Reggeli Hirlap, 1928. június (37. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-01 / 123. szám

Miskolc, XXXVII. évf. 123. Ara 16 fillér Péntek, 1928. június 1. Reggeli Hírlap KIÍjÁSTIS"11“"“ Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN A békétlen Adria-vidék Nem az első esetben történik, hogy éles viszály támad az Adria két partján, egymással szembe né­ző olasz és jugoszláv állam között. Több izben lehetett már tartani at­tól, hogy a puskaporos, feszült at­moszférában egy új háború robban ki, amely magával ránthatja a se­beiből még ki sem gyógyult Európa többi nemzeteit is. Egyszer Anglia, Franciaország és Németország együttes fellépésének, másszor ma­gának a népszövetség tekintélyének kellett közbejönni, hogy a harcias hangulat elsimuljon. Ez eddig hosz­­szú és nehéz diplomáciai munkák árán sikerült is. Csak az ellentétek maradtak fenn, a háborúból győz­tesen kikerült két állam között és a helyzetet súlyosbítja az, hogy ma­ga a két nép is engesztelhetetlen gyűlölettel viseltetik egymással szemben. Köztudomású, hogy a két nép kö­zötti ellenszenv szinte a személyes érintkezésnél is a gyűlöletben rob­ban ki. Ha külföldön találkozik egy olasz egy szlával, a leghevesebb ki­­farcadásokat is megengedik maguk­nak és szenvedélyes szidalmakkal illetik egymást. Az ok az Adria kék vize, a balkáni hegemónia, amely­nél éppen mert a legérinthetetleneb­­bü­l ragaszkodik vágyához, állan­dóan szemben találja magát Jugo­szlávia Olaszországgal. A helyzet most ismét kiélesedett. Véres tüntetések zajlanak le mind­két országban. Ha keressük a két nemzet között fennálló és áthidal­hatatlannak látszó antagonizm­us okait, úgy hamarosan rájövünk, hogy ez legelsősorban abban a mér­téktelen és mohó étvágyú imperia­lizmusban jelentkezik, amely a há­borúból győztesen kikerült nemze­tek egyik legjellemzőbb sajátsága. Ez a tétel egyformán áll a ne­künk annyira szimpatikus olasz nemzetre éppen úgy, mint a jugo­szláv államra. Háború után mind a két ország olyan területeikhez ju­tott a békeszerződések révén, amely területeken idegen nemzetiségű ki­sebbségek élnek. Ezenfelül Olaszor­szág nyíltan bevallja és hirdeti, hogy túl népes lakosságának szűk az olasz félsziget és Olaszország ter­jeszkedni akar és a terjeszkedéshez joga van. Az olasz diplomácia időközben olyan területek felé kacsintgat, a­melyek joggal vagy jogtalanul, de nagyon élénken sértik más nemzetek érdekszféráját. Az első ilyen lépés Olaszországból Albánia kolonizálá­­sában nyilvánul meg, ahol Ah­med Zogu bey szívesen és megértően se­gítette elő a dalmát partok közelé­ben az olasz kombinációkat. Természetes, hogy ez a „Combi­­nazzione“ sehogy nem tetszett a ju­­goszlávoknak és ettől a perctől kezdve a nyílt érdekellentét egyre feszültebbé tette a helyzetet. A ju­­goszlávok, akik még a háború élei­től kezdve folyton arra törekedtek, hogy szabad kiutat biztosítsanak maguknak az Adriai-tengerhez, most attól tartanak, hogy a háború által számukra megnyitott szabad tengerpart egyszer ismét bezárul. Valószínű, hogy a mostani kon­fliktus is elintéződik egy olyan pro­vizórikus megoldással, amely alkal­mas a hangulatok lecsillapítására, de amely nem fogja megoldani egy­úttal a kiélezett érdekellentéteket. Ez az élére állított helyzet azonban mindenesetre például fog szolgálni arra, hogy mennyire tökéletlenek a békeszerződéseik, amelyek nem tud­ták összhangba hozni a nemzetek igényeit, még a győztes nemzetekét sem és egyszer rá fognak jönni ar­ra is az Európa sorsát intéző hatal­masságok, hogy Európa békéje csak akkor lesz stabil, ha a győztes álla­mok érdekeinek összeegyeztetése mellett egyszer végre észreveszik azokat a szerencsétlen és elnyomott népeiket is, akiknek az élethez egy­forma jussuk van a győzőkével együtt a nap alatt. Titulescu barátságot akar Magyarországgal, de az elkobzott javakért nem hajlandó kártérítést adni A román külügyminiszter hangzatos nyilatkozata a népszövetségi tanács ülése előtt az optánsperről Bukarest, május 31.­­ Titulescu román külügyminiszter,­­ aki jelenleg San Remoban időzik,­­ nyilatkozott az optánsper kérdésé­­­ben. A miniszter megismétli azt a­­ megállapítását, hogy miután Ro­­mánia törvényben is, de a trianoni­­ szerződésben is egyenlő jogúnak , nyilvánította a Romániában élő­­ magyarokat és külföldieket a ro- s ■mán állampolgárokkal, visszaütő- ’­sítja azt, hogy most az idegenek-­­ nek több jog engedélyeztessék. Két szempontot kell e tekintetben­­ figyelembe venni — mondja a kül-­­­ügyminiszter. — Az első az, hogy­­ amikor Románia aláírta a Magyar­­országnak engedélyezett moratóriu­mot, hozzájárult ahhoz, hogy elha­­lasztassanak azok a kötelezettségek, amelyek Magyarországot a jóváté­telből kifolyólag terhelik, de egyút­tal ez maga után vonja azt is, hogy azok az obligációk is elhalasztassa­­nak, amelyek a trianoni szerző­désből kifolyólag Romániára nézve jelentenek terhet. A másik szem­pont az, hogy még az esetben is, ha Románia elfogadná a döntőbíróság­­ által hozott határozatokat, a hatá­rozatok végrehajtása a jóvátételi számla terhére történjék. Magyar­­ország visszautasította a román kormánynak ez évi márciusban tett barátságos ajánlatát az optáns ügyekből fakadó fizetéseknek jóvá­­tételi számlára történendő rende-­­­zését. Magyarország az engesztelé­­kenység szellemétől áthatott ezen­­ ajánlatot nem fogadta el. (Ez tudvalevőleg elfogadhatatlan­­ alamizsna ajánlat volt, Szerk.) Igen kíváncsian várom — foly­tatta a külügyminiszter — a többi érdekelt fél nyilatkozatát is, hogy mit szólnak a kérdés érdemi részé­hez. Hajlandó vagyok az optáns per kikapcsolásával is mindent elkö­vetni, hogy Magyarországgal ba­rátságos viszonyba jussunk, de azt nem engedhetem meg, hogy Ro­mánia újabb adókkal terhelje meg polgárait, csak azért, hogy magyar optánsoknak fizessünk, amikor jó­vátételből kifolyólag Romániának még követelni valója van. Egyébként pedig nem tudom hogy mint vélekednek illetékesek arról, hogy a Magyarországnak adott moratórium a jóvátételi adós­ságok törlését jelenti-e. 1 . ~?v.v\ ►v, Oslo, május 31. A norvég kormány két repülőt küldött ki Larsen pilóta irányítása mellett a Spitzbergákra a Nobile tábornok vezetése alatt álló légha­jó felkutatása céljából. Tekintet­tel arra, hogy az Italián minden felszerelés meg­van­­ a legénység több hetes élelmezésére, bíznak ab­ban, hogy a Italiát kisérő legény­ség minden tagját életben fogják találni. Ha a léghajó olyan helyen lenne, amelyet tengeren nem lehet­ne megközelíteni, akkor szárazföl­di expedíciót terveznek az Italia megközelítésére. Stockholmi jelentés szerint a svéd kormány pénteken hozza meg a végleges döntést az Italia felku­tatására irányuló expedíció kikül­dése ügyében. Az expedíciót Torn­­berg kapitány vezetné s az expedí­ció két tengerészeti repülőt, két pilótát és két mechanikust vinne magával. Az expedíció már start­ra készen áll és valószínűleg va­sárnap indul útnak. A norvég kormány két repülőt küldött a Nobile felkutatására Svédország is expedíciót indít az Italia utasainak megmentésére Magyarország tovább folytatja a döntőbírósági szerződések megkötését A külügyi bizottság ülése Budapest május 31. A képviselőház külügyi bizottsá­ga Pek­­ár Gyula elnöklésével csü­törtökön tartotta meg május havi ülését, amelyen a miniszterelnökön kívül Walkó Lajos külügyminisz­ter is részt vett, aki a külpolitikai helyzetről adott összefoglaló képet. Különösen a döntőbíróságok kérdé­sével foglalkozott. Rámutatott arra, hogy mind általánosabban érvénye­sül az a felfogás, hogy az államok vitás kérdésekben békés úton intéz­zék el a nehéz problémákat, lehető­leg választott bíróság igénybevéte­lével. A­­magyar kormány is a leg­nagyobb rokonistennel kíséri eze­ket az eseményeket és már döntőbí­rósági szerződéses viszonyban van Ausztriával, Olaszországgal és Svájccal, most van folyamatban hét állammal hasonló szerződés megkötésére irányuló tárgyalás, ne­vezetesen Amerikával, Spanyolor­szággal, Észt-, Finn-, Lett-, Lengyel- és Svédországgal. Ezek a tárgyalá­sok azon alapelvből indulnak ki, hogy mindazon vitás kérdések, ame­lyek diplomáciai után nem intézhe­tők el, a békéltető bizottság elé bo­­csájtandók és ennek esetleges ered­ménytelensége esetén választott bí­róság utján oldassanak meg a pro­blémák. A szerződés megkötéséhez természetesen törvényhozási intéz­kedések szükségesek. Apponyi Albert gróf a magyar politikai helyzet javulásának jelei­vel foglalkozik és hangsúlyozza, hogy a nemzeti céljaink megvalósí­tása a hatalmi és erőviszonyok ala­kulásától függ. Lukács György, Lakatos Gyula és Beck Lajos felszólalása után Gratz Gusztáv szükségesnek tartja, hogy a középeurópai kérdések tudomá­nyos feldolgozásában Magyaror­szágnak is ki kell vennie a maga részét. Biró Pál gazdaságpolitikai szem­pontból foglalkozik a külpolitikai kérdésekkel és nem tulajdonít sem­mi jelentőséget azoknak a tervek­nek, amelyek gazdaságpolitikai cél­jaink megvalósulását politikai kon­stellációktól teszik függővé. Bethlen István gróf miniszterel­nök szólalt fel ezután és fejtegeté­sében rámutatott arra, hogy a bel­politikai konszolidáció gyümölcsei külpolitikai téren is csakhamar meg fognak érni és le fogja azokat az ország szakí­that­ni. Nem szabad azonban ezen gyümölcsök m­egé­ré­sét idő előtt remélni. A miniszterelnök felszólalása után a külügyi bizottság ülése véget ért. A közgazdasági egyetemi avatóbeszéd Sándor Pál és a­ kultuszminiszter nyilatkozata Budapest május 31. Politikai körökben csütörtökön élénk feltűnést keltett az az inter­pelláció, amelyet Sándor Pál jegy­zett be a kormányzó azon beszédé­vel kapcsolatban, amelyet a közgaz­dasági egyetemen mondott a sub auspiciis gubernatoris történt dok­torrá avatás alkalmával. A bejegy­zés szerint a beszédről megjelent tudósítás sérti a magyar kereske­delmet. A Reggeli Hírlap munkatársa megkérdezte Sándor Pált, aki a kö­vetkezőket mondotta az interpellá­ció okaira vonatkozólag. — Teljesen távol áll tőlem, hogy a kormányzó úr őfőméltóságának személyét a napi politikába bármi­lyen formában is belevonjam. Az a félhivatalos tudósítás azonban, a­melyet a kormányzó úr őfőméltósá­­ga beszédével kapcsolatban kiadtak, tényleg olyanokat tartalmaz, ame­lyekről magam is feltételezem, hogy a kormányzó úr azokat nem mon­dotta el é­s csak egy végzetes hiba következtében csúszhattak be a tu­dósításba. Mindazonáltal szükségét érzem annak, hogy a kormány fi­gyelmét felhívjam a kijelentésekre, amelyek, ha nem is hangzottak el a kormányzó úr őfőméltósága aj­káról, a tudósításban megjelenve, külföld felé nagyon rontja a ma­gyar kereskedelem hitelét. Klebelsberg Kunó gróf kultuszmi­niszter ugyanebben a kérdésben a késő esteli órákban a sajtót a kö­vetkezők közlés­ére hatalmazta fel: — Jelen voltam, amikor a kor­mányzó úr a közgazdasági egyetem ünnepélyén beszélt és megállapítha­tom, hogy szavainak semmiféle éle nem volt a magyar kereskedelem­mel szemben. A kormányzó úr nem is a jelenről beszélt, hanem buzdí­tást tartalmazott az a beszéd a jö­vőre vonatkozólag. Elmondotta, hogy szoros összefüggés van a kül­föld bizalma és a kereskedelem megbízhatósága között és éppen ezért az a hivatása a közgazdasági egyetemnek, hogy ne csak tanítson, hanem emelj© ki az ifjúságot az el­méleti tárgyak köréből és a gyakor­lati élet kérdéseivel is ismertesse meg őket. Politikai körökben különben nagy érdeklődéssel beszélnek az ügy fejle­ményeiről annál is inkább, mert Sándor Pál interpellációjára a kul­tuszminiszteren kívül a miniszterel­nök is válaszolni fog.

Next