Reggeli Hirlap, 1926. február (35. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

1926. II. 2 REGGELI HÍRLAP ­ Az ügyészség kiadta a frank-ügy vádiratát Windischgraetzet pénzhamisítással és közokirathamistással, Nádosyt közokirat­­hamisítással és bűnsegéde­ bűnösséggel, Zadravetzet bű­nrészességgel a hamis pénz forgalombahozatalában, Baross Gábort pedig bűnpártolással vádolja az ügyészség ISMERTETI A BETHLEN—PERÉNYI-LEVÉL TÖRTÉNETÉT ! VÁDIRAT RÉSZLETESEN ! Budapest, február 1. (A B. H. tudósítása.) A franciamisitási ümigyben a királyi ügyészség „ eltesze­lte 78 gépírásos oldalra terjedő vádira­­tt s azt 30 példányban a büntetőtörvény­iek vádtanácsához juttatta, hogy az érde­­mlt terhelteknek egy-egy példányt kikez­­esítsenek. Az ügyészségi vádirat a frank­­amisítási bűnperben 26 terhelt ellen emel vádat és a rendelkező részben az elköve­­ett bűncselekményeket a vádhatóság­ há­­rom főcsoportra osztályozza. , Az első vádcsopont magát a frankh­ami­­stás ügyét, mint a pénzhamisítás büntet­őt öleli föl, a második csoportban a ha­­m­is pénz forgalomba hozásának bűntettét angy­alja, a harmadik csoport pedig kü­­önböző okirathamisítás bűntettére vo­­l'17 .?1. Jip A bűnügy elsőrendű fővádlottja Win­­c­­ischgraetz Lajos herceg, akit az ügyész­­s­­ég pénzhamisítás büntette miatt vádol­t egyrészt mint tettes, másrészt, mint föl- f bujtót A frankhamisítási bűnpör eddigi­­ 26 terheltje közül 21-en előzetes letartózta­­tásban ülnek, 5-en pedig szabadlábon van­nak. a szabadlábon levő terheltek: Zadra­­▼eez István tábori püspök, Baross Gá­bor postatakarékpénztári igazgató, dr.­­ Ferdinándy László ügyvéd, dr. Sléder­­ János és dr. Mankovics Béla magán­tisztviselő.­­ A vádirat herceg Windischgractz La­­j­o­ost, mint tettest, Gerő László mérnök al- 5 tanácsnokot, Virágh Jánost, az Állami­­ Térképészeti Intézet fényképészeti osztá­­­ lyának vezetőjét, Parragh Ferencet, a­­ Térképészeti Intézet főművezetőjét, Haála Józsefet, az intézet főelőadóját, Ágoston­­ Árpádot, az intézet művezető tisztviselő­­­­jét Kiss Lajos Kornélt, az intézet tisztvi-­­­selő­jét, Velősy Béla térképészeti segéd­­művezetőt, Scharf Sándor térképészeti in-­­­tézeti tisztviselőt, Hampel Ferenc tér ke­ i­pészeti intézeti művezetőt, Spanning Lász-­­ ló térképészeti intézeti művezetőt, dr. Nán­­­dosy Imrét, állásától fölfüggesztett ma­­j­gyar királyi ál­l­amrendőr­ségi országos fő-­­­kapitányt, Rába Dezső magántitkárt,­­ Haits Lajos nyugalmazott vezértanácsno­­kot és Kurtz Sándort, a Térképészeti Inté­zet főtanácsno­kát, mint bűnsegédi bűnré­szeseket a Btk. 203. szakasza 1. pontjába ütköző pénzhamisítás bűntettével vádolja. A vádirat szerint herceg Windischgraetz Lajos 1923., 1924. és 1925. években. Buda­pesten mintegy 28,000—30,000 darab fran­cia ezerfrankos papírpénzt utánoztatott. Evegből külföldről, még pedig Németor­szágból és Ausztriából (Kölnből és Bécs­ből, esetleg más városokból is) a pénzha­­m­sításhoz szükséges anyagszereket,­­yepe­ket és más eszközöket vásárolt Gerő és Rába útján, azokat Budapestre szállíttat­ta. Azután az Állami Térképészeti Inté­­­zetben az erre vállalkozó Gerő­­ László tér­képészeti altanácsnok által végzett hos­­­­­szas kísérletezés után alkalmazottai tár­saságában elkészítette és az összes hamisítványokat, a forga­­lombahozatal elkészítése céljából, előbb Zadravecz István római katho- likus tábori püspök lakására, majd a saját lakására, onnan pedig a Nemzeti Szövetség helyiségébe szállíttatta és a hamisítványoknak e három helyen történt megszámlálása és osztályozása után az azok közül kiválasztott mintegy 8061 darab utánzatot Jatikovich Arisz­tid, Marsovszky György, Olchváry­­Idén, ifjabb Andor Endre és dr. Lchwetz Tibor által Smrtsey József, Zadravecz István, dr. Ferdinándy L­ászló, Winkler István és Sleder Já­nos közreműködésével forgalomba hozta, illetve forgalomba hozatal végett Janko-­­­vichnak, Marsovszkynak, Mankovichnak,­­ Olehvárynak, Andornak és Schwetznek­­ előre meghatározott terv szerint Amster­­­­damban, Hágában, Kopenhágában, Stock­holmban, Varsóban és Milanóban leendő­­ forgalombahozatal végett átadta, illetve átadatta. Gerő László W­ind­­­sah greet­z fel­ : ' hívása folytán 1925. elején a hamisítvá­nyok elkészítéséhez szükséges papíranyag ' megszerzése és a papírkészítés tanulm­á-­­ ' nyozása céljából Németországba utazott s­­ ott tanulmányait elvégezve, a papirangd- j­­ got, illetve az előállításához szükséges '■ papirpép anyagot, nemkülönben az ahhoz i­s szükséges gépeket megszerezte. Budapest- j­é­re szállíttatta és itt a Térképészeti­ Intézet I . épületében fölállította. Majd a Windisch- I­­­graetz által elkészíttetett fakádakban a­­ papírkészítést a Térképészeti Intézet emll­­í­­­tett alkalmazottainak közreműködésével i­s megkezdte, megfelelő eljárás után előbb a­­ papíranyagot, majd a vizjegyet, aztán az 1­­ ezerfrankos bankjegyről fényképföl­véte­­­­leket és kliséket készített és ezek segí­tsé- ]­­­gével magukat a hamisítványokat kinyo­­­­matta. " Nádosy Imre dr. a he.cég Windisch-­­ graelz, továbbá Gerő is lett is társai által­­követett pénzham­isi­tás bűntettét szándékosan előmozdította és meg­könnyítette azáltal, hogy a pénzhami­sítás elkövetéséhez előzetesen hozzájá­rult, az ebből a célból tartott megbe­széléseken több izben részt vett, a pénz­­hamisítás műveleteinek egyes részle­teiről magát tájékoztatta és eltűrte, hogy Windischgraetz mindazok előtt az egyének előtt, akik a pénzhamisí­tás bűntettének, valamint a hamis pénz forgalombahozatalli bűntettének elkövetésére tettesként és részesekként megnyert, arra hivatkozzék, hogy a pénzhamisításról dr. Nádosy Imre, mint a magyar királyi államrendőr­ség országos főkapitánya is tud, azt helyesli, akarja és támogatja. Ily mó­don Nádosy Imre az országos főkapi­tány állása tekintélyének erkölcsi és pszichikai hatóerejével a bűncselek­mény részeseit az annak elkövetésére irányuló szándékukban megerősítette, továbbá ugyanő tevékeny részt vett a hamis pénz forgalomba hozatalában azáltal, hogy a hamisítvány­ok értékesíté­se céljából megtartott tanácskozások né­melyikén jelen volt; hat egyén részére, akik a hamisítványok értékesítése céljá­ból külföldi utazásra vállalkoztak, Romániából származóknak feltünte­tett hat hamis útlevelet szerzett és át­adott; mint közhivatalnok, három ma­gyar útlevelet hamissztatott; az illetékes magyar királyi külü­gyminnisz­­tériumi tisztviselők megtévesztésével Jas­­kovich Arisztid részére futárigazolványt szerzett. Végül Baross Gábor postataka­­rékpénztári vezérigazgatót arra bitta rá, hogy Mankovics György és Béla által el­zálogosított 150 darab hamis ezerfrankos bankjegy kiváltása céljából 410 millió ko­rona.­ kölcsönt utaljon ki dr. Mankovics Bé­a kezeihez. Rába Dezső, Haits Lajos és Kurtz Sán­­do­r ellen az a vád, hogy a pénzhamisítást szándékosan előmozdították és megköny­­nyítették. A vádirat ifj. Andor Endrét, dr. Schweiz Tibort mint tetteseket, a szabad­lábon levő dr. Ferdinándy Lászlót, dr. Héder Jánost, az előzetes letartóztatás­ban levő Winkler Istvánt, a szabadlábon levő Zadravecz Istvánt s az előzetes letar­tóztatásban levő Szörtsey Józsefet mint bűnsegédi bűnrészeseket vádolja hamis pénz forgalomba hozatalának büntette miatt. Andor és Schwetz Milánóban for­galomba hozták a hamis frankosok egy­­néhányát, dr. Ferdinándy Windischgraetz felhívására Mankovics Györgyöt közre­működőként felajánlotta­ vele, továbbá Rába Dezsővel Zadravecznél megjelent és esküt tett arra, hogy a rábízott teendőket buzgó lelkiismeretességgel végzi el s a titkot el nem árulja; továbbá azáltal, hogy a Zadravecz laká­sán elhelyezett hamis pénzt több napon át összeszámlálta s azok osztályozását megkezdte. Zadravecz István a bűntettet szándé­kosan megkönnyítette és előmozdítot­ta azáltal, hogy dr. Ferdinándy Lász­lótól, Winkler Istvántól, ifjabb Andor Endrétől, dr. Schwetz Tibortól, Mar­sovszky Györgytől és Mankovics Györgytől, annak célját ismertetve, esküt tett arra, hogy híven és lelkiis­meretesen fogják teljesíteni kötelessé­geiket és magát az ügyet és az ebben eljárókat elárulni nem fogják. Megen­gedte, hogy a hamisítványokat a Tér­képészeti Intézetből egyenesen az ő lakására vigyék, eltűrte, hogy azok néhány napon át az ő lakásán legye­nek, ott megszámláltassanak, osztá­­lyoztassanak és e munkálatokban ma­ga is részt vett, végül azáltal, hogy a Windischgraetz la­kásán a hamisítványok értékesítése céljá­ból megtartott egyik tanácskozáson részt vett. Szörtsey József előmozdította és meg­­könyítette a bűntettet azáltal, hogy meg­engedte a hamisítványoknak Zadravecz lakásáról a Nemzeti Szövetség helyisé­geibe való szállítását és a Nemzeti Szövetség egyik szobáját a hamisítványok őrzésére átengedte és megengedte azt is, hogy a hamisítvá­nyok ebben­­a szobában kiválogattassa­­nak, osztályoztassanak és külföldre szál­lítás végett becsomagoltassanak. Baross Gábor 1925 december 21-én a pos­tatakarékpénztári szabályok tiltó rendel­kezése ellenére. Nádosy fölhívása folytán, Mankovich Béla részére 400 millió korona kölcsönt engedélyezett és utaltatott ki, azért, hogy ennek az összegnek fölhaszná­lásával kiváltható és megsemmisíthető legyen a 150 darab ezerfrankos hatoisit­ A vádirat szerint Windischgraetz 1923- ban több barátjával, akiknek személyét megnevezni nem hajlandó, elhatározta,­­ hogy valamely külföldi állam papírpénzét utánoztatni fogja. Windischgraetz szerint ő nem a saját maga vagy valaki más anyagi helyzetének érdekében határozta el a francia ezerfrankos bankjegyek utá­­noztatását, hanem azért, hogy a hamisít­ványok értékesítése után elérendő anyagi eszk­özöket hazafias célok szolgálatára , használja föl. Ez az állítása bizonyítatlan­­ maradt, viszont ennek az ellenkezője nem­­ nyert bizonyítást. E tekintetben a valódi­­ tényállás megál­lapítható nem volt. Fölme­rült ugyan a gyanú, hogy Windischgraetz az utóbbi években nyomasztó anyagi vi- I­szonyok közé kerülvén, a hamisítványok­­ előállításával elsősorban saját anyagi­­ helyzetén akart volna segíteni. Ezzel­­ szem­ben Windischgraetz elfogadhatóan kimutatta, hogy mintegy 20 milliárd ma­gyar koronát kitevő adósságának körül­belül felét éppen a pénzhamisítás, illetve sator vezettette be, hogy ..diplomáciai fu­tárminőségben hivatalos ügyiratokkal el­­indíttatottír.­vány, amelyet Mankovich Béla és Man­kovich György az utóbbinak külföldre utazása előtt a Tűzhely Bank Részvény­­társaságnál letétbe helyeztek. Baross ez­zel a cselekményével segítséget nyújtott arra, hogy a büntető eljárás sikere meg­­hiúsíttassék, tehát egyrendbeli bűnpárto­lás vétségét követte el, a hamisítványok előállítási költségeire fordította. Előadásából megállapítható, hogy e költségeket a bűntettből származó haszonból kívánta elsősorban megtéríttet­ni. Mindaz, amit ő a bűncselekmény elkö­vetésének indokául előad, legföljebb a büntetés mérvének megállapításánál ve­hető figyelembe. Tervébe elsősorban dr. Nádosy Imrét, az államrendőrség országos főkapitányát avatta be, aki az egész akció kezdetének első pár hónapja után történt, minden lé­nyegesebb eseményről tudott, azokhoz hoz­zájárult, tudta és beleegyezése nélkül a hamisítványok előállításának előkészíté­se, tényleges elkészítése, majd forgalomba hozatala körül semmi lényegesebb intézke­dés nem történt. Nádosy is azt állítja, hogy ő azért vállalkozott arra, hogy a Windischgraetz által tervezett pénzhami­sításban részt vegyen, mert úgy gondolta, hogy azzal hazája érdekeit segíti elő.­­ Gerő László állami térképészeti intézeti tanácsnok szintén hitelt adva Windisch­graetz szavainak, azt kötötte ki feltételül, hogy a hamisítással kapcsolatos munkála­tokról a Térképészeti Intézet vezetősége tudomást szerezzen, sőt ahhoz kifejezet­ten hozzájáruljon és megengedte,­­ hogy ily munkálatok az intézetben és az intézet eszközeinek felhasználásával történjenek. Arra kérte tehát Windischgraetzet, hogy terveikbe Haits Lajos főtanácsnokot, a Térképészeti Intézet vezetőjét is avassák be. Haits 1924 nyarán hozzájárult a her­ceg és Gerő terveihez és a vezetése alatt álló intézetet saját hatáskörében és saját felelősségére a a herceg és Gerő rendel­kezésére bocsátotta. Negyedik közreműködőiként a herceg magántitkárát, Rába Dezsőt nyerte meg. 1924 nyarán Rába és Gerő Kölnbe utaztak és ott egy ismeretlen gyárostól beszerez­ték a szük­séges papíranyagot. Ez az anyag azonban a célnak nem felelt meg s ezért néhány hét múlva külföldről 400 kilogrammos papírszállítmány érkezett az intézet címére. Ennek a szállítmánynak az eredete megállapítható nem volt. A papírr gyártáshoz használt gépek eredete szintén nem volt kideríthető, mert az intézetbe ér­kezésükkor az eredetre utaló minden nyom már el volt tüntetve. A hamisítás­hoz szükséges nyomósajtónak és számozó­­gépnek eredetét sem lehetett megállapíta­ni. Az utóbbiról csak annyi volt megálla­pítható, hogy 1925 elején apró csomagok­ban érkezett az intézet címére és a cso­magokon föladó gyanánt osztrák városok szerepeltek. Időközben a Térképészeti In­tézet vezetőségében változás állott be,­­ mert Hau­sot 1924 december 31-ével nyug­díjazták. Utódja Kurz lett, aki eleinte vo­nakodott, de később beleegyezett, hogy az akciót ugyanúgy folytassák, mint Haits vezetése alatt történt. Mivel védekezik Nádosy? Nádosy a terhére rótt cselekmény elkö­vetését az alanyi bűnösségét is beismeri s lényegében védekezést nem is terjeszt elő, csupán annak megemlítésére szorít­kozik, hogy azzal, amit ő ebben az ügy­ben elkövetett, hazája érdekeit vélte elő­mozdítani. Bethlen és Perényi levélváltása Mielőtt a hamisítványoknak külföldre szállítása megtörtént volna, Baross Gá­bor, aki saját beismerése szerint Nádosy közléséből és vele, valamint a herceggel több ízben folytatott megbeszéléséből és tárgyalásából tudomást szerzett arról, hogy a már elkészített hamisítványok forgalomba hozatalára készülnek, miután nem sikerült sem a herceget, sem Ná­­dosyt lebeszélni arról, hogy akciójukat hagyják abba és a hamisítványokat sem­misítsék meg, holott erre őket nemcsak ő, hanem Elischer János és Horváth Ló­ránt is rábeszélni igyekezett. Horváth Lóránt, illetve Kozma Mik­lós utján gróf Bethlen István minisz­terelnöknek tudomására hozta, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében ha­mis francia ezerfrankosok vannak és azokat fel is akarják használni. Ez körülbelül két nappal a miniszterel­nöknek Genfbe való utazása előtt, te­hát 1925 november utolsó napjaiban történt. A miniszterelnök e hír vétele után levelet írt báró Perényi Zsig­­mondnak, a Nemzeti Szövetség elnöké­nek, amelyben felkérte, hogy ennek a dolognak nézzen utána és nyugtassa meg, mert a kormány minden ilyen manipulációt a legszigorúbban üldöz­ni fog. Perényi a miniszterelnök levelének tar­talmát közölte Szörtsey Józseffel, aki, noha tudomással bírt arról, hogy a Nem­zeti Szövetség helyiségében folyamatban van a bankjegyek osztályozása és csoma­golása, Perényinek azt jelentette, hogy a Szövetség helyiségében nincsenek és nem is voltak hamisítványok és az egész do­logról semmit sem tud. Szörtsey e kijelentéseit Perényi levélben közölte a miniszterelnökkel. A miniszter­­elnök Perényi e megnyugtató válasza el­lenére, amelyet közvetlenül Genfbe utazá­sa előtt vett kézhez, hogy teljes bizonyos­ságot és megnyugvást szerezzen, báró Prónay György miniszterelnökségi állam­titkárnak utasítást adott arra, hogy ke­resse fel Nádosy Imrét, mint az állam­­rendőrség országos főkapitányát, hívja föl az ő nevében, hogy nézzen utána ennek a dolognak s ha van alapja, föltétlenül akadályozza meg, nyomozása eredményé­ről pedig Genfből történt visszaérkezése után tegyen a miniszterelnöknek jelen­tést. Nádasy tudomásul vette a miniszter­­elnök rendeletét, azonban annak nem tett eleget. Szörtsey, miután tudomására jutott,­­ hogy a miniszterelnökhöz följelentés érke­zett, közölte ezt Windischgraettel. Náda­­syval, továbbá Barossal, akiről nem tudta, hogy ő a följelentő és másokkal is, amire elhatároznák, hogy a hamisítványokat a szövetség helyiségéből el fogják szállíta­ni. Rába és Szörtsey mintegy 10.000 dara­bot Windischgraetz lakásáb­a szállított. 9 —10 ezer darab Baross lakásának előszo­bájába és innen rövid idő múlva szintén a herceg lakására kerülit, 6000 darabot Szörtsey egy kis katona ládában a szövet­ség költözködése miatt Gerlóczy­ utcai na lakásába szállított el. A hamisítványok számát és azok sorsát még megközelítő pontossággal sem lehetett kideríteni Nádosy országos főkapitány hamis útlevélgyára A vádirat hatrend­beli közok­irathamisí­­tás bűntettével vádolja dr. Nádosy Imrét, mint felbujtói bűnrészest, azért, mert a végből, hogy Windischgraetznek, azaz az általa tervbe vett ismeretlen célok érdeké­ben közreműködni hivatottaknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, egy ismeret­len nevű bizalmasával hat darab hamis A vádirat Nádosyt közokirathamisítás bűntette miatt vádolja, azért, hogy Janko­­vich részére a külügyminisztérium illeté­kes alkalmazottainak megtévesztésével — futár igazolványt szerzett. Ennek alapján Jankovich a hamisítványok­at tartalmazó csomagokat diplomáciai pecséttel láttatta el, útlevelébe pedig a k­ülügyminisztérium útlevelet készíttetett, azokat Románia kül hivatalos pecsétjével ellátott azt a bizony tönböző városaiban keltetteknek tüntette föl, és a keltezés helyére nézve illetékes román rendőrhatóság hamisított bélyeg­zőjével és hamisított román vízumokkal látta el. Ezenkívül útlevelet, tehát hamis közok­iratot állíttatott­ ki azáltal, hogy dr. Heté­­nyi Imrét, a főkapitányság útlevélosztá­­lyának vezetőjét megtévesztve, elrendelte, hogy ő Rába Dezső részére Radó Dénes néven, Jankovich Arisztid részére Járai Antal, illetve Járai Andor néven hamis útleveleket állíttasson ki, amire Hetényi, akinek nem állott jogában Nádosy intéz-­­kedéseit bírálat tárgyává tenni és a ren­delet teljesítését megtagadni, az útlevele­ket elkészíttette. Olchváry Jenő a hamis útlevéllel Bécs­­be utazva, Andor Endre részére Milánóba, a Carpe 11­o-szállóba Andre Anders névre, továbbá Mankovich György részére Ams­terdamba, a Viktóriia-szállóba Georg Metz névre táviratokat küldött azzal a tarta­lommal, hogy az összes ügyleteket stom­í­­rozzák s azonnal térjenek haza. Ezáltal nevezetteknek segítséget nyújtott arra,­­ hogy a hatóság üldözései elől menekülje­nek, amiért az ügyészség öt kétrendbeli bűnpártolással vádolja. Baross Gábor 400 milliós kölcsönt adott a hamis frankok kiváltásához „Atonb­onátok az ügyleteket“ 1923-BAN HATÁROZTÁK EL A FRANKHAMISÍTÁST naponta kapható ni A sütemények tiszta tejjel és vajjal készülnek

Next