Reggeli Hirlap, 1928. július (37. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-01 / 147. szám

1928 VII. 1. REGGELI HÍRLAP A kultuszminiszter megtiltotta az iskolákban a könyv- és írószer árusítását A miniszteri rendelet a magyar­­könyvkereskedőtársadalom sok éves sérelmeit orvosolta . Tankönyveknek és­­tanszereknek iskolai áru­sítása fegyelmi büntető’’, mellett ,­tilos - mondja a miniszteri rendelet Miskolc, június 30. (A B. H. munkatársától.) Nagy­­fontosságú és a magyar könyvke­reskedő-társadalmat közelről érintő kultuszminiszteri rendelet jelent meg, amely fegyelmi büntetés terhe mellett szigorúan megtiltja tan­könyveknek és tanszereknek az ok­tató személyzet és az iskola alkal­mazottai részéről való iskolai áru­sítását olyan helyen, ahol papír- és könyvkereskedés van. A minisz­ternek ez a tiltá rendelet© az egy év előtt Miskolcon megtartott könyvkiadói kongresszusnak az eredménye. Ezen a kongresszuson tudvalé­vően, amelyen a magyar könyvke­reskedők és könyvkiadók országos súlyú vezetői is résztvettek, szó­vé­tették a magyar könyv­ és a­ ma­gyar irodalom mostoha sorsát. Rá­mutattak arra az anomáliára, a­mely a tankönyvekkel és írószerek­kel való ü­zelmekben jelentkezik.­­ Utaltak a legális könyvkereskedők régi panaszára és kívánságára, a­mely abból áll, hogy ne engedjék meg az iskolákban könyveknek és íróeszközöknek az árusítását, amely már valósággal elharapódzott. Aszáz magyar könyvkereskedő és könyv­kiadó kiáltotta panaszát a kormány felé a miskolci kongresszuson, a­melynek szava úgy látszik eljutott az illetékesek fülébe. A kongresszuson a kultuszkor­mányt Ropcsay Felicián dr. helyet­tes államtitkár képviselte és már a nagygyűlésen is bejelentette, hogy a magyar könyvkereskedelem ter­hein enyhíteni kell és a magyar könyvkereskedők és könyvkiadók — akik a magyar kultúra pionír­jai — sérelmeit orvosolni kell. A kultuszminiszter honorálta a kon­gresszus kívánságait, amit bizo­nyít az a rendelete, amely a hiva­talos lap egyik legutóbbi számában jelent meg. Tankönyveknek és tanszereknek — mondja a rendelet — az oktató személyzet s az iskola alkalma­zottjai részéről való iskolai árusí­tása olyan helyen, ahol papír- és könyvkereskedés van — fegyelmi büntetés mellett — szigorúan ti­­los. Hasonlóképen sem iskolai ön­képzőkörök, sportkörök, szövetkeze­tek vagy bármiféle más egyesüle­tek sem foglalkozhatnak az iskolá­ban tankönyv- és tanszerárusítás­­sal. Tankönyvet, tanszereket, az isko­lától megkívánt alakban és minő­ségben, a tanulók iskolán kívül tetszés szerint bárhol, szabad vá­lasztás szerint vásárolhatnak. A beszerzési forrás tekintetében az iskola semmiféle kényszerítő irá­nyítást a tanulóknak nem adhat. Az iskolai­­ segélyegyletek, szigo­rúan a jótékonyság keretein belü­l­ és csakis az ily támogatásra szo­ruló tanulóknak továbbra is­­adhat­nak tankönyveket és tanszereket ajándékba, vagy kölcsön csekély használati díjért. A tankönyveket és tanszereket azonban — nagyobb tételekben is — csakis a helyi könyv- és papírkereskedőktől sze­rezhetik be. Nagyobb tételekben való beszerzés céljából közvetlenül a könyvkiadóhoz, illetve tanszer­­gyártóhoz csakis abban az esetben fordulhatnak, ha a helyi kereske­­delem — kedvezményes beszerzés tekintetében — nem ad kielégítő ajánlatot. Ily esetben, a könyv­kiadótól, illetőleg gyárostól való közvetlen beszerzéshez, az illetékes tankerületi kir. főigazgató, kir. tan­felügyelő engedélyét kell kikérni, akihez a helyi kereskedő nem kielé­gítő ajánl­ata egyidejűleg bemuta­tandó. Az iskolák, intézetek épületében sem belül, sem kívül semmiféle üzleti hirdetés, reklám ki nem függeszthető. ■ E rendelkezések legszigorúbb­­ megtartásáért és végrehajtásáért az­­ iskolák igazgatói személyesen fele­lősek. L vécre! Syy ner / am eh/ igazan m indent/itat X__________■/<*» nyi fan c/o ^ ^ VI Mii . ■ i ^ 7 ff *.W 5? TISZTÍTÁSRA, k ! FÉNYESITÉSRE % I* ÉS SÚROLÁSRA. I \*­ FATÁRGYAK,PADLÓ, ZOMÁNCZ, FÉM. & Z, MÁRVÁNY FAYENCE ÉS CSERÉPTÁRGYAK, $ j J üvEG,sra.nsn(zásÁHOz És sorolásához á I KÉSZÜL A LUXGYÁRAK­BAN SS M­­Í-! ■ — sMaúHr-szffppm ii/x RíNfO GYÁRTÓMŰK VJ = 3 = Egymillió pengő értékben hetvenhat valorizációs per indítottak a törvényszéken A miskolci rez. főgimnázium Soltész konviktus­a 6594 pengő, Petenga Ferencné 80 ezer pengő, A Fodor örökösök pedig 33 ezer pengő értékben jelentettek be valorizációs perigényt . A határidő utolsó napján 33 valorizációs pert adtak be Miskolc, június 30. (A B. H. munkatársától.) Szom­baton, június 30-án járt le a tör­­vénykiszabási határidő, ameddig a valorizációs visszatérítési pereket a kártérítést igénylők a törvényszé­ken bejelenthették. Az egyes ma­gánjogi pénztartozások átértékelés­ről szóló törvény, amely rendkívül fontos valorizációs rendelkezéseket tartalmaz, március 1-én lépett életbe. A törvény alapján a miskolci törvényszéken összesen hetvenhat valorizációs peres­edést jelentettek be. A­­perek mind hivatkoznak a valorizációs törvény 14. paragrafu­sára, amely így szól: " Ha a hitelező az átértékelésből e törvény értelmében ki nem zárt pénztartozása teljesítését jogfentar­­tás nélkül fogadta el, az ilyen elfo­gadás nem zárja ki az átértékelést, ha a teljesítés elfogadása 1919 ja­nuár 1-e után, de 1923 július 1-e előtt történt és az átértékelés elma­radása a hitelezők tönkrejutását okozva, az adósra indokolatlan előnnyel járt. Alkalmunk volt betekinteni né­hány érdekes valorizációs per ak­táiba és ezek között a legérdekeseb­beket közöljük. A miskolci ref. főgimnázium Soltész konviktusa contra Frisch 1902 áprilisában Soltész Nagy Ali­bert volt miskolci lakos a miskolci református egyházra örökalapít­­­ványként egy Széchenyi-utcai há­zat hagyott, hogy annak jövedelm­é­ből a miskollci ref. főgimnázium 15 szegény sorsú református tanulóját lássák el évközben. Az alapítvány­nak a Soltész konviktus nevet adta. Ezt a házat a miskolci ref. egy­ház 1921 február 1-én egymillió ko­ronáért Frisch Jakab ügynök mis­kolci Lakosnak adta el, aki azt 1922 május hó 17-én hatnyolca­d részben Kahn Menyhért és nejének, f­ét­­nyolcad részben pedig László Er­­vin és nejének adta tovább. Az új tulajdonosok átvállalták a hat­százezer korona vételár hátralékot és azt a református egyháznak rö­vid időn belül ki is fizették. A Soltész konviktus alapítvány egyedüli vagyonát ez az épület ké­pezte. Általános jogszabályt képez, hogy az alapítványi törzsvagyon­­hoz tartozó ingatlant a tulajdono­sok csak miniszteri jóváhagyással adhatják el. Erre a jogszabályra alapítja most a református egyipáz valorizációs igényeit, mikor meg­állapítja, hogy a vevők feltétlenül tudták, hogy egy alapítványi in­gatlan csak miniszteri jóváhagyás­sal adható el. A vevők a hátralé­­kos 600 ezer korona vételári rész­letet 1922-ben fizették ki a refor­mátus egyháznak és az egyház most ennek a 600 ezer korona vé­telárnak az átértékelés­ét kérelmezi perében. Tévedésben volt a vételárral 1921-ben Potenga Ferencné Hu­­nyald­ utcai házát Kelemen János­nak adta el 700 ezer koronáért Ma a ház egymilliárdot ér. Potenga Fe­rencné valorizációs igényei kielégí­tésére 80.000 pengő kártérítésre pe­relte be Kelemen Jánost. Szikorszky Gyula borsodnádasdi jegyző 1918-ban 58.000 koronáért ad­ta el ingatlanát. Ebből az összeg­ből 1920-ban 3300 koronát hadiköl­­csönben fizetett ki birtoka vevője, Gyenes János borsodvármegyei földbirtokos, akit most 16 ezer pengő kártérítésért perel. Kovács Ferencné kontra Fried Mór perben érdekes fordulat állott be. Kovács Ferencné körjegyző nej© Fried Mór miskolci fakeres­kedő élen indítot pert. 1921 novem­ber 1-én ugyanis kétmillió 150 ezer koronáért adta el Kovácsné két­emeletes házát Friednak olyan fel­tétellel, hogy a vételárat Fried csak 1922 februárjában fogja kifi­zetni. Fried a vételár kifizetésekor 120 ezer koronát visszatartott, hogy eb­ből az épületre bekebelezett ter­heket kifizesse. A bekebelezést azon­ban csak jóval később töröltette, amikor a törlés már 10 pengőnél is kevesebb összegbe került. Ezért a differenciáért most Kovács Fe­­rencné Fried Mórt 16 ezer pengőre perli. Kifosztották az üzletét a felbujtókon követelt valorizációs kárát Spiegel Sámuel emődi kereskedő üzletét 1919-ben a Károlyi forrada­lom idejében teljesen kifosztották. A mozgalom előidézőit pereli most Spiegel Sámuel 140.000 pengő ere­jéig. Perében alperesként özv. Mé­száros Sán­dorné és társa Szabadi­ Gabriella szerepelnek. A per érde­kességét fokozza, hogy hasonló eset­ben a Kúria a kártérítést már meg­ítélte. Szintén nagyon érdekes valorizá­ciós per az, amelyet a Fodor-örökö­sök indítottak özvegy Patay Gyu­­láné földbirtokos ellen 33 ezer pen­gő kártérítés erejéig, özvegy Patay Gy­u­láné 1918-ban megvette a Fo­­­dor-örök­ösök Ghálányi­ utcai Ibertel­­kén lévő ötholdas ingatlanát. A vé­telárat, 130 ezer koronát, azonban csak 1920-ban fizette ki. A Fodor­­örökösök most ezt a 33 ezer koro­nát peresítették özvegy Patay Gyu­­lánéval szemben. A közönség rendkívül nagy bizal­mát mutatja az a körülmény, hogy június 30-án a valorizációs perek bejelentésének a határidő utolsó napján egyszerre 33 pert jelentettek be a főlajstromozó hivatalban. 33 új per egy napon Pénteken Ma, vasárnap utoljára APOLLO A diadalmas szépség A vadnyugati gigerli (A feketekeztyűs leány) Cowboy történet 6 felvonásban Világvárosi történet 6 felvonásban Főszereplő: Főszereplő: LILY DAMITA ART ACCORD A Marner Rothers szenzációja : Hétfőn A nőstény ördög Hétfőn Főszereplő: IRENE RICH_____

Next