Reggeli Hirlap, 1927. június (36. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-01 / 123. szám

Reggeli Hírlap tikkok, XXXVI. évf., 123. sz.ás*114 füles* Sseards, 1927 ,unts Bethlen sikere Végetért tehát a zalaegerszegi választás, amely felé lázas érdeklődéssel fordult az egész ország közvéleménye. Ez az érdeklődés eléggé indokolt volt, hiszen mindenki a legnagyobb kíváncsisággal várhatta, hogy mennyiben fogja befolyásolni a zalaegerszegi kerület választópolgárságát a közigazgatási bíróság ítélete, mikor az urnák elé járul. Látszólag az esélyek Farkas Tibor mellett szóltak, mert Kray báró számára súlyos rendi képet jelentett, hogy mandátumát a bíróság megsemmisítette. Nos hát tévedtek mindazok, akik reális szempontokból mérlegelik az esélyeket és azt hiszik, hogy nagy súllyal eshet a latba az olyan kellemetlen ballaszt, mint amit egy bírói ítélettel megbélyegzett mandátum jelent a jelöltre nézve. Kray báró remekül futott ezzel a ballaszttal és játszi könnyedséggel nyerte meg a hendikep-versenyt. — Olyan könnyedséggel, hogy míg decemberben csak százhuszonnyolc szavazattöbbséget kapott, addig most ezerhatszáz szavazattal előzte meg ellenfelét. Hát ez az eredmény egyáltalán nem hozott számunkra meglepetést. Aminthogy — valljuk meg őszintén — meglepetésről mást eleve szó sem lehetett. Mert itt Farkas Tibor voltaképen nem Kray báróval mérkőzött, hanem az egész kormánnyal, illetve Bethlen miniszterelnökkel. Ez a mérkőzés pedig, akármennyire becsüljük is Farkas Tibor képességeit, nagyon egyenlőtlen erők küzdelme volt. Mert Bethlen miniszterelnökkel ma senki sem mérkőzhetik úgy, hogy a legminimálisabb reménye is lehetne a győzelemre. Azután gondoljuk csak meg, milyen imponálóan könnyű volt ez a győzelem. A miniszterelnök a kormányzás súlyos gondjai közepette szakított magának egy fél napot, leruccant Zalaegerszegre, mondott egy másfélórás nagy beszédet, amelyből mindössze két percet szentelt Kray báró személyének. Két perc igazán kevés idő arra, hogy meg lehessen értetni a választópolgársággal, milyen óriási érdekei fűződnek ahhoz, hogy Kray báró legyen ismét a kerület képviselője, dacára annak a malőrnek, amely mandátumát érte. Két perc alatt nem lehet itt még a lobogó lelkesedést sem lelohasztani, amellyel a kerület Farkas Tibor, ő minden angol kulturáltság mellett is tősgyökeres zalai úr iránt viseltetett. De igenis a másfél óra elegendő volt arra, hogy a miniszterelnök kifejtse nagyszabású kül- és belpolitikai programját és az elragadtatás érzelmeit gyújtsa ki a zalai szívekben a kormány nagyszerű és eredményes politikája iránt. Kray báró már pár nappal a választás előtt sajnálkozott „szegény Tiboron“, hogy nekimegy a biztos kudarcnak. A báró már akkor szentül meg volt győződve arról, hogy Zalaegerszegen senki más nem győzhet, csak — Bethlen István. _— Mert hiába, ez az ezerhatszáz szótöbbségben kifejeződő pompás eredmény a miniszterelnök legszemélyesebb sikere. A sikerben csak egy tényező osztozhatok a miniszterelnökkel. Ez a tényező pedig a nyílt választási rendszer. Egész pontossággal nem lehet eldönteni, hogy az ezerhatszáz több szavazatból mennyit köszönhet Kray báró a miniszterelnök személyes támogatásának és mennyit a nyílt választási rendszernek. De hiszen ez végeredményben nem is fontos. Amint hogy azon is felesleges spekulálni, hogy ugyan mi lett volna az eredmény Zalaegerszegen, ha a szavazás titkosan történik, mint tesszük azt, Kecskeméten. Ilyen meddő kérdéseket nem érdemes felvetni, ám mégis foglalkoztatja az embert egy nagyon szerény kérdés. Tudniillik mégsem értjük teljesen ennek a zalaegerszegi választásnak a logikáját vagy inkább logikátlanságát. Decemberben a bírói ítélettel szabálytalannak minősített választáson mindössze százhuszonnyolc szavazattöbbséggel lett Kray báró a kerület képviselője, most pedig az abszolút tiszta választáson ezerhatszáz szavazattöbbséget kapott. A logikus ugyebár az lett volna, ha most, amikor a szabálytalanságok nem javíthatták a kormánypárti jelölt esélyeit, százhuszonnyolcnál jóval kisebb szavazattöbbséggel választották volna meg. Ugyancsak a logika szerint ennek az óriási szavazattöbbségnek illuzóriussá kellene tenni a választás eredményének tisztaságát s a természetes az volna, ha a zalaegerszegi mandátumot ismét megsemmisítené a bíróság. De hát erre nem kerülhet sor, mert tiszta választás volt Zalaegerszegen. És azért nem értjük sehogyan sem ezt az eredményt. De különösen azt sem értjük, hogy ha „tisztán“ ilyen óriási fölénnyel lehet győzni, miért kellett decemberben szabálytalanul lefolytatni a választást, amely csak minimális többséget hozott a kormánypárt jelöltjének. Ebből a választásból igazán megszívlelendő tanulságokat vonhat le a kormány, de az ellenzék is, amelynek bizonyára elmegy a kedve a peticionálástól, legalább a nyílt kerületekben. Peking ellen összefogtak Csang-Kai-Sek és a hankaui kommunisták Csang-Cso-Lín helyzete veszélyes — Anglia egy zászlóaljat küld a honani frontra London, május 31. A hankaui kormány helyzete ismét konszolidálódott. Borodin tegnap Csangcsából visszatért. Galen, a hankaui kormány másik orosz katonai tanácsadója kijelentette egy amerikai hírügynökségnek, hogy a hankaui kormány és Csang- Kai-Sek minden árnyalatbeli ellentét ellenére katonailag együtt dolgozik mindaddig, címig együttes operációkkal elfoglalják Fekinget. Szerinte ez csak hónapok kérdése és kétséges nem lehet. A hankaui kormány híreszteli, hogy Csang-Cso-Lin csapatai Honan tartományban végveszedelemben vannak. Csang-Cso-Lin nagy hibája volt csapatait kellő biztosíték nélkül a Jangcén átvezényelni. Most Honanban délről Csang- Kai-Sek szorongatja, míg északon Feng- Ju-Sziang a Hankau—Peking vasútvonal elfoglalásával Csang-Cso-Lin visszavonulását lehetetlenné tette. Csang-Cso-Lin és Szun-Csuan-Fang alvezérek csapatai sokkal demoralizáltabbak, semmint hogy Csang-Kai-Sek előrenyomuló csapatait Shantung előtt feltartóztathatnák. Pekingből jelentik, hogy Honan tartományban az északi és déli csapatok között a súlyos harcok tovább tartanak. Tang tábornok csapatai súlyos vereségeket szenvedtek; Hankauba több, mint ezer sebesült érkezett. Tokió, május 31. A pekingi japán követet utasították, hogy térjen vissza állomáshelyére. Ebből diplomáciai körökben arra következtetnek, hogy a kínai helyzet rosszabbra fordult. Sanghajból jelentik, hogy a brit katonai hatóságok, tekintettel a Honan tartományban előállott helyzetre, egy zászlóaljnyi lovascsapatot küldtek Észak-Kínába. Tengerészcsapatok is utasítást kaptak, hogy Tiencsinbe való elszállításra készen álljanak. A visegrádi apagyilkost halálra, a életfogytiglani fegyházra IA 7. H. tudósítása.) A pestvidéki törvényszék Szekér-tanácsa kedden délelőtt folytatta Papp Flórián apagyilkossági hímperének tárgyalását. A tárgyaláson kihallgatott Gyulay Elemér dr. törvényszéki orvos elmondotta, hogy Papp Flórián a vizsgálóbíró előtt — mikor az a helyszíni szemlén kihallgatta — bevallotta, hogy előzőleg megbeszélte az anyjával, hogy az öreget elteszi láb alól. Érdekes vallomást tett Niedermeyer Antal cipész. — Nagyon jó ember volt Papp Flórián. Nappal folyton dolgozott, éjjel természetesen lopott, de mindamellett nagyon jó ember volt. Az orvosszakértők véleménye Ezután az orvosszakértők terjesztették elő véleményüket. Gyulay Elemér dr. a boncolás eredményéről tesz jelentést. Megállapítja, hogy a meggyilkolt gyenge testalkatú, vézna ember volt és tüdőgyulladásban szenvedett. A nyakán két tátongó, hatalmas vágott seb volt, amelyek késtől eredhettek. Dulakodás nyoma nem volt észlelhető. Németh Ödön dr. elmeorvosszakértő véleménye következik. Előadja, hogy a vádlott naponkint másfélliter bort szokott meginni, azonban az italt nagyon jól bírja. Nyugodt alaptermészetű, de feltűnik rajta bizonyos cinizmus. Degeneráltságának semmi jelét nem lehet rajta tapasztalni. Nem szenvedett szabad akaratelhatározó képességet korlátozó öntudatlanságban. Papp Flóriánnéra vonatkozóan hasonló értelemben nyilatkozik az elmeorvosszakértő. Az ügyész a legszigorúbb büntetést kéri Ezután a perbeszédek következtek. Schaffer Béla dr. ügyészségi alelnök abban látja a bűntény okát, hogy észre i s vették, hogy az öregember kezdi megvédeni a maga jogait, a maga vagyonát és ettől féltek. Igen súlyosnak találja az anya szerepét az ügyész. Az anya ugyanis helyeselte, mikor a fia, közölte vele, hogy meg akarja ölni apját. Ez már egyértelmű a felbujtással. A lehető legsúlyosabb büntetést kéri. A bíróság ezután kihirdette az ítéletet, amely szerint a törvényszék ifj. Papp Flóriánt bűnösnek mondja ki a Btk. 278. szakaszába ütköző gyilkosság, továbbá gyújtogatás bűntettében, Papp Flóriánnét pedig gyilkosságra való felbujtás bűntettében, amiért is a törvényszék ifj. Papp Flóriánt kötél általi halálra, az édesanyját pedig életfogytiglani fegyházra ítéli. Amikor a halálos ítélet elhangzott, Papp Teréz, a gyilkos nővére a teremben elájult, majd amikor sikerült eszméletre hozni, sírógörcsöket kapott és a folyosót át akart törtetni a tömegen, hogy a törvényszék harmadik emeletének ablakából levesse magát a fogház udvarára. Utána Weiss Károly dr. enyhe büntetést kér Papp Flórián részére. Papp Jenő dr. azt fejtegeti, hogy az öregasszony negyvenéves házasélete alatt mártíromságon ment keresztül. Felmentést kér. Délután fél hat órakor nyitotta meg az elnök ismét a tárgyalást és hirdette ki az ítéletet az apa- és férjgyilkosság ügyében. Az elnök az ítélet kihirdetése előtt felszólította a vádlottakat, hogy térjenek magukba és könnyítsenek lelkiismeretükön és tegyenek töredelmes vallomást. Ifjú Papp Flórián tompa hangon kijelentette, hogy nincs semmi mondanivalója. Papp Flóriánná pedig azt zokogta, hogy úgy sem szabad beszélni. Nagy nehezen sikerült lecsillapítani. A bíróság az ítélet indokolásában elmondotta, hogy az elvetemült fiatalember, aki még azt sem mondhatja, hogy édesanyja rosszul bánt vele, előre megfontolt szándékkal, brutális módon követte el a gyilkosságot vagyoni okokból kifolyólag. Bebizonyosodott, hogy a fiatalember édesapját élve akarta felakasztani az istállóban, amiről az anyja beszélte le. Az asszony, amikor a hivatalos tolmács az ítéletet előtte ismertette, hangos zokogásban tört ki. A fiú cinikus egykedvűséggel fogadta a halálos ítéletét. A vádlottak felebbezést jelentettek be. A bíróság ezután kegyelmi tanáccsá alakult át, felbujtó feleséget ítéltek A bíróság megállapítja az indokolásban, hogy a fiú előre megfontolt szándékkal, brutális módon, vagyoni okokból ötte meg az apját . Az elítéltek falebbiztek Előre megfontolt szándék, kötél általi halál . . . Egyszerű szerelem (3) — Regény — írta: Kodolássyi János — Zsámboky Géza barátai ebben a kerámia-gyárban dolgoztak. Az egyik jósbarát a gyár művészeti vezetője volt, a másik — mesterségére szobrász — tervező, a harmadik díszítő. A diák előre elképzelte a meglepetést, mert nem mára várták. Ha várták volna, ott lett volna valamelyikük az állomáson, így megszaporázta a lépteit s nem törlődve már azzal, hogy hová lép csak azt nézte, merre hamarabb. A díszítőműhely hátul volt, az épület legvégében. Oda iparkodott. Benyitott az ajtón. Bent, a nagy gömblámpák fényében, állványok és korongok között még cürögtek-forogtak a munkások. Lányok hosszú deszkákon nyers anyagedényket hordtak, melyek hamuszürkék voltak és halványan csillogott rajtuk a díszítés. Köröskörül edények, vázák sorakoztak, dísztányérok, hamutartók és figurák. Fiatal fiuk sárgarézkorongokon nyers edényeket forgattak s óvatosan forgatták rajtuk az ecsetet. A diák érdeklődve bámulta a mozgalmas képet, a lázas munkának ezt az intim műhelyét s első pillantásra nem is kereste a barátait a forgó zűrzavarban. — Valahol egy motor puffogott. Ez az egyenletes ütemű hang a Vérkeringés ritmusát Vitte bele a forgásba s úgy hatott, mintha a gép hajtaná nemcsak az agyagkeverőt, hanem magukat a munkásleányokat és fiukat is. Még most is abban az emelkedett, vidám hangulatban volt Zsámboky, amely odakint a tiszta, levegőn az esőiben lett úrrá rajta. Noha csurgott róla a viz, eszébe sem jutott, hogy ez kellemetlen lehet. S annál inkább megfeledkezett erről, merta szeme megakadt egy lányon, aki barna ruhában, pettyes kék kötényben állít kissé távolabb egy lánycsoport mögött s az egyszerű nők bármész arcai közül komolyan s öntudatosan nézett a belépőre. A feje nem volt kendővel bekötve, mint a többieké s amikor megfogott egy vázát, vékony ujjait kecsesen megemelte, minha ötórai teán ülne és a porcelláncsészét az ajkához akarná emelni. A diáknak szemet szúrt ez az arc és ez a mozdulat. Nem volt ugyan rövidrevágott haja, mint általában azoknak a lányoknak, akik adnak valamit a csinosságukra, de úgy fésülködött (a fülére húzott haj és hátul a tarkóján könnyű konty) hogy rövidhajúnak hatott. S ami a legérdekesebb volt, barna haja, kissé bronzos fényben csillogott a a kenyezetlámpa alatt. Mindezt két pillanat alatt vette észre a diák, mint ahogy észrevette a többi arcot is, a többi kerekre nyílt szemet és a többi mozdulatot. S mégis, ez a nagy barna szempár és a finoman megemelt ujjak mozdulata élénken az agyára fényképeződött. Már éppen le akarta venni a kalapját s jó estét mondott, amikor észrevette egyik barátját, a művészeti igazgatót. Ez a magas sovány, borotváltképü férfi hosszú fehér fööpenyegben közeledett, arcán aggodalmas kifejezés ágaskodott, fekete szemöldökeit felhúzta a homlokára s összeest és ő iitotta a száját. Úgy jött, nagyokat lépve a fazekak és vázák között, szigorúan a diákra meresztett szemmel, mintha hipnotizálni akarná. — Szervusz — mondta olyan halkan, mint ahogy halottasnászban szoktak beszélni. Elzárta a kilátást afelé a lány felé, akinek az arcát kifotografálta az imént Zsámboky a tömegből, megfogta a diák karját s tuszkolni kezdte az ajtó felé, Zsámboky elbámult. Arcára merev, udvarias mosoly fagyott s szabadkozni kezdett. — De kérlek szépen... igazán izé... Megbocsáss, Jenő, ha rosszkor jöttem.. — Nem, nem, majd később megmagyarázom — suttogta misztikusan és még szugerálósob pillantással a fehérköpenyes Vanyerka Jenő. Ne haragudj kértek, de... de ki kell innét menned... mert itt az igazgató ... Zsámboky Valóban látott az egyik sarokban egy kistermetű, elegáns, kivasalt urat, aki nagy figyelemmel hajolt egy tárgy fölé, mintha mikroszkópot bámulna. De nem értett az egészből semmit. Elvégre én itt egy idegen úriember vagyok — gondolta álmélkodva s gépiesen megindult hátrafelé, de uigy hogy nem vette le aszemét a műhelyről s egészen öntudatlanul is abban az irányban keresgélt, amerre az imént a barnahajú lányt látta. — Elvégre idebejöhet akárki, akinek dolga akad, vagy nem közveszélyes őrült. Szép kis vendéglátás. — Kérlek szépen izé... természetesen... de hát nem értem, miért... dadogta. — Majd megmagyarázom. Most csak menjünk. Te az én vendégem vagy és elvégre ... Belátod és nem haragszol rám... Zsámboky alig hallotta ezeket a suttogva lehadart szavakat Minthogy rettenetesen szégyelte magát, iparkodott úgy tenni, mint akivel nem történt semmi különös. Még a küszöbön megállt hanyagul fejébe csapta a kalapját s visszanézett a műhelybe. Merev mosolya még merevebbé vált. — De mennyi munka! Mennyi uj dolog! — mondta lelkesen s a fogát csikorgatta szégyenében. Egy pillanatra látta a barnahaju lány arcát s aztán kint voltak megint az udvaron. (Folytatjuk.)