Reggeli Hirlap, 1928. szeptember (37. évfolyam, 198-222. szám)
1928-09-01 / 198. szám
Miskolc, xxxvii. évf. 198 Szombat, 1928. szeptember 1 Ara 16 fillér Reggeli Hírlap Szerkesztőség: Miskolc, Városháztérő Telefonszámok: 498. és 616. Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN Szeptember 1. Kezdődik tehát a kilencedik hónap. Mit tagadjuk, valami nyomasztó érzéssel szakítják le az emberek a naptár lapját, mert minden új nap és minden úi hónap csak szaporítja az élet gondjait. Miután pedig ez a szeptemberi hónap a többi más hónapoktól eltérően jelenti az iskolai év kezdetét is, ezen az elsején nagyon sok háztartásban most kell összeállítaniazokat a kiadási tételeket, amelyek a gyermekek iskolába járatásával állanak elválaszthatatlanul összefüggésben. Cipő is kell a gyermeknek, ruha is, tankönyv is és előre kell fizetni az iskolai tandíjat. A családfő, akinek vállára mindez a gond nyomasztó teherként hárul, rá klaszszikus példamondás szerint ,,négy sebből vérzik“, amíg elő tudja teremteni sovány és fix jövedelméből mindazt, ami szükséges. A szeptemberi hónap azt jelenti, hogy összébb kell húzódni a kurta takaró alatt. Pedig ez még nem minden. Hol van még a többi! Már előre kell gondolni a téli szükségletek beszerzésére és arra, hogy nagyon sok családnál az ősz és később a tél beálltával egyre gyerekekké válnak a jövedelmi források. Valami furcsa matematikai arány ez: növekvőbb kiadások, csökkenő bevételek. Ugyanekkor ezzel párhuzamosan halad a megfeszített energia felhasználása. Próbáljuk-e osztályozni mindazokat a társadalmi rétegeket, foglalkozási ágakat, aszerint, hogy melyik milyen mértékben van kitéve a hideg évszak hátrányainak? Fölösleges fáradtság. Az osztályozás nem segít, ezt a kérdést csak valami hatalmas cselekvő akarat tudja megoldani. Szinte valami biblikus csodának kellene elkövetkezni hirtelen, amely megsokszorozza a kenyeret. A jelenségeket látjuk mi, lehetetlen észre nem venni mindazokat a figyelmeztető tüneteket, amelyek intenek bennünket a bekövetkező ülők nehézségeire. Iparban, kereskedelemben, mezőgazdaságban, mindenütt panasz és pesszimista zokszó hallik. Hiányzik a termelési lehetőség és megakadt a produktumok kicserélése. Már most föl kell figyelni arra, hogy milyen vav/fő módon stagnál az élet. Azt halljuk, magunk is beszámoltunk már róla, hogy a kormány kisebbnagyobb hitellel szándékozik segíteni a kereskedelem válságán. Ugyanekkor gazdakörökben arról panaszkodnak, hogy a kormány kedvező termésjelentésekkel túlságosan optimista képet rajzol az ország elé, holott a való helyzet más és a nem kellőképen tájékoztatott közönség nem fogja tudni megérteni a gazdák nehéz helyzetét. Ez a komplikált helyzet szinte önkéntelenül is kiélezte a társadalmi és termelő osztályok egymáshoz való viszonyát. Tagadhatatlanul valami feszültség van a levegőben, különben a kormány nem érezte volna szükségét annak, hogy egy úi minisztériumot kreáljon, amely gazdasági jellegével alkalmas legyen arra, hogy a különböző minisztériumok közötti ellentétet kiegyenlítve, azok között szerves kapcsolatot teremtve, az ország egyetemes gazdasági életének javára váljék. Nagyon sokat vár az ország az új gazdasági minisztériumtól. Programja, célja, értelme és feladata nem lehet más, minthogy az ezer veszéllyel fenyegető tespedtséget megszüntesse, a létező bajokat praktikus és józan eszközökkel kikerülje az ország gazdasági szervezetéből. Nagy szükség van erre. Nem a minisztériumra, hanem a gyógyításra. A kilencedik hónap kezdetén megnövekedett gondjaink között úgy kapaszkodunk ebbe a gondolatba, mint a fuldokló a szalmaszálba. Kiadóavatal Miskolc, Hunyadi-ukca2 Telefonszámok: 299, éjjel 565 Apponyi halomra dönti a román delegátus jogtalan érveit A népszövetségi tanács ma dönt a magyar ügyről Genf csak véleményező fórum lehet, az Ítélkezés Hágát illeti Genf, augusztus 31. Apponyi Albert gróf, mint a magyar delegáció elnöke, levelet intézett a Népszövetség főtitkárságához, amelyben elismeri, hogy átvető a főtitkárságnak a magyar delegációhoz intézett közleményét, a mehi Antóniádé román delegátus levelét és a román kormánynak augusztus 29-én kelt jegyzékét tartalmazta. Apponyi Albert kijelentette a levélben, hogy nem kíván részletes vitába bocsátkozni azon állításokkal, amelyek Antóniádé levelében vannak, de már most jelzi azt, hogy olyan ténybeli és megítélésben eltévelyedéseket tartalmaznak, amelyekre részletesen reá fog mutatni a népszövetségi tanács előtt és kiemeli azon következtetéseket, amelyek ezekből a tévedésekből folynak. Mit irt a román delegátus ? A Népszövetség főtitkára a genfi magyar képviseletnek közleményt adott át, amelynek címe: A tanácshoz és a magyar kormányhoz intézett kommüniké. A közleményben a főtitkár Románia képviselőjének kérésére közli Antóniádénak az optámügyre vonatkozó levelét. Antóniádé ebben a levélben kijelenti, hogy a román kormány csodálkozással fogadja a magyar kormány ama lépését, hogy az optánsügy napirendre tűzését kéri a mostani ülésszakban. A román kormány szerint a magyar kormány olyan kérdést vet fel, amely fölött a tanács már véglegesen döntött kijelentve, hogy eláll a kérdés tárgyalásától. Antóniádé ezután így folytatja levelét: — Mégis a román kormány nem tekinti végleg lezártnak a békés megegyezés útját és újból kéri, ■kezdjék el minél előbb teljes jóhiszeműséggel a megbeszéléseiket. A román kormánynak a mostani helyzetben az a nézete, hogy ha a tanács a kérdést napirendre tűzné, ez egyet jelentene annak elismerésével, hogy minden békés megegyezés útja el van zárva a két kormány között. Az optáns-üggyel a tanács szombat reggel zárt ülésen fog foglalkozni. Csakis arról dönt a tanács, vajon az ügyet napirendre lehet-e tűzni vagy nem? A kisebbségek és a népszövetség Egyébként a Népszövetség köreiben mély benyomást keltett a kisebbségeink Genfiben ülésező konferenciáján hozott azon egyhangú határozat, amely éles szavakkal rójja meg a kisebbségi panaszokkal szemben érzéketlen Népszövetséget, amennyiben megállapítja, hogy a Népszövetség eddig nem teljesítette azt a feladatát, amely a kisebbségek védelme körül reá hárult. Ezzel a határozattal foglalkozik egyébként William Martin is a Journal de Geneve vezércikkében és bizonyos mértékben megokoltnak mondja a kisebbségek kritikáját. Tarthatatlannak minősíti maga is a jelenlegi állapotokat, amikor a forma szerinti kifogásokba és a bürokratizmus labirintusaiba ütközik az, hogy a kisebbségek a Népszövetség elé vigyék fájó pontjaikat. Rámutat arra William Martin, hogy a kisebbségek védelmének a megteremtése nem azért történt, hogy a kisebbségek kedvében járjanak, hanem azért, hogy biztosítsák a békét. Jó lenne — fejezi be a cikk — ha ezt nem felednék el. Ugyancsak a Journal de Geneve hasábjain szólal meg a kisebbségi problémával kapcsolatban De Mimié szenátor is. Cikkében utal arra, hogy a Népszövetség nem alkalmas az ilyen természetű peres kérdések elintézésére. A magyarromán optánsügyben és a lengyellitván viszály kérdésében a Népszövetség olyan habozást és bizonytalanságot tanúsított, amely ártalmára van az intézmény tekintélyének. De Monzáé megállapítja, hogy ezzel szemben a döntőbíróságok és a hágai nemzetközi törvényszék igen hatályos működést fejtenek ki a nemzetközi vonatkozású peres kérdések rendezésében. De Monzie szükségesnek tartja, hogy a béke munkáját kettéosszák: Genf hivatása a békéltetés. Hágáé az igazságszolgáltatás. Meghamisítja a Népszövetség célját — mondja tovább a cikk —, aki azt kívánja tőle, hogy ítélkezzék is. A kisebbségeknek is érdekében állana, hogy az értelmezés vagy végrehajtás körül felmerült vitás kérdéseket Hágába vihessék. A kisebbségek a Népszövetség támogatása következtében erkölcsi személyekké váltak. Biztosítani kell most számukra, hogy az igazi bírósághoz fordulhassanak. Ennek a rendszernek az a kettős előnye lenne, hogy egyrészt megóvná az államokat a mondvacsinált perektől, másrészt biztosítaná a komoly ügyek bírói elintézését. A horvát paraszt demokrata koalíció három határozata Semmiféle olyan gyűlésen sem vesznek részt, amelyen a belgrádi kormány képviselteti magát Belgrád, augusztus 3. A paraszt demokrata koalíció végrehajtó bizottsága pénteken három határozatot hozott. Az első a zágrábi félparancsnok ismeretes rendelkezései ellen tiltakozik és annak visszavonását kívánja. A másik határozat kimondja, hogy a parasztdemokrata koalíció hívei nem vesznek részt semmiféle olyan manifesztáción, kongresszuson, emlékünnepélyen, vagy tárgyaláson, amelyen a mai kormány kiküldöttei hivatalosan részt vesznek. A harmadik határozat szerint a végrehajtóbizottság Krnjevicsnek a berlini interparlamentáris unióra kiküldött parasztpárti delegátusnak a jelentését a végrehajtóbizottság tudomásul veszi. Krnjevicsnek ugyanis sikerült a berlini akciót a parasztpárti koalíció felfogása szerint lebonyolítani. Csodálatos-e, ha a világ béke után áhítozik ! London, augusztus 31. ellenes szerződés aláírására, Kellogg hiszi és reméli, hogy a földnek csaknem valamennyi nemzete csatlakozik ehhez a hábrúellenes szerződéshez. Ha a legutóbbi európai konfliktus négy borzalmas évére, a háború oltárán feláldozott sokmillió emberre, az elpusztított otthonokra, a tönkrement reménységekre és a nyomorékká lett nemzetekre gondol az ember. — mondotta végül Kellogg — csodálatos-e akkor, ha a világ béke után áhítozik. Azon a banketten, amelyet Dublinben Kellogg amerikai külügyi államtitkár tiszteletére adtak. Costgrave, az ír szabadállam elnöke pohárköszöntőjében a Kellogg-szerződés elfogadását a nemzetközi béke szimbólumának mondotta. Kellogg válaszában kijelentette, hogy nagy örömére szolgál tíz nemzet bejelentése, amelyek az utóbbi 18 óra folyamán értesítették őt arról hogy hajlandók a háborúmni imé Nt.. Amerikának elsősorban csatahajók kellenek, azután paktum Paris cáfolja, hogy az angol—francia flottaegyezménynek titkos záradéka van London, augusztus 31. Az angol sajtó, newyorki jelentéseket közöl, melyek szerint Coolidge elnök szilárdan el van tökélve arra, hogy a flottaépítési javaslatot okvetlenül a Kellogg-paktum ratifikálása előtt terjeszti a kongresszus és a szenátus elé. Coolidge úgy látszik azon az állásponton van, — írják a londoni lapok — hogy Amerikának elsősorban csatahajókra van szüksége és csak azután jön a háború ellenes paktum. Ha a kongresszus és a szenátus a flottaépítési javaslat megszavazása előtt ratifikálná a háborúellenes paktumot, úgy könnyen megtörténhetnek, hogy a parlament leszavazza a flottaépítési javaslatot, azzal az indokolással, hogy a háborúellenes paktum ratifikálása után nincs szükség többé a mainál erősebb hadiflottára. Angol politikai körökben bizonyosra veszik, hogy Coolidge elnök minden tekintélyét latba fogja vetni az eredeti flotta- javaslat megszavazása mellett. Párisból jelentik. A Matin Leygues tengerészeti miniszter nyilatkozatát közli, amelyben a miniszter a leghatározottabban cáfolja azokat a híreszteléseket, hogy az angol-francia flottaegyezménynek titkos záradéka, volna. Cáfolja azt is, hogy az angol és francia kormány között megállapodás jött volna létre, amely szerint rövidesen katonai egyezményt is kötnek a flottaegyezmény mintájára. Téves az az állítás is mintha a flottaegyezmény hatályon kívül helyezné az 1921. évi washingtoni flottaegyezmény rendelkezéseit. A francia kormány a washingtoni egyezmény érvényének tartama alatt szigorúan ragaszkodik az egyezmény minden egyes pontjához. Az angol-francia flottaegyezményt egyébként teljes szövegében közölték az amerikai, japán és olasz kormánnyal, amiért is a miniszter teljesen érthetetlennek tartja az amerikai közvélemény felháborodását. A Malin közlése szerint az említett három kormány egyike minden kikötés nélkül hozzájárult az egyezményhez.