Reggeli Hirlap, 1928. július (37. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-17 / 160. szám
1928 VII. 17. REGGELI HÍRLAP 15 Miskolc kereskedelme a közterhek csökkentését sürgeti Simán folyt le a miskolci kereskedők évi közgyűlése — Egyedül a Takarékosság ügye hozott élénk vitát — Mit produkált az elmúlt esztendőben a Miskolci Kereskedelmi Testület Miskolc, július 16. (A B. H. munkatársától.) A Miskolci Kereskedelmi Testület vasárnap délelőtt a Kamara nagytermében tartotta meg évi rendes közgyűlését, amelyen a tagok elég szép számban jelentek meg. A Testület közgyűlése egész simán folyt le, ami érthető is, hiszen ezúttal választások sem szerepeltek a napirenden, mert a testület alapszabályai szerint a vezetőséget az elmúlt évben három esztendőre választotta meg. Kisebb vihart csak a Takarékosság ügye tudott kiprovokálni, de végeredményén ez is szinte egyöntetű határozattal fejeződött be, amikor a Takarékosság tagjai maguk is amellett szavaztak, hogy a testület helyezkedjék szembe ezzel a hitelintézménnyel. Az elnöki megnyitó A közgyűlést héthársi Neumann Adolf elnök nyitotta meg, aki magasavójű beszédben foglalkozott a kereskedelem helyzetével, súlyos válságával és kimutatta, hogy minden bajnak oka Trianon, mert a gazdasági bajok kizárólag az ország megcsonkított volta miatt állanak fenn. Leszögezte, hogy a kormány többet kér a kereskedelemtől, mint amennyire képes a súlyos helyzetben levő kereskedelem, de megállapította azt is, hogy nemcsak a kereskedelem és ipar, de a mezőgazdaság körében is hasonló bajok észlelhetők. A gazdasági élet minden ágában válsággal kell tehát küzdeni és éppen ezért a kormánynak arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy feltétlenül szükség van most már a magángazdaság megsegítésére. Beváltatlan ígéretek külön sérelemként mutatott rá a forgalmi adó rendszerre, amellyel a kereskedelem még mostanáig sem tudott megbékélni. Általános elvként szögezte le azt, hogy a közterheket csökkenteni kell minden vonalon, mert a kereskedők csak így felelhetnek meg a követelményeknek. A miskolci kereskedelmi testület működése egyébként az elmúlt esztendőben csaknem teljesen védekezésből állott. Védeni kellett a kereskedelem érdekeit védekezni kellett a súlyos terhek ellen, amelyek mármár pusztulással fenyegették a kereskedőket. Az OMKE-nek, Sándor Pál elnöknek, Balkányi Kálmán dr. ügyvezető igazgatónak és az OMKE vezérkarának és kipróbált értékes munkásainak a mai közgyűlés alkalmából hálás köszönetet kell mondanunk. Ezután Neumann Adolf kereskedelmi tanácsos, elnök rátért arra, hogy a testületnek a szövetkezetek ellen is erős harcot kellett kifejtenie. Több ízben ígéretet kaptak, amelyeket azonban még ma sem váltottak be, sőt az tapasztalható, hogy a protekcionalizált hivatalok még mindig előnyben részesülnek, a kereskedelem értékes és szabad pályán dolgozó tagjaival szemben. Az elmúlt évben — szomorú dolog ezt megemlíteni — mondotta Neumann Adolf elnök — a kereskedelemnek a csődönkívüli kényszeregyezségi ügyekkel is élénken kellett foglalkoznia. Legutóbb a kormány a 60 százalékos minimális kvóta ellen megindított akcióját sikerült a kereskedelem képviselőinek 50 százalékra leszorítani és bizony szomorú, hogy ilyen kérdésekkel kell a kereskedelmi egyesületeknek ma foglalkozni, mert szomorúan látja a gazdasági egylet, hogy egymás után mennek tönkre a tagjai és hogy még az 50 százalékos kvóta is igen sok esetben nem hozza meg azta kívánt várakozást, amelyet a kereskedők igényelnek. — Tisztelt közgyűlés! Joggal és büszkén mondhatjuk, hogy testületünk ott volt az elmúlt évben mindenhol, ahol segíteni kellett és becsületesen kívánt helytállani a kereskedői közérdekekért. Minden alkalmat megragadott arra, hogy a kereskedőik érdekében a hatóságokkal és az országos egyesületekkel vállvetve dolgozzon és a jövőben is minden alkalmat meg kívánunk ragadni a kereskedőknek és hazánk boldogulása érdekében. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Dancz Gyula dr. testületi titkár olvasta fel az évi jelentést, amely részletesen rámutatott a Miskolci Kereskedelmi Testület működésére és az esztendő legfontosabb közgazdasági és egyesületi eseményeire. A titkári jelentés A titkári jelentés a következőképpen hangzott: — Tisztelt Közgyűlés! A törökök Aja-Szófiának, a bölcsesség templomának nevezik szentélyüket, hol a napi gondokat félretéve, magukba szállnak és fohászukkal kérik a hatalmas Allah-t, hogy segítse őket az élet küzdelmeiben. A bölcsesség templomának azért hívják mecsetjüket, mert az a meggyőződésük és a szent hitnek az a sugallata vezérli őket, hogy a világot kormányzó hatalmas Isten mindent bölcsen és az ember, a társadalom érdekében intéz. A fohászok, esdeklő imájuk ezért odairányul, midőn levetik saraikat és térdreborulva kérik a teremtőt, hogy a bölcsesség jótékony sugarát szórja őreájuk is. Az Aja Szófiába lépő muzulmán esdeklése jut eszünkbe. Közgyűlés, a mai napon, midőn egybegyűlülik rendes évi közgyűlésünk alkalmával . Bennünket erős, megdönthetetlen hit vezet abban a kérdésben, hogy a kormányzat bölcsessége mégis meg fogja látni a szenvedő magyar kereskedelmet és segítségére fog sietni nehéz napjaiban. Az a hit, mely bennünket vezérel, szilárd és hatalmas erőt jelent, mert ez az egész magyar kereskedelem hite és ezen alapszik az a végtelenül türelmes várakozás, mellyel a kormányintézkedéseket, a súlyos gondoktól, számos csapástól megváltó messiási csodákat várják. Várjuk Közgyűlés azt, hogy csökkenjenek az ijesztő módon megnövekedett csődök, kényszeregyezségek száma. Várjuk, hogy ne legyenek önkéntes kiárusítások és üzletfelosztások oly nagy számban, mint ma, várjuk az üres üzlethelyiségek utáni nagy keresletek utóbbi bekövetkeztét és várjuk. Közgyűlés a kereskedők körében ijesztő mérvű öngyilkossági járványnak a megszűntét. — A puszta létezésért dolgozik ma a magyar kereskedők tábora és ebben a munkában felőrlődik vagyona, életkedve. Hatalmas vagyonok mennek máról-holnapra veszendőbe, nagy tőkék vesznek el a gazdasági élet számára, és igen sokat, nagy kárt jelent nemzetgazdasági szempontból az a lelki megrázkódtatás, mely a kereskedőket megviseli. Sajnos, t, Közgyűlés, ezt a fájdalmas jelenséget nem lehet gyógyítani azzal, hogy az öngyilkosságok publikálását rendelettel kihágásnak minősítik. Gazdasági katasztrófák miatti öngyilkosságok olyan tények, melyek magukban beszélnek s — Súlyos tévedés van t. Közgyűlés pénzügyi politikánkban. Az államnak semmi szüksége nincs arra, hogy tartaléktőkét alkosson a bevételekből; a pénzügyi politika akkor volna helyes, ha állandó bevételekre számíthatna az adóalanyoktól céltudatos és a jövőre tekintő kíméletes adópolitikával. A mai fináncpolitika azonban tönkreteszi az adóalanyt s ezzel végeredményben az államot magát, hiszen lerongyolódott emberektől állandóan nem lehet egyformán súlyos adót kívánni és behajtani. Az volna a helyes politika, ha a nagy feleslegekkel dolgozó bevételek helyett arányosítanák a kincstár szükségleteit az állampolgárok teljesítőképességéhez, ha kevesebb adót kívánnának, ha eltörölnék a termelést tönkretevő és már szükségtelen magas forgalmi adót, csökkentenék a kereseti és jövedelmi adót s egyéb mellékjárulékait, lehetővé tennék a magántőke és illetékes tényezők elé, juttatjuk a magyar kereskedelem mindennapi bajait, sérelmeit és valóban nemcsak kérést, de a szó szoros értelmében magasabb nemzeti szempontok érdekében fohászunkat küldjük a pénzügyi és kereskedelemügyi kormányzatunkhoz, hallgassák meg a szenvedésekkel dolgozó, ezer sebtől vérző magyar kereskedelem kívánságait és teljesítsék azokat. Apellálunk a kormányzat bölcsességére s arra, hogy a magyar kereskedői társadalmat minden más osztállyal egyenlő mérvben kellene részesíteni a nemzeti javakban. — Mi eddig éveken át kértünk és a köz érdekében parancsoló szükségképen mutattunk rá a bajokra, sajnos, igen kevés eredménnyel. Ma már az ankétezések, küldöttségjárások, lelket és testet fárasztó idegölő munkálkodások lényeges eredményt nem produkálnak. Kereskedői közvéleményünk előtt azonban hangoztatjuk azt a szilárd, megingathatatlan hitünket, hogy előbb-utóbb ugyanis önmagától reá kell jönnie a kormányhatalomnak arra, hogy ez így nem mehet tovább, a kereskedelem elgyengül, teherbíró képessége megszűnik ,s az erős, minden néven nevezendő adót viselő nagyszerű adóalanyok száma mindig kevesebb és kevesebb lesz, az újsághír csak szomorú reflexe a csapások regisztrálásának. Meg lehet tiltani az önmagukkal meghasonlott emberek szomorú végzetének nyilvánosságra hozatalát, de egyedül ez a rendelkezés édes kevés arra, hogy a gazdasági helyzeten javítson. Az okát s nem az okozatát kell annak kiirtani, mely ezt a megdöbbentő gazdasági katasztrófát előidézi. Mi az oka a válságnak ? Mi az oka tehát. Közgyűlés annak, hogy ciklonszerűen ragadja ki a válság az anyagilag jól megalapozott régi cégeket is sorainkból? Ha ezeket az okokat fel akarjuk tárni, rá kell mutatni arra a nagy ellentétre, mely gazdasági életünkben az államkincstár fölösleggel megduzzadt trezorjai és a gazdasági egyedek vérszegény pénztárcái között van. Az utóbbi évek pénzügyi politikája minden fölösleget adó útján elvitt és beledobott az államkincstár nagy molochjába, amely a legtöbb áldozatot a magyar kereskedőtől követelte, de legkevesebbet ebből a magyar kereskedő látott. A pénzügyi politika drákói kegyetlenséggel szanálta az államot, dúsgazdag lett az állampénztár, de igen szegények lettek az adóalanyok. Amíg az államnak mai legfőbb gondja, hogy feleslegekkel mit csináljon, beruházásokra fordítsa, vagy milyen intézmények, vállalatok támogatására ossza szét azokat, addig a polgárok azon gondolkoznak, hogy hogyan fogják másnapra a betevő falatot megkeresni, érvényesülését s a megélhetésre, majd a tőkeképződésre mód nyuttatnék. A mai magas forgalmi adó megbénít minden mozgást, lehetetlenné teszi a forgalom növekedését, elveszi a vállalkozási kedvet s végeredményben lerontja a külföldnek a magyar kereskedővel szembeni bizalmát s a kereskedő hitelét. — Sokszor hallottuk. Közgyűlés külföldiektől, hogy ilyen magas forgalmi adó mellett igazán csoda, hogy a magyar kereskedelem még él. — Tudjuk, hogy kormánykörökben is nyomasztónak tartjáák a közgazdasági életre a forgalmi adó létét, mégis Bethlen István miniszterelnök úr legutóbb tartott beszédében azzal az érvvel okolta meg ennek az adónemnek a fentartását, hogy ezt át tudják hárítani a fogyasztóra, úgyhogy ezt a nehézséget nem a termelés maga viseli. Tévedést lát ebben a nyilatkozatban az, aki a mindennapi gazdasági életet ismeri, mert tudja, hogy a nagykereskedő még át tudja hárítani a forgalmi oldót a kiskereskedőkre, de a detailkereskedelem azt kénytelen sajátjából viselni, mert az áthárításnak csak papíron van meg a lehetősége, de az tényleg a nagy konkurrencia, a pénzhiány okozta üzlettelenség miatt teljesen lehetetlen. Saját vagyonából viseli a forgalmi adót a detailkereskedő s az a szomorú tény, hogy illetékes kormánykörök ezt megérteni nem tudják. Segíteni kell ezen a kérdésen, mert nem jöhet olyan gyorsan a forgalmi adó törlésének az elrendelése, hogy késő ne volna. Ezt az adót inflációs idők kívánalma szülte, lehetett ez akkor indokolt, ma már azonban rendezett pénzügyi viszonyok között arra semmi szükség nincs! Ennek az adónemnek a törlését követeltük. Közgyűlés ez év tavaszán tartott kamarai nagygyűlésen s ennek érdekében meg nem szűnünk küzdeni, mert a kereskedők eme követelését magasabb pénzügyi érdekekből jogosnak, kívánatosnak s szükségesnek tartjuk. Rendszerváltozást a forgalmiadónál — Fontos közgazdasági érdek fűződik a forgalmi adó teljes eltörléséhez, mely egész gazdasági életünkre éreztetné hatását s a fogyasztó közönség érdekeit szolgálná főleg azért, mert általános olcsóbbodást idézne elő. A mi szempontunkból egyelőre az is eredmény volna, ha sikerülne az évek óta sürgetett rendszerváltozás, mely a forgalmi adó mai behajtását, lerovását változtatná meg,, amely elviselhetetlen terheket hárít ma a kereskedőkre. Követeltük az elmúlt évben is a kiskereskedelemnek forgalmi adótól való teljes mentesítését, az egyfázisú rendszernek a behozatalát, a vámnál vagy a termelés helyén való megadóztatás elrendelését. Mindezt, sajnos, nem teljes sikerrel. Némi eredményt értünk ugyan el a legfontosabb élelmiszer és közszükségleti cikknek a teljes forgalmi adó mentesítése révén, azonban e rendelkezés végrehajtása nem ment olyan mederben, ahogyan azt kívántuk. Ennek a rendeletnek helytelen végrehajtása volt a következménye annak, hogy a forgalmi adóbevétel Miskolcon nem csökkent és az semmivel sem marad a múlt évben elért forgalom alatt. — Szomorúan állapította meg testületünk választmánya, hogy a forgalmi adó behajtási rendszere ez okból számos kívánnivalót hagy maga után. Ezért indított testületünk több irányú akciót az állami adminisztrációnak oly módon való megváltoztatása érdekében, hogy a városok vegyék házi kezelésükbe az egész ellenőrzést, emeltessék fel a városok részesedése s megszűnjön az a helyzet, hogy a forgalmi adó nagy hányada ide vissza többé ne térjen. Meg kell változtatni minél előbb azt, hogy a forgalmi adó kérdése olyan oroszlánbarlang legyen, amelybe az adófillérek részére csak a bejáratot ismerjük, de nem látjuk onnan a visszatérést s nem látjuk vissza, azt a hatalmas összeget, mely Miskolcon évente közel 2 milliót jelent pengőben és ami elmegy anélkül, hogy visszatérne a város gazdasági vérkeringésébe. Mennyit szán a kormány a kereskedelmi hitelre és mennyit a Hangyára ? Az állami szükségletek évek óta egyre fokozódó s ma már elviselhetetlen terheket jelentenek egyéb téren is a polgárságra. Tönkrement kereskedőink jelentékeny százalékát okozta a súlyos, egyéb közterhek hatalmas volta s nem csodálatos, ha ilyen viszonyok között megbénult hitellel, a legnagyobb pénztelenségben kénytelenek kereskedőink megbirkózni az élettel. Olyan probléma megoldására kényszeríti őket a káros gazdasági politika, mintha a szárnyaszegett madarat dobják ki fészkéből s kényszerítenek a repülésre. — A kormányzat hitelpolitikája is egyik oka annak a gazdasági ciklonnak, mely végigszántja kereskedőink sorait. A duzzadó állami pénzekből minden társadalmi ágnak a fölöslegekből bőségesen jut beruházásokra, egyedül a kereskedelem az, melyet ma is mostohagyermekként A kormánynak segíteni kell Csökkenteni kell az adókat