Reggeli Hirlap, 1926. április (35. évfolyam, 74-96. szám)
1926-04-01 / 74. szám
f'fogjelenik hétfő kivételével mink- nap. Előfizetési áraik: Magyarország egész területén ,denta 40.000 korona, negyedévenként 1 *20.000 korona. Költél,de : ennek az árnak kétszerese. Ufi-ízetéseket díjszabás szerint feivesznek a kiadóhivatal, a miskolci* fiókkiadóhivatalok és dohánytőzsdék és az ősszes bélés külföldi hirdetőirodák. Reggeli Hírlap felelős szerkesztő : Fazekas Sámuel — Szerkesztő: Kass Endre Kiadótulajdonos: Reggeli Hírlap r.-t. — Nyomatott: Klein* Ludvig és Szelényi könyvnyomda! részvénytársaság nyomdájában,, Igazgató Ludvig István. Szerbre xtdszer: Városház tér 22., földszint (teiefonszámok : 4d8e 618.) Kiádtuivárai: Városház- Ur 22. fordulat (telefensz. Miskolc, XXXV. évf., 74 n. Ara 2000 korona Csütörtök, 1926 április 1 Az emigráció likvidálása Lovászy Márton, volt országgyűlési képviselő, a „Magyarország“ volt főszerkesztője és a forradalmi időkben ideigodáig miniszter, mint budapesti jelentések mondják, hosszú emigrációjából Budapestre hazaérkezett. Lovászy Márton budapesti megjelenése bizonyára nem fog nagyobb feltűnést kelteni, annál kevésbé, mert Lovászy környezetében és legszűkebb baráti körében úgy tudják, hogy semmi részt nem kiván magának a politikai életből, mert Lovászy Márton a mai időket s viszonyokat teljesen alkalmatlanoknak véli arra, hogy beavatkozzon a magyar pártküzdelmekbe. A határnál ugyan történt egy kellemetlen incidens Lovászyval, a hegyeshalmi rendőrség vezetője előzetes őrizetbe vette, de a belügyminiszter sürgős távirata parancsára, Komáromtól már hivatalos kísérő nélkül hagyták folytatni a volt függetlenségi politikus útján hazafelé. Ebből az intézkedésből és a különböző hírekből arra lehet következtetni, hogy a kormány engedelmével történt a Károlyi-kormány rövid időre volt kultuszminiszterének hazatérése. És egészen bizonyos, hogy Kovászy budapesti tartózkodásának, Lovászy hazatérésének következtében nem omlott öszsze az ég a földdel, a baloldali titkos erők — ha vannak ilyenek — nem bújtak elő, hogy lerombolják az ellenforradalmi kormányok alkotásait és Lovászy Mártonékat, vagy az ő „októbrista“ politikájukat ültessék be a miniszteri székekbe, a hatalomba. Ma már nincsenek Magyarországon komoly számításba jövő forradalmárok, akik utcán, barrikádokon vagy csatamezükön is készek volnának eldönteni a nemzet politikai sorsát. Ma már csak szegény emberek, nehéz gazdasági és pénzügyi viszonyokkal küzdő kereskedők és iparosok, adóssággal és az életnívó leszállításával harcoló hivatalnoksereg, elégedetlen földbirtokos osztály és munkanélküliség rémét érző munkástömegek vannak, amelyeknek fantáziáját a mindennapi kenyér, az alantas életnívó megjavításának kérdése izgatja. Ezért tehát egész természetesen és mert egyébként sem gondol ebben az országban erőszakos rendbontásra senki, sima, feltűnés nélküli és zavartalan volt a Lovászy Márton hazatérése Budapestre. Ami viszont azt példázza, miért ne lehetne minden, az emigrációban élő s hazakívánkozó magyar ember hazatérését megengedni és lehetővé tenni? Miért ne lehetne már egyszer az emigrációt is likvidálni, miért tűrni azt, hogy a hontalanság keserű érzete és a munkátlanság, kenyértelenség fájdalmas ténye, rokonoktól, barátoktól, a családtól való elszakítottság gyötrelme tegye még szerencsétlenebbé azokat, akik az 1919—20 — az ellenforradalmi kilengések elől, vagy más okok folytán emigrációba kényszerültek? Mintha most is hallanék a kormány elnökének és belügyminiszterének többszöri nyilatkozatát: jöjjenek haza ugyan az emigránsok, azonban nem térhetnek ki előle, hogy itthon bíróság elé álljanak és számot adjanak azokért a cselekedeteikért, amelyeket külföldön követtek el különféle népgyűléseken és különféle újságokban tartott és közölt beszédekkel és cikkeikkel. Nekünk nem áll módunkban tudnunk, mikből állanak ezek a beszédek és cikkek és mennyiben sértették a kormány és az ország jó hírnevét. Azonban mégis szabadjon megkockáztatni azt a véleményt, hogy a forradalmak és ellenforradalmak közelgő idejében merültek föl bűncselekmények, merültek fel bűntettesek, akik szintén ártottak az ország és a kormány jó hírnevének s az akkori kormányzat mégis talált rá módot, hogy ezek a bűntettesek a törvény előtt való felelősségrevonástól mentesittessenek. — Így tehát, immár a forradalom és ellenforradalom után hét esztendővel valóban meg lehetne tenni a baloldal felé s az emigráció felé is egy gesztust, amely lehetővé teszi az emigráció számára a hazatérést anélkül, hogy idehaza az emigráció keservein kívül még börtön vagy egyéb büntetéseket kelljen elszenvedniük. A húsvéti vakáció jó alkalom volna arra, hogy megfontolás tárgyává tétetnék az emigráció kérdése. Legjobb alkalom pedig a vakáció alatt összeülő pártközi konferencia, amelyen az ellenzéknek, a polgáriaknak éppen úgy, mint a szociáldemokratáknak erélyesen követelniük kell, hogy a kormány tegye lehetővé az emigráció likvidálását. Már csak politikai és taktikai szempontból is érdemes volna, ha a kormány az ellenzék álláspontjára helyezkednék. Idehaza igen szigorú törvények és rendelkezések adnak védelmet az olyan deliktumok ellen, amelyekkel a kormány az emigrációt vádolja. Ha tehát itthon lesznek s úgy politizálnak, hogy az a törvénybe fog ütközni, akkor bűnhődnek érte. Míg ha kintmaradásra kényszerülnek, odakint minden retorzió nélkül tovább folytathatják azt munkát, amely a kormány szerint az országra káros. Bethlen a titkos társaságok feloszlatásáról tanácskozott Klebelsberg kultuszminiszterrel és Perényi Zsigmonddal Ha a pártközi konferencia sikerül, Bethlen rekonstruálja kormányát . Ismét szó van arról, hogy a kétkamarás országgyűlés összehívása előtt, az ősz elején általános választást írnak ki Budapest, március 31. Az a politikai feszültség, amely az ellenzéket arra késztette, hogy a Pallavicini-féle mentelmi ügyben a legélesebb harcot indítsa a kormány ellen, a miniszterelnök környezetének közbelépésére meglehetősen enyhült. Az ellenzék magatartása is enyhült. Bethlen István gróf miniszterelnök ugyanis, amint hazaérkezett inkepusztai bérletéről, hozzálátott, hogy a titkos társaságok ügyében a pártközi konferencia elé terjesztendő adatokat átvizsgálja és előkészítse. Minden cáfolat ellenére is megerősíti informátorunk, hogy Bethlen István Klebelsberg Kunó gróf és Perényi Zsigmond báró jelenlétében tárgyalásokat folytatott szerdán a titkos társaságok feloszlatása ügyében. Klebelsberg Kunó gróf a választások idején, amikor pedig köztudomás szerint a titkos egyesületek a legerősebb akciót fejtették ki, belügyminiszter volt, akinek nem egyszer összeütközése is volt az ébredőkkel és más titkos egyesületekkel. Mint belügyminiszter, Klebelsberg Kunó gróf ismerte a titkos társaságok minden szervezetét annál is inkább, mert a választások alatt több ilyen titkos széna működését vette igénybe a kormány. Perényi Zsigmond báróval folytatott tanácskozásokra viszont azért volt szükség, mert ő a Friedrich-féle kormány belügyminisztere volt, amikor a kormány egyenes intenciójára létesültek a különböző karhatalmi szervezetek, amelyek azután feloszlatásukkor titkos társaságokká alakultak át. Perényi Zsigmond báró mindenesetre felvilágosítást tud adni a miniszterelnöknek a titkos társaságokra vonatkozólag, valamint arról is, hogy most milyen társaságok vannak. Beavatott helytől arról is értesülünk, hogy a kormány, amennyiben a pártközi konferencia eredménnyel járna és amennyiben Bethlen István gróf azt érezné, hogy ebben a kérdésben nemcsak a saját pártja, hanem az egész nemzetgyűlés bizalmát bírja, azonnal végrehajtja a kormányrekonstrukciót is. Sok szó esett néhány héttel ezelőtt arról is, hogy a kormányesetleg új választásokra készül. Most teljesen megbízható helyről úgy értesülünk, hogy Bethlen István gróf tényleg intézkedéseket tett a belügyminisztérium útján az esetleges választások megtételére vonatkozólag. Arról is informálnak bennünket, hogy a választások nem lehetnek meg, csak azután, ha a nemzetgyűlés a felsőházi javaslatot letárgyalta. A kormány szándéka az, hogy amennyiben a nemzetgyűlés a költségvetéssel júniusban elkészül, utána a nyári szünet mindössze egy hónapot fog igénybe venni. Augusztusban már hozzáláthat a nemzetgyűlés a munkához, amely alkalommal elsősorban a felsőházi javaslat kerül tárgyalás alá. A kormány szerint ez a vita körülbelül egy hónapot vesz igénybe és akkor a két kamara összehívása előtt, tehát ősz elején, kiváltja a kormány az új választásokat. Ellenzéki körökben természetesen peszszimizmussal fogadják a miniszterelnök tervét és mindent attól tesznek függővé, hogy Bethlen István gróf milyen erős kezet tud mutatni a titkos társaságok likvidációjában. Budapest, március 31. (A Sz. H. tudósítása.) Politikai körökben élénk feltűnést keltett, hogy Lovászy Márton szerdán este a bécsi gyorssal Budapestre érkezett. Lovászy környezetéből azt az értesítést kaptuk, hogy Lovászy Márton már hónapok óta foglalkozik a visszaköltözés gondolatával. Erre a végső impulzust az adta, hogy felesége már hosszabb idő óta Budapesten fiánál tartózkodik, aki egyik fővárosi napilap segédszerkesztője. Lovászyné egészségi állapotát a kiállott izgalmak annyira legyengítették, hogy környezete sürgősen interveniált illetékes helyen aziránt, hogy Lovászy Márton visszatérhessen Budapestrg. Tény, hogy a kormány a maga részéről semmiféle nehézséget nem támasztott Lovászy visszatérése elé, sőt meglehetős rövid diplomáciai eljárás során tdasította a bécsi követséget, hogy Lovászy Márton részére a megfelelő magyar útlevelet adja ki. A család hangsúlyozta munkatársunk előtt, hogy Lovászy hazatérésének semmi akadálya nem volt, egyrészt azért, mert a kormánynak az az álláspontja, hogy az emigránsok hazatérhetnek, amennyiben azonban velük szemben bűnvádi eljárás volna folyamatban, az hazatérésük után folynak le ellenük. Másrészt pedig ismeretes, hogy éppen Lovászi Márton és Garami Ernő ügyében maga a miniszterelnök tett olyan kijelentést, hogy hazatérésük elé annál kevésbé állít a kormány akadályokat, mert mindkét politikusnak Magyarországba való visszatérését a belpolitika nyugalma érdekében fontosnak tartja. Értesülésünk szerint Lovászy Márton elllen csak kisebbrendű sajtóvétség miatt van bűnvádi eljárás folyamatban. Hazatéréséről úgy a bűnügyi, mint a közigazgatási hatóságok tudomással bírtak és tekintettel arra, hogy Lovászy Márton az utolsó időben teljesen távol tartotta magát az emigráció propagandájától, semmiesetre sem fogják letartóztatni, hanem szabadon védekezhet majd a bírái előtt.. Az ellenzéken azonban meg vannak győződve arról, hogy bírói eljárásra sem fog sor kerülni. ■ A családja és néhány barátja várta Lovászyt Lovászy Márton Rupert Rezső és Nagy Vince társaságában érkezett meg a bécsi gyorsvonattal Budapestre. Az állomáson fia és menye fogadták. Megjelentek ezenkívül tiszteletére régi barátai közül Nagy János, Búza Barna és Vámbéri Rusztem, akiket Lovászy Márton megérkezése alkalmával melegen üdvözölt. Egyébként semmiféle tüntetés vagy üdvözlés az állomáson nem volt. Lovászy, amint megérkezett, fiával és menyével együtt autóba szállt és fia lakására hajtatott. Felesleges rendőri intézkedések A rendőrség nagy felkészültséggel várta Lovászy Márton hazatértét, mert tüntetéstől félt. A Keleti pályaudvaron és a környező utcákban kettőzött rendőrök vigyáztak a rendre, erre azonban szükség nem volt. minkáir 1 ■ a=a=a= A határon őrizetbe vették Lovászyt", de a belügyminiszter távirati intézkedésére Komáromban szabadon bocsátották A Károlyi-kormány volt kultuszminisztere szerdán este érkezett meg Budapestre Nagy Vince és Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselők társaságában.Az ellenzék kizártnak tartja, hogy eljárás indulhatna a volt függetlenségi politikus ellen Lovászy Márton kijelentette, hogy beteg felesége látogatására érkezett haza TÁRCAJEGYZETEK Csak pár napja részesítette a Máv. a közönséget abban a kellemes meglepetésben, hogy június elsejétől felemeli a vasúti tarifát. A közönség ezen az előzetes bejelentésen már nem is háborodott fel. A közönségnek az utolsó évek nyomorúsága, no meg a Máv. tarifapolitikája hozzászoktatták, mondhatnánk edzették ahhoz, hogy a drágításban jelentkező sorscsapásokat megadóan viselje. A közönség fásult és közömbös és közönyét nem indíthatja meg az sem, hogy a Máv drágításának ellensúlyozásaképen most a posta viszont talán olcsóbb lett. Mától kezdve lép életbe az új postadíjszabás és ezzel egyidejűleg megjelennek az új pengőbélyegek. Mondhatnánk azt is, hogy ez is valami. Eredmény. Haladunk a békebeli állapotok felé, ha a csigaléptekkel is. Sőt, ha már ezt a haladást pontosabban akarjuk kifejezni, akkor inkább egy másik állatról, a rákról vehetjük a hasonlatot. Egy lépést megyünk előre, kettőt hátra. Egy csigalépés előre például a posta mérsékelt olcsóbbodása s két jókora lépés hátra a vasúti tarifa drágulása. Mert ez utóbbi nem marad elszigetelt jelenség. Az egész vonalon drágulást idéz elő, mint ahogy azt gyakran láttuk a múltban is. Ha erre a minden vonalon bekövetkező drágaságra gondolunk, akkor alaposan lehűl az örömünk, amivel a posta kedveskedett nekünk. Hiába, hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy mérsékelt és szerény örömeink sincsenek üröm nélkül. Csak nemrég alakult meg az Idegenforgalmi Szövetség felsőmagyarországi fiókja s máris nagyon életrevaló tervei vannak a Bükk szépségeinek népszerűsítésére. Az ország manden részében be akarja iktatni a mozielőadások keretébe a Bükk ,és a Mátra-vidék legszebb részeiről készített felvételeket. Mindenesetre a propagandának ez a módja a leghatásosabb. Többet ér az élőszónál, többet ér a propagandisztikus előadásoknál, a plakátoknál és a látképes levelező lapoknál. A film ma a legnagyobb tömegeket vonzó művészet s így a leginkább van hivatva arra, hogy felkeltse az érdeklődést a Bükk természeti szépségei iránt. Most már igazán csak az van hátra, hogy ezt az életrevaló tervet minél előbb meg is valósítsa a szövetség. Mert igazán nem a filmen fog múlni, ha esetleg kútba esik a Bükk propagandája. Egy tizenhárom éves kislányt meggyilkoltak és a bestiális gyilkos levágta áldozatának a fejét. Egy kéjgyilkosság történt a Kertész utcában és a gyilkos titokzatos személye még mindig izgalomban tartja a kedélyeket. Egy fiatal leány édesanyja halálának évfordulóján mellbelövi magát. Egy másik, — nem lévén semmi keresni valója az életben, — a Dunába ugrik. — Hátbor zeng aló „szenzációk“ tárulnak meggyötört szemeink elé, valahányszor az újságokat kezünkbe vesszük. Gyilkosság és öngyilkosság: mintha csak ez volna a mai szörnyű élet mottója. Az egyik mást pusztít el, hogy a véren szerzett milliókkal fordítsa jobbra a maga sorsát, a másik pedig önmaga ellen emeli a végzetes fegyvert, hogy ilyen módon vessen véget a céltalannak látszó további szenvedéseknek. Mintha egy iszonyú átok nehezedne ránk, amelynek lidércnyomása alól nem tudunk szabadulni. Olyanok vagyunk, mint a bűvészinas, aki meggondolatlanul szélnek eresztette a pusztítás szellemeit s nem tudja azokat visszaparancsolni. Miiden azon az éjszakán indult el a végzet, a melyet Ady egy viziószenű versében ..Különös, különös nyáréjszakának“ nevez és azóta feltartóztathatatlanul halad előre a maga útján. Gyilkosságok és öngyilkosságok ennek a végtelennek tetsző útnak kilométerjelzői. Trónokat döntött le útjában, egész társadalmi osztályokat gyűrt rettenetes talpai alá, családok tömegeinek boldogságát dúlta fel, szétszaggatta az idegek nyugodt hálózatait, őrületbe kergetett milliókat, az élet minden vonatkozásúm rányomta a maga halál fejes bélyegét és a tizenkét éve tartó halálmarsnaki minden borzalma felmerül szemeink előtt, ha az újságokat böngésszük, amelynek minden betűjét mintha ennek a kegyetlen Végzetnek szigorú ellenőrzése mellett és az ő szellemében öntötték volna. * Igen, a végzet! Ma, mintha minden az ő műve volta. Olvassuk például, hogy egy húsz éves gyerek anélkül, hogy búcsút vett volna szüleitől, se szó, se beszéd, neki vágott a nagy ismeretlennek azzal a kitűzött céllal, hogy meg sem áll, míg a riff-kabilok táborába nem érkezik. Mondhatjuk valaki erre, hogy hiszen ez igazán mindennapos, sablonos eset. Ilyen kalandos ifjak minden időben voltak, akik nyugtalan vérüktől űzve, felkerekedtek és világgá mentek. Csakhogy van ám egy kis különbség. Ez a húszéves ifjú mégsem afféle kalandos ifjú. Ez az érettségije után két évig mindent megpróbált, hogy ezen a megszanált Csontjamagyarországon egzisztálni tudjon. Mindent megpróbált és semmi sem sikerült neki. Más ilyenkor talán öngyilkosságot vagy valami egyéb végzetes tettet követ el. Ő kényszerűségből a riffkabilokhoz akart menni. Szívesebben körmölne itt havi másfélmillióért egy irodában, de hát nálunk még az ilyen állások is csak kiváltságosak által nyerhetők el. Aki nem kiváltságos, az mehet a Dunának, vagy a riff-kabil frontra, ami majdnem egyre megy. Igen, a végzet, ő mozgatja ma életünket kiszámíthatatlan szeszéllyel. "