Reggeli Hirlap, 1927. augusztus (36. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-20 / 188. szám

1927 Vili 20 PÁRISI DIVATLEVÉL Kis lóvél Deauvileből Most, augusztus közepén az egész elegáns világ Deauvilleben adott egy­másnak találkozót. A nők olyan hosz­­szú gyöngysorokat viselnek, hogy szinte keresztül ugrálhatnának rajta, a férfiak pedig olyan tűket tűznek nyakkendőjükbe, ami nőket ezelőtt a kalapjaikon viseltek. Alig tűnik fel a strandom vagy a nagy szállók csar­nokaiban egy-egy ragyogó ruha, a figyelem már­­is az ujj onnan érkezők toalettjei felé fordul. A kalapok olyan szépek, mint egy-egy költemény , viszont egy szendvics 25 frankba kerül, egy csokor rózsa pedig egy vagyonba... Deauville berendezke­dett a szezonra. Ez a szezon pedig az őrültség s­ét hete, amely mindenre feljogosít. Micsoda elegancia zsúfo­lódik itt össze reggel 10-től reggel 6-ig. A strandnak a bárjában diadalmas pompával tűnik föl a tizenötezer frankos „kis strand-ruhák“ és a „n­ép­­ruhák­“, amelyek csaknem azonosak a „fürdő-kosztümökkel." Ujjal muto­gatnak egy-egy szenzációs trikót. Ezek között van olyan, amely túl­zottan kivágott, a másik pedig olyan díszes, mint egy estélyi ruha. A délutáni futtatásnak is meg­van­nak a maga szenzációi. Csipke, musz­lin, muszlin és csipke. Az illatos hölgy karaván úgy néz ki, mint valami könnyű és áttetsző felhő. A fehér szín dominál. A fehér szín, amely a napot jelképezi. De akkor is fehéret viselnek, ha esik az eső. A vízhatlan köpenyek is fehérek. Napernyők minden fele. Este a kaszinóban a hőség fel fog esit a legmerészebb meztelenségre is. A nagy dekoltázs kötelező. És mennyi ékszer, mennyi drágakő. Az ember az ezeregy éjszaka pompájában hinné magát. Holott ez csak egy deauxi­ei éjszaka. Új zsebkendők a női kosztümökben A divat, ez a szeszélyes dáma sza­kadatlan bőséggel ajándékozgat meg bennünket ezer apró ötlettel és új öltözködési különlegességeivel, amely­nek használatát szinte hétről-hétre megváltoztatja. E héten a nagy zsebkendőket hozta divatba, a nagy négyszögletes se­lyem­kendőket, amiket addig a divatos sportemberek viseltek csupán. Most a nőknek kell viselni. A nagy selyem kendőt néha a nyak köré kelll kötni, ez esetben a sálat helyettesíti. Vagy pedig a kosztümkabát felső zsebéből hull ki és leér a szoknyáig. Ebben az esetben helyes, ha biztosító tűvel erősítjük a kendőt a zseb belsejéhez, ha csak nem akarjuk, hogy a kendő a földre hulljon. Két elegancia küzdelme A divatnak két iránya küzd egy­mással Párisban. Még senki sem tud­ja, hogy melyik ragadja magához a pálmát, az utóbbi években felülkere­kedett sportközönség, vagy pedig a delikát és könnyű női ruha, amit a bábom előtt annyira szerettünk és amit a párisi női szabócégek és sza­lonok most olyan nagy buzgalommal igyekeznek életre kelteni. Ez utóbbi divatnak a kedvéért már nagyon sok estélyt és ünnepséget ren­deztek és most Deauvilleon van a sor, hogy döntsön. Minden második ruha finom és lenge szabású alkotás, amelyek megkapó ellentétben tűnnek fel a sportruhák egyszerű rafinériája mellett. A nők majd eldöntik... 12—,15 éves diákot V és II és ILI IA ellátásra, havi 100 pengőért. Külön szoba, naponta hús, tészta, korrepetálás. Érdeklődők Írjanak „Orthodox 8126“ jeligére Siklay hirdetőirodába, Budapest, VI., Vilmos császár­ ut 33. szám. ­55 REGGELI HÍRLAP DEDIKÁLT KÖNYVEK Írta: Alex Fischer Emile Franquette, a „Petit Quotidien“ kitűnő drámai kritikusa minden áldott nap délután két és négy óra között gyalogsétát tett a városban. Tegnap alig hogy bezárta maga mögött előszobájának ajta­ját, József, Franquette úr inasa belopódzott a dolgozószobába. Zaj­talanul kinyitotta gazdája hatalmas könyvszekrényét és az első sorok­ból csak úgy találomra kivett négy kötetet. . Azután elment a négy könyvvel Paris egyik legjobb antikvá­riusához. — Jónapot uram, — mondta előkelően, — néhány kötet fölött rendelkezem, amin szeretnék túladni. Például, ha érdekelnék ezek a könyvek. A könyvkereskedő egyenként megvizsgálta a könyveket: — „A tolvaj“ Henri Bernstein­től? Ah­, ime egy dedikált kötet... Helyes... „A bohócok“ Miguel Zamacois-től... Ez is ajánló sorokkal van ellátva? Helyes. „Fáklyafutás“ Paul Hedvieutől? Ezen nincs dedi­kálás. Na, nem baj. Lássuk az utolsót. „Hogy Zsuzsánna meg ne tud­jon semmit“ Pierre Vebertől. Ez a kötet is dedikálva van. Helyes. Na­gyon helyes. A kereskedő azonnal összegezte: — A négy kötetért adok hét frankot. Hét frankot. Két frank­jával számítva azokat a köteteket, amelyeken az író ajánló sorokkal ellátott autogramja szerepel és egy frankot adok azért a kötetért, ame­lyen nincs dedikálás. A könyvkereskedő fiókjában aprópénz után kotorászott, József ezalatt gépiesen fölemelte a dedikált kötetek fedelét és olvasta: „Az én kedves barátomnak, Emile Franquettenak szeretettel küldöm ezt a három felvonást. Öreg barátod: Henry Bernstein“. „Emile Franquettenak küldöm a „Bohócok“ eme példányát, remélve, hogy hamarosan személyesen ölelhetlek magamhoz. Mi­guel Zamacois.“ . „Emile Franquettenak, kollegiális üdvözlettel Pierre Veber“. _ — Mégis csak különös, — tűnődött József, az inas, hogy két sor írás és a szerző aláírása megduplázza a kötet árát. De hát, annál jobb. Nem én leszek az, aki panaszt tesz ez ellen. ' N­ Amikor Emile Franquette délutáni sétájáról hazatért, könyvtá­rába ment és könyvei között keresgélt. A négy kötet hiányát egyáltalán nem vette észre. Szamár volna József, ha ma nem ismételné meg a tegnapi fogást. Délután fél kettőkor tehát hóna alá vágott megint négy kötetet, amit ezúttal a könyvszekrény hátsó polcáról szedett össze. Útközben hirtelen kíváncsian gondol arra, hogy a mai zsákmány­ért várjon hét, vagy nyolc frankot fog-e kapni. Megáll és egy kapu alatt megvizsgálja a köteteket. — A kutyafáját, ezek nincsenek dedikálva. Négy frankot vesz­tek. — És szidja magát, mint egy bokrot, hogy miért nem nézte meg a köteteket még otthon. De aztán az az ötlet villan fel agyában, hogy a könyvkereskedő nem ismerheti minden írónak a kézírását. — Miért ne dedikálhatnám ezt a négy kötetet én? Sietve bemegy a legközelebbi postahivatalba, ahol az első szabad tollszárat megragadva, nagy erőfeszítéssel visszaidézi emlékébe a teg­napi kötetek ajánló sorait. Aztán habozás nélkül írja be az első kö­tetbe: „Kedves Emile Franquette barátom, igaz örömmel küldöm neked ezt a három felvonást.“ Egy lépést tesz hátra, hogy kellő távlatból gyönyörködjék mun­kájában. — Ragyogó, öreg Jóska, — dicséri magát, — ragyogó. Na most még az aláírást. A borítólapról lebe tűzi a nevet és nagy lendülettel alá­írja: „a te öreg barátod, Sophoeles.“ A még hátralevő három kötetnél már csak arra vigyáz, hogy írása különböző legyen. És most már szinte gyakorlott gyönyörűség­gel írja le a még hiányzó ajánló sorokat a könyvkereskedő nyolc frankjára gondolva: „Emile Franauettenak küldöm a „Cid“ eme példányát, re­mélve, hogy hamarosan személyesen ölelhetlek magamhoz. Pierre Corneille.“ „Emile Franauettenak, kollegiális üdvözlettel: William Shakespeare“ „Emile Franquettenak tiszteletteljes hódolattal I. B. Poque­lin, (Moliére.)“ ingyen parfőmök a divatszalonokban A divat m­ellett írni kell azokról a párisi ötletekről, amelyekkel a rek­­kenő hőséget elviselhetővé igyeksze­nek tenni az egyes szalonok a bemu­tatókon. Az egyik Hue de la Paix-i nagyszü­lőn például villanyhűtő készülékeket szereltetett fel termeiben, mások pe­dig fagylaltot és egyéb hűsítőket szolgálnak fel — természetesen telje­sen díjtalanul. Az illatszergyárak is bekapcsolódtak a hőség elleni küzdők táborába és apró flakonokban ingyen osztogatják legújabban az Eau de Co­logne- és parföm-kreációikat. A di­vatbemutatók a legalkalmasabbak erre a célra és bőségesen élnek is az alkalommal. Némely nap 8—10 par­­főm-márkát is összeszednek egy sza­lonban. Száz grammos ruha Dacára a még mindig tartó káni­kulai hőségnek beillő melegnek, a nők már levetették lenge nyári ru­háikat és egész puha angora-gyapjú­­trikó-anyagból készült ruhát visel­nek. Igaz ugyan, hogy ez egy szemer­nyivel sem melegebb, mint a leg­könnyebb, úgynevezett nyári anyag­ból készült ruha, mert az egész toi­lette összsúlya maximum 100 gram. De hát Istenem, csak nem fognak augusztusban is abban járni, mit már júliusban viseltek! A átmeneti kabátok puha angol szövetből készülnek, rengeteg szőr­mével díszítve. Alulra, ujjakra és gallérra szőrme kerül. Főleg rókát, vagy más hosszú szőrű szőrmét al­kalmaznak. Szabása egyenes. Az ősz divatja az esztétikai tökéle­tesedés jegyében született. Számos uj színnel, helyesebben árnyalattal ör­vendezteti meg hódolóit és alkalmat ad uj színelnevezések betanulására. Mint fő divatszint a Pheasant (vö­­rössesbarna) és a valamivel sötétebb Coq de Bomyere számíthatnak kima­gasló sikerre. A cerf (rózsásbarna) és a corinthe (cyklamen) jöhetnek, mint vetélytársak, számításba. A fe­kete és belge, mint kísérőszínek, ez­úttal is elmaradhatatlanok. Tekint­ve, hogy a fentebb felsorolt színek a barnák és feketék részére előnyös, a szőkékről sem volt szabad elfeledkez­ni. A szőkék divatszíne az Almond­­kék, a porcellaine- és chinakék, vala­mint a rezedazöldhöz hasonló Ma­ckintosh. A rafinált kap Mindig előnyösen emelte ki a női termetet a könnyen kezelhető és ép­pen ezért közkedvelt kép. A képsza­­bás eddig egyszerű gallérforma volt, ma azonban a modern képpek szabá­sát raffináltabb ízlés vezeti. Különö­sen a kép alsó részén esett újabban változás, mert bő betétek révén tága­sabb lett a kép alja s a kép­ alsó ré­szének kiképzése így harangformá­­júvá lett, amit érdekesen variál az a körülmény, hogy a felső képszárnyak alól egy kisebb, keskenyebb aljszerű rész nyúlik ki, amelynek első két I szárnya ékalakúlag van kivágva. A­­ kép nyaka gallérszerüleg van kiké­ I­pezve, amely viszont a két végen sal­t szerüleg hosszabodik meg; ezt a két­­ salt aztán csinos csokorba köthetjük össze. Az új őszi színek Comby férfi ingnadrág cérna szephirből P 6-80 nyersselyemből P 12 kalapok, fehérnemű­ek, nyakkendők, haris­nyák, flu fehérnemű­ek és deáksapkák augusztus hó 31-ig leszállított árakban BERKOVITS FERENC SZÉCHENYI-U. 48 9 9­5 A bunda divat A bunda-divat előhírnökeként nagy­szerű szőrmeutánzatokból készült ka­bátok láthatók a legelegánsabb nő­kön is. Ez utánzatok annyira töké­letesek, hogy még öt lépésről sem le­het a valóditól megkülönböztetni. Pe­dig az egészen talán csak a gallér valódi. De az sem bizonyos. Az ujjatlan blúz A blúz halhatatlan. Lehetnek idő­szakok, amikor háttérbe szorul vagy amikor kizárólag délelőtti viseletté degradálódnak, de a feltámadása mindig várható s minden újabb fel­tűnése igaz örömet jelent a hölgyek számára. Kedvesebb, kényelmesebb, változatosabb és­­ olcsóbb divatot alig lehet elképzelni, mint éppen a blúz divatját. Egy és ugyanazon kosztüm más-más blúzzal teljesen más jellegű öltözetet ad. , ____ A blúz bizonyos fajtái kifogástalan szabást és pontos kidolgozást igényel­nek. Ezek közé tartoznak legelsősor­ban az angol ingblúzok. Egy másik blúzfajta viszont, a jum­­perszerű, ujjatlan blúz kis ízléssel és ügyességgel házilag is igen könnyen elkészíthető. Az ilyen blúz szabása és összeál­lítása az elképzelhető legegyszerűbb. Nem áll egyébből, mint egy-egy egye­nesen szabott elő- és hátrészből s két sima vállpántból, mely a két részt összeköti. Az egész blúz elkészítésénél az a legfontosabb, hogy a karöltő ki­vágása és eldolgozása kifogástalan legyen, valamint az, hogy a csípővo­­nalban a blúz ne legyen bő, hanem pontosan testhez álló. Az elő- és hát­­rész alsó és felső szélét körülbelül 3 ujjnyi azsurszegés fejezi be s elől kö­zépen — képünk szerint — hímzett motívumot alkalmazhatunk. A felsze­­géseket szálhúzásos kézi azsurral ké­szíthetjük el s ez adja meg a blúznak elegáns jellegét. A vállpántokat ket­tős kelméből szabjuk. Az egész blúz rendkívül olcsón ál­lítható elő. 100 cm. széles selyemcsep­­pét, vagy mosóselymet véve alapul, mindössze 110—120 cm. kelme kell hozzá. Az anyag szélessége bőven ki­adja a blúz hosszát a széles felhaj­tásokkal, valamint a vállpántokat is. Nagyon karcsú hölgyek, akiknek csí­pő- és mellbősége 100 cm-nél sokkal kevesebb, csak a blúz hosszára, te­hát mindössze 70—80 cm. kelmére van szükségük, beleszámítva a felszegése­­ket és vállpántokat is. Miután a blúzon semmi idegen dísz nincs, az egész blúz — finom selyem­anyagot véve alapul — karcsú höl­gyeknek mindössze 15—18 pengőbe, erősebb hölgyeknek mindössze 20—22 pengőbe kerül. A ruhák szabása valamivel térden alul érő, hogy a legtöbb esetben nagyszerűen formás lábszárat a ki­álló és kilátszó térd ne rontsa el. — Egyoldalú glorin a fő jellegzetessége. Délelőtt és délután feltétlen hosszú­­ujjas, míg este ujjatlan. Anyagban a crepe romaine, a geor­gette, velour-chiffon és a pane-bár­­sony a favorizáltak. Az estélyi kabá­tok brokátból vagy panebársonyból készülnek és rókaprémmel vannak díszítve. Augusztus hó 15-én nyílik meg Pappealma kelmefestő vegytisztító ruruscimű felvételi helye Széchenyi-utca 14. szám alatt. — (Kesz­­tenbaum Józef rövid­áru üzletében. A szabás

Next