Reggeli Hirlap, 1925. szeptember (34. évfolyam, 196-220. szám)

1925-09-01 / 196. szám

Ketül, \Mb »*esteti Hj*er L Az ősszel megkezdődik az elbocsátott tanárok és tanítók ügyének revíziója Rehabilitálják a kurzus ártatlan áldozatait . Az eltávolított középiskolai tanulókat hossá kell segíteni tanulmányaik befejezéséhez (A Reffjeti Hírlap tudósítása.) Az elmúlt hat év után a kultiszminisztérium végre rászánja magát a® állásuktól megfosztott tanárok és tanítók fegyelmi ügyének és elbocsájtásának revíziójára. Felesleges a múltak visszaidézése. A közönség jól ismeri a tanárok és tanítók kidobálásának körülményeit A kommün után jött a Pálfordulások ideje. Fehér tóművé festették át elveiket azok, akik a vörös időben hangoskodtak. Azokat akik nem voltak eléggé ügyesek az átfestésben, vagy megmaradtak régi meggyőződéseik mellett, kidobálták állásaikból, amelyben éveket, sőt talán évtizedeket töltöttek becsületben és szorgalomban. Az állásvesztés kimondásában egyáltalában nem vették figyelembe az érdekelt családos állapotát, hogy elbocsájtása egyet jelent számára és családja részére a könyörtelenséggel; itt csak egyetlen szempont volt irányadó: harcos hívéül szegődött-e a kurzust eszméknek, és azoknak az alakulatoknak, amelyek éveken át uralták a helyzetet. Valamennyi hivatalokban megindult annak idején a nagy tisztogatási folyamat, de olyan kirívó és szembeszökő igazságtalanságot, mint a tanárok és tanítók ellen indult fegyelmi vizsgálatoknál és elbocsátásoknál, sehol sem produkáltak. Egymásután tizével és húszával szocsájtották el minden jogigényük elvesztése mellett állásaikból azokat a pedagógusokat, akik súlyos reprezentánsai a külföldön is a magyar kultúrának. Éppen a Reggeli Hírlap hasábjain esett szó a dinna pesti Pázmány Péter Tudományegyetem néhány európai hírű kiválóságának szokatlan körülmények között történt elbocsájtásáról. Marcali Henrik, Alexander Bernát, Beke Manó és társaikat tudvalévően minden ok nélkül fosztották meg katedrájuktól, annak dacain, hogy a külföld tudományos köreivel ők tartották fenn a kapcsolatot. Most azután végre mutatkoznak olyan jelek, amelyekből reménl lehet a súlyos igazságtalanságok orvoslását és azt, hogy az egyetemek, főiskolák, középfokú és elemi iskoláink visszanyerik az elvesztett tanerőket. Egyes jelekből arra lehet következtetni, hogy mégis csak elkövetkezik a régen óhajtott és beígért revízió. A revíziónak első hírnöke Dénes Lajos dr. volt budapesti tankerületi főigazgató. A kiválópedagógust nem kell bemutatnunk olvasóinknak. A Reggeli Hírlap hasábjain ismételten jelentek meg cikkei, amelyeknek minden sora írójáról, mély kulturáltságáról, alapos felkészültségéről, európai látóköréről beszélt. Dénes Lajos is azok közé tartozik, akik a kommün bukása után menni szegődtek a kurzus szolgálatába, s hanem a kilengések és jól ismert akciók túlhevített évei során is megmaradt a liberalizmus és szabadehűség táborában. Emiatt természetesen állásvesztésre ítélték. Az évek során azután Dénes LajosJr. tankerületi főigazgató volt az, aki néhány bajtársánál az élén erőteljes és kitartó akciót indított a politikai felfogásuk miatt elbocsájtott tanárok revíziója érdekében. A kitartó akció eredményeképen elsőnek Dénes Lajos főigazgató ügyét vették revízió alá. Ez teljesen rehabilitálta a kiváló pedagógust. Visszanyerte állását, amelytől őt annakidején alaptalanul fosztották meg. A főigazgató ügyének revíziójához tartozik, hogy visszahelyezésével egyidőben nyomban B-listára is helyezték saját kérelmére. Dénes Lajos a revizió ügyében még indiki akcióról a Reggeli Hírlap munkatársának a következőket mondotta: — Az állami tanárok és tanítók ügyének revízióját állandóan napirenden tartjuk. Akciónknak mindenesetre sikere van, hiszen ősszel 1 revízió nagyobb mértékben fog megindulni. A revíziók során reméljük, hogy minden tanár vagy tanító ügyében kiderül az illető ártatlansága és kidomborodik majd az a hallatlan igazságtalanság és gyorsforraló eljárás, amely a kommün utáni fegyelmi ügyek lefolytatásában jelentkezett. A tanárok és tanítók revíziójával kapcsolatban a Reggeli Hírlap munkatársa érdeklődött illetékes helyen arról is, hogy mi fog történni azokkal a diákokkal, akiket a kommün alatti viselkedésük miatt távolítottak el a középiskolák felső osztályából Tudni kell ugyanis, hogy nagyon sok tizenhat -tizennyolcéves felső osztályos diákot távolítottak el az egyes intézetekből a koonmün alatti viselkedésük miatt. Az eltávolított tanulók ma már huszonegy-huszonhároméves fiatalemberek, akik az elfogult és elvakult politikai rendszer mártírjaiként járják az élet útjait. Nem tudnak érettségihez jutni és nem tudják tanulmányaikat folytatni. — Természetes dolog — mondotta informátorunk —, hogy ezekkel a fiatalemberekkel is kell valamit tenni Erről a kérdésről egyébként illetékes nyilatkozatok még nem hangzottak el. Most, hogy a Reggeli Hírlap felveti a problémát, az első alkalommal szóváteszem azt a kultuszminisztériumban. Igazságtalanságnak tartom ugyanis azt, hogy amíg megállapodott korú, ma is tekintélyes állást betöltő férfiak egyáltalában nem viselik a kommünbeli magatartásuk következményeit, addig egészen fiatalembereket megakasztanak tanulmányaik befejezésében, tehát abban, hogy az életre felkészüljenek. 3. oldal. A városok néhány nap múlva megkapják a kölcsönt Hivatalosan megcáfolták a városok amerikai kölcsönének meghiúsulásáról terjesztett híreket (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztőségének telefonjelentése.) Nagy riadalmat keltett az egyik hétfői lapnak az a híre, hogy meghiúsult a városok kis földi kölcsöne. Ez a hír annál is inkább konsternálta az érdekelt városokat, mivel azok már elkészítették a beruházási tervezetüket és teljesen készen állnak a munkaprogram végrehajtásán. Most amikor általános örömet keltett, hogy a hétfői lap hírét a legilletékesebb helyen nemcsak hogy megcáfolták, hanem kijelentették, hogy a dollárkölcsönt néhány napon belül megkapják a városok, így megindulhat az a munka, amel a városra fejlődést, a városi munkások számára pedig munkaalkalmat jelent. Illetékes helyen ugyanis kijelentették, hogy a törvényhatósági városok kölcsönkötvényét a pénzügyminiszter és belügyminiszter kedden intézi el, a rendezettanácsú városok ügyével azonban a vármegyék renkívüli közgyűlése foglalkozik. A kötvény tulajdonosainak trösztje, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank szintén a leghatározottabban cáfolja a kölcsön meghiúsulásáról terjesztett valótlan hírt. Lukács Ödön miniszteri tanácsos, a pénzügyminisztérium városi ügyosztályának vezetője, aki a kölcsön lebonyolításában a legtevékenyebbben vesz részt, kijelentette, hogy, a fővárosi hétfői lap közlése minden alapot nélkülöz és nem felel meg a valóságnak. Reisinger Ferenc nemzetgyűlési képviselő és Richter százados utcai afférje a katonai törvényszék előtt (A Hegyesi Hírlap budapesti szerkesztőségének telefonjelentése.) Még ez év április 25-ikén történt, hogy Miskolcon a Rákóczi utcában kínos utcai incidens támadt Reisinger Ferenc nemzetgyűlési képviselő és egy honvédszázados között. Reisinger Ferenc délután fél 5 óra körül a Rákócziutcában levő párttitkárságba igyekezett. A Sötét-kapu alatt egy századosi rangban levő katonatiszttel találkozott, aki egy hölgy társaságában volt. Amikor Reisinger mellett elhaladtak, a százados feltűnő hangosan megkérdezte a hölgytől. ..Ez az a Reisinger11? A hangos kérdésre Reisinger megállt és hátrafordult neve hallatára. — Mit bámul, — kérdezte a százados. — Nem ismerem önt, semmi közöm önhöz, — válaszolta Reisinger. Erre a százados megragadta Reisinger karját és reászólt: — Lóduljon be! Miután a százados eltávozott, Reisinger a Weidlich-palota előtt álló 1676. számú rendőrőrszemet felkérte, igazoltassa le a századost. A rendőr ezt meg is kísérelte, de a százados igazolás helyett igy szólt: — Nem szégyenli magát, hogy egy ilyen gazembernek felhívására egy magyar királyi honvédszázadost molesztál Reisinger az utcai inzultus után, mint ismeretes, feljelentést tett támadója, Richter Ferenc százados ellen. Hétfőn tartotta meg ebben az ügyben a tárgyalást a margitkörúti katonai törvényszék. A vád alá helyezett százados azzal kezdte védekezését, hogy nem érzi magát bűnösnek: — Rokonaim látogatására mentem Miskolcra, — folytatta, — április 25-ikén délután 5 óra tájban a Rákóczi-utcán egy hölggyel haladtam. Velünk szembe jött egy ember, aki tetőtől-talpig végigméregetett. A kihívó viselkedésre, látva, hogy állandóan méreget, odamentem hozzá, — hogy mit parancsol? „Semmi köze hozzá!“ — volt annak az embernek a válasza. — Azonnal takarodjék, mert nem akarom látni, — kiáltottam rá. — Felszólításomnak nem tett eleget. Erre bal karjánál megragadtam, ellöktem magamtól. Később vettem észre, amint a hölggyel tovább mentem, hogy követ, hol a hátam mögött, hol megelőz. Jött egy rendőr hozzám. — Százados urnák alázattal jelentem, — mondotta, — méltóztassék megengedni, hogy igazoltassam. — Önnel nem tárgyalok. — szóltam a rendőrre. El is ment a rendőr. Én utánaszóltam: — Rendőr, jöjjön ide! Az az ember egy magyar királyi századost meglökött, kihívóan fixírozott. Vegye tudomásul maga is, hogy ezt az embert nem akarom látni A tárgyalásvezető: Mivel magyarázza ön, hogy a képviselő úr önt meglökte és önt fixírozta? Lehetetlenség ezt elgondolni, hiszen nem gyerekemben a képviselő úr. Úgy lehet megmagyarázni az egész esetet, hogy a százados úr adott okot az utcai incidensre. Reisinger úgy adja elő, hogy amidőn ön elhaladt a hölggyel mellette, ön a következő kijelentést tette: Ez az a Reisinger? A vádlott: Nem igaz, nem szóltam semmit. A tárgyalásvezető: Ön a képviselő urat kétszer-háromszor meglökte teljes erővel és rákiáltott: „Takarodjék be! Lóduljon be!“ Belátja, ugyebár, hogy nem udvarias kifejezést használt, amikor távozásra szólította. Miért kifogásolta ön a rendőr eljárását, hiszen a rendőr megadta önnek a köteles tiszteletet? A vádlott: A rendőr nem látta az esetet. A tárgyalásvezető: A képviselő urak joga volt megtudni, ki az a tiszt, aki így bánik vele. Reisinger képviselő úrnak egyedüli célja az volt, hogy megtudja, ki a sértője. Erre ön azt mondta: „ennek a gazembernek nem mondhatom meg a hevemet.“ — A rendőr hamis tanúvallomást tesz, amikor ezt mondja, — válaszolja a vádlott. — Vigyázzon, százados úr a szavaira, — figyelmezteti a tárgyalásvezető. — Önnek nem szabad a rendőrt hamis tanúzással megvádolni. A százados kihallgatása után Gansberger Gábor miskolci rendőrt hallgatja ki a haditörvényszék tanúként. Elmondja, hogy a Nemzeti Színház előtt teljesített szolgálatot. (Majött hozzá Reisinger képviselő azzal, hogy a százados úr őt inzultálta, igazoltassam le. Tisztelettel és illő szóval felszólítottam, a századost az igazolásra. Nem vagyok köteles magamat igazolni, — válaszolta a százados úr, egy szocialista képviselőnek én a magyar királyi honvédtiszt. Ilyen senkiházi, gazember képviselő miatt maga engem nem igazoltathat. Az önök végül megállapítja, hogy helytelenül járt el a százados, amikor a rendőr előtt nem igazolta magát, mert a rendőrnek — mondja, — mindnyájan kötelesek vagyunk magunkat igazolni, ha felszólítást kapunk. Kötelessége ez még a katonatisztnek is. Sugár, miskolci kereskedő elmondja vallomásában, hogy tanúja volt, amikor a rendőr Reisinger képviselővel beszélt. A százados odajött hozzájuk, vörös arccal, nagyon indulatosan és ezt mondta a rendőrnek: „Vegye tudomásul, hogy amikor egy magyar királyi százados itt elhalad, akkor egy csirkefogóval maga ne álljon Szólj elé . a A tanúkihallgatások után a vádat képviselő dr. Dorovicz Tibor százados-hadbíró indítványt tett, amelynek értelmében kérte a tárgyalásra megidézett, de meg nem jelent Reisinger Ferenc újabbmegidézését és kihallgatását. A honvédtörvényszék Reisinger megidézése végett a tárgyalást elnapolta. REGGELI HÍRLAP Olcsó kenyértipust akart bevezettetni Vass helyettes miniszterelnök Az első drágasági értekezlet (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztőségének telefon jelentése.) Hétfőn délután 5 órakor Vass József helyettes miniszterelnök megkezdette azokat a tanácskozásokat, amelyeknek célja a lakosság megélhetési gondjainak enyhítése. A hétfői értekezletem csak a kenyér és péksütemény szerepelt a napirendem. Az értekezleten határozatot hoztak, amely szerint egy kenyértípust vezetnek be, amelyet az egyik budapesti kenyérgyár igazgatója természetben is bemutatott azzal, hogy ezt a kenyeret 5200 koronás árban tudják árulni. A jelenlevők megizlelték a kenyeret, sőt belekóstolt abba maga Fass József népjóléti miniszter is, megállapították, hogy a kenyér nagyon jó és a fogyasztás céljainak teljesen megfelel árát illetőleg tó. Egyben felhívta a helyettes miniszterelnök a pékeket, hogy kötelezzék magukat a bemutatott kenyértípus előállítására. A kenyér maga félbarna és 50 százalékban egyes rozslisztből és 50 százalékban hatos búzalisztből készül. Az értekezlet végén a helyettes miniszterelnök kijelentette, hogy végig akar tapintani azokon a drágasági csomópontokon, amelyek a mai életet oly nehézzé teszik. Keddre ezer árverést tűztek ki Miskolcon A kényszerkölcsön utolsó napján majdnem évmilliárdot űzettek be a miskolciak az állampénztárba . Akik befizetik adóhátralékuk feját, halasztást kapnak az árverésre (A Reggeli Hírlap tudósítása.) Egy-két héttel ezelőtt szigorú hangú árverési hirdetmények mentek szét a miskolci adófizetőkhöz. Több, mint 2000 adófizető kapott figyelmeztetést arról, hogy az állami kényszer kölcsönnek, kivetése jogaőssé vált, mivel pedig az illetők minden felebbezési fórumot kimerítették, most mér más kérdés nem marad hátra, minthogy a már hónapokkal ezelőtt foganatosított foglalások után megtörténik a végrehajtások befejezése, az árverések kitűzése is. Szeptember 1-re, keddre a városi adóhivatal közel 1000 árverést tűzött ki végső terminussal. * Az árverések kitűzése előtt a megszorult adófizetők megmozgattak mindent, hogy a kellemetlen terminus előtt valahogy rendezzék az adóhivatallal dolgaikat. Oly emberek, akik azelőtt soha adóhátralékban nem voltak, kénytelenek voltak az árverés napját megvárni hogy a mostani pénzhiányban kötelességeiknek eleget tegyenek. A városi adóhivatalt, majd ennek felvilágosítása nyomán az állampénztár kényszerkölcsön osztályának vezetőjét napról-napra tömegesen keresték föl a kényszerkölcsökkel hátralékban levők. Itt összeegyeztették adataikat azokkal az öszszegekkel, amiknek behajtására az árveréseket kitűzték. Rengeteg embert érintett az a kellemetlen meglepetés, hogy még sokkal több adót kell befizetniök, mint amire az árverés szólott, mert hónapról-hónapra nagy összegű késedelmi kamattal szaporodott annak idején megállapított tőke. Voltak azonban olyanok is, akiknél az állampénztár megállapította, hogy befizetési kötelezettségüknek eleget tettek s igy ezek egészen jelentéktelen összegek megfizetése mellett szabadultak a kellemetlen végrehajtások és árverések elöl. Hétfőn munkatársunk elment az adóhivatal adóbehajtásokat intéző osztályba, — hogy itt az árverések előtti nap hangulatát megfigyelhesse. Alig lehetett Kasza Sándor ellenőr, osztályvezetőhöz jutni, az emberek valósággal megostromolták, — hogy tőle újabb haladékot eszközöljenek ki. Valamennyi jelentkezőnek csekklapot ad, hogy ezzel hátralékaikat az utolsó órákban befizethessék. Hétfőn volt egyébként a kényszerkölcsön lefizetésének utolsó napja, amikor körülbelül egymilliárdot vittek be a hátralékosok. Legalább a felét kellett befizetni a hátralékosnak, aki ezt a befizetési lappal igazolja, annak újabb 30 napi haladékot adott az adóhivatal a második részlet befizetésére. Kedden így is rengeteg helyen perdül meg a dob, hogy a kényszerkölcsönt kényszer útján behajtsák a hátralékos adófizetőktől. Azt hiszik, hogy az adóhivatal árverező kiküldötteinek végleg minden hátralékos legalább a hátralékos összeg felét kifizetik majd és igy nem kell végrehajtani sok helyen az árverést. Megbízható gyermek patentharisnyák Méthnél Cipőt Gerhardt..