Reggeli Hirlap, 1928. szeptember (37. évfolyam, 198-222. szám)
1928-09-01 / 198. szám
1928. IX. 1. Ötven év — A R. H. eredeti tárcája. — Irta: Fehér Margit — Tiszteltét édesanyám, egy literrel tessék adni a veresbül, holnap behozza ,a pénzt... — Add no, — nyúlt az öregasszony nyugodt készséggel az üveg után. Felkelt a székről, a mely félrebillenten maradt ott az udvar görbe kövein s ment az udvari ajtón át az ivósba. A gyerek gyáván sompolygott nyomába, az öregasszony máskor dohog, veszekszik az ilyen hitelbe-italért. Alig hitte, hogy kezében a teli üveg, szaladt köszönés nélkül haza. Bogárné visszacipelte a sarokba a nagy, szalmafonatos üveget s kicsit pirosan a hajolástól, fáradtan egyenesedett fel. Alakja sugáregyenes volt még most is, itt, az alacsony házban még magasabbnak, csontosabbnak látszott. Sötétedett már a szűk benyílóban, amely söntés, lomtár és hálókamrája volt egyben, a sok üres üveg, szakajtó, lapát, ócska mázsáié zsúfoltan bújt meg egy magashátú, szétterpedt rossz kanapé körül. Az ivószobába még vígan szaladt be az őszi délután napja, ferdén futott át a régmeszelt légyfoltos falon az elhagyott vaskályha rozsdás kürtőjére. Skatulyányi, apró szoba volt az ivó, utcai ajtaja betámasztva. Két vasgyári munkás, két régi szomszéd beszélgetett az asztalnál üveg sör mellett, otthonosan, az öregasszony nyugodtan visszamehetett az udvarra. Meghajolva bujt ki az alacsony ajtón s jól esett letelepednie. Kora ősz volt, fáradt és mégis bőséges sárga ragyogás, öreg szemének szelíd, jóleső. Mintha a lágy, édes illat, az égetett cukor könnyű szaga, amely a széles utca túlsó oldaláról, a cukorkagyárból érzik át folyton, így vasárnap is, — mintha az édes illat felhővé terjedt volna a város felett és most lehullana melegen, hűsítőn a keskeny, partnakifutó, hosszú udvarra s a düledező szőlőlugas piros-sárga, vig-tarka leveleire. A gesztenyefák arany rozsda, a levegőben nyúló ökörnyál, béke és csend, vasárnapi tiszta, csendesség. Bogárné kilátott innen a kerítés felett a széles Szeles-utcára, melyen lassú, fekete csoportokban most oszlottak hazafelé a görög templom hívei: asszonyok, szelesiek, — beköszöntek túlmenőben s megkérdezték iliő csendességgel: — Bogár ur jobban van-e? Az öregasszony nemet intett fekete fejkendős nehéz fejével: — Úgy van, ahogy vót... — Az is csoda, hogy eddig bírta, — mondta szája sarkából a mellettemenőnek az egyik szomszédasszony. — A meny országba, oda jut egyenest. — tette hozzá a másik, amint tovább mentek. Bogárné ölébe ejtette fáradt két kezét és messzi elbámult a levegőbe. Most elaludt bent, alszik — gondolta elbágyadtan — fél hatkor orvosság, rá iszik egy kis tejet, a borleves kész, este újra felforralom — sorolgatta magában. Holnap adóhivatal... Groszhoz kell menni bort rendelni, majd beül addig Kissné... Sietek ,majd, a doktor is jön déltájban — s hirtelen gondolattal felkelt újra s meghajolva kémlelt be lakásuk apró ablakán. Szemben a felvetett ágy mozdulatlan fehérsége megnyugtatta, bár nem láthatta a beteg arcát — s visszaült megint, — így lassan, panasz nélkül elmegy szegény — gondolta bólogatva a hetek óta érzett hős-édes meghatottsággal. A szervezet végső bomlása — jutott eszébe az orvos szava — hetek kérdése. S hogy szenved addig, hogy szenved! — s most látta a beteg ijedt felülését, levegő után tátogó, fekete száját, beesett szemét, amely a roham után a régi megadó, panasztalan bágyadással szomorkodik felé megnyalt fehérborostás arcából. Az orvosságot gépies engedelmességgel nyeli s minden apró fáradságot megköszön halkan, hűvös vigyázattal, mint akit megtűrnek csak idegenben ... Szegény, szegény! — mit érez, mire gondol, mig szótlanul nézi órákig a barna gerendákat a szolba menyezetén? Ha megáll felette, kérdezi, párnáját igazgatja, lehunyja szemét, nem szól, nem nyög. S arca oly ijedt, bűnbánatosan szomorú, ha rá-rászorul beteg tehetetlenségéhez oly félve lesi vonásain ilyenkor a régi ingerültséget, a száraz, elutasító hangot. A régit, ötven éveset... Oh, mindent elvág, berekeszt a halál. Súlyos, szomorú élete volt mellette az embernek belátja, tudja. De ő is boldog volt-e a sivár, magános, robotos éveken át? Várjon ha avval marad szegény, akivel elkezdette, az első asszonnyal, a kis fakó heretikussal?! Az jobban hozzáillett. Avval — mondták — szépen, csendben éltek. Bogár aggódva hordta haza a sok orvosságot, drága kefirt neki s otthon békésen ringatta, járni tanitgatta kisfiukat. S mikor az asszony meghalt, évekig mélységes, szótlan bánattal lézengett a csendes, épp hogy egymagának megélést adó kis bormérésében az Urak utcáján. Azt is mivé tette ő szorgalmával, ügyességével azt az elhagyott, elfelejtett kis kocsmát is, amelynek pádimentum deszkái közül majdhogy ki nem sarjadt a fa. Hogy fellendítette, kifőzéssel élénkítette tarka címtáblával, vasárnapi cigánymuzsikával édesgette be a vendégeket, hogy házasságuk első hónapjaiban már nem győzte egymaga a munkát s leányhugával loholtak ketten vasárnaponként a vendégek között, mig Bogár a nagy csendes, lassú módján álmodozva csapkodta meg a vöröshordót, csendben ment le a lopóval a pincébe, vagy szájában hosszuszáru pipájával fáradtan támaszkodott a söntés rácsának. — Szamimel láthatólag szédítette a nagy, idegen sürgés-forgás, loholás, szokatlan munka s fáradtan elzárkózó, hűvös készséggel engedett át idővel mindent az asszonynak. Lusta, élhetetlen! — dohogott ő már akkor is nagy csattogó munkája közben, ha az ember egykedvűen kúszolódott ki messzi tetemvári borospincéjükbe, vagy ha szórakozott csendességgel számolt be egy-egy vásárlásról a városból hazajövet. De megvoltak még, a nagy fellendülés, az üzlet, amelyet ő hozott, friss lüktetésbe, jókedvűvé tervezgetővé tette s akkor talált új boldogságot egy sohasem ismert örömben: a pénzgyűjtésben. Kevés kellett kettőjüknek, a mostoha fia az elhalt asszony szüleinél növekedett Edelényben s mire megjött az ő kislánya, házuk volt már a Medgyesalján ötlakásos, nagytelkes házuk keze munkájának szivdobogtató gyümölcse. Szép, szép két esztendő volt az! — révedt el az öregasszony s mosolyogva bólogatott. Linácska, amint ott aludt a bölcsőben, dagadó piros arcocskájával s ő be-beszaladt tésztás kézzel álmában gyönyörködni s aztán kettőzött tűzzel kergette kint újra a munkát: most van kiért. S nem bánta, ha az ember — kint akármennyi a munka — órákig elcipelgeti szobájukban a kisleányt. Éjszaka az ember kelt fel hozzá ha sirt s hogy nagyobbacska lett, csendes nyári délelőttökön kiült vele a kocsma utcai lépcsőire s kacagva gurítottak egymás felé egy nagy piros labdát a napsütésben. A Sinácska édes, kunkori szőke fürtöcskéi! — Ha este bent munka után ölébe vette, nagy ritkasogu bontórésüvel nekiesett a gyerek meghajtott gyenge fehér tarkójával, előrefeszített drága kis fejével sírás nélkül tűrte a hosszas fésülést. S a hajmosást Kamillateával, hogy szőke maradjon. Akkor este is bebugyolálta nedves kis fejét, a feketebabos sárga fejkendőt hátrakötötte menyecskésen, úgy aludt el a REGGELI HÍRLAP A Stinnes család tragédiája Ifj. Sinnes Hugo letartóztatása az egykor hatalmas család alkonyát jelenti Berlin, augusztus 81. Leírhatatlan nagy feltűnést keltett ifjabb Stinnes Hugó letartóztatása. Atyjának halála óta ő volt a család birtokában megmaradt bányák és vállalatok szellemi vezetője s mint ilyen, igen nagy szerepet játszott ipari körökben, noha távolról sem olyan, mint néhai atyja. Ifjabb Stinnes Hugó szerdán Hamburgból, ahol a vállalatok székhelye van, a vizsgálóbíró idézésére Berlinbe utazott, de nem egyenesen, hanem kerülőt tett és megállapodott Mühlheimban. Szerdán érkezett oda s első dolga az volt, hogy az ottani iparvállalataiigk több vezető tisztviselőjével tanácskozzék. Mindezeket a tisztviselőket a német hadiköcsönkötvény csalás bűnpörében az ügyészség bűnrészességgel vádolja. A berlini ügyészség még aznap este tudomást szerzett arról, hogy ifjabb Stinnes Hugó Mühlheimban van és hogy kikkel tárgyalt. Ezért történt másnap, hogy Berlinbe érkezve, a vizsgálóbíró elrendelte őrizetbevételét azzal a megokolással, hogy az összebeszélés veszélye forog fenn. A törvényszéki palotából csak annyi szivárgott ki, hogy a vizsgálóbíró ismét kihallgatta ifjabb Stinnes Hugót és másodszor is szembesítette egykori magántitkárával Waldow-val és a szintén letartóztatásban levő hamburgi cégvezetővel. A vizsgálat már teljes egy hónap óta tart és a bűnügy minden részletére világosságot derített. Tény az, hogy Waldow helyzete lényegesen javult ifjú Stinnes Hugó letartóztatása következtében, aki a terhelő bizonyítékok és a lefoglalt üzleti könyvek tanúsága szerint negyedmillió birodalmi márkát adott magántitkárának hadiköl■csönkötvények vásárlására, tehát nem igaz hogy sejtelme sem volt arról, mire kellett a pénz. Waldow a szembesítéskor megismételte azt a vallomását, hogy a vásárlásokat ifjabb Stinnes Hugó útmutatásai szerint hajtotta végre. Ha a vizs-gálóbíró nem fog helyt adni a sza- Ibadlábra helyezésnek, akkor a védők a fellebbviteli törvényszékhez folyamodnak. A még nem is nagyon régen fényes nimbusszal övezett Stinnescsalád tragédiája betetőződött Stinnes Hugó letartóztatásával. — Alig hunyta be szemét az öreg Stinnes, megindult a lavina és elsöpörte a legendás vagyont. Mikor a gazdasági válság első hullámai a Stinnes-konszern fölött is kezdtek átcsapni, ifjabb Stinnes Hugó olyan vakmerő és egyáltalán nem üzleti vállalkozásokba kezdett, aminekre édesatyja soha sem lett volna képes, noha a kockázatos vállalkozásoktól ő sem riadt vissza. Az anyagi romlás végkép feldúlta a Stinnes-család békéjét. A családtagok között kitört a harc. A két legidősebbik fiú közös megegyezéssel döntőbíróságot kért föl a köztük levő vagyoni nézeteltérések elbírálására, hogy elkerüljék a port, amint atyjuknak halálos ágyán megfogadták. Amikor megérett az ügy az ítéletre, ifjabb Stinnes Hugó elállott a döntőbíráskodástól és a két testvér végleg szakított egymással. Az örökösödési per már javában folyik. A két testvér halálosan gyűlöli egymást és mind a kettőjüket megveti és utálja legidősebbik nővérük, Clairenove. Ez a nagyravágyó és üzletekben rendkívül jártas nő a saját örökrészén vállalkozásokat finanszírozott, amelyek mind balul ütöttek ki. Excentricitásában elindult autón a világ körül, és most valahol Szibériában jár. A család meghitt emberei mondják, hogy nem is ír haza, övéivel még levélben sem érintkezik. A fiatalabbik leány Hilde, szintén összeveszett anyjával és fivéreivel. Az atyjától örökölt vagyont könnyelműen elherdálta és azután egyre pénzt követelt, aminek szakítás lett a vége. A harmadik fiú, Ottó, hónapokkal ezelőtt Mexikóba utazott. Megkerült a visegrádi rejtélyes szerelmi dráma főhőse Átvágott nyakkal és karral kilenc napig bolyongott étlen-szomjan a visegrádi erdőben Vajda Jenő Budapest, augusztus 31. Részletesen beszámoltunk arról a rejtelmes kettős szerelmi drámáról, amely a visegrádi erdőben játszódott le és amelynek hősnőjét, Mareska Helén francia nyelvtanárnőt átvágott karral találták meg a Dunabogdányi visegrádi országúton, hősét, Vajda Jenő budapesti műegyetemi hallgatót pedig kilenc nap óta eredménytelenül kereste a budapesti rendőrség, továbbá a dunabogdányi és visegrádi csendőrség. Csütörtök késő este azután váratlan fordulat állt be az ügyben. A vihar javában tombolt, hideg szél rázta és fújta át a visegrádi erdőket, amikor Dunabogdány egyik szélső háza előtt megjelent egy halálsápadt képű fiatalember, zsebkendővel átkötött nyakkal és Szombaton és vasárnap URÁNIA-kertmozi. Fél 5 órakor is! JO S 1Z 11 ^ pipi 1928—1929. évi attrakciós kalandvanil £ £ f El AJ sorozatainak első bravurszenzációja: Egy éjszaka rejtelmei Egy különös és mozgalmas éjszaka története 8 felv. és Burleszkek. ----- 3 Felhívás füstölt hús áruim olcsó áraira: Főzőkolbász I. rendű 10 dg 28 f. Cserkészkolbász, finom, I. r. 10 „ 44 f. I. rendű v. nyári szalámi 10 „ 50 f. Füstölthús, főtt 10 „ 90 f. Sonkaszalámi 10 „ 55 f. Füstölt főtt nyelv 10 „ 90 f. Tormás virstli 10 „ 34 f. Extraszalámi 10 „ 60 f. Paprikás spekk 10 , 66 ! Viszonteladóknak ezen árakból árengedmény! Tisztelettel :Márkus József Zrt. kóser füstölthúsáruk- és húsüzlete Széchenyi-utca 64. Vörösmarty-utca 58. karral és a ház kerítésénél eszméletlenül összeesett. A házbeliek azonnal tisztában voltak azzal, hogy a rettenetesen zilált külsejű fiatalember csak Vajda Jenő, a kilenc nap óta hiába keresett műegyetemi hallgató lehet. Elmondotta, hogy amikor a kettős öngyilkossági kísérlet már megtörtént, először vérző nyakkal és vérző karral fel akarta magát akasztani az erdő egyik fájára, de ehhez nem volt elég lelkiereje. Felindult lelkiállapotában össze-vissza bolyongott az erdőben, nem mert lemenni a faluba, sem pedig hazatérni Budapestre. így történt, hogy teljes kilenc napig valóságos nomád életet élt a visegrádi hegyekben, ahol vad gyümölcsökkel és gyökerekkel enyhítette rettenetes éhségét. Pénteken délelőtt azután Vajda hozzátartozói automobilon mentek ki Dunabogdányba és hazavitték Budapestre. Egy hónapra 3 pengő, egy negyedévre 8 pengő a Reggeli Hírlap előfizetési díja.