Reggeli Hirlap, 1929. október (38. évfolyam, 222-246. szám)

1929-10-01 / 222. szám

'---------- 2 . -::-::jr.gi és Diósgyőr-vasgyári lelkész, a refor­mátus egyház alkotmányáról és kormányzatáról szóló első törvény­cikk revíziójának kérdésével fog­lalkozott. Alaposan kidolgozott elő­terjesztésében rámutatott a tör­vénycikk több gyenge pontjára és azok megváltoztatására javaslato­kat terjesztett elő. 4 Mdday-lclc javaslat ellen A közgyűlés ezután az ország­szerte nagy érdeklődést kiváltó, gróf Ráday Gedeon-féle határozati javaslattal foglalkozott, amelyet a lelkészválasztási törvényjavaslat­hoz nyújtott be. A határozati ja­vaslat a következő: ..Képviselőjelölt­séget l­elkipász­tor, segédlelkész, vallásoktató csakis az egyházkerületi elnökség engedélyével fogadhat el“. A zsinat véleményezés végett a gróf Ráday-féle indítványt az alsó­­borsodi ref. egyházmegyének is kiadta. Az indítvánnyal foglalkozó Kiss Albert lelkész kifejtette, hogy a tiszántúli egyházkerületben ál­talában szembeszálljanak ezzel a ja­vaslattal. Nagyon helyes v­an, hogy a politikai életet nem akar­ják összekeverni az egyház bel­­ügyeivel, d­e a református egyház csak örülhet, ha alkalmazottait or­szággyűlési képviselővé választják és ebből kifolyólag a református férfiak közéleti befolyásra tesznek szert. A közgyűlés végül határoza­ti javaslatot fogadott el, amelyben kijelenti, hogy a gróf Ráday-féle zsinati indítvánnyal egyet nem ért, azt nem teszi magáévá és elutasít­ja. Nem tartja jogosultnak az egy­ház alkalmazásában levők képvise­lőjelöltségébe való beavatkozást és meg van győződve arról, hogyha a politikai választásból kifolyólag bármilyen visszaélés történne, a zsinati törvények annak minden­kor útját állnák. Több kisebb belső ügy elintézése után a közgyűlés elfogadta a Mar­tin-telepi egyház jelentését, amely szerint 1600 aranykorona évi fize­téssel lelkészt keres. Majd tudo­mást vett a diósgyőri egyházköz­ség jelentéséről, amely szerint a diósgyőri eddig a katolikus egy­házzal közösen birtokolt temető tu­lajdonjogát a tény­legesen birto­kolt terület fölött telekkönyvileg állapították meg. Ezután a Diós­­győr­ vasgyári templom építkezésé­re tértek át. Egy elképzelhetetlenü­­­ét­eg a számla A Diósgyőrvasgyári templom építkezésénél ug­yanis a költségve­tésben megállapított összegen felül 19.602 pengő tulkiadás merült fel. Ajánt megállapították, a tulkiadást a Diósgyőr-Vasgyár által számí­tott templomberendezési és tetőfe­dési számla hatalmas összege okoz­ta. A számla, amelynek összege 73 ezer pengő, a tervező Balogh Ló­ránt építész szakvéleménye szerint is elképzelhetetlenül drága. Az épí­tés idején a presbitérium a vas­gyár teleptől árajánlatot nem kért, mert feltételezte, hogy a vasgyár, református lakosságának számára épülő templomhoz szükséges bérén,­­(Jezési anyagok, padok, ajtók, tető­­lemez számításánál méltányos ára­iért fog szabni. A közgyűlés a fel­ter­­jesztés meghallgatása után ha­tár­oat javaslatban hívta fel a­­ ‘győr-vasgyári egyház presbite­’* némát hogy saját hatáskörében tegyen lépéseket a vasgyár vezető­ségénél olyan irányban, hogy mél­tányossági szempontokból a­ számm­a összegét a normális és elfogadható ■mértékre redukálja le. Remélhető, honn­ a­ vasgyár vezetősége a sze­gény vasgyári református egyház anyagi képességeire való tekintet­tel nem fog elzárkózni a méltányos számlaleszállítás elől. Az egyházlátogatók és az egy­házkerületi képviselők kiküldése után az alsóborsodi református egyházmegye közgyűlése fél 2 óra­kor véget ért. ^ ^ Összeállították az Ausztria elleni magyar válogatott csapatot Földesi János szövetségi ka­pi­tány összeállította a vasárnap Ausztria ellen ind­uló válogatott csapatot a következőképen: Aknai - Mandl. Fogoly III. — Borsányi, Kalmár, Obecsi — Markos, Takács II., Avar, Hires, Titkos. Tartalék: Angyal, Hunyadi, Komp­ol­ti és Toldi. ­ REGGELI HÍRLAP MIKSZÁTH FŐISPÁN BESZÉDE A BÚCSÚZÓ TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁGHOZ ÉS FELHÍVÁSA A VÁROS KÖZÖNSÉGÉHEZ „Miskolc történelmi éráiban a város polgársága néma, tétova és szervezetlen“­ ­. A szervezetlenségben csak az érdekek csoportjai állanak készen“... „Az érdekeknek el kell némulniok, amikor a város sorsáról, úgy lehet, erösre dönteni kell“ Miskolc, szeptember 30. Miskolc törvényhatósági bizott­ságának mai összetételében utolsó közgyűlésén Mikszáth Kálmán dr. főispán nagy beszédet intézett a bú­csúzó bizottsághoz és rajta keresz­tül város közönségéhez. A főis­pán beszéde utakat jelöl meg a tör­­vényhatóság újjáalakulása alkal­mából és hibákra mutat rá, ame­lyek szerinte a polgárság szervezet­lenségében jelentkeznek. A törvényhatósági bizottság nagy figyelemmel hallgatta a mindvégig érdekes vonalvezetésű beszédet. —" Ezzel a választással — kezdte a főispán — eleget tett utolsó kö­telességének, amelyet az 1929 XXX. tc. még hatáskörébe utalt s helyét rövidesen átadja az uj törvény­­hatóságnak, amely az elkövetke­zendő tiz esztendőben feltétlen ura lesz azoknak a súlyos problémák­nak, amelyeknek mikénti megoldá­sától függ a város jövője, polgárai­nak boldogulása, vagy elhanyat­­lása. — Sajnálattal kell megállapíta­nom, hogy Miskolc város közönsége megbocsáthatatlan tétovázással áll a nagy döntő jelentőségű nap előtt, amikor önsorsa felett, polgárai jó­léte és virágzása felett döntenie kell.­­ Ez a választás Miskolc városát egy súlyos gazdasági helyzet foko­zottan terhes feladatai és a jövő fejlődés ragyogó perspektívái mes­­gyéjén éri. A városok fejlődésében a legnehezebb lépés az, amely a középvárostól a nagyvároshoz ve­zet. Ez előtt a lépés előtt áll Mis-­­­kolc. — Ha ezt a lépést bölcs megfon­tolással, a város határtalan szere­­tetének mindenre kész áldozatkész­sége jegyében fogja megtenni ak­kor átvezetheti polgárságát a jólét és virágzás partjaira. — De jaj, ha elhamarkodott jel­szavak, ha kicsinyeskedő csoport érdekek vezetnék jövő utjain s a pártok és csoportok torzsalkodásai­ban elejtené a sárba a haladás se­lyem lobogóját, akkor erre a vá­rosra a v­isszahanyat­lás, polgáraira az elsaty nyúlás és elszegényedés várna. •­ Naggyá egy várost csak olyan polgárság tehet, amely jobban tud­ja szeretni városát, mint politikai érezésit, indulatait, szűkebb körének érdekeit.­­ De elsemyv­észt­heti a legvirág­zóbbnak indult várost is az a pol­gárság, amely falai közé engedi a politikai és világnézeti harcok magvetőit, mert ezek vetése nyo­mán nem kenyér terem, hanem konkoly. — Az elkövetkezendő tiz év, a­melyre az uj törvényhatóság ala­kul, a magyar városok rohamosan megindult versenyében Miskolcot lemaradással, fenyegeti, ha nem tudja legértékesebb polgárait egy­­átfogó magasabb cél szolgálatában a békés polgári munka sorába állí­tani. — Miskolc történelmi óráiban a város polgársága néma, tétova és szervezetlen. A szervezetlenségben csak az érdekek csoportjai állanak készen, amelyek ha bármilyen tisz­­teletrem­éltóak is azok az érdekek, amelyeket képviselnek, végered­ményben csak ballasztjai a közér­deknek, amelynek járását nehéz­kessé teszik. — Ezeknek az érdekeknek el kell némulniok akkor, amikor a város sorsáról­ nem az elkövetkező tíz évre, de úgy lehet, örökre dönteni kell. — És el kell néműli­ a politikai pártoknak is, mert itt nem a má­ról van szó, nem is a holnapról, han­ean a jövő N­agy-Miskolcról, a­melynek történetírói még arhívu­mokt­ól sem fogják tudni kiásni a mai politikai pártok szervezeteit, amikor ítéletet mondanak arról, hogy a város polgársága hogyan teljesítette sorsdöntő helyzetben a maga kötelességeit. — Aki a városát szereti, aki a városáért áldozatot hozni tud és akar, ha kell önmagával szemben is, pártok, csoportok, egyesek ke­ressék a megértést és együttműkö­dést, hogy a választások ne a med­dő harcok jegyében, de a polgári békés munka jegyében folljanak le, ne az alkotásra alkalmas erők el­­fecsérlésében, hanem azoknak cél­tudatos összefoglalásában keressék a sikert a közös és a nagy célt szimbolizáló zászló alatt, amelyen a nagy és boldog Miskolc jelszava áll: nem azé a Nagymiskolcé, ame­lyet egy kedvező helyzet érdemet­­lenül adott polgárainak, hanem azé a Nagymiskolcé, amelyet polgárai­nak szeretete, egymás­­ megbecsülé­se és erénye emelt azzá. Ezt a felhívásomat a város pol­gárságához nemcsak kötelességem hű felismerése, de a város iránt ér­zett nagy szeretetem sugallja és kérem a város polgárságát, hogy azt m megfontolás tárgyává tegye és biztosíthatom, hogy úgy én a ma­gam szerény képességeivel, mint a polgármester úr a maga hivatott nagy képességeivel örömmel szol­gáljuk a város polgárságának a kölcsönös megértésre, egymás meg­becsülésére irányuló ilyen békés törekvéseit. |iE!B8^ga^^Saf-iW BdUMUNN­— I NEUMAN ADOLF írta: Fodor Dezső Ezen az esztendőn a közéleti fér­fiak megérett vetésében bőségesen arat a halál. Most ismét egy nagy halott, érdekes, tehetséges, nem a korpuszával, de az egyéniségeivel kiemelkedő ember múlása. És ami­kor szomorúan látjuk a régi erős­ségek megdőlését, nem tudunk meg­nyugodni a végzetszerűségne­k ab­ban az egyébként felemelő filo­zófiájában, hogy egyszerre mind­annyian kiégünk, mint az olajm­c­­cses, mindnyájan elmegyünk, akár pihenése helyéről a vándor, mert az elköltözöttek nyomában vajmi rit­kán jönnek olyanok, akik velük a lélekben ír egyméretezésűek volná­nak. Neuman Adolfról, a közélet em­beréről könnyű volna hangzatos és mégis őszinte nekrológot írni, amely érdemeit méltatva sirkantja fölött a hála, kegyelet és elismerés nehéz selyem szemfedőjét­­borítaná em­lékezetére. Hiszen csak el kellene mondani, hogy mily okos rés szerény volt a törvényhatóságban, mily zse­niális, reális, de sohasem rideg a bankigazgatói szobában, terveket és koncepciókat adó a kereskedőik és iparosok fórumain, mecénás , és előrehaladó a kulturális és szoiciális gondoskodásban, megfontolt, de az idők szavát értő és egyenes a po­litikában, alázatosan hivő az egy­házában. Bár méltóságos és díszes volna a szép és csengő szavak áradata, de úgy érezzük mégis kevés lenne az igazsághoz, a tettekhez, amiket életében véghezvitt, mert ezek a tet­tek olyanok, hogy a halál után is bevilágítanak az ő életét követő életeikbe Ezekből a tettekből, amik már múlttá váltak, a jelen okulhat és sokat tanulhat. A self macelman kiemelkedő pél­dája a Neuman Adolf ragyogó pá­lyafutása. A szürke kis kezdettől a sokfelé ágazó vezért pozícióig me­részen és diadalmasan ível fel az út. Nem volt segítségére sem a születés, sem a gazdagság. Mindent a maga erejéből ért el. Bámulatos sikerének titka az istenadta tehet­ségen túl a munka szeretete, a pil­lanatra sem nyugovó aktivitás, a szorgalomnak és a szívósságnak valóságos heroizmusa volt. Az ener­giának, amelyet mindig nagy párok tápláltak, ilyen magas lobogását nem fojthatták el sem az emberek, sem az idők, sem a betegség, amely hosszan küzdve­­ nagy erejével, csak fájdalmas és rettenetes harc­ban tudta maga alá gyűrni. Csodálatos, de inkább természe­tes, hogy Nagy am­agyarorS­zágot, az ors­zág gazdaságát, hatalmát és kultúráját kevés kivétellel csupa ilyen önerejéből való férfi tette azzá, amivé lett. Nézzük a nagy nyugati demokráciákat, a német, a francia, az angol sorsot, vagy akár Amerikát, mindenütt és a leg­több polcon egyszerű emberek, akikből a talentum és a dolgozás laza hadvezéreket, tudósokat, mű­vészeket, államférfiakat, fináncka­­pacitásokat, trösztök és kartelek vezetőit, de, akik ezeknél még fon­tosa­bbak, sok nagyon művelt, na­gyon becsületes, nagyon szorgalmas nagy polgárt nevelt. A nagy polgárok közé, azok sorá­ba tartozott Neuman Adolf, akik­­munkájukká­ építették Nagy­im­agyar­országot és akikre a sze­gény Csonkamagyarországnak sok­szorosan inkább van szüksége, mint a régi dicsőséges korszakoknak. Ezért mondtuk, hogy a díszes és­­előkelő temetéssel nem múlik el az ő munkás és alkotással teljes éle­tének hatása. Márványnál mara­dandóbb, ércnél időállóbb talap­zatra áll példájának világí­tó szob­ra, ez a senki által le nem dönt­hető, össze nem törhető monumen­tum. És a példa néma szobra beszél, megmerevedett szivéből melegstég árad, agyából, amelyben a gondo­latok motorja megállt, intelem árad, legyetek jó és hűséges polgá­rok, tiszta szándéknak és becsületes törekvésnek, ne hánytorgassátok gyűlölködve embertársaitokban azt, amit a Gondviselés adottsága nekik hitben és osztályban tisztelni és szolgálni páran,esői, de legyetek egyenlők a több szívért, több tu­dásért, nagyobb darab kenyérért, a mindnyájatok boldogabb jövőjéért való versenygésben. Mert ez az út,a hit és világosság ösvénye és a kö­zös nagy önfeláldozás dönti meg Trianont, így beszél a néma szobor és a Nauman Adolfot követő generációk el fogják ismerni, hogy igazat be­szélt. Ez Neumann Adolf ravatalának a legszebb pompája, életének leg­­igazabb elismerése és kritikája. — Felhívás a kereskedőkhöz! Vá­lasztmányunk mai gyászü­lésén sze­retett elnökünk végtisztessége al­kalmából a következőképpen intéz­kedett: Testületünk saját halottjá­nak tekinti hóthársi Neuman Adol­fot. Felhívjuk kartársainkat, hogy október hó 1-én, kedden déli fél egy órakor a Tiszai-pályaudvaron csat­lakoznak ahhoz a küldöttséghez, amelyek nagy halottunkat Füzes­abonyban fogadja és kiséri onnan Fél öt órakor kisérjük be a Gömöri­­pályaudvarról és kérjük kartársain­kat, hogy ott minél nagyobb szám­ban megjelenni szíveskedjenek. Ki­küldött gyászjelentésünket kira­kataikban szíveskedjenek megfe­lelő formában elhelyezni. A teme­tés napján délután fél 4 órától 4-ig az üzleteket kegyeletes gyászunk külső megnyilvánulása végett le­zárjuk, redőnyeinket lehúzzuk. Ko­szorúk mellőzését kérjük, megváltás címén testületünk jótékony alapja javára kérjük kartársaink adako­zását. A Miskolci Kereskedelmi Testület elnöksége. M * kedden utoljára aPGLLO Telefon 11 —K­. Színésznő vagy feleség Főszereplő : Viola Dann. TA1FA67V Ál MA]/1 Himnusz a szerelemről 7 felvonásban AA%ai3£lX Főszereplő : Palsy Ruth Miller 1929. X. 1. Felhívás! A Budapesti Székesfőváros Étel­­imisszerüzeme nagyobb mennyiségű hüvelyes főzelékféléket, babot, Vik­tória borsót, lencsét, továbbá diót­­és mákot óhajt közvetlenül nagyobb termelőktől beszerezni. Kérjük tehát, szíveskedjenek a gazdák sürgősen közölni a Mező­­gazdasági Kamarával, hogy a fenti terményekből mennyi eladó áll ren­delkezésükre.

Next