Reggeli Hirlap, 1928. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1928-03-01 / 50. szám
Misieolc, ^xxvii. érf. 50. Arató fillér Csak 5ri5kf 1928« március 1. Reggeli Hírlap Iwrtenling i Miskolc, Hmibilé II Wetc»«1 2.naph:498. és 619. Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN KUlóWraM . Miskolc, Leogadlale» teleteaszámok: 299, éjjel 114 Nyolc esztendő Kerek nyolc esztendő telt el azóta, hogy az első alkotmányozó nenzetgyűlés nagybányai Horthy Miklóst kormányzóvá választotta. E nyolc év leforgása alatt nagyon sok minden történt Magyarországon. És szánszor több külföldön. A vágtatva rohanó események forgatagában, külső és belső politikai helyzetek változásában a biztos bázist, a jogfolytonosságot a kormányzó jelentette. A kormányzó, aki igazi államfőjévé tudott válni ennek a megcsonkított országnak, aki mindenkor meg tudta szabid azt a legfőbb irányt, amelyen az ország haladhatott.. Azok a külföldi államok, amelyek államformáik tekintetében semmiféle változást nem szenvedtek a világháború megrázkódtatásai következtében, Magyarországot is ugyanolyan szemmel nézték, mint a kisebb Balkán-államokat és attól tartottak, hogy a királykérdés rendezetlenségere az ideiglenes állapot konzerválása tűzfészket teremthet, amit az európai béke szempontjából nem tartottak kívánatosnak. Azokat, akik ilye® magasabb szempontokat és az európai béke szempontjából vitatható felfogásokat dobtak be a magyarországi államfői kérdés rendezésébe, az események igazolták. De hogyha voltak ilyen aggodalmaskodók külföldön, akik mintegy tanáccsal akartak szolgálni és pusztán baráti indulat kifejezése volt véleményadásuk, ezekkel szemben bőségesen akadtak külföldön is gáncsoskodók, akik a kormányzó személyén keresztül Donkamagyarországot akarták megtámadni, akiknek szeme előtt csak az lebegett, hogy miképen lehetne ezt az országot minél életképtelenebbé tenni. Nyolc esztendő bebizonyította, hogy helyes volt a nemzetgyűlés, döntése, amikor úgy határozott, hogy kikapcsolja a királykérdést az alkotmányos törvények rendezési köréből és hogy a provizórikus megoldás idejére a pártok és változó kormányok fölé államfőt Horthy Miklós személyében állít. Magyarország legjobb indulatú külföldi barátai sem ismerhetik eléggé az ország belső viszonyait, pártjainak organikus alakulását, történelmi tradícióit, nemzeti céljait annyira, hogy az első pillanatban át tudták volna érteni ennek a döntésnek az egyedül való helyességét. Most, nyolc esztendő távlatából fölmérve a befutott utat és utólag még egyszer mérlegelve minden eseményt, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Magyarország Horthy Miklós kormányzó államfői funkcionálása mellett előrehaladt. Emlékezzünk azokra az állapotokra, amelyeknek számom képét mutatta az ország nyolc esztendővel ezelőtt. Egy, saját hibánkon kívül elvesztett háború letört hangulatú hónapjaiban a kiszolgáltatottság ás elkeseredettség minden szomorú érzése bénították meg ez ország cselekvő akaratát. A beteg Európa testén ápolván lázas és gyötrelmes szenvedések vonaglottak át, mint amilyen szenvedés és belső kínlódás Magyarországon egészen a paroxizmusig jutott, lágy kétségbeesett forradalom még kétségbeejtőbb elfajulása a vesztett háború által megkezdett romlást hatványozott erővel fejlesztette az agóniáig. És a legszomorubb időkben a tömegek szélsőségekre való hajlamossága közepette az ország élére került Horthy Miklós kormányzó, aki vaskézzel, higgadtsággal, előre látással ragadta kezeiig az ország hajójának legfőbb Irán vitáját. Még messze vagyunk attól, hogy az utunk végére értünk volna. De már látjuk ködön és homályon keresztül, hogy helyes cél felé közeledünk. És nyolc esztendő tűzpróbái, tanúsáény után egyre fokozottabb bizalommal nézhetjük és várhatjuk az új jövőt, amely az eddigi nyomokon haladva lendületesen viszi előre a nemzetet vágyainak, igazi érdekeinek megvalósulása felé. Románia megcáfolta a magiyar kormánynak az optatis perben tett ajánlatát Közvetlenül a népszövetségi tanácsülés előtt cinikus választ küldött a magyar jegyzékre Budapest, február 29. A magyar kormány, mint ismeretes, a román birtokperek ügyében még a múlt év november 25-én jogi álláspontjának teljes fentartása mellett a vitás kérdés gyakorlati megoldást célzó javaslattal fordult a román kormányhoz. A magyar javaslat szerint a kisajátított, vagy a felosztott erdők és szétosztott földbirtokok tulajdonosai méltányos kártérítésben részesülnének, a szét nem osztott erdők és fel nem osztott földbirtokokat pedig a magyar kormány javaslata szerint a román kormány természetben adná vissza a tulajdonosainak. A román kormány hosszú hónapokon válasz nélkül hagyta a magyar kormány konkrét javaslatát. Most közvetlenül a genfi konferencia ülésszaka előtt, február 29-én juttatta el válaszát, amelyben a következőket mondja: „Ha Magyarország elfogadja a hármas bizottság jelentését és ha a tanács jelentésének elfogadása után megtalálja a módját annak, hogy az az elhatározás, amelyet Románia végrehajtani szándékozik, ne alkothasson veszedelmes precedenst, akkor a román kormány hajlandó volna hozzájárulni ahhoz, hogy a Magyarország által Romániának fizetendő jóvátételi összegből levonassék egy bizonyos rész. Ennek az öszszegnek a nagysága nem volna egyértelmű sem valamely tényleges privilégiummal, sem az árfelemelésével, de olyan ex gracia cselekményt jelentene, amelyet Románia teljes szuverenitása mellett az egyenlőség alapján hajlandó megtenni, hogy bebizonyítsa azt, hogy az optánsi ügyben évek óta elfoglalt védekezése alapján nem táplált semmiféle ellenséges érzületet a magyar állampolgárokkal szemben, hanem egyedül Románia érdekei által vezetteti magát. Magától érthető, hogy az összegeket a magyar kormánynak kellene kifizetni az igénylők (optensok és nem optánsok) részére, akik perüket tartoznak visszavonni és követeléseiktől véglegesen elállni. A román kormány kötelességének tartja közölni azt, hogy a hármas bizottság jelentésének elfogadását jelen javaslata döntő feltételűnek tekinti." Ezzel kapcsolatban budapesti jól értesült körökből azt az információt kapjuk, hogy a magyar politikai körök a román javaslatot, amelyet az optánsok érdekében a magyar kormányhoz juttatott, a békülékenység szellemétől áthatott magyar propozíció megcsúfolásának tartják. A román javaslat azt tartalmazza, hogy a magyar kormány térjen el eddig elfoglalt álláspontjától, ezzel szemben felajánlja, hogy a jóvátételből az optánsoknak bizonyos kárösszeg vonassák le. A felosztási kulcs szerint Romániának 11 millió aranykorona jóvátétel fizetendő, ez is részletekben esedékes 1931-től 1943-ig. A 11 millió aranykorona még csak egy évi kamatát sem fedezi annak az összegnek, amelyet a pereskedő felek kisajátított birtokaikért követelnek, mert a kisajátított 600 ezer katasztrális hold értéke legalább 300 millió aranykoronát tesz ki. Magyar politikai körök megütközéssel és megbotránkozással fogadják az ajánlatot és bizonyságát látják benne annak, hogy a román kormány részéről hiányzik a békülékenység szándéka. Mussolini a magyar kormány mellé áll a magyar—román döntőbírósági konfliktusban Páris, február 29. A Chicago Tribune londoni jelentése szerint Mussolini közölte Chamberlain külügyminiszterrel, hogy a magyar—román döntőbírósági konfliktusban a magyar kormány álláspontját támogatja. A lap véleménye szerint az angol külügyminiszter most ugyancsak kényes helyzetbe került. Olaszország álláspontja éles ellentétben áll az angol külügyminiszter álláspontjával, amely kifejezetten a román érdekeket támogatja. A népszövetségi tanács márciusi ülésszakán ilyen körülmények között aligha lesz lehetséges ennek a világbékét veszélyeztető kérdésnek a megoldása. A kormányzó széleskörű amnesztiát adott jubileumi ünnepségén A magánjogi reformot csütörtökön terjeszti a Ház elé az igazságügyminiszter és ebből az alkalomból a társadalmi megbékélést akarja szolgálni a politikai kegyelem Budapest, február 29. Pesthy Pál igazságügyminiszter csütörtökön nyújtja be a képviselőháznak a magyar magánjog megreformálásáról szóló törvényjavaslatát. Azért választotta az igazságügyminiszter ezt az alkalmat, mert ezen a napon a kormányzó megválasztásának nyolcadik éves évfordulója van és ezáltal is kifejezésre akarja juttatni a javaslat nagy fontosságát. A társadalmi összhang megteremtését szolgálja az az intézkedés, amely csütörtökön reggel fog megjelenni. Ez a legfelsőbb elhatározás egyfelől a politikai bűncselekmények szabatosan meghatározott csoportjára hirdet kegyelmet, másfelől lehetőséget nyújt, hogy az elhatározásban fel nem sorolt, de politikai indokból elkövetett cselekmények miatt elítéltek is kegyelemben részesüljenek. Az első csoportba tartoznak az államfő és a királyi ház tagjai megsértéséből keletkező vétségek, az állam és a nemzet megbecsülése ellen irányuló vétségek, izgatás, a választójog ellen és a választásokkal kapcsolatos vétségek, politikai természetű indokból elkövetett hatóságok és magánosok ellen elkövetett erőszak, végül a tiltott közlés. A második csoportba tartoznak a politikai természetű indokból elkövvetett egyéb bűncselekmények miatt elítéltek, ha rendkívül méltánylást érdemlő esetben a bíróság a maga szuverén hatáskörében az elítélt egyéniségének, életviszonyainak a bűncselekményt megelőző és követő példás magaviseletének figyelembevételével a kormányzói elhatározás keltétől számított három hónapon belül kivételesen kegyelemre méltónak nyilvánít. Ilyen határozatot a bíróság csak igen kivételes esetekben hozhat, olyan módon, hogy a felek indítványa és meghallgatása nélkül hivatalból hozza meg döntését, arra tehát semmiféle külső fórum befolyást nem gyakorolhat. A kegyelmi elhatározás bizonyos kizáró okokat is állapít meg, amelyek fenforgása esetén az elítélt, vagy terhelt kegyelemben nem részesülhet. Ki vannak zárva a kegyelemből a kommunista bűncselekmények, amelyekről az 1920—21. évi közkegyelem elhatározásai intézkednek. Ki vannak zárva azok is, akik a bűncselekményeket a külföldön követték el, vagy pedig magukat a bűnvádi eljárás, vagy a büntetés alól úgy vonták ki, hogy a külföldre távoztak. Végül azok, akik a kegyelmi elhatározás előtt elkövetett politikai bűntettek miatt, vagy annak kelte előtt három éven belül elkövetett szándékos vétség miatt szabadságvesztés büntetésre jogerősen el lettek ítélve. A kegyelmi elhatározás a hivatalos közlöny csütörtöki számában jelenik meg, amely egyidejűleg közli az igazságügyminiszternek a legfelsőbb kegyelmi elhatározás végrehajtására vonatkozó utasításokat. A magyar magánjog törvénykönyve 400 éves küzdelem eredménye, amely minden ember sorsát közelről érdekli. Ezért szükséges, hogy a javaslat tárgyalására bizonyos politikai és társadalmi összhang létesíttessék és éppen ennek a megteremtésére szolgál az amnesztia, amelyre vonatkozólag a kormányzó azon szándékának akar kifejezést adni, hogy a megértés útján közelebb hozza a különböző társadalmi rétegeket. A kegyelemről szóló elhatározás egyébként szó szerint így hangzik: Nyolc esztendeje annak, hogy a nemzet akarata végzetterhes időkben az állam élére állított. Ebből az alkalomból egyrészt hálatelt szívvel gondolok midazokra, akik a jogrend és a jogbiztonság helyreállítására és megszilárdítására irányuló törekvésemben támogattak, másrészt amennyiben az ország érdeke megengedi és jövendő magatartásukba vetett bizalommal megbocsátást kívánok gyakorolni mindazon állampolgárokkal szemben kivétel nélkül, akik köteles mérséklet és önfegyelmezettség elvetésével politikai természetű bűncselekményt követtek el. Kelt Budapesten, 1928. március 1-én. Horthy s. k., Pesthy s. k. Dana-blokk Magyarország ellen A Popolo d’Italia Benes és Seipel tanácskozásairól Róma, február 29. A Popolo detalia ,,Bécsi álarc mögött" című cikkben foglalkozik az Ausztria és Olaszország között fenforgó vitás kérdéssel és többek között a következőket írja: „A déltiroli kérdés felvetésben, valamint a szentgotthárdi ügyben Prága keze működik. A bécsi lapok szerint Seipel csak egyszerű konferenciára utazott el Prágába, a látogatás után azonban olyan dolgok