sem volt ilyesmiről. Tolmács segítségével hallgatják ki Lederernét Lederer Gusztáv vidáman érkezik Ezután Denk tanácselnök kijelenti, hogy a bíróság áttér a bizonyításra, ennek megfelelően elsősorban Lederer Gusztávot hallgatják ki tanúként. Három csendőr vezeti be Lederer Gusztávot, aki leborotváltatta bajuszát, úgy, hogy egész fiatalosnak néz ki. Ruganyosan lépked, vidám arcot mutat, rögtön a bírói emelvény elé áll és mielőtt bármit szóltak volna hozzá, elkezd beszélni: Mélyen tisztelt törvényszék! MéltózErre Léderer Gusztáv kaptákba vágja magát és tragikus páthosszal, dörgő hangon, valósággal szavaini kezdi a következőket: — Mélyen tisztelt törvényszék! A bűnügyre vonatkozóan egy szót sem vagyok hajlandó vallani. Mint megtért keresztény magyar ember, mint volt csendőrtiszt azonban ebben a pillanatban kijelentem, hogy a feleségem védelmét most elvállalom. Nincs szükségem semmiféle védőre, a feleségemért én tartozomfelelni. Hivatkozom a szentírásra, amely kimondja, hogy az asszony a férjnek az alattvalója. A feleségem a bibliai törvény szerint ,tehát az én alattvalóm és ezennel megparancsolom neki, hogy a tassék meghallgatni engem.... Denk tanácselnök közbevág: Előbb ön hallgasson meg engem. Figyelmeztetem, hogy a perrendtartás értelmében ön megtagadhatja vallomását, minthogy feleségéről van szó. Nyilatkozzék, akar-e vallomást tenni, vagy nem. Lederer: Erre majd később felelek. (Derültség.) Az elnök: De ezt a nyilatkozatot most kell önnek megtennie, bűnügyre vonatkozóan egy szót se merjen szólni. A szentírás szerint — folytatja» Léderer az egész terem hangos megütközésére, — az én feleségemnek csak szolgálati úton, rajtam keresztül szabad nyilatkoznia. Ezután a bíróság néhány percnyi tanácskozásra vonul vissza, ami után Denk tanácselnök kihirdeti a bíróság határozatát, amely szerint a bíróság mellőzi Lederer Gusztávot kihallgatásért, mint korábban megtett vallomásainak felolvasását. A bíróság szerint, ha a férj megtagadja a tanúvallomást, úgy ez vonatkozik korábban megtett vallomásaira is. Miután az ügyész semmiségi panaszt jelentett be, Denk tanácselnök holnap 9 órára tűzi a tárgyalás folytatását, egyben Léderer Gusztávot a lővezető csendőröknek megadja az utasítást, hogy Léderert holnap már nem kell elővezetni. Léderer Gusztáv, mikor feláll búcsúcsókot int feleségének. A felesége ezt ugyanilyen mozdulattal viszonozza. Léderer Gusztáv megtiltja feleségének, hogy valljon és kijelenti, hogy ő vállalja védelmét Julius hó 1-től minden este a Pannóniában . Isinni Elek cigányprímás és zenekara játszik REGGELI ÜIRLAP Lederer Sándor sírva tesz vallomást Lederer Gusztávnét kihallgatása után visszaültetik a vádlottak padjára. Lederer Sándort szólítják be a terembe, aki az elnök kérdésére kijelenti, h hogy nem érzi magát bűnösnek, mert a bilncselekményről nem volt tudomása. Elnök: Legalább hibásnak érzi magát valamiben? — Azért igen mert hittem szavaibrni. Itt sírva fakad és percekig kínlódik és nem tud szóhoz jutni. További vallomásában fentartja a vidbiróságon tett ama vallomását, hogy ő csak Csepelről hazajövet az autón ér meggyitesült Ledéremétől Kodelka koltatásáról. Vallomása közben állandóan hangosan sir és ezért Denk tanácselnök a következőket mondja neki: — Elhiszem, hogy van oka önnek a sírásra, de hogy tudja megmagyarázni, hogy miután megtudta ezt a szörnyű bűntényt, volt kedve elmennii sógornőjével »a» kávéházba kávézni és képes volt pénzt kérni tőle. Lederer Sándor: Én nem tudtam, hogy innen való a pénz, mert sógornőm azt mondotta, hogy Koxlelkánál mindössze valami párszázezer koronát találtak. sógornőm