Reggeli Hirlap, 1928. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-01 / 50. szám

Misieolc, ^xxvii. érf. 50. Ara­tó fillér Csak 5ri5kf 1928« március 1. R­eggeli Hírlap Iwrtenlin­g i Miskolc, Hmibi­lé II Wetc»«1 2.naph:498. és 619. Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN KUlóWraM . Miskolc, Leogadl­ale» t­­­eleteaszámok: 299, éjjel 114 Nyolc esztendő Kerek nyolc esztendő telt el azóta, hogy az első alkotmányozó nen­zet­­gyűlés nagybányai Horthy Miklóst kormányzóvá választotta. E nyolc év leforgása alatt nagyon sok min­den történt Magyarországon. És szánszor több külföldön. A vágtatva rohanó események forgatagában, külső és belső politikai helyzetek változásában a biztos bázist, a jog­folytonosságot a kormányzó jelen­tette. A kormányzó, aki igazi állam­főjévé tudott válni ennek a meg­­csonkított országnak, aki mindenkor meg tudta szabid azt a legfőbb irányt, amelyen az ország haladha­tott.. Azok a külföldi államok, amelyek államformáik tekintetében semmi­féle változást nem szenvedtek a vi­lágháború megrázkódtatásai követ­keztében, Magyarországot is ugyan­olyan szemmel nézték, mint a kisebb Balkán-államokat és attól tartottak, hogy a királykérdés rendezetlensége­re az ideiglenes állapot konzervá­lása tűzfészket teremthet, amit az európai béke szempontjából nem tartottak kívánatosnak. Azokat, akik ilye® magasabb szempontokat és az európai béke szempontjából vitatható felfogásokat dobtak be a magyarországi államfői kérdés ren­dezésébe, az események igazolták. De hogyha voltak ilyen aggodal­maskodók külföldön, akik mintegy tanáccsal akartak szolgálni és pusz­tán baráti indulat kifejezése volt véleményadásuk, ezekkel szemben bőségesen akadtak külföldön is gán­­csoskodók, akik a kormányzó szemé­lyén keresztül Donkamagyarorszá­­got akarták megtámadni, akiknek szeme előtt csak az lebegett, hogy miképen lehetne ezt az országot mi­nél életképtelenebbé tenni. Nyolc esztendő bebizonyította, hogy helyes volt a nemzetgyűlés, döntése, amikor úgy határozott,­­ hogy kikapcsolja a királykérdést az alkotmányos törvények rendezési­ köréből és hogy a provizórikus meg­oldás idejére a pártok és változó kormányok fölé államfőt Horthy Miklós személyében állít. Magyar­­ország legjobb indulatú külföldi ba­rátai sem ismerhetik eléggé az or­szág belső viszonyait, párt­jainak organikus alakulását, történelmi tradícióit, nemzeti céljait annyira, hogy az első pillanatban át tudták volna érteni ennek a döntésnek az egyedül való helyességét. Most, nyolc esztendő távlatából fölmérve a befutott utat és utólag még egyszer mérlegelve minden ese­ményt, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Magyarország Horthy Miklós kormányzó államfői funkcionálása mellett előrehaladt. Emlékezzünk azokra az állapotokra, amelyeknek szám­om képét mutatta az ország nyolc esztendővel ezelőtt. Egy, saját hibánkon kívül elvesztett háború le­tört hangulatú hónapjaiban a ki­szolgáltatottság ás elkeseredettség minden szomorú érzése bénították meg ez ország cselekvő akaratát. A beteg Európa testén ápolván lázas és gyötrelmes szenvedések vonag­­lottak át, mint amilyen szenvedés é­s belső kínlódás Magyarországon egészen a paroxizmusig jutott, lágy kétségbeesett forradalom még két­­ségbeejtőbb elfajulása a­ vesztett há­ború által megkezdett romlást hat­ványozott erővel fejlesztette­ az agó­niáig. És a legszomorubb időkben a tömegek szélsőségekre való­ hajla­mossága közepette az ország élére került Horthy Miklós kormányzó, aki vaskézzel, higgadtsággal, előre látással ragadta kezeiig az ország hajójának legfőbb Irán vitáját. Még messze vagyunk attól, hogy az utunk végére értünk volna. De már látjuk ködön és homályon ke­resztül, hogy helyes cél felé közele­dünk. És nyolc esztendő tűzpróbái, tanúsáény után egyre fokozottabb bizalommal nézhetjük és várhatjuk az új jövőt, amely az eddigi nyomo­kon haladva lendületesen viszi előre a nemzetet vágyainak, igazi érdekei­nek m­egvalósul­ása felé. Románia megcáfolta a magiyar kormánynak az optatis perben tett ajánlatát Közvetlenül a népszövetségi tanácsülés előtt cinikus választ küldött a magyar jegyzékre Budapest, február 29. A magyar kormány, mint ismere­tes, a román birtokperek ügyében még a múlt év november 25-én jogi álláspontjának teljes fentartása mellett a vitás kérdés gyakorlati megoldást célzó javaslattal fordult a román kormányhoz. A magyar ja­vaslat szerint a kisajátított, vagy a felosztott erdők és szétosztott föld­birtokok tulajdonosai méltányos kártérítésben részesülnének, a szét nem osztott erdők és fel nem osz­tott földbirtokokat pedig a magyar kormány javaslata szerint a román kormány természetben adná vissza a tulajdonosainak. A román kormány hosszú hónapo­kon válasz nélkül hagyta a magyar kormány konkrét javaslatát. Most közvetlenül a genfi konferencia ülés­szaka előtt, február 29-én juttatta el válaszát, amelyben a következőket mondja: „Ha Magyarország elfogadja a hármas bizottság jelentését és ha a tanács jelentésének elfogadása után megtalálja a módját ann­ak, hogy az az elhatározás, amelyet Románia végrehajtani szándékozik, ne alkot­hasson veszedelmes prece­denst, ak­kor a román kormány hajlandó vol­na hozzájárulni ahhoz, hogy a Ma­gyarország által Romániának fize­tendő jóvátételi összegből levonas­­sék egy bizonyos rész. Ennek az ösz­­szegnek a nagysága nem volna egy­értelmű sem valamely tényleges privilégiummal, sem az árfelemelé­­sével, de olyan ex gracia cselek­ményt jelentene, amelyet Románia teljes szuverenitása mellett az egyenlőség alapján hajlandó meg­tenni, hogy bebizonyítsa azt, hogy az optánsi ügyben évek óta elfoglalt védekezése alapján nem táplált semmiféle ellenséges érzületet a magyar állampolgárokkal szemben, hanem egyedül Románia érdekei ál­tal vezetteti magát. Magától érthe­tő, hogy az összegeket a magyar kormánynak kellene kifizetni az igénylők (optensok és nem optán­­sok) részére, akik perüket tartoznak visszavonni és követeléseiktől vég­legesen elállni. A román kormány kötelességének tartja közölni azt, hogy a hármas bizottság jelentésé­nek elfogadását jelen javaslata dön­tő feltételűnek tekinti." Ezzel kapcsolatban budapesti jól értesült körökből azt az információt kapjuk, hogy a magyar politikai körök a román javaslatot, amelyet az optánsok érdekében a magyar kormányhoz juttatott, a békülé­kenység szellemétől áthatott ma­gyar propozíció megcsúfolásának tartják. A román javaslat azt tartalmaz­za, hogy a magyar kormány térjen el eddig elfoglalt álláspontjától, ez­zel szemben felajánlja, hogy a jó­vátételből az optánsoknak bizonyos kárösszeg vonassák le. A felosztási kulcs szerint Romániának 11 millió aranykorona jóvátétel fizetendő, ez is részletekben esedékes 1931-től 1943-ig. A 11 millió aranykorona még csak egy évi kamatát sem fe­dezi annak az összegnek, amelyet a pereskedő felek kisajátított birto­kaikért követelnek, mert a kisajátí­tott 600 ezer katasztrális hold érté­ke legalább 300 millió aranykoronát tesz ki. Magyar politikai körök megütkö­zéssel és megbotránkozással fogad­ják az ajánlatot és bizonyságát lát­ják benne annak, hogy a román kormány részéről hiányzik a békü­­­lékenység szándéka. Mussolini a magyar kormány mellé áll a magyar—román döntőbírósági konfliktusban Páris, február 29. A Chicago Tribune londoni jelen­tése szerint Mussolini közölte Cham­berlain külügyminiszterrel, hogy a magyar—román döntőbírósági kon­fliktusban a magyar kormány ál­láspontját támogatja. A lap véleménye szerint az angol külügyminiszter most ugyancsak kényes helyzetbe került. Olaszország álláspontja éles ellentétben áll az angol külügyminiszter álláspontjá­val, amely kifejezetten a román ér­dekeket támogatja. A népszövetségi tanács márciusi ülésszakán ilyen körülmények között aligha lesz le­hetséges ennek a világbékét veszé­lyeztető kérdésnek a megoldása. A kormányzó széleskörű amnesztiát adott jubileumi ünnepségén A magánjogi reformot csütörtökön terjeszti a Ház elé az igazságügyminiszter és eb­­ből az alkalomból a társadalmi megbékélést akarja szolgálni a politikai kegyelem Budapest, február 29. Pesthy Pál igazságügyminiszter csütörtökön nyújtja be a képvise­lőháznak a magyar magánjog meg­reformálásáról szóló tör­vényjavas­latát. Azért választotta az igazság­ügyminiszter ezt az alkalmat, mert ezen a napon a kormányzó megvá­lasztásának nyolcadik éves évfor­dulója van és ezáltal is kifejezésre akarja juttatni a javaslat nagy fon­tosságát. A társadalmi összhang megterem­tését szolgálja az az intézkedés, amely csütörtökön reggel fog meg­jelenni. Ez a legfelsőbb elhatározás egyfelől a politikai bűncselekmé­nyek szabatosan meghatározott cso­portjára hirdet­­ kegyelmet, másfelől lehetőséget nyújt, hogy az elhatáro­zásban fel nem sorolt, de politikai indokból elkövetett cselekmények miatt elítéltek is kegyelemben ré­szesüljenek. Az első csoportba tartoznak az ál­lamfő és a királyi ház tagjai meg­sértéséből keletkező vétségek, az állam és a nemzet megbecsülése el­len irányuló vétségek, izgatás, a választójog ellen és a választások­kal kapcsolatos vétségek, politikai természetű indokból elkövetett ha­tóságok és magánosok ellen elköve­tett erőszak, végül a tiltott közlés. A második csoportba tartoznak a­­ politikai természetű indokból elköv­­­vetett egyéb bűncselekmények miatt elítéltek, ha rendkívül méltánylást érdemlő esetben a bíróság a maga szuverén hatáskörében az elítélt egyéniségének, életviszonyainak a­ bűncselekményt megelőző és követő példás magaviseletének figyelembe­vételével a kormányzói elhatározás keltétől számított három­­ hónapon­­ belül kivételesen kegyelemre mél­tónak nyilvánít. Ilyen határozatot a bíróság csak igen kivételes ese­­­­tekben hozhat, olyan módon, hogy a­­ felek indítványa és meghallgatása nélkül hivatalból hozza meg dönté­sét, arra tehát semmiféle külső fórum befolyást nem gyakorolhat. A kegyelmi elhatározás bizonyos kizáró okokat is állapít meg, ame­lyek fen­forgása esetén az elítélt, vagy terhelt kegyelemben nem ré­szesülhet. Ki vannak zárva a ke­gyelemből a kommunista bűncse­lekmények, amelyekről az 1920—21. évi közkegyelem elhatározásai in­tézkednek. Ki vannak zárva azok is, akik a bűncselekményeket a kül­földön követték el, vagy pedig ma­gukat a bűnvádi eljárás, vagy a büntetés alól úgy vonták ki, hogy a külföldre távoztak. Végül azok, akik a kegyelmi elhatározás előtt elkövetett politikai bűntettek miatt, vagy annak kelte előtt három éven belül elkövetett szándékos vétség miatt szabadságvesztés büntetésre jogerősen el lettek ítélve. A kegyelmi elhatározás a hivata­los közlöny csütörtöki számában je­lenik meg, amely egyidejűleg közli az igazságügyminiszternek a legfel­sőbb kegyelmi elhatározás végre­hajtására vonatkozó utasításokat. A magyar magánjog törvény­könyve 400 éves küzdelem ered­ménye, amely minden ember sorsát közelről érdekli. Ezért szükséges, hogy a javaslat tárgyalására bizo­nyos politikai és társadalmi össz­hang létesíttessék és éppen ennek a megteremtésére szolgál az am­nesztia, amelyre vonatkozólag a kormányzó azon szándékának akar kifejezést adni, hogy a megértés útján közelebb hozza a különböző társadalmi rétegeket. A kegyelemről szóló elhatározás egyébként szó szerint így hangzik: Nyolc esztendeje annak, hogy a nemzet akarata végzetterhes idők­ben az állam élére állított. Ebből az alkalomból egyrészt hálatelt szív­vel gondolok midazokra, akik a jogrend és a jogbiztonság helyre­állítására és megszilárdítására irá­nyuló törekvésemben támogattak, másrészt amennyiben az ország ér­deke megengedi és jövendő maga­tartásukba vetett bizalommal meg­bocsátást kívánok gyakorolni mind­azon állampolgárokkal szemben ki­vétel nélkül, akik köteles mérséklet és önfegyelmezettség elvetésével po­litikai természetű bűncselekményt követtek el. Kelt Budapesten, 1928. március 1-én. Horthy s. k., Pesthy s. k. Dana-blokk Magyarország ellen A Popolo d’Italia Benes és Seipel tanácskozásairól Róma, február 29. A Popolo detalia ,,Bécsi álarc mögött" című cikkben foglalkozik az Ausztria és Olaszország között fenforgó vitás kérdéssel és többek között a következőket írja: „A déltiroli kérdés felvetésben, valamint a szentgotthárdi ügyben Prága keze működik. A bécsi lapok szerint Seipel csak egyszerű kon­ferenciára utazott el Prágába, a lá­togatás után azonban olyan dolgok

Next