Reggeli Hirlap, 1929. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

-Miskolc, %XXVII, évi 1. f Ára 20 fi CxerUe«t5scar et Manóhh­alal s Felelős SAtím­­te.«stii6 * FEHÉR Miskolc, HnnyíwC-nna Z Uj esztendő Kis­.­.ha van, amikor, e vezető cik­ket írjak. A város malat, nem jó­kedvében, de hogy feledni tudjon. És most nem szabad elfeledkezni azokról a kispolgári lakásokról, hol a mai estén éppen csakhogy kenye­ret szegtek és főzeléket vacsoráz­tak. Nem szabad elfeledkezni a még szegényebbek otthonáról, amelyben meghúzzák magukat és ahol talán kenyér sem volt, vagy ha volt is, nagyon fekete, ízetlen és kemény a kenyér. Szilveszter rohan, robog fölfelé a horizontra, még néhány negyedóra és kapaszkodó karjai el­érik a létra utolsó fokát. De pil­lanatra sem áll meg, lebukik, mint valami tragikus hős, aki elpusztul, mert magában hordja a múlandó­ság végzetét, az idő tengerének végtelen mélységébe s rögtön a loccsanás után felbukkan a sejtély mos vizekből egy pirosamb, mo­solygó ifjú képe: ez az új esztendő.­l Ebben a pillanatban eloltják a lámpákat és köszöntjük egymást: Boldog új esztendőt! Milyen gyönyörű szolidaritás, ta­lán az egyetlen perc, amikor fele­­baráti szeretet teljesen beteljese­dik és elmúlik a harag és kibbugy­­gyan szívünkből a megbocsájtó sze­retet, hogy egymásnak, mindenki­nek boldogságot, egészséget és ja­vakat kívánunk. Megérezzük, hogy határkőre léptünk, hogy sorsdöntő fordulat­ elé álltunk, hogy megér­keztünk a Dátumhoz, amely csak a múltat jelzi. A jövendő, az ismer­i ellen, ködbevesző, imbolygó s szét­eső, mint a bárányfelhő. Az embert a reménység élteti. — Miután Igazság és Szeretet úgy, sincs mostanában a világon,­­ re­ménység nélkül bizony m­ár rég el­pusztultunk volna. És a magyar i­jesztendő különösen telítve van reménységgel­, hiszen a legsóvár­­góbb, legmohóbb és legtikkadtabb a szenvedő ember Aki könnyben és bajban vergődik, annak fantáziája adja a legkáprázatosabb elképze­léseket kisajtolni arról, amit sze­­retne, ami megválthatná és ami megváltoztathatná körülötte a föld i­s az ég színét , szenvedett-e em­ber, vagy nemzet inkább és többet, mint a magyar? Ha valaha, úgy most illik a mi közállapotainkra és általános helyzetünkre Szencre Miklós híres mondása: „Nem bol­ti és a magyar!“ Várjuk az újesztembön a hajnal­­h­as­adást, ami számunkra csak egy­­féleképen picikadihat: a revízióban. Arai a pusztában sínylődő népnek volt Mózes csodatevése, hogy pál­cájának érintésével vizeit fakasztott a sziklából, azt jelenti számunkra Trianon megváltoztatása: az életet, tömeikül csak olyan keserves, vérző lenne az ujesztendő, mint a ame­ly elmúlt. 1­918 után. _ És megváltjuk őszintén: válto­zást varrunk a politikában is. Olya­n giteket vikrunk." "amelyek érteike és Iorgy szerint kiemelik Magyarorszá­got mostani helyéről, amely a meg­­é­rtés szeret­etével gondoskodik a szö­uli­, és humánus hiányok pótlásá­­n mely gazdasági szempontból •fa alá nyúl gazdának, kereskedő ok és iparosnak, a munkásnak, a mely az egyedek tehetségét, értel­mét, szívét és akaratát, ezt a sok­­sokflete melódiát összecsendíti egy hűvös harmóniába, amel­ynek him­nusz­­­a fejlődő, egészséges és ön­magával megelégedett, élet, boldog­­és mosolygó ország. Egy új­féle Ikarusz-repü­lés, ahol az ambíció­ban nem égnek el, hanem meggyö­keresednek és megkövesednek az energiák. Aztán ki is tartanak mun­káig, halálig... ! Azt várjuk a parlamenttől, a kor­­mmlánytól, a hatóságoktól és minden­­kiről, akinek beleszólása van ebbe az ügybe, úgy dolgozzék az új esz­­tendőben, hogy a következő szilvesz­ter éjs­zakára meglássa a magyar­ság az ígéret földjét, így jöjjön az új esztendő. Friedrich István volt min­i * •. v.­­ Bethlen miniszterelnök Mikszáth tőte magát a miskolci vízproblémát­­ Horthy Miklós kormánya. 1. június elején országos ünnepség­­ nyitja meg a lillafüredi palotast Lillafüred, december 31 A ködtakaró vasárnapra sem­ en­gedett. Az­­emberek öt lépésre nem látták egymást. A hegyek felől, újabb és úja­bb félelmes, ködpára ereszkedik Lillafüredre. Éppen ar­ról folyik a vita, hogy lehet-e eb­ben a sűrű ködben kockázat nélkül vaddisznóra vadászni, amikor autó áll meg a szálloda előtt és kiszáll belőle Sztranyavszky Sándor dr. belügyi álamtitkár. Kölcsönös üd­vözlések követik egymást, az ál­lamtitkár szobájába vonul, majd tiszteleg Bethlen miniszterelnöknél. Kállay Tamás tréningje • Ezalatt lenn, a szálloda élet. képviselők* gyűrűje veszi körül Kállay­­Tamá­st, a kitogyhatatlan­ elmésségű tréfacsinálaat. Mástképpen tréningre készül.­­,Üres pezsgősüveg a célpont. Eltaralja. Boldogan dör­­zsölgeti kezét és megállapítja, hogy semmi ok­a nincs a vadászati elhalasztására. A pezsgősüveg „ha­lála“ bizonyítja, hogy ködben is le­het ~~ vaddisznóra vadászni — csak éppen tudni kell. Ekkor előáll egy pincér és bizalmaskodva mondja: — Van vagy kétszáz méter a távolság. Nincs az fiam még száz sem —­­ fogad­kozik Kállay Tamás. — Fo­gadjunk, hogy van — hízeleg a pincér. Áll a fogadás egy pengő erejéig. A fiincér lépésben méri a távolsá­got. Télután visszatér. — Vesztet­tem. Tessék a pengő. Kállay Tamás ötpengőssel cseréli ki a pincér pengőjét. — Vita a zsákmány körül ! A tréfák egész sora után meg­érkezik a miniszterelnök. Elindul a vadásztársaság. Délután 5, óra, mire visszatérnek. Eredmény: a szom­bati hármon kív­ül egy vaddisznó, Almássy László, az egységes párt elnöke lőtte — jelentik a vadőrök. De Kállai­ Tamás megint epéskedő kedvében van. — Ennek a vaddisznónak nem te ! vagy a „gyilkosa“ — állapítja meg kedves mal­éi év­et. — Már pedig én lőttem­ —­ erősködik Almássy László. — Nahát erről lehetne cse­vegni — fűzi a­ szót Kállay Tamás. Végül is, ad hoc zsűri dönti el a nagy kérdést: Almás­sy László téri tette le a vaddisznót, de háta mö­gött álló vadőre adta meg neki a kegyelemdöfést.. A massai erdő csúcsánál... A vadászok átöltözve, frissen, ki­pirult arccal gyülekeznek a szállo­da éttermében és társalgójában. — Beszélgetnek. Arról pereg a szó, hogy vasárnap csak Bethlen mi­niszterelnök Almássy László egy­ségespárti elnök és Sztranya­vszky Sándor belügyi államtitkár tudták megmászni a massai erdő legmaga­sabb pontját. De ebben a minisz­ter­el­nök volt az első, ak­i általában meglepően derűs, jókedvű és friss. Ez meglátszik rajta, mikor a tár­salgóba lép. Nyomban csoportok veszik körül. Gratulálnak neki és elmondják, hogy egészen veszélyes és kockázatos volt a vasárnapi va­dászat. Csodával határos, hogy egy vaddisznó is zsákmányul esett és hogy baleset nem történt. — Nos, a balesetről Tasnád­y-Szücs András tudna beszélni — epeskedik megint Kállay Tamás.­­ Halljuk, halljuk a legfrissebb vadász­csemegét — kérlelik Kállayt a képviselők. Kállay Tamás, mint informátor, ontja a szót. — Hát engem a köte­les diszkréció köt. Talán az elnök­­igazg­ató úr vadőre tudna egyet­­mást elmondani. — Beszélj csak Ta­más — s kapacitálgatják társai. És Kállay Tamás el­röppenti „leleple­zése“ rakétáit. — Nekem Tasnády-Szik, nők igazgató) * tudtam magát, ar életét. Majd­ fenevad, nem elég patron, hát a belépni. •*­. A Liaderski tudja, hogy ' * Tamás opéskediik és hogy Tasi, * Szűcs András kitűnő vadász,­­­­tréfának tehát megvan a­­hatóan. ' Mikszáth főispán „titkos'‘ útja és a miskolci viz ■. Hort- Kállay Tamás tréfái sem •kellettek olyan der­it, mint mikor kiderü­l az, hogy a vacsora menüje: igette­­s csészében, hideg tok­ka­­•'Táros mártással. „Kbiouá Sgeve­­seé finom körettel, házi befőtt tstP látóval, őzgerinc tejszínhabbal, kéz, fészke, feketekávé. Részvény udvari sor, burgundi vörös, geszti rizling, gyöngyöző viz. A menükártya lát­tára szélesre derülnek az arcok és a jóhangulat tetőfokára hág. Bizo­nyos, hogy az egyes fogások analí­zise se maradna el, ha valaki meg nem kérdezné Mikszáth Kálmán dr. főispánt: — Hol jártál Kálmán és hol fáz­tál meg, hogy ilyen rekedt ,vagy?. Mi­kszáth főispánnak tehát be­szélnie kell. Előadásából érdekes dolgok derülnek ki. Vasárnap délelőtt Mikszáth főis­pán és Pávai Vajna főgeológus min­den előzetes bejelentés nélkül, in­kognitóban megjelentek Tapolcán, ahol­ megtekintették a vízműveket és bejárták az egész vízvezetéki re­­viart. A b­anyat­t­anácsos ezután a főispán lakására ment, ahol észre­vételeit írásba fektette le és a víz­­reviettról geológiai rajzot is készí­tett. Ez a magyarázata annak, hogy Mikszáth főispán és a bányafőtaná­­csos esők a délutáni órákban tértek vissza Lillafüredre. A Mikszáth főispán és Pávai Vaj­na főtanácsos tapolcai útja várat­lanul a miskolci vízproblémára te­reli a politikusok figyelmét. Maga Bethlen miniszterelnök is megle­pően kiváncsi a most már országo­san ismert miskolci vízmizéria okaira. Kérdéseinkre Mikszáth főispán kimerítő felvilágosítást ad. A mi­niszterelnökkel folytatott beszélge­tés kapcsán megtudtuk, hogy Pávai főtanácsos megállapítása szerint a tapolcai kút az egész vízrevier leg­mélyebb pontján fekszik, ott, ahol a talajvizek az egész völgyből ösz­­szef­utnak.A talajvíznek a helytele­nül foglalt kútba való behatolása okozza a víz opalizálódását és eset­leges fertőzését. Az is­ hiba a főta­nácsos szerint, hogy a k­utat közel­vitték a lakott területeknél, és kü­lönösen a bányák­hoz, mely aész­­tá­volsága a kuttól maximum 160 mé­­ter. Semmi kétség aziránt, hogy e bá­nyában dolgozó munkások szenny­vizének levezetése a talajba, amely­nek vize a kuttal komunikál, az az út, amelyen a víz fertőzése legma­­g­yarázhat­óbb módon megtörtén­he­tik.Pávai, Vájna főgeológusnak a Blikkben végzett kutatásai látóinkig ellentmondanak annak a feltevők­nek, hogy a tapolcai források mészkőből fakadva, a mészkő ür­geibe lerakodott agyagrétegeken keresztül iszaposodnának. Szerinte a melegvíz bekapcsolása esetén, el­tek­intve attól, hogy élvezhetetlen lenne, helytelen foglalás mellett ugyanúgy fertőzne, mint a jelenle­gi hidegforrás vize. A miskolci víz fotográfiája Hogy a miskolci víz összetételé­nek fotográfiája teljesen hű legyen’, és megérthető, Pávai főtanácsos be­mutatott három pohár vizet, amné­lg el mesterségesen állít­ott, elő úgy hogy a tapolcai törmeléktalajból magával hozott szemcséket tiszta vízben feloldotta. A három por viz a miskolci vízvezeték megs­­eolt három színeződésének skálát mutatja, a könnyű opalizálódást kezdve a csokoládészinti leszaposodá­sig. Ezek után szinte alkalomszerűnél kínálkozik, hogy megkérdezz­ül Mikszáth főispánt tapolcai útján a­ közvetlen céljáról. — Tapolca bejárásának célja az volt, hogy Pávai Varna, főtaná­csős tájékoztasson a miskolci víz­vezeték problémájával kapcsolat©­ kérdésekről. Az is lehetséges - mondotta a főispán további kérd­é­seinkre -, hogy Pácai Vajna fő geológus a közeljövőben aktíve­n: bekapcsolódik a miskolci vízprob­lém­a megoldásába. A miniszterelnök „vizsgáztatja Pávai Vajna főgeológust Vacsorázik a miniszterelnök és vacsoráznak a politikus vadászok. A hangulat semmi kívánnivalót nem hagy maga után. Az asztalnál ülnek: Soldos Béla dr. főispán és Hodobay Sándor dr. polgármester is, akik szintén részt vettek a vasár­napi vadászaton. Mindenkinek fel­tűnik, hogy a nagyszerű menü elfo­gyasztása után Bethlen miv- Rá elnök a markáns vonásit, i­hdd­u arcú Pá­vai Vajna Ferenc foto rá esést nézegeti, sőt magához inti. ' XTvrom•!■*«.>r» oeonnp+ncnlóa fórrjun • í

Next