Reggeli Hirlap, 1927. január (36. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

zfilomértékét is csökkenti és könnyen annak a feltevésnek ad okot, hogy erre a bizalomra szükség van, mert ez ad impulzust a városi tisztviselői karnak kötelessége elvégzéséhez. A csonka törvényhatóság éppen úgy, mint a városnak egész lakossága tudatában van annak, hogy a tisztviselői kar a maga nehéz kötelességének válságos gazdasági viszonyainak közepette is híven és lelkiismeretesen felelt meg. A költségvetés tárgyalásánál elismeréssel is adózik működése iránt és ennek az elismerésnek igyekszik a város törvényhatósága a város polgárságának erejéhez képest tettekben is kifejezést adni. Ezek a tettek önmagukért is beszélnek és hirdetik, hogy a városi adminisztráció jelenti az egész város polgárságának közbiztonságát, anyagi, kulturális és erkölcsi érdekeinek istápolását. Ebből a szempontból ítéli meg a város polgármesterének tevékenységét is, aki a városi tanács élén kellő körültekintéssel, agilitással, bátor elgondolással, ideákat és koncepciókat mérlegelő tettrekészséggel és lendülete vezeti a várost a fejlődés útján. A polgármester nemcsak a városi adminisztráció feje és a tanács vezetője, hanem az első polgár is a városban. Amily mértékben tudatában van annak, hogy mint a tanács feje és irányítója, a tanács és az adminisztráció működéséért elsősorban ő tartozik felelősséggel, épp annyira, sőt fokozott mértékben kell, hogy tudatában legyen annak, miszerint ő a város legelső polgára, aki együtt érez a polgársággal, aki legjobban ismeri a városi polgár teherbíró képességét, anyagi erejét, küzdelmeit, szenvedéseit és megpróbáltatásait Ennek a tudatában kell, hogy a törvényhatóság objektív, elfogulatlan kritikával álljon a polgármester oldala mellet! Az elismerésnek reá nézve is csak akkor van értéke, ha az őszinte és ha megszívleli mindazokat az aggályokat és észrevételeket, amelyek az önzetlen, elfogulatlan és objektív törvényhatósági bizottsági tagok kritikájában jutnak kifejezésre. S ha ebből a csonka városi parlamentből felhangzik a költségvetés tárgyalásánál az az óhajtás, hogy a beruházásoknál és alkotásoknál bizonyos tempót kell tartanunk, hogy a város lakosságát csak erejéhez mérten lehet megterhelni, hogy a kiadások terén óvatosságra és takarékosságra kell törekednünk, hogy költségvetésünket minél jobban kell megalapoznunk, mondom, ha ilyen kritikák hangzanak el a törvényhatóság közgyűlési termében, ezt a város polgármesterének és első polgárának csak jóindulattal kell fogadnia és ezeknek a tárgyilagos bírálatoknak figyelembevételét kell céljául kitűznie. Ezekből a tárgyilagos és minden szubjektív szempontoktól távol álló kritikákból meríthet erőt és kitartást a város polgármestere további működéséhez. Ez voltaképen az igazi elismerés,amely azt jelenti, hogy a város polgármestere nemcsak a városi tanács,de a törvényhatósági közgyűlés tagjaiban is valóban lelkiismeretes munkatársakra talál, akik őt közérdekű munkájában nehéz viszonyok között is támogatni akarják. A polgármesteren, múlik, akarja-e ehhez az alkotó és termékeny munkához megteremteni azt a légkört, azt az egységes, a pártokon felülálló városi pártot, amely a békét, a megértést hozza, avagy szabad teret enged a pártok ádáz tusainak. Ezt iz kérdést csak a fórumon, nyílt kártyákkal lehet elintézni. Aki megnyitja a zsilipeket, aki szabad folyást enged a politika hullámainak.— utólag hiába hárítja a felelősséget másokra. Az ár elsodorja a jobb sorsra érdemeseket és a pusztulás mély nyomokat, hagy a lelkekben. A jelek azt mutatják, hogy itt mindenki a maga útját, a maga igazságának csalhatatlanságát vitatja. S a városi polgárság kénytelen arrafelé orientálódni, ahol a maga emberi és közérdekű jogait védelem alá tudja helyezni. Videant consules! Legszebb újévi ajándékok beszerezhetők Welsz Ernft vaskereskedésében Valódi berndorfi alpacca evőeszközök 6 és 12 személyes komplett kazettában legolcsóbban kapható Így Hegedűk, cimbamok, hurok és rézkürtök és mindenféle k hingttHiaj" cikkek nagy választékban jutányos árakon kaphatók özv. Némethyné hangszerüzetében Vörösmarty utca 29. sz. hangszerek hangolása és javitása REGGELI HÍRLAP SB A törvényhatósági autonómia megsemmisülése A megyék és városok szerepe a múltban — A törvényhatósági autonómia kifejlődése — A megyék és városok, mint a magyar állameszme őrei A törvényhatósági autonómia értéke — Mi okozta az autonómia megsemmisülését ? — A tulságba vitt centralizáció veszedelmei Írta: Póta László Hogy a magyar nemzet önmagát és államiságát egy ezer éven át fenn tudta tartani, az az évezred első felében nagy királyainak köszönhető, az évezred második felében azonban legnagyobbrészt a magyar népben megnyilatkozó egységes és erőteljes államérzéknek. Amíg a nemzeti házból származó királyaink és a vegyes házbeli királyaink teljesen azonosították magukat a magyarság minden vágyaival s törekvéseivel, sőt azok megtestesülése, kifejezői voltak, addig volt szükség ellensúlyra a nemzet, életében, hacsak nem a királyi hatalom túltengése vagy ellenkezőleg: túlzott meggyengülése miatt. A régi törzsökös magyar nemzetségek vagyoni és fegyveres hatalommal is alátámasztott akarata volt ezen időkben a szabályozó erő a központi kormányhatalommal szemben. Amikor a dinasztia és a német nem egy útonállak Mohács után, a második félévezredben nagyot, változott Magyarország politikai helyzete Az uralkodó és annak dinasztiája többé nem volt sem kifejezője, sem megtestesítője, sőt munkálója sem a magyar nemzeti szellemnek, az önálló magyar állameszmének. Az uralkodó dinasztiájának és a nemzetnek törekvései, vágyai között, mélységes szakadék támadt, oly súlyos ellentét, amelyet nem sikerült átadezni soha, amíg a Habsburg- dinasztia ült a magyar trónon. Egyes okos, diplomata érzékű uralkodók, államfér:"1-' ideig-óráig takarni tudták a szakadékot, néha át tudták hidalni az ellentéteket, de soha sem tartósan. Számtalan nagy emberünk tragikumát éppen az a törekvésük okozta, hogy összhangba próbálták hozni a nemzet érdekeit az uralkodó és dinasztiája érdekeivel. (Eszterházy, Wesselényi nádorok.. Széchenyi István, Tisza István.) Ezekben az időkben, amikor az uralkodó céljai egyenesen veszélyeztették a nemzet puszta létezését és államiságát is, amikor a kormányhatóságok nem a nemzet céljait és törekvéseit szolgálták, hanem kénytelenek voltak eszközeivé válni a bécsi dinasztikus törekvéseknek, akkor a vármegyék és városok voltak a nemzeti közszellemnek, a nemzeti törekvéseknek a bevehetetlen fellegvárai. A megyék és városok kiszorulnak az országos politika intézéséből A főnemesi és főpapi rend tagjai vagy simulni voltak kénytelenek az idegenben levő bécsi udvar idegen szelleméhez vágyaitól távol, szabadságharcokban őrölni fel önmagát. Köznemességünk keserűséggel telt el, látva, hogy lassan-lassan semmivé lesznek írott jogai, kénytelen volt részt venni az ország kormányzásában. A kormányszékek mind szőkébb és szőkébb térre szorították a megyékben és városokban tömörülő magyar nemesség és polgárság aktív részvételét az országos ügyekben; lassan, észrevétlenül odajuttatta, hogy csak szőkébb hazájának, megyéjének, városának ügyét, sorsát intézhette; országos ügyekben már csak a gravámenek, sérelmek orvoslását követelhette. Csaknem negyedfél évszázad valamennyi országos gyűlése egyebet nem produkált, mint sérelmek tárgyalását, alkotmányvédő intézkedéseket. Ellenben sehol sem találkozunk egészen a XIX. század elejéig építő, alkotó munkával. Igaz, hogy egyrészt az akkori idők nem is igen voltak erre alkalmasak, de másrészt az akkori uralkodó hatalom minden módon meg is gátolta volna azt. A megyei és városi autonómia kiépítése A vármegyékbe, városokba tömörült magyarság mint egy megvihhatatlan sziklavárba fészkelte be magát. Érezte, hogy ezek utolsó menedékei. Elsáncolta magát, az autonómia mögé és ezeket a védműveket igyekezett erőssé, áttörhetetlenné tenni. Amily mértékben szűkült a joga az országos ügyekben, való aktív részvételben, oly féltő gonddal igyekezett a vármegye, a város saját ügyeinek intézését önmaga részére biztosítani. A megyék, a városok szoros, zárt egységet képeztek és ezen öntudatos, tart falanxon megtört minden bontó törekvés. A vármegyék, a városok őrizték meg a magyar állameszmét, a török hódoltság idejének három részre tagoltsága közepette, az erős sziklavárat nem tudta megbontani sem Mária Terézia sima keze, sem II. József erőszakos ökle. A magyar állameszme akkor is izzott, élt a megyékben, városokban, amikor a magyar kard kettétört Világosnál. Nem tudott erőt venni a nyílt abszolutizmus sem 1849—1867 között, sem a burkolt abszolutizmussal való próbálkozás 1905—6-ban. A megyének, a városnak volt ereje minden magyar állameszmét és a megye, a város függetlenségét veszélyeztető törekvéssel szembeszállni, azok ellen védekezni. Volt hozzá, fegyveres ereje, volt anyagi ereje, volt politikai és közigazgatási szervezete, egységes társadalmi élete, voltak ebben a miliőben felnőtt, iskolázott irányítói, akiket egységes szellemtől, minden idegen érdektől menten, pusztán csak a megyéjük, városuk jóléte és ezzel együtt országuk, nemzetük érdeke vezérelt. Ma? Ma mindezek nincsenek sehol. Vége a törvényhatóságok függetlenségének Vagyona és jövedelme van ugyan a megyének is, a városnak is, de egyik sem rendelkezhetik vele, csak a kormányhatalom akaratától függően. Sőt a megyének már saját pénztára sincsen egy negyedszázad óta, csak annyi, amennyi az állam kasszájából csurran-cseppen — ha adnak. Ha ma a vármegyék akármilyen nemes és életbevágó nemzeti ideál védelmében megismételnék az 1905-iki ellenállást, ma saját szervezetük, saját hivatalnoki karukkal kerülnének szembe. Ma a törvények szerint a fizetést ezeknek is az állam adja. Tehát adminisztrációja is teljesen a központi kormányzattól függ. Ma már adókat sem vethet ki, csak a szűken megszabott keretek között, amelyekből az állampénztár segedelme nélkül egy hónapig sem tengődhetne. Politikai szervezete annyiban nincs hogy fölötte áll eléggé erős hatalommal a kormány exponense: a főispán, a sok állami hatóság, amelyek kivédhetetlenül érvényesítik akaratukat a megye, a város ügyeiben. Ellenben a város, a megye országgyűlési képviselőinek nem adhat utasítást maga a törvényhatóság, sem a megyék és városok érdekeinek, képviselői az országos politikában, hanem pártok és magánosok érdekeinek exponensei. Hol van ma az egységes társadalmi élet? Osztályok, foglalkozási ágak, felekezetek ma nem egymás mellett, vállvetve dolgoznak városuk, megyéjük, nemzetük jólétéért, hanem egymás ellen fenekednek, egymást tépve-harapva folytatnak bellum omniam contra omnest; nincs ma erő, nincs tényező, amely eggyé foglalja őket össze, egy közös célért, egy közös alkotó munkára, mint akkor, amikor a megyék, a városok, mint tart egység foglalták össze. Az új országgyűlés egyik legfontosabb feladata a közigazgatás rendezése, valószínűleg a közigazgatás államosítása lesz. Nem vitás, hogy ez az ezeréves Magyarország legerősebb bázisának, a törvényhatóságoknak megszüntetését, fogja jelenteni. A megyék, a városok autonómiája ma már nem sziklabástya, csak gyenge papír. És a vékony papírfal még mindig elég erős volt 1905-ben. Ha most ezt a papírt is eltépik, mi jön azután? Lesz-e olyan sánc, ahonnan majd szükség esetén meg lehet védelmezni a nemzeti szuverenitást, a nemzeti eszméket és törekvéseket? Törvényhatósági autonómia én a királykárdés Ha a királykérdés olyan megnyugtató megoldást nyer, hogy az államfő személye, családja, törekvései és vágyai azonosak a nemzetével, akkor talán nem lehetne okunk aggodalomra. De amikor ez a súlyos kérdés még sehogyan sincs megoldva, addig félő aggodalommal látjuk a hajdani erős sziklavárak falainak, a közigazgatási autonómiának teljes leépítését, lassú és céltudatosan végrehajtott lerombolását. Selyem Jelszó Nőiszövett Bársony jó árut olcsón Férfiszövet újévi versenyárban Vászon IBill Flanel Sifon Mzéban Mosóáru 1927 1 1 Nagy idők Irta: Balasa Imre* A katonakórház ágyán lázban felreng egy sovány legényke. Papirost forgat száraz, reszkető ujjai között. A papirosra nagy, otromba paraszti betűkkel irt valaki messze Magyarországról. Egyszerű öregasszony: „Az apád még most sem akar hallani rólad, Sándorkám... Nem is tudja, hogy írtam... az Isten óvjon lelkem, fiacskám“. ... Az ágy szélén egy nagybajuszé katonadoktor ül. Kemény, barna képe van, lecsüngő, lompos vörös bajuszába ősz szálak vegyülnek már; a szemüvege harciasai, szigorúan villog. Mindenki nagyon kemény embernek ismeri Römer ezredorvost. Ebben a reglamás császári világban ugyan ki venné észre, hogy a harciasan villogó szemüveg mögött, szelidnézésű szem húzódik meg szomorúan, hogy annyi fut, annyi komisz dolgot kell látnia itt, ahová sorsa állította. Egészen észrevétlenül ült le a beteg kis katona ágya szélére. A beteg már csak ak- skor vette észre, amikor harmadszor is végigolvasta az édesanyja levelét. Föl , akart ülni ágyán nagy erőlködéssel, de t az ezredorvos rátette a kezét és visszanyomta a párnára: — Levelet kapott hazulról? — Igen, ezredorvos úr, az édesanyámtól.. . Az ezredorvos hosszan, kutatva nézte lázrózsás arcát, beteg fényben izzó parázs szemét: — Mondja fiam, hogyan került maga ebbe az életbe? — Hosszú sor volna azt elmesélni, doktor úr. — Csak mondja el fiam, engem érdekel.. Tudja, az is a diagnózishoz tartozik tette hozzá nevetve. — Diák voltam, doktor úr. Az apám egyszer nagyon megvert, eltörte rajtam a somfabotját, mert az egyik tanárom azt írta neki, hogy szerelmes vagyok és verseket írok. Nem bittam ott maradni, ahol az a szégyen ért! Más iskolába mentem Selmecre. Volt egy pánszláv profeszszorom, aki mindenkiből tótót akart csinálni. Ott se birtam tovább. Voltam aztán statiszta a Nemzeti Színházban. A művész urak engem küldtek át virsliért a szomszédba. én vittem éjszaka a lámpát a művésznők előtt, ha nagy volt a sár, meg a sötétség. Hallgattam bolond, buja, léha beszédeket, ahogy a gavallérjaikkal fecsegtek ott mögöttem, egymáshoz bújva. Velem senki se törődött. Rongyos cipőmben, piszkosan, ütött-kopottan ott cuppogtam előttük a sárban. Aztán kaptam egy fél húszast, de rám se néztek, amint ott maradtam az utcán, a sötétben. Az apám közben tönkrement, az árvíz elvitte a földjét, rombadöntötte a házát. Ki is szedték, megcsalták, kifosztották. Mert tessék elhinni, doktor úr, azért jó ember az apám, kicsit keménybeszédű, akaratos, furcsa ember, de jó ember, becsületes ember. — Jó, jó fiam, — de mégis: hogyan lett, maga katona? Hiszen olyan fiatal még. — Szerelmes verseket írtam egy huszárőrnagy lányának. Az őrnagy mérges lett, bepanaszolt a rokonunknál, akihez odaadott az apám kosztra, lakásra. Az nekieresztett a világnak. Én meg mérgemben, keservemben nem mentem tovább Sopronnál. Beálltam katonának. Tudom, nagyon mélyre sülyedtem én, doktor úr! De mindegy, már most minden mindegy. Az ezredorvos föléje hajlik és suttogva szól hozzá, hogy meg ne hallják a szomszéd ágyon. —írást adok, hogy beteg. Szivtágulás. Tüdőbaj. Nem alkalmas a szolgálatra. Menjen, menjen innen fiam, amíg lehet! — Azt hittem, doktor úr — felelt suttogva a beteg, hogy Itáliába megyünk. Ki tudja, talán átsegít jó sorsom a svájci határon. Idekerültünk a hegyek közé, innen most már élve meg nem szabadulok. — Menjen fiam. Majd én megszabadítom. Fusson. Akárhová. Csak el innen? El! A doktor félrehúzza a szanitécet. — Hallja, Freiter, gondja Legyen erre a betegre! — Befehl, Herr Regimentsarzt! A szem különös, beteg csillogása egyre nyugtalanabb, egyre zavarosabb. — Rózsika... anyám... hallod, az én nevem... a te költő fiad örökre élni foganyám. .. — Félrebeszél, szegény — súgja a doktor az ápolónak. — Ki tudja, megéri-e a reggelt? *) Részlet a szerző, most megjelent ..Nagy idők a című regényes korrajzából. Estélyi ruhára fémcsipkék, volánok, gyöngyök, virágok legolcsóbban Halmosnál Városház tér, korcsolyák legolcsóbban beszerezhetők Magyar Kereskedelmi Vállalat RT. vasosztályánál. Széchenyi-utca 4. (Koronával szemben)