Reggeli Hirlap, 1927. szeptember (36. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-01 / 197. szám

Reggeli Hírlap Miskolc, XXXVI. évf. 1978 sas. Felelős szerkesztő s HAL­ASI A&DOR­ást. Csütörtök, 1927 szeptember 1 Szélhámosok Mülstadt am See-ben lejátszódott tragédia szörnyű titkai nemcsak egy bűnügy bulvár-szenzációjával kötik le szokatlanul intenzíven a nagyközönség figyelmét. Eltekintve attól, hogy a szívé­nek és idegeinek meghatóan kiszolgálta­tott, kalandor férjéhez minden hűséggel ragaszkodó Forgács Anna utolsó napjai, halálos vergődése, rettenetes lelki tusája, minden emberi méretet felülmúló csaló­dásban kilobbant élete még a kegyetlen öldöklésekben elfásult részvétet is he­gyes karmokkal ragadja meg, a figyelem, a ü­regcrp­henés Toulon kapcsolódik be ab­ba a kórképbe, amelyet Erdélyi Béla dr. és szélhámos társasága tár a szemek elé. Igalmas, lehangolóan szomorú, beteg kórkép ez. És nemcsak azokat jellemzi, akik monoklival a szemükben, vakító ele­ganciával, megtévesztő, biztos, svihák fellépéssel szélhámoskodták ki az éjsza­kai életet, a pezsgőt, a hotelpincérek haj­­longását, nagybankok udvariasságát, autók kényelmes bőrpárnáit maguknak, de jellemző arra a társadalmi miliőre is, amelyben a külsőségekkel való érvénye­sülés ilyen könnyen, ilyen skrupulus és ellenőrzés nélkül lehetséges. E­zek a fiatalemberek szórták, pocsé­kolták a pénzt, a legdrágább vendéglő­ket, mulatóhelyeket, fürdőhelyeket láto­gatták, nagy hiteleket vettek igénybe s hosszú időn keresztül nem akadt ember a sok között, akiknek körében forgolód­tak, aki megfogta volna őket a tekinteté­vel, belenézett volna az életükbe: honnan veszik az anyagi eszközöket fényűző szó­rakozásaikhoz? Ki, tudja, meddig űzték volna még büntetlenül szélhámoskodásai­kat, ha egy névtelen feljelentés nem ér­kezik a klagenfurti rendőrségre.­zegény szerencsétlen Forgács Anna életét is bele kellett dobnia a bandave­zérnek a szerencsejátékba, ezt is tétül kellett áldoznia egy zsíros biztosítási díj elkaparintásához, hogy fény szóródjék a társaságra s kiderüljön a vakmerő vál­tóhamisítások egész láncolata, egy szél­hámos kompánia üzelme fényes parkette­ken, szikrázó villanyfényben, értékpapír­­kereskedők boltjaiban. E­zeken a leleplezéseken túl vagyunk. De hányan és hányan lehetnek még, akik tovarobogó autók kellemesen ringó üléseiből nézik le az utca szerény járó­kelőit, a munkába siető vagy fárasztó robot után hazaigyekvő polgárokat, mun­kásokat, akik a becsület útján haladnak, erőiket sajtolják ki óráról-órára, hogy munkájuk ütemével fentartsák az életet és önmagukat. Hányan és hányan fede­zik mások zsebéből a maguk túlhabzó fényűzéseit? E­nnek a munkában élő életnek legsö­tétebb becsapása, a termékels­ségnek, a társadalomfentartó elveknek leggono­szabb kijátszása az a mód, ahogyan az Erdélyi Béla dr. társasága a pénzhez, a könnyük gondtalan élethez jutott. M­a, amikor az élet nagyon nehéz s a gerincek súlyosan meggörnyednek a ke­nyérszerzés gondjai alatt, ezerszeresen­­bántja a szemet az a fény, ami ennek a­­társaságnak könnyű és zavartalan pénz­szerzéseire vetődött.­­ Ezek a fiatalemberek nem a sötétben dolgoztak. Nem éjnek idején lopakodtak be zsákmányaikért kincseket rejtő trezo­­­k közé. Nem sötét utcák mély árnyé­kaiban lestek áldozataikra, nem törtek be ékszerüzletekbe. Jártak, keltek, autóz­tak a társadalmi élet forgalmas útjain. Előkelő körökben, jó családok szalonjai­ban forogtak, a ,,jó társaságok“ tagjai voltak. Bizalom és hajlongás vette őket körül. M­ert a külsejük mögé nem nézett sen­ki. S mert a külső, a jólétet, előkelőséget mutató külső éppen ma, a gond és nyo­morúság korában, lenyűgöző erő, megbű­­völi, leszereli az enervált kritikát. z értékek, szempontok, mértékek nagy átcsoportosítására van szükség, hogy ez ne így legyen. M­a az egész nemzet frenetikus munka­­kedvére és erőkifejtésére van szükség. Minden legkisebb életha­jtó erő kiakná­zására. Minden termelő lendület munká­ba állítására. Egész erkölcsi életünket s az erkölcsi értékelések egész rendszerét arra kell beigazítanunk, ki hogyan tölti be azt a munkakört, amelyet vállalt, ki milyen lendülettel, milyen becsülettel szolgálja, a célt, amely reá bízatott. E szerint kell becsülnünk az embert, e sze­rint formálnunk a becsülést, ezt kell néz­nünk mindenkiben, akivel szemben ál­lunk. A becsület, a társadalmi állás fo­galmát e köré a szempont köré kell ala­kítanunk. A kifogástalan külső mellett döntő kérdéssé kell tennünk a kifogás­talan belsőt, a termelésben kifejtett ér­téket és képességeket. E­gész gondolkodásunkat, egész társa­dalmi életünket, társadalmi erkölcsta­nunkat át kell itatnunk a munka tiszte­letével. A külsőről a belsőre kell átfor­gatnunk figyelmünket, döntő értékelé­seinket. Akkor nem lesz többé könnyű dolguk a szélhámosoknak, akik a társa­dalom ormain, mások feje fölött robog­nak előre. A Prága, augusztus 31. M­integy adott jelre, nyilván a külügy­minisztériumból származó útmutatás és sugalmazás következtében az egész cseh­országi sajtó kirohant Rothermere ellen a Daily Mail legutóbbi cikke miatt, amely­nek éle ezúttal nem Románia, hanem Csehszlovákia felé irányul. Nemcsak a cseh nyelvű, hanem a német sajtó is részt vesz ebben az összehangolt koncert­ben, sőt a német lapok egyike-másika túltesz a csehekén is élesség dolgában. A Prager Tagblatt figyelmezteti lord Rothermeret, hogy az angliai és ame­rikai pénzpiac sokkal jobb véleménnyel van a csehszlovák köztársaság állami kölcsönei és fizetőképessége felől, mint ő és kár volt olyan térre tévelyedni, ame­lyen a saját hazájának is árthat. Bohemia vádolja a lordot, hogy fo­gyatékos és célzatos információk alapján elvetette a sulykot és hogy maga is hoz­zájárul a nyugati közvélemény félre­vezetéséhez, amellett az utódállamok né­pének kivétel nélkül károkat okoz. Most, mikor javában tart egész Európában a gazdasági konszolidáció, nagy hiba volt lord Rothen­eretől általános bizalmat­lanságot szítani. Ami pedig Csehszlová­kiát illeti, a Daily Mail cikke, már amennyire az eddig ismeretes szövegki­vonatból megítélhető, csak arra alkal­mas, hogy a csehszlovák köztársaságnak a külföldön kivívott hitelképességét le­rontsa. A félhivatalos Czeszke Szlovenszka Re­publika abban összegezi véleményét,­­ hogy Lord Rothermere a csehszlovák köztársaság ellen irányuló támadásával messze túllépte azt a határt, amelyet egy idegen állam fölött gyakorolt kritika megszab. H­asonlóképen ír a többi cseh lap is. A Lidove Listi konstatálja, hogy Prágában eddig lekicsinyelték lord Rothermere ak­cióját, a szlovákiai tüntetések után te­hát Prágának és Csehország, nemkülön­ben Morvaország városainak kell meg­­nyilatkozniuk. A Narodny Politika egyenesen felszó­lítja Benes külügyminisztert, hogy hiva­talosan lépjen fel lord Rothermere pro­­pagandája ellen és ezenkívül a csehszlo­vák külügyi propaganda is tegye meg­­ kötelességét. Figyelmeztetni kell az an­­­­gol külügyminisztériumot, hogy lord Rothermere túllépte azt a határt, amely Csehszlovákia szempontjából megenged­hető. A Czeszke Szl­ávo szemére hányja lord Rotherm­erenek, hogy el van vakulva a csehszlovák köztársaság iránt, elhagyta az angol hidegvér, magára vessen tehát, ha honfitársainak szemében is el fogja veszteni tekintélyét. Nagyon csodálatos, hogy olyan számító üzletember, mint lord Rothermere, aki óriási vállalatok élén áll, ilyen könnyelműen vádaskodik pénzügyi dolgokban és nem fél attól, hogy meghazudtolják. Erre nincs más magyarázat, csak az a feltevés, hogy lord Rothermere besszre spekulál. A Pravo Lidu azt írja, hogy lord Ro­thermere legutolsó cikke alattomos tá­madás a csehszlovák állampapírok ellen és követeli, hogy a prágai kormány nyíl­tan kérdezze meg az angol kormánytól, hogy mi a hivatalos angol politika a tria­noni békeszerződés tekintetében és hogy egyetért-e Lord Rothermere akciójával, akinek nagyon megnőtt a bátorsága, ezt Európa fagyosan hallgat. Nyilat­kozzék a népszövetség és a nagykövetek konferenciája, hogy meg lehet-e rendí­teni a trianoni szerződés pilléreit, ame­lyeken Európa békéje nyugszik. A cseh távirati iroda Rothermere lord­nak Csehország integritása ellen intézett újabb támadására felháborodással álla­pítja meg, hogy a köztársaság fennállá­sa óta a szélső­jobboldali sajtótól a szél­ső­baloldali sajtóig, a kommunista sajtót sem véve ki, sohsem helyezkedett oly egyértelmű álláspontra, mint most és egyértelműleg szembehelyezkednek a Rothermere lord akciójával, noha a je­lentés Rothermere újabb leveléről ké­sőbb érkezett, de abból az egynéhány szavas rögtönzött kommentárból, ame­lyet a lapok a lord leveléhez fűztek, m­eg­­állapíthatni, hogy nincs különbség a la­pok között Rothermere lord támadásának haladéktalan visszautasításában. A CSEHEK KÓRUSBAN VÁDOLJÁK ROTHERMERE LORDOT A szélsőjobbtól a szélsőbalig minden cseh lap félti Csehszlovákia gazdasági konszolidációját Azt vetik Rothermere szemére, hogy megbolygatja Középeurópa­ békéjét Benesi diplomáciai beavatkozásra akarják késztetni m Az élet ura (17) Regény a régi Erdélyországból Írta : Féjerfy Tamás — A vegyész házigazda frissítőket, enni­valókat hozott elő az alabástrom palotá­ból. A felhordásban segítő katonák csoda­szépnek mondották a palota belsejét, any­­nyira, hogy a vezető százados is rászánta mag­át végre a megtekintésére. Tompa ve­zetése mellett bevonultak hárman. Csak néhány helyiséget és a pincét tekintették meg, ahol a heverő foglyok igen nagy ha­tással voltak a századosra. Közel kétszáz összekötözött bandita volt ártalmatlanná téve. Káromkodtak, sóhajtoztak, könyö­rögtek. Rettenetes zsivaj és mozgás a nagy pincehelyiség villanyfényben úszó fenekén. Nincs itt! — feleli Tompa. — És hogy kötözték össze őket? — ér­deklődik a vezető. — A­z volt még a pokoli munka. A rob­banástól, amit maguk csináltak, elszédül­tek. Mi hárman berohantunk a folyósóba és mire felocsúdtak, már kötözve vállán­ak­. A többi nem mer­t bejönni a segítségükre! Aztán nehéz három órai talicskázással be­hordottuk őket a pincébe. — Remek! Pokoli valami! — mondogató a vezető százados. — Tompa úr, én önt tényleges szolgálatra ajánlom. — Köszönöm százados úr, de én ezer­szer többet tehetek a vegyészet terén, mint a csapatvezetésnél. Nem jó a szabótól ci­pőt rendelni, nem mestere annak. izalmas beszélgetés közben jöttek ki az alabástrom palota csodás világából. — Az ott vacsorázást is lemondta a vezető, csak megnézte, de nem maradt odabenn, úgy tartotta, hogy neki nem a hegy alatt a helye, még ha alabástrom is az a hegy. A fehér ház elé, az árkon kívül székek, asztalok kerültek. A szép májusi alko­nyat ott lepte meg a harcfiakat. Jelen­tést vittek, parancsot hoztak. A pincébe zsúfolt rabokat, mint a hangyák a nagy morzsákat, úgy cipelték és szekerekre akták. Több rettegett bandavezér kézre került, hanem a fővezért, Báneszky Ro­­muluszt nem találták az elfogottak kö­zött E­ste tíz órára elkészült a nagy takarí­tás. A harctér megtisztult. A­z alabástrom palota előtt nyolc honvédet hagytak őr­ségre és úgy tetszett, mintha lezárult vol­na a rémes nap.­­ III. FEJEZET. AZ ARANYGOMB. B­acsó Balázs csendőrőrmester kilenc óra után az alabástrom ház előtt a fara­gott csontváz markában megnyomta a villamos csengő gombját. Az őrt álló ka­tonák azt hitték, hogy kezet fogott a le­tört derekú halálemberre. Nemsokára nyílt a kapu. Leereszkedett az átjáró és az őrmester határozott katonás lépésekben ment be a fehér házba. A kapu fel­vonó­­dott utána és odabenn Tompa Elek ve­gyész várta az ajtón belül, főhadnagyi ruhában. — Bocsánat vegyész ur, hogy ily későn háborgatom, — és tisztelgett az őrmester. — Bizonyosan hivatalos ügy? — Igen komoly, hivatalos. — Tessék! — szólt Tompa és szobájába vezette a csendő­rőrmestert, aki a belső berendezését most látta először a titokza­tos épületnek. A­mint beléptek a Tompa egyszerű szé­kely bútoros szobájába. Bacsó őrmester még feszesebben állt meg az asztal mel­lett. — Üljön le Bacsó úr! — kínálta Tompa. — Sokkal komolyabb az ügy, mint­sem ezt megtehetném vegyész úr! — A­kkor tessék, kezdhetjük a hivatalos ügyet! — szólt Tompa Elek derűs arccal, mert hiszen előre tudta, hogy miről lesz szó, csak az összekötő fonalat nem sej­tette. B­acsó őrmester bizonyos hivatalos von­tatott lassúsággal benyúlt diszes attilája zsebébe és egy fényes tárgyat­ tett az asz­talra Tompa elé. Balkezét a lábhoz helye­zett fegyverén feszesen tartotta, akár­sak Rózsa Sándorral, a régi hírhedt ha­ramiával beszélne nagy elővigyázat mel­lett. — Tessék vegyész úr ezt a tárgyat meg­vizsgálni és megmondani, hogy mi ez? — Honnan került a lakásához vezető barlan­got elzáró kövek közé? T­ompa Elek"nem bírta tovább. Elmoso­lyodott, de azért igyekezett komolyságát megőrizni. Az asztalra tett sárga tárgyat a kezébe vette. Megforgatta ujjad között és csendesen válaszolt: — Ez egy aranygomb. Két betű van be­levésve: B. és R. — Ki hordhatta ezt a gombot? — kér­dezte hirtelen a csendőrőrmester. — Kérem őrmester úr, hagyjon engem beszélni és ha nem nyilatkoznék, csak ak­kor kérdezzen, mert még a mondanivalói­mat sem fejeztem be! Tehát: ez egy arany gomb. Két betű van rajta: B. és R. Arany­minősége 16 karátos. Kabát összegombo­­lására szolgált, még pedig egy férfi ka­bátéra. Tulajdonosa Vakareszku Theodor herceg, közönséges nevén Báneszky Ró­­mulusz rablóvezér. — Lehetetlen! — vágott közbe Bacsó. — Azt csak őrmester úr mondja, hogy lehetetlen, de én állítom és bizonyítom azt,, amit mondok. — Akkor helyes nyomon vagyok. Itt van a lakásban Báneszky R­ómulusz a rablóvezér. — Sajnos, az én lakásomban Vakaresz­ky Theodor herceg van, aki vendégem. — A törvény nevében fogolynak nyil­vánítom ! — szólt kemény és határozott hangon Bacsó őrmester. Ompa Elek újra a kacagás görcsei kö­zött volt. Alig bírta fékezni jó hangulatát. — Engem vagy a herceget? — kérdezte Bacsótól. A herceget. — Még nem is látta már is, foglya? — Maradjunk a rendjénél. Először nézze meg, azután, ha már látta, akkor beszél­­het. Folytatjuk.) V — L AZ ELSŐ ASSZONY AZ ÓCEÁN FÖLÖTT A San Raphael nevű angol gép Angliából elindult Kanadába Levin véglett lemondott az Óceán-repülésről London, augusztus 31. évire kijelentette, hogyha pilótája próbaútját sikerrel megteszi, nem az óceánt fogja átrepülni, hanem megdön­­teni igyekszik kelet felé haladva a tar­tóssági és világrekordot. Amíg a Miss Columbia hírhedté vált tulajdonosa le­mondott az óceánrepülésről, addig Né­metországban nem tettek le a gondolat­ról. A Bremen maga szerdán nem startolt az Atlanti-óceán átrepülése érdekében, de úrra készen áll és megvárja, hogy mi­lyen táviratok érkeznek az időjárási vi­szonyokról és csak azután döntenek a startról. L­ondoni jelentés szerint a San Rafael repülőgép szerdán reggel 7 óra 30 perc­kor startolt az upsagoni repülőtérről az Atlanti-óceán átrepülésére. Hamilton ka­pitány és Minchin ezredes pilóta végcél­ja a kanadai Ottawa. Szerdán reggel a start előtt igen erős keleti szél fújt, ép­pen ezért Hamilton kapitány nem a ren­d­es starthelyen szállott fel, hanem a re­pülőtér keleti részén. Közvetlenül a start előtt érkezett ki a repülőtérre Lőwen­­stein Wertheim hercegné, akit Hamilton kapitány hajlandó volt magával vinni az óceáni útra. A hercegnő a cardiffi ka­tolikus érsekkel jött ki a repülőtérre, ahol megáldotta a San Rafaelt és utasai­nak szerencsét kívánt. A­z írországi Tippert grófságban levő Turles fölött látták a San Rafaelt a nagy ködben meglehetős alacsonyan szállani. . A repülések történetében tragikus vé­get ért pilótákhoz két jugoszláv pilóta halála sorakozott. Szombat óta kutatja a jugoszláv kormány egyik eltűnt katonai repülőgépjét. Kedden délután hosszas kutatás után sikerült megtalálni a dara­bokra törött repülőgépet egy glecseren. Szakértők ebből arra következtetnek, hogy a nagy ködben és hófúvást­­an a repülőgép beleütközött a glecserbe, az összetörött repülőgép mellett hevert a pilóta, aki csontkeményre volt fagyva. Ára 14 finép

Next