Reggeli Hirlap, 1930. szeptember (39. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-02 / 198. szám

Miskolc, XXXIX. évi, 198 Ara 16 fillér Kedd, 1930 szeptember 2. 1игкш(1)( taUUtUntal] Miaketo, Hwi^ahiMi X. Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖVÖN ütentetést árt fi agy­ed évre 8, egy htaaim 3 yaagá. Szarkeszttségi telefon : 498 és 616 Kiadóhivatal! telefon : 299 — Éjjel: V65 Véres szeptember a fővárosban A fékevesztett, romboló és fosztogató tömeggel szemben kardjét és lőfegyverét használta a karhatalom — Egy halálos és háromszáz sebesült áldozata van az utcai harcnak—Éjszaka rend van Budapesten Békés és fegyelmezett tüntetés volt Miskolcn Miskolc, szeptember 1. Miskolc közönségre is lázas izga­lommal és aggodalommal tekintett a szeptember elseje elé. Attól tar­tott, hogy a munkásság tüntető felvonulása utcai zavargásokra fog vezetni. Szerencsére azonban szep­tember elseje Miskolcon minden rendzavarás nélkül pergett le. A munkásság fegyelmezettsége és a rendőrség tapintata, egyben céltu­datos erélye biztosította az utca rendjét, a közbiztonságot és a város nyugalmát. Szeptember elsejével kapcso­latban a hatóságok részéről ter­mészetesen már a vasárnapi nap folyamán minden óvintézkedés megtörtént. Egyrészt a belügyminiszter, más­részt a honvédelmi miniszter ren­delkezésére vasárnap déltől a rend­őrség, katonaság és a csendőrség permanens szolgálatot tartott. A rendőrség kerületekre osztotta a várost és minden kerületben na­gyobb rendőrosztagot vezényelt ki rendőr tisztviselők vezetésével. A katonaság és a csendőrség pedig állandó készültségben a laktanyák­ban tartózkodott. A szeptember elsejei események­kel van kapcsolatban az is, hogy Mikszáth Kálmán dr. főispán sza­badságát megszakítva Miskolcra érkezett, hogy­­ személyesen irányít­sa a rendőrséget és hogy különböző direktívákkal lássa el a hatóságo­kat. Mikszáth Kálmán dr. főispán a hétfő délelőtt folyamán rövid időközönként jelentéseket kapott az utca hangulatáról, majd hétfőn este Miskolcról horpácsi birtokára uta­zott. Maga a szeptember elsejei utcai felvonulás, illetve csendes séta Mis­kolcon hétfőn reggel 9 óra körül kezdődött. Különösen sokan gyűl­tek össze a munkások közül az Arany János­ utcai munkásotthon környékén. A tüntető séta résztvevői 9 óra után folyton növekedtek, de a rendőrség felhívására eloszlot­tak és útjukat a Széchenyi-utca felé vették, ahol megkezdődött a tüntető séta, melynek során a rendőrség erélyes beavatkozása folytán semmiféle ki­lengés nem történt. Azonban a spe­ciális miskolci viszonyok folytán, amiatt, hogy minden élet és minden forgalom a Széchenyi-utcán sűrűsö­dik össze és hogy a mellékutcák szűkek, a tüntető munkások elvonu­lása nem folyhatott le teljesen si­mán, bár különösebb beavatkozásra így sem volt szükség. A rendőrség emberei teljes ta­pintattal a Széchenyi-utcába tor­kolló mellékutcákra irányítot­ták a csendes séta résztvevőit, akik maguk intették csendre és rendre, ha soraikban rendbontót fedeztek fel. Tizenkét óra felé a Széchenyi-utca és általában az utca visszanyerte normális kép­ét. A rendőrség ekkor már az összes mellékutcákat, me­lyek a Széchenyi-utcába torkolnak, elzárták a tüntetők előtt. De a rendőrség tapintatos erélye itt is elejét vette minden rendbontási kí­sérletnek. Kisebb zökkenőkkel járt a csen­des séta résztvevőinek szétoszla­tása a Kazinczy-utca és a Szé­chenyi-utca találkozásánál. Itt néhányan a tüntetők közül nem akartak engedelmeskedni a rend­őrök felhívásának, azonban a rend­őrség erélyes fellépése itt is­ bizto­sította a rendet anélkül, hogy fegy­verhasználatra lett volna szükség. A miskolci­­munkásság tüntető sé­tájából kifolyólag öt előállítás tör­tént. Három nőt és egy férfit en­gedetlenség miatt állítottak elő a Budapest, szeptember 1. Az ország fővárosában, sajnos, nem volt olyan nyugodt és fegyel­mezett a szeptember elseje, mint Miskolcon. A békésnek induló tün­tetés Budapesten véres zavargássá fajult. Gyönyörű szép nap virradt fel a fővárosra. Délelőtt 10 órakor a város még a szokott forgalmas, de nyugodt képét mutatta. A rendőrség körülbelül fél 11 óra­kor a Váci­ úton észlelhette, hogy Újpest és környékének munkás­­népe gyalog és villamoson meg­indult a főváros felé. Csepel és Kispest felől tizenegy óra tájban kezdődött meg a munkásság felvo­nulása a rendőrségen, míg egy férfit izgató kijelentései miatt. Az engedetlenség miatt előállított három nőt és férfit hétfőn délután elbocsájtották a rendőrségről, azonban ellenük kihá­­gási eljárás indult meg, mire a fiatalember ellen izgató kijelenté­sei miatt bűnvádi eljárás indul. A délutáni órákban Miskolc már tel­jesen visszanyerte hétköznapi képét, mindazonban a rendőrség kedd reg­gelig permanenciában maradt. Az első incidens háromnegyed ti­zenegykor történt a Rákóczi­ téren a hatósági munkaközvetítőnél. Itt egy rendőr állítólag pofonütött egy munkást, mire nagy izgalom tá­madt, de a­ szolgálatot teljesítő rendőrfelügyelő azonnal közbelé­pett, erélyesen nyugalomra intette a rendőrét. Tizenegy órakor a Körút és a Király­ utca sarkán összetűzés tá­madt a rendőrök és a tüntetők kö­zött. A többszáz főnyi ifjúmunkás szidta a rendőröket, erre lovasrend­őrök vágtattak a tömegbe. A tün­tetők a mellékutcákban szétoszlot­tak. Utcai harcokká fajult a tüntetés Budapesten Lovas attak, kővel dobálják a rendőrséget Negyed tizenkettőkor a Körút és a Dob­ utca sarkán rendőrattak volt. A munkásság csoportosult, gyalo­gos rendőrök mentek a tömeg kö­zé, igyekeztek szétoszlatni a fel­vonulókat. Majd mikor ennek nem mutatkozott a rendőrség által kí­vánt eredménye, egy lovasrendőr­­csapat attakot intézett a tömeg el­len. Tizenegy óra tájban kezdődött meg az Andrássy-úti tüntetőséta. Féltizenkettőkor az Eötvös-utcából több százfőnyi jórészt ifjúmunká­sokból álló tömeg fordult be az Andrássy-útra,csatlakozott a többi felvonulóhoz, munkát, kenyeret kö­vetelt, szidalmazta a rendőrséget, követelte a kormány lemondását és a nyolcórai munkaidőt. Pár perccel­­később a tömeg ma­gatartása fenyegetővé vált, kővel dobálták a rendőröket. Rendőrat­tak, párperces kardlapozás követ­kezett. Tizenegy után a Városliget felé vezető összes útvonalak már feke­téltek a tömegtől. A rendőrségnek az Iparcsarnok előtt elhelyezett osz­tagai csöndesen szemlélték a tömeg felvonulását. Fütty- és sípszó hal­latszott, amit kaotikus lárma kö­vetett, majd ütemesen kiáltották az összegyűlt munkások: — Mun., hát! Ke., nye... rét! A Városliget felé, mint hömpöly­gő tömeg áramlik minden pontról az emberzuhatag. Egyszerre viha­ros taps és éljenzés dördül fel az Iparcsarnok előtt. — Éljen! Éljen! Peyer Károly érkezett! — kiáltoznak mindenfelé a mu­tkások. Vad rohanás kezdődik abba az irányba, ahonnét a taps felhang­zott. Ekkor megkezdődik az első lo­vasattak a fülsiketítő lármával tomboló tömeg ellen. — Pfuj! Le vele! Le vele! — or­dítozza a tömeg a rendőrök felé. Strauss rendőrtanácsos ekkor ki­adja az utasítást az újabb attakra. A rendőrattak látszólag megtisz­títja az Ipar­csarnok előtti teret. A Vilma királyné­ után ekkor hirtelen éles sipolás, viharos lárma hallat­szik. Egy kő repül az egyik lovas­rendőr felé. Az egyik rendőrfel­ügyelőnek lova megcsúszik és ol­dalt vágódik, ledobja lovasát. Hir­telen megbomlik a rendőrök sora. — Megtámadták a gyalogos rend­őröket — hangzik az egyik rendőr­felügyelő kiáltása hátrafelé. Futó rendőrfelügyelő utasítást ad szakaszának, hogy siessen a megtá­madott rendőrök segítségére. A Vilma királyné­ útán a Városliget és az Aréna­ út torkolatánál lovas­rendőrök kivont karddal vágtattak a tömegnek. Padok dőltek fel, ko­csikat döntöttek fel a tüntetők, kö­vek repültek, amelyek azonban sze­rencsére a rendőrökön súlyosabb sebet nem ejtettek. Kardlapozás közben a tüntetők közül is sokan könnyebben megsebesültek. Súlyo­sabb sebesülés szerencsére nem történt. Néhány perc alatt vége volt a vad csatának, megzavarta a rendőrség szétoszlató munkáját. A rendőrség nagyon ve­szedelmesnek találta a helyzetet és ezért újabb erősítéseket kért. A tömeg egy autót, amelyen egy fran­cia új­ságíró volt magyar kíséreté­vel megtámadott, amikor a benn­­ülők elmenekültek, kiengedte a gu­miból a levegőt, úgyhogy a kocsi használhatatlanná vált. Két páncé­los autó az Oktogon­ térről rend­őrökkel megrakva, kiérkezett az Iparcsarnok elé. Ugyanakkor meg­érkezett a játszótérre autón Göm­bös Gyula honvédelmi miniszter tá­bornoki egyenruhában. Tizenkettő után pár perccel érke­zett meg a városligeti nagy játszó­térre Beregh­-Huszágh Miklós főka­pitány. Fél egy előtt a rendőrök sorfalá­hoz érkezett Deák Lajos szociálde­mokrata törvényhatósági bizottsági tag, aki hangos szóval fordult a tüntetőkhöz: — Elvtársak! Amit céloztunk, azt elértük! Mindenki vonuljon csend­ben haza! Eleinte a tömeg szó nélkül vette tudomásul a hivatalos helyről ér­kező felszólítást, később azonban mind több zajos, ellentmondó kiál­tás hangzott el: — Munkát! Kenyeret! Mi még nem értük el a célunkat! A mind sűrűbben elhangzó közbe­kiáltások hatása alatt a Vajdahu­­nyadtól az Aréna-út felé vezető széles ligeti úton a forgalom meg­állt; a tömeg­ pár perc alatt úgy megsűrüsödött, hogy lépést sem le­hetett tenni és az útszélen állóból belökdösték a gyepre. Ekkor már a tömeg, amelyet el­kergettek az Iparcsarnok előtti tér­ről, kerülő utcn visszaszaladt a Milleniumi­­emlékműig, azután a hidon át bejutott a Vajdahunyadi várba. Kések, kövek, bunkók voltak az emberek kezében és ordítások hallatszottak: — Le a rendőrökkel! Kivonulnak a páncélos autók Negy­ed egy órakor a munkások felvonulása elérte a tervezett mun­­kásgyűlés színhelyét az Iparcsar­nok előtti gyermekjátszótéren. Nagy lovas- és gyalogos rendőrcso­portok vették körül a tömeget és igyekeztek őket szétoszlatni. A tö­megből ekkor több felkiáltás hang­zott fel:­­ — Mi lesz a gyűléssel? A városból még tovább hömpöly­gött kifelé a tömeg és ez teljesen Rombol és rabol a tömeg Kiár Zoltán autója és egy másik szürke autótaxi, amelyen amerikai újságírók ültek, a Vajdahunyad várhoz vezető híd bejáratánál ál­lott. A tömeg körülvette a két autót,, felléptek a hágcsóra és követeltél, hogy a két autó hajtson neki a lo­vasrendőröknek. Az újság­írók és Kiár Zoltán nem tettek eleget a ké­résnek. Az amerikai újságírók ki­ugrottak a kocsiból és futni kezd­tek. A helyzet mind fenyegetőbb lett, Kiár Zoltán beült a volán mel­lé, autója megtelt újságírókkal, a lépcsőre odaállt Deák Lajos, az autó azonban tapodtat sem tudott menni a tömegben. Egyesek a tö­megből a pneumatikok szelepeit kezdték kicsavarni. Ugyanakkor el­hangzott a tömegből a jelszó: — Borítsuk fel az autót! Klár Zoltán nagy nehezen elindí­totta hátrafelé autóját s a tömeg előtt hátrálva, kifutott a legköze­lebbi útkereszteződésig. Itt megint nem tudott tovább jutni, a tömeg elzárkózott, és körülvette az autót. Az autót a tömeg valósággal meg­ostromolta, felborította és pár perc múlva messze körzetben lehetett

Next