Reggeli Hirlap, 1928. szeptember (37. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-01 / 198. szám

Miskolc, xxxvii. évf. 198 Szombat, 1928. szeptem­ber 1 Ara 16 fillér Reggeli Hírlap Szerkesztőség: Miskolc, Városháztér­­ő Telefonszámok: 498. és 616. Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN Szeptember 1. Kezdődik tehát a kilencedik hó­nap. Mit tagadjuk, valami nyo­masztó érzéssel szakítják le az em­berek a naptár lapját, mert min­den új nap és minden ú­i hónap csak szaporítja az élet gondjait. Miután pedig ez a szeptemberi hó­nap a többi más hónapoktól elté­rően jelenti az iskolai év kezdetét is, ezen az elsején nagyon sok ház­tartásban most­ kell összeállítani­­azokat a kiadási tételeket, amelyek a gyermekek iskolába járatásával állanak elválaszthatatlanul össze­függésben. Cipő is k­ell a gyermeknek, ruha is, tankönyv is és előre kell fizetni az iskolai tandíjat. A családfő, akinek vállára mindez a gond nyomasztó teherként hárul, rá klasz­­szikus példamondás szerint ,,négy sebből vérzik“, amíg elő tudja te­remteni sovány és fix jövedelméből mindazt, ami szükséges. A szep­temberi hónap azt jelenti, hogy összébb kell húzódni a kurta taka­ró alatt. Pedig ez még nem min­den. Hol van még a többi! Már előre kell gondolni a téli szükség­letek beszerzésére és arra, hogy nagyon sok családnál az ősz és ké­sőbb a tél beálltával­ egyre gye­rekekké válnak a jövedelmi forrá­sok. Valami furcsa matematikai arány ez: növekvőbb kiadások, csökkenő bevételek. Ugyanekkor ezzel párhuzamosan halad a meg­feszített­ energia felhasználása.­­ Próbáljuk-e osztályozni mindazo­kat a társadalmi rétegeket, foglal­kozási ágakat, aszerint, hogy me­lyik milyen mértékben van kitéve a hideg évszak hátrányainak? Fö­lösleges fáradtság. Az osztályozás nem segít, ezt a kérdést csak vala­mi hatalmas cselekvő akarat tudja megoldani. Szinte valami biblikus csodának kellene elkövetkezni hir­telen, amely megsokszorozza a ke­nyeret. A jelenségeket látjuk mi, lehetet­len észre nem venni mindazokat a figyelmeztető tüneteket, amelyek intenek bennünket a bekövetkező ülők nehézségeire. Iparban, keres­kedelemben, mezőgazdaságban, mindenütt panasz és pesszimista zokszó hallik. Hiányzik a termelé­si lehetőség és megakadt a produk­tumok kicserélése. Már most föl kell figyelni arra, hogy milyen vav/fő módon stagnál az élet. Azt halljuk, magunk is beszámoltunk már róla­, hogy a kormány­ kisebb­­nagyobb hitellel szándékozik segí­teni a kereskedelem válságán.­­ Ugyanekkor gazdakörökben arról panaszkodnak, hogy a kormány kedvező termésjelentésekkel túlsá­gosan optimista képet rajzol az or­szág elé, holott a való helyzet más és a nem kellőképen tájékoztatott közönség nem fogja tudni megérte­ni a gazdák nehéz helyzetét. Ez a komplikált helyzet szinte önkéntelenül is kiélezte a társadal­mi és termelő osztályok egymás­hoz való viszonyát. Tagadhatatla­nul valami feszültség van a levegő­ben, különben a kormány nem érezte volna szükségét annak, hogy egy ú­i minisztériumot kreáljon, amely gazdasági jellegével alkal­mas legyen arra, hogy a különböző minisztériumok közötti ellentétet kiegyenlítve, azok között szerves kapcsolatot teremtve, az ország egyetemes gazdasági életének ja­vára váljék. Nagyon sokat vár az ország az új gazdasági minisztéri­um­tól. Pro­gramja, célja, értelme és feladata nem lehet más, minthogy az ezer veszéllyel fenyegető tespedtséget megszüntesse, a létező bajokat p­raktikus és józan eszközökkel ki­kerülj­e az­ ország gazdasági szerve­zetéből. Nagy szükség van erre. Nem a minisztériumra, hanem a gyógyításra. A kilencedik hónap kezdetén megnövekedett gondjaink között úgy kapaszkodunk ebbe a gondolatba, mint a fuldokló a szal­­maszálba. Kiadóavatal Miskolc, Hunyadi-ukca2 Telefonszámok: 299, éjjel 565 Apponyi halomra dönti a román delegátus jogtalan érveit A népszövetségi tanács ma dönt a magyar ügyről Genf csak véleményező fórum lehet, az Ítélkezés Hágát illeti­ ­Genf, augusztus 31. Apponyi Albert gróf, mint a ma­gyar delegáció elnöke, levelet inté­zett a Népszövetség főtitkárságá­hoz, amelyben elismeri, hogy átve­tő a főtitkárságnak a magyar de­legációhoz intézett közleményét, a mehi Antóniádé román delegátus le­velét és a román kormánynak augusztus 29-én kelt jegyzékét tar­talmazta. Apponyi Albert kijelentette a le­vélben, hogy nem kíván részletes vitába bocsátkozni azon állítások­kal, amelyek Antóniádé levelében vannak, de már most jelzi azt, hogy olyan ténybeli és megítélés­ben eltévelyedéseket tartalmaznak, amelyekre részletesen reá fog mu­tatni a népszövetségi tanács előtt és kiemeli azon következtetéseket, amelyek ezekből a tévedésekből folynak. Mit irt a román delegátus ? A Népszövetség főtitkára a genfi magyar képviseletnek közleményt adott át, amelynek címe: A tanács­hoz és a magyar kormányhoz inté­zett kommüniké. A közleményben a főtitkár Románia képviselőjé­nek kérésére közli Antóniádénak az optámügyre vonatkozó levelét. Antóniádé ebben a levélben kije­lenti, hogy a román kormány cso­dálkozással fogadja a magyar kor­mány ama lépését, hogy az optáns­­ügy napirendre tűzését kéri a mos­tani ülésszakban. A román kormány szerint a magyar kormány olyan kérdést vet fel, amely fölött a ta­nács már véglegesen döntött kije­lentve, hogy eláll a kérdés tárgya­lásától. Antóniádé ezután így foly­tatja levelét: — Mégis a román kormány nem tekinti végleg lezártnak a békés megegyezés útját és újból kéri, ■kezdjék el minél előbb teljes jóhi­szeműséggel a megbeszéléseiket. A román kormánynak a mostani hely­zetben az a nézete, hogy ha a ta­nács a kérdést napirendre tűzné, ez egyet jelentene annak elismeré­sével, hogy minden békés megegye­zés útja­ el van zárva a két kor­mány között. Az optáns-üggy­el a tanács szom­bat reggel zárt ülésen fog foglal­kozni. Csakis arról dönt a tanács, vajon az ügyet napirendre lehet-e tűzni vagy nem? A kisebbségek és a népszövetség Egyébként a Népszövetség körei­ben mély benyomást keltett a ki­­sebbségeink Genfiben ülésező kon­ferenciáján hozott azon egyhangú határozat, amely éles szavakkal rójja meg a kisebbségi panaszokkal szemben érzéketlen Népszövetséget, amennyiben megállapítja, hogy­ a Népszövetség eddig nem teljesítette azt a feladatát, amely a kisebbsé­gek védelme körül reá hárult. Ezzel a határozattal foglalkozik egyébként William Martin is a Journal de Geneve vezércikkében és bizonyos mértékben m­egokoltnak mondja a kisebbségek kritikáját. Tarthatatlannak minősíti maga is a jelenlegi állapotokat, amikor a forma szerinti kifogásokba és a bürokratizmus labirintusaiba ütkö­zik az, hogy a kisebbségek a Nép­­szövetség elé vigyék fájó pontjai­kat. Rámutat arra William Martin, hogy a kisebbségek védelmének a megteremtése nem azért történt, hogy a kisebbségek kedvében járja­nak, hanem azért, hogy biztosítsák a békét. Jó lenne — fejezi be a cikk — ha ezt nem felednék el. Ugyancsak a Journal de Geneve hasábjain szólal meg a kisebbségi problémával kapcsolatban De Mimié szenátor is. Cikkében utal arra, hogy a Népszövetség nem al­kalmas az ilyen természetű peres kérdések elintézésére. A magya­r­­román optánsügyben és a lengyel­­litván viszály kérdésében a Nép­­szövetség olyan habozást és bizony­talanságot tanúsított, amely ártal­mára van az intézmény tekinté­lyének. De Monzáé megálla­pítja, hogy ezzel szemben a döntőbíró­ságok és a hágai nemzetközi tör­vényszék igen hatályos működést fejtenek ki a nemzetközi vonatko­zású peres kérdések rendezésében. De Monzie szükségesnek tartja, hogy a béke munkáját kettéosszák: Genf hivatása a békéltetés. Hágáé az igazságszolgáltatás. Meghami­sítja a Népszövetség célját — mond­ja tovább a cikk —, aki azt kíván­ja tőle, hogy ítélkezzék is. A ki­sebbségeknek is érd­ekében állana, hogy az értelmezés vagy végrehaj­tás körül felmerült vitás kérdése­ket Hágába vihessék. A kisebbségek a Népszövetség támogatása követ­keztében erkölcsi személyekké vál­tak. Biztosítani kell most számukra, hogy az igazi bírósághoz fordul­hassanak. Ennek a rendszernek az a kettős előnye lenne, hogy egy­részt megóvná az államokat a mond­va­csinált perektől, másrészt biz­tosítaná a komoly ügyek bírói el­intézését. A horvát paraszt demokrata koalíció három határozata Semmiféle olyan gyűlésen sem vesznek részt, amelyen a belgrádi kormány képviselteti magát Belgrád, augusztus 3. A paraszt demokrata koalíció végrehajtó bizottsága pénteken há­rom határozatot hozott. Az első a zágrábi fél­parancsnok ismeretes rendelkezései ellen tilta­kozik és annak visszavonását kí­vánja. A másik határozat kimondja, hogy a parasz­tdemokrata koalíció hívei nem vesznek részt semmiféle olyan m­ani­fesztáción­, kongresszu­son, emlékünnepélyen, vagy tár­gyaláson, amelyen a mai kormány kiküldöttei hivatalosan részt vesz­nek. A harmadik határozat szerint a végrehajtóbizottság Krnjevicsnek a berlini interparlamentáris unió­ra kiküldött parasztpárti delegá­tusnak a jelentését a végrehajtóbi­­zott­ság tudomásul veszi. Krnjevicsnek ugyanis sikerült a berlini akciót a parasztpárti koalí­ció felfogása szerint lebonyolítani. Csodálatos-e, ha a világ béke után áhítozik ! London, augusztus 31. ellenes szerződés aláírására, Kel­logg hiszi és reméli, hogy a föld­nek csaknem valamennyi nemzete csatlakozik ehhez a hábrúellenes szerződéshez.­­ Ha a legutóbbi európai kon­fliktus négy borzalmas évére, a há­ború oltárán feláldozott sokmillió emberre, az elpusztított otthonok­ra, a tönkrement reménységekre és a nyomorékká lett nemzetekre gondol az ember. — mondotta vé­gül Kellogg — csodálatos-e akkor, ha a világ béke után áhítozik. Azon a banketten, amelyet Dub­linben Kellogg amerikai külügyi államtitkár tiszteletére adtak. Cost­grave, az ír szabadállam elnöke po­hárköszöntőjében a­­ Kel­logg-szerző­dés elfogadását a nemzetközi béke szimbólumának mondotta. Kellogg válaszában kijelentette, hogy nagy örömére szolgál tíz nemzet bejelentése, amelyek az utóbbi 18 óra folyamán értesítették őt arról hogy hajlandók a háború­m­­­ni imé N­­t.. Amerikának elsősorban csatahajók kellenek, azután paktum Paris cáfolja, hogy az angol—francia flottaegyezménynek titkos záradéka van London, augusztus 31. Az angol sajtó, newyorki jelenté­seket közöl, melyek szerint Coolid­­ge elnök szilárdan el van tökélve arra, hogy a flottaépítési javasla­­tot okvetlenül a Kellog­g-paktum ratifikálása előtt terjeszti a kon­gresszus és a szenátus elé. Coolidge úgy látszik azon az állásponton van, — írják a londoni lapok — hogy Amerikának elsősorban csa­tahajókra van szüksége és csak az­után jön a­ háború ellenes paktum. Ha a kongresszus és a szenátus a flottaépítési javaslat megszava­­zása előtt ratifikálná a háborúelle­­nes paktumot, úgy könnyen meg­történhetnek, hogy a parlament le­szavazza a flottaépítési javaslatot, azzal az indokolással, hogy a h­ábo­­rúellenes paktum ratifikálása után nincs szükség többé a mainál erő­sebb hadiflottára. Angol politikai körökben bizonyosra veszik, hogy Coolidge elnök minden tekintélyét latba fogja vetni az eredeti flotta-­­ javaslat megszavazása­ mellett. Párisból jelentik. A Matin Ley­­gues tengerészeti miniszter nyi­latkozatát közli, amelyben a mi­niszter a leghatározottabban cá­folja azokat a híreszteléseket, hogy az angol-francia flottaegyezmény­­nek titkos záradéka, volna. Cáfolja azt is, hogy az angol és francia kormány között megállapodás jött volna létre, amely szerint rövide­sen katonai egyezményt is kötnek a flottaegyezmény mintájára. Té­­ves az az állítás is mintha a flot­taegyezmény hatályon kívül he­lyezné az 1921. évi washingtoni flottaegyezmény rendelkezéseit. A francia kormány a washingtoni egyezmény érvényének tartama alatt szigorúan ragaszkodik az egyezmény minden egyes pontjá­hoz. Az angol-francia flottaegyez­ményt egyébként teljes szövegé­ben közölték az amerikai, japán és olasz kormánnyal, amiért is a mi­niszter teljesen érthetetlennek tartja az amerikai közvélemény felháborodását. A Malin közlése szerint az em­lített három kormány egyike min­den kikötés nélkül hozzájárult az egyezményhez.

Next