Reggeli Hirlap, 1925. november (34. évfolyam, 248-272. szám)

1925-11-01 / 248. szám

Vasárnap, 1925 november 1. Tisza István emléke írta: Supka Géza Tisza István kitűnő nagy egyéniségé­vel szemben talán sokkal nagyobb hiba és méltánytalanság lenne a bírálat elfojtá­sa, mintsem a históriai tanulságok levo­nása. És amennyire mi ismertük az ő gondolkodásmódját, mi, akik életében ke­mény harcban állottunk vele szemben, de akkor is mindig elismertük kiváló sze­mélyi kvalitásait és mi, akikben meg volt az erkölcsi bátorság (annyi, hálára kötelezett, személyes hívével szemben), hogy irtózatosan tragikus halála után nyomban utálatunkat fejezzük ki az al­jas bűntény fölött és nyíltan letegyük a kegyelet virágát egykori nagy ellenfe­lünknek frissen hanto­lt sírja fölé, anél­kül, hogy hipokrita szem­forgatással a Sors sújtó kezéről példázgattunk volna, — mi azt hisszük, hogy az a poszthumus tömjénezés, amellyel ma Tisza István em­lékének némelyek adóznak — hátha a tömjénfüstből nekik is jut valami kevés­ke! —, s az ő igazi történelmi szerepét iparkodtak hiperlojális eulógiákkal elfá­tyolozni, olyanok, akik volt vezérüknek még a temetésére sem mertek elmenni: mi azt hisszük, hogy Tisza István szelle­me nem ezekre a langyos, orfikus himnu­szokra vágyott, egész harcos egyénisége sokkal inkább szomjazott a bírálat tisz­tító tüzében való megacélozódásra. És aki azt akarja, hogy Tisza István egyénisége históriai értékké szublimálódjék a ma­­gyarság számára, igen rossz szolgálatot tesz ennek a márványfaragású, kemény szobornak, ha a hamis diszkontban zengő dicsériádák forró vizével mosogatja an­nak felületét. Meg kell tehát mondanunk, hogy Tisza István romantikus, virtusos tetteiért, sőt esetleg a mások viselt dolgaiért is bármi­kor a végletekig helyt álló, férfias, pom­pás egyéniségét mi a háború előtti ma­gyar úri osztály egyik legragyogóbb kép­viselőjének tartjuk, egy elmúlásra ítélt genus utolsó, gyönyörű kivirágzásának — amelyben a faj emlékezet minden szép­sége és minden — hibája még egyszer teljes elemi erejével fel­bontakozik: egy tavaszt álmodó csalóka őszi virágzás bu­ja teljességű felfestése . . . És talán éppen ez az örökké egyes szám —­egyes személyes kiütközése lett a vég­zetévé is: túlzottan vállalt olyan felelőssé­geket, amikhez eredetileg semmi köze sem volt s magyaros érzése a valóságnál sú­lyosabb mértékben exponálhatta vele úgy a maga, mint fajtája szerepét a háború körül, azt hitte, hogy ezzel szolgálatot tesz népének, ha nyerünk, a németekkel és az osztrákokkal­ szemben, aki bátor és lovagias ellenségének virtusos, kemény magatartását méltányolni fogja. Tévedt Tisza mind a két tekintetben; a németek tényleg méltányolták a magyar csapatok virtusát, ahol öldöklésről volt szó, az el­ső sorokba küldték fiainkat; az ellenség is, sajnos, túlságosan mérlegbe vetette Tisza harcias virtuskodását: keservesen megfi­zettette velünk a mi legény­es, duhaj ked­vünket. Ezek azonban Tisza Istvánnak inkább csak olyan alaphangúla­gi tévedé­sei. Sajnos, a háború során néhány sok­kal kézzelfoghatóbb konkrét elvetése is adódott, amelyekből azt a következtetést kell levonnunk hogy Tisza István nem látta tisztán államférfi- vagy európai magaslatból­ a történéseket; rá és hazá­jára nézve végzetessé lett az a pentripetá­­lis álláspont, amely mindent csupán a magyar glóbus szemszögéből nézett és nem tekintett arra, hogy Magyarországon minden politikai cselekmény egy kétkarú emeltyű működéséhez hasonlatos, amely nem csupán a határokon belül jelentkezik az eredményeiben, hanem a határokon kívül még sokkal nagyobb reperkusszió­­val jár együtt. És volt a túlzott egotizmusán és túlfű­tött nacionalizmusán kívül még egy har­madik optikai csalódása is, amely elidejz­­tette vele, hogy Magyarország immár ki­nőtt a rendiség kereteiből­, azoknak to­­­ábbi erőszakolt fentartása csak robban­tásra vezethet. Nem látta be, hogy itt a végső perce annak a demokratizálási fo­lyamatnak, amely a nyugaton immár száz, meg százötven évvel ezelőtt elintéződött s amely világhistóriai szükségesség alól — bármennyire is fájjon az osztály nosz­talgia sutba dobása — Magyarország sem vonhatja ki magát. Tisza Istvánnak minden tévedését és hi­báját eme a három, alapjában véve és a maga korában, az európai romanticizmus idején, igen tiszteletreméltó alaptulajdon­ságára lehet visszavezetni, csak éppen, hogy kerek száz évvel késett el az idők óramutatójától s az ilyen lekésések végze­tek szoktak lenni a történelemben. Munkában Eckhardték elvbarátai Bukarestből jelentik­­• A szamosvölgyi vónaton Kolozsvár és Deés között egye­­emi hallgatók a zsidó utasokat inzultál­­ták és súlyosan bántalmazták. 1s A vona­­on lezajlott botránynak igen különös előzménye van. Bácsa község egyik ró­nán földbirtokosát, valamilyen tartozása miatt jogerős bírói ítélettel végre akar­­ák hajtani. A földbirtokos erre Kolozs­várra utazott és onnan 36 nacionalista diákot kért ki, hogy megakadályozza a végrehajtást. A diákok már Kolozsvár­on leitták magukat és a vonaton vala­mennyi utast igazoltatták, közülök a sidókat megverték. Egyik utasnak el­­érték a karját és lábát. A deési rendőr­­ég tehetetlennek bizonyult a diákokkal zemben. 3. oldal. BEGGBEI HIBEAP A kereskedelmi érdekképviseletek megbízottai a vasgyári nyomozás gyorsabb iramu lefolytatására kérték az illetékes minisztereket A nyomozás lassúsága folytán egész sereg­terhelő bizonyíték csúszik ki a rendőrség kezéből — A nyomozó hatóság nem hibás az eddig elért részleteredmények miatt . Hétfőre egy nagyobb arányú lopási ügy részeseit hallgatja ki a vasgyári rendőrség (A Reggeli Hírlap tudósítása.) A di­­ósgyőrvasgyári panama ügyének igen érdekes momentuma van. Miint a Reg­geli Hírlap budapesti szerkesztősége je­lenti, a kereskedelmi és gazdasági kép­viseletek országos nevű reprezentánsai eljártak Walkó kereskedelmi miniszter­nél és Rakovszky belügyminiszternél, arra kérve őket, hogy a gyár hitele ér­dekében saját hatáskörébe tartozó rész­leteket, a gyárüzemi visszaélésekkel kapcsolatban, gyorsított tempóban nyo­moztassák, illetve vizsgáltassák ki. Ar­ról is van tudomásunk, hogy Reisinger Ferenc nemzetgyűlési képviselő inter­pellációja nem az utolsó volt a pana­mák ügyében. Érthető feltűnést keltett egyébként a kereskedelmi miniszternek Reisinger Ferenc nemzetgyűlési képviselő inter­pellációjára adott válasza, amely 250 millió koronáiban állapí­tja meg a gyár­üzem kárát a visszaélések következté­ben. A kereskedelmi miniszter a lantos közegeinek jelentése alapján beszélt így. Ha azonban tudta volna legalább azt, hogy a gyárüzemnél gyalupado­kon, réz­­huzalmin kívül lópatikókat is loptak iklosz­­szú időn keresztül, bizonyára nem ment volna el már akkor sem a kár megálla­pítása terén a szerénység legmagasabb határáig. A vasgyári rendőrségnél szombaton sem változott a felfogás a sajtó infor­málása­ tekintetében. Ez alkalommal hétfőre jeleztek felvilágosítást a nyo­mozás legújabb részletei felől. Hivatalos felvilágosítás dlíjján, a nyomozás gyári vonatkozásairól csupán annyit közölhe­tünk, hogy e nagyobb arányú gyárüze­mi lopás ügyében hétfőre négy gyári alkalmazásban levő egyént és egy kí­vülálló személyt idéztek, be a rendőr­ségre. Jó h­elyről szerzett értesülésünk szerint, ennek a lopási ügynek a szálai igen kényes pontokat érintenek. A nyo­mozás különben ma is kiterjed minden részletre, amely a panamákkal össze­függ, csupán ismételjük, a detektív­­hiány miatt lehetetlen eredményeket produkálni. Budapesten jelentéktelen tőzsdei differenciák miatt tett feljelen­tés ügyében is több detektív nyomoz, mint a diósgyőri vasgyár kárára elkö­vetett visszaélésekben. A rendőrségi nyomozásnak ez a lassúsága pedig azé­­rt is különös, mert a belügyminiszter ezideig egyáltalában nem hallatta sza­vát a parlementben ellhangzott inter­pellációval kapcsolatban. A nyomozás lassúsága következtében egész sereg­terhelő bizonyíték kicsúszott a rendőrség kezéből. A gyártelep ugyan­is olyan kicsi, hogy egyetlen gyári al­­kalmazásban levő egyénnek a megidé­­zése a rendőrségre, percek alatt köztu­domású lesz és így ha például egy ügy­ben öt személy kihallgatása szükséges, mire a másodiknál megjelennek az idé­zéssel, a többiek is tudomást szereznek beidézésükről. Sok módja van tehát a bűnjelek btüntetésének, a tanuk pre­parálásának, úgy, hogy a rendőrség már nagyon jól kiképzett tanukkal, illetve gyanúsítottakkal áll szemben. Újév után nevezik ki a honvédség főparancsnokát Csáky honvédelmi miniszter nyilatkozata a f­őparancsnoki állás betöltéséről !A Reggeli Hírlap budapesti szerkesz­tőségének telefon­jelentése.­ Vitéz Nagy Pál tábornoknak a honvéd főparancs­nokságról való lemondása után a kor­mányzó a kiszivárgott híreik szerint, Janky Kocsárd lovassági tábornokra akarta a honvéd főparancsnokságot ru­házni. Erről szóló információnkat beava­tott helyen megerősítették azzal, hogy még tárgyalások vannak ugyan folya­matban, de minden valószínűség szerint, Janky Kocsárd melllett fog megtörténni a döntés. Csáky Károly gróf honvédelmi mi­niszter erről a kérdésről a következőket mondotta: — Csak annyit mondhatok, hogy a honvéd főparancsnoksági tisztség betöl­tésének kérdésében végleges döntés még nem, történt és azok a kombinációk, amelyek vitéz Nagy Pál tábornok volt honvédfőparancsnok utódjának szemé­lye körüli felmerültek, egyelőre még ko­raiak. Ismétlem, a tanácskozások folya­matban vannak, de végleges döntés még nem történt. Más oldalról szerzett hiteles informá­ciónk szerint, a Janky Kocsárdd­al kap­csolatos kombinációk körül a legutóbbi napokban bizonyos nehézségek támad­tak. Janky Kocsárd tábornok ugyanis a maga részéről egyelőre még nem nyi­latkozik abban az irányban, vájjon a neki felajánlott honvéd főparancsnoki tisztjét elfogadják-e vagy sem? Informá­ciónk szerint a jövő év elején­ történik meg minden valószínűség szerint a dön­tés ebben a tárgyban. Egy köztüzér összeszurkált egy napszámost és elmenekült Fegyveres járőröket küldtek ki a támadó tüzér elfogatására (A Reggeli Hírlap tudósítása.) Szom­baton a késő esti óráikban egy vérm­est borított ember támolygott be a rendőr­ség központi ügyeletére. a Kapitány úr megszurkotak, na­gyon gyenge vagyok, segítsen rajtam, mert mindjárt megfialok — szólt a szol­gálatot teljesítő rendőrtiisztviselőnek. Neogrády Emil dr. rendőrkapitány nyomban telefonált­­a mentőknek. Amíg azok megérkeztek, levetkőztette a telje­sen erőtlen embert. Makor látta, hogy hátán és vállán több szúrás van. Bár alig állt a lábán, a rendőrkapitány még­­iis megkísérelte kihallgatását. Ennek so­rán nagyon érdekes dolgokat tudott meg. — Kürti József szentistváni napszá­mos vagyok — kezdte az összeszurkált ember. — Sebők István nevű miskolci köztüzér jóismerősömmel ,sétáltam a személypályaudvar felé a vasúti sínek mellett. Barátságosan beszélgettünk. — Amikor a Szinva lúdjához értünk, anél­kül, hogy védekezhettem volna, a legna­gyobb meglepetésemre, Sebők István előrántotta bajonettjét és minden előz­mény és ok nélkül több szúrást ejtett rajtam. A továbbiakra nem emlékszem, mert a vérveszteség következtében ösz­­szeestem. Mikor percek múltán magam­hoz térve, nagynehezem feltápászkod­­tam, Sebők István már nem volt mellet­tem. Egy órája gyalogolok már ide, hogy megtegyem jelentésemet. A rendőrség telefonértesítése folytán természetesen Sebők István köztüzér ka­tonai hatósága nyomban fegyveres jár­őröket küldött ki a tüzér kézrekeríté­­sére. Ez azonban lapunk zártáig nem járt eredménnyel. A REGGELI HÍRLAP KARÁCSONYI KÖNYVE A miskolci könyvpiac szenzációja a szeretet ünnepén a Reggeli Hírlap Ka­rácsonyi Könyve­ lesz. Ez a hatalmas almanach el fog jutni a Reggeli Hírlap minden előfizetőjéth­ez, olyan formán, hogy a könyvet a kereskedői árusítás­ból teljesen kivonjuk és csupán a lap előfizetői kapják meg. A Reggeli Hírlap Karácsonyi Köny­ve tökéletes és kimerítő naptári részen kívül gazdag tárháza lesz a közhasznú ismereteknek. A Reggeli Hírlap Kará­csonyi Könyvében meg fogja találni az olvasó mindazokat a szükséges tudniva­lókat, amelyek pontosan és szakszerűen tájékoztatják el a hivatalos élet labirin­tusaiban. A könyv ugyanis fel fogja so­rolni az összes közhivatalokat, az egyes óradatok és ügyosztályok székhelyét és vezetőinek nevét, valamint azt is, hogy milyen ügyben, milyen hivatalhoz, ha­tósághoz, vagy kihez kell fordulni.­­ Ezen a közhasznú kalauzon kívül a Reggeli Hírlap Karácsonyi Könyve fel fogja sorolni az adófizetésiek idejét és módját, úgy, hogy az adózó polgárság­nak ezentúl nem kell majd tájékozatla­nul állania a kérdés előtt, hol, hogyan és mikor fizesse meg adóját. Az almanach másik részét legtisz­tább, legnemesebb és legfrissebb iroda­lom fogja kitölteni. Ebben a részben Magyarország valamennyi mné nagysá­ga elküldi a maga novelláját, versét, vagy egyéb belletrisztikai írását, úgy, hogy a Reggeli Hírlap Karácsonyi Könyve a mai élő magyar irodalomnak valóságos tükre lesz. A Reggeli Hírlap Karácsonyi Köny­ve így nem csupán hasznos olvasmány amelyet az esztendő egyetlen napjában sem lehet majd nélkülözni, de egyben, olyan értékes irodalmi alkotás is, amely hosszú mvre szerezhet kivételesen érté­ket? gyönyörűséget a közönség számára Még csak azt közöljük, hogy a Reg­ Okvetlenül nézze meg Gedeon nővérek műtermében készült Iparművészeti függönyök, ágy­­terítők és párnák kiállítását a Korona-szálloda vadásztermében. Díjtalanul megtekintheti szombaton 10—7-ig, vasárnap 9—7-ig geli Hirlapot Miskolc városon kívül öt vármegye közönsége olvassa és igy a Reggeli Hírlap Karácsonyi Könyve széleskörű nyilvánosság elé kerül. Ez a körülmény pedig üzleti hirdetések és kereskedői reklámok közlésére teszi ki­válóan alkalmassá a Reggeli Hírlap Karácsonyi Könyvét. Ezek után felkér­jük mindazokat, akik a Reggeli Hírlap Karácsonyi Könyvében hirdetni akar­nak, hogy reklámjaikait, nehogy az ér­tékes könyvből kimaradjanak, idejében adják le a Reggeli Hírlap kiadóhivata­lában. Rövid időn belül megjelenik a rádiórendelet Walkó kereskedelmi miniszter nyilatkozata (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesz­tőségének telefon jelentése.) A rádióügy régóta húzódó rendezése végre megoldás felé közeledik. A Reggeli Hírlap mun­­ka­társának erről a kérdésről alkalma volt beszélni Walkó Lajos kereskedelmi miniszterrel, aki a következőket mon­dotta: — A rádió kérdése immár teljesen megérett a megoldásra. A rendeletén most végzi ite az utolsó simításokat, úgy hogy rövid időn belül megjelenhetik Munkatársunk azután megkérdezte a kereskedelmi minisztert, hogy a rádió­­koncessziót a Magyar Távirati Iroda fogja-e megkapni, vagy pedig más kér­vényezők, akiknek sorában ott találjuk Csathó Kálmánt, az Unió rt. csődtömeg­gondnokát is. A kereskedelmi miniszter így váleszolt: " Most egyelőre csak a rádióügye­t szabályozó rendelet kibocsájtásáról van szó, míg a koncesszió kérdését ettől füg­getlenül kell majd megoldani oop Olcsóbb lett a búza A szombati terménytőzsdén az irányzat búzában és rozsban kissé lanyha, a for­galom búzában és tengeriben elég élénk. Hivatalos árfolyamok : Búza 76 és tisza­vidéki 350- 355, felsőtiszai­ 347 5 - 3525, fehérmegyei 345—347'5, egyéb dunántúli 342—347*5, pestm. 345—350, 77-es tiszavi­­déki 355—360, felsőtiszai 3525-357, fe­hérmegyei 350 —355, egyéb dunántúli 347'5 —352'5, pestm. 352*5—357, 78-as tiszavidéki 357'5—362, felsőtiszai 355—360*5, fehér­megyei 3575—360, egyéb dunántúli 352*5 —357 5, pestm. 352—362 5, 79 es tiszavidéki 360—367*5, felsőtiszai 357*5—362*5, fehér­megyei 355—360, egyéb dunántúli 352*5— 357*5, pestm. 355—360, rozs 230—235, árpa 250—260, sörárpa 320—350, zab 245— 255, tengeri 275— 280, repce 620 - 630, korpa 157—1605, lucernamag 2000—2200, lóhere nagy arankás 2000—2200, köles 200 -210. A chikagói terménytőzsdén a búza irányzata nyugodt, változatlan, promt áru II. a. 156*25, decemberre 14775, májusra 147*5, júliusra 12636, ten­geri irányzata tartott, változatlan volt, prompt áru II a. 84*5, decemberre 74­75, májusra 78*60, júliusra 7925, a­rab irányzata tartott, változatlan, decemberre 38, májusra 43 50, a rozs irányzata csendes, esett 1 pontot, decemberre 81, májusra 86*75.

Next