Reggeli Hirlap, 1931. március (40. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

Ki a zsákutcából! Az angol és francia kormány, mint egy most hozzánk érkezett fél­­hivatalos jellegű tudósítás mondja, közös akciót kezdenek az európai hitelviszonyok szanálására. Na­gyobb és könnyebben megszerez­hető hiteleket kivárniuk az azt igénylő közönség rendelkezésére bo­csátani, mert úgy vélik, hogy amennyiben egész Európa területén kedvezőbbekké válnak a hitelvi­szonyok, ez maga után vonja a gaz­dasági fellendülést és automatiku­san, egyúttal természetszerűen meg­szüntetheti a munkanélküliséget. Amennyiben ez a hír megfelel a valóságnak és Európa két leggaz­dagabb állami kincstára az összes pénzügyi piacokon a jószándékot valóra is váltja,­­ úgy remélni le­het, hogy ez a gazdasági év lénye­gesen jobb lesz, mint ami a hátunk mögött van. Ez az az egészséges módszer, ame­lyet magyarországi viszonylatban a magunk részéről mi már olyan ré­gen hangoztatunk. Ezzel a mód­szerrel ellentétben áll az a másik törekvés, amelynek nyomait hason­lóképpen külföldi országokban ta­láljuk meg és amely a munkabérek lecsökkentésével igyekszik a világ­gazdasági krízist elhárítani. Ezt a módszert legelőször Amerikában, majd Németországban és időrendi sorrendben most Angliában és Franciaországban akarják megva­lósítani. Az Egyesült Államokban a­ munkanélküliek milliói mellett milliókra rúg azoknak a munkások­nak a száma, akik lecsökkentett munkabérrel dolgoznak, míg Né­metországban nyolctól tizenöt szá­zalékig terjed ez a bércsökkentés, amellyel nemcsak a munkások élet­nívóját, de egyúttal fogyasztó és vásárlóképességét is csökkentették. Anigliában a bányákban, a vasuta­kon és a textiliparban hajtották végre a bérredukciót. A példa úgy­­látszik ragadós, mert már Olaszor­szágban és Franciaországban is megpróbálkoznak az új módszer alkalmazásával és nem veszik észre, hogy éppen ezek a példák jelente­nek súlyos és megfellebbezhetetlen ítéletet a módszer felett. A külföldi példák ugyanis meg­dönthetetlen­­ bizonyítékokkal iga­zolják, hogy a bércsökkentések da­cára sem sikerült megállítani a gaz­dasági krízis fejlődését. Sőt Német­országban a legutóbbi hivatalos statisztika kimutatja, hogy az öt­millió körül járó munkanélküliek serege újabb háromszázezerrel nö­vekedett. Más szóval napnál is vi­lágosabb az, hogy a bércsökkenté­sekkel éppen azt a bajt súlyosbít­ják, amelyet gyökerestől akarnak kiirtani. A világgazdasági krízisnek szám­talan oka van. A fordizmus és taylorizmus rendszerével elért álta­lános többtermelés, illetőleg az en­nek következtében piacra nem dob­ható és fel nem használható rak­tárra készített áruk tömege az egyik oka. Emellett azonban a leg­jelentősebb tényező minden bi­zonnyal a fogyasztás csökkenése. Az alkalmazottak a világon sehol sem jutottak olyan jövedelemtöbb­lethez, amely arányban állott volna a háború után bekövetkezett és év­­ről-évre emelkedő drágasággal. A megélhetés legalább hétszer olyan drága, mint a háború előtt volt. Hogyan lehet elképzelni tehát ilyen körülmények között, hogy a felfo­kozott termelés hatalmas áruraktá­rát el lehetett volna fogyasztani? Ha mindenki egyhatodára, vagy egyhetedére csökkenti a fogyasztá­sát, ez egészen természetszerűen vonja maga után a gazdasági vál­ságot. Nekünk okulni is kell a kül­földi példákon és fordítsuk a ma­gunk hasznára a más kárát. Nem az életlehetőségek megszűkítésével, de azok kibővítésével kell keresni a mostani zsákutcából kivezető utat. / Miskolc, XL. évf. 49. Ára 20 fillér Vasárnap, 1931 március 1. R­eggeli Hírlap *UÍLD,C’ *■ Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN - ÍZ *« Előfizetési ár­­ negyedévre 8, egy hónapra 3 pengfi. Kiadóhivatali telefon­­ 1W — tjjel: 5*3 Olaszország elfogadta a flottaegyezményt Henderson és az angol delegáció tárgyalása eredménnyel ért véget Rómában Néhány pont tisztázásához még hozzá kell járulnia a francia kormánynak Az angol delegátusok szombaton délután Párisba utaztak • Róma, február 28. Azok a barátságos megbeszélé­sek, amelyeket Henderson angol külügyi államtitkár és Alexander az admiralitás első lordja Musso­lini miniszterelnökkel, Grandi kül­ügyminiszterrel és Sirianni tenge­részeti miniszterrel a szívélyes együttműködés szellemében az utób­bi napokban folytattak, elvi megegyezésre vezettek azok­ban a kérdésekben, amelyeket a londoni tengerészeti értekezle­ten nem sikerült megoldani. A megegyezés egyes pontjaihoz még a francia kormány hozzájárulása szükséges és Henderson és Alexan­der éppen ezért Párisba utaznak. Ha a francia kormány hozzájá­rul a megállapodáshoz, akkor a javaslatokat az Egyesült Álla­mok, Japán­, Nagybrittania, a brit domíniumok kormányai elé terjesztik. Ezek az államok vettek részt a londoni tengerészeti értekezleten. Szombat délelőtt Henderson az angol nagykövetségen fogadta az olasz és külföldi sajtó képviselőit és felolvasta előttük a tárgyalások­ról kiadott hivatalos közlemény szövegét. Valamennyi lap élénken kom­mentálja a tengerészeti tanácskozá­sok befejezését. A Giornal Ditalia megállapítja, hogy a létrejött megegyezés véglege­sen rendezi Anglia és Olaszor­szág között a hajóhadak kérdé­sében felmerült problémát. A lap reméli, hogy a megegyezés­hez a francia kormány is hozzájá­rul. A többi lap is hasonló szellem­ben is és reméli, hogy az angol mi­niszterek Párisban eredménnyel fogják megoldani feladatukat, amelynek elintézése az egész világ figyel­mét ébren tartja. A lap azt hiszi, hogy a hármas szer­ződés 1936 évig véglegesen rendezni fogja a hajóhadak kérdését és­ alap­jául szolgálhat úgy az 1932. évi le­szerelési, mint az 1936. évi tengeré­szeti konferenciának is. Henderson külügyminiszter, Ale­xander és az angol szakértők tár­saságában szombaton délután Pá­risba utazott. Az állomáson Grandi külügymi­­niszter, Sirianni tengerészeti mi­niszter, az angol s francia nagy­követek jelentek meg az angol államférfiak búcsúztatására. A pályaudvaron Grandi a két an­gol miniszternek és a szakértőknek díszes emlékalbumot adott át, amely az örökváros képeit tartalmazza. — Sirianni tengerészeti miniszter két kis horgonyt adott, amelyek közül az egyik a Nemi-tóban talált gá­lyának hasából, a másik pedig a ha­jó szájából készült. Hendersont és az angol delegációt az olasz király pénteken este ne­gyedóráig tartó különkihallgatáson fogadta. Londonból jelentik. A Reuter-iroda szerint a létrejött megegyezés lehetővé teszi Franciaországnak és Olaszországnak, hogy a lon­doni szerződéshez tartsa magát. A brit delegáció elismerte az olasz kormány békülékeny szellemét, amely a megegyezéshez vezetett. A pápa nagy érdeklődést mutatott a tárgyalások iránt és több izben kifejezte reményét, hogy kielégítő rendezést fognak eb­ben a kérdésben találni, amely a világbékét igen erősen érinti. Bécs, február 28. I­r. Ender szövetségi kancellár a Wolf Iroda bécsi munkatársának többek között a következőket mon­dotta dr. Curtius német birodalmi külügyminiszter küszöbönálló bécsi látogatásáról: — Nagyon örülök, hogy a legkö­zelebbi napokban dr. Curtius német külügy­minisztert vendégükként üd­­völhetjük. Sajnos a körülmények úgy akarták, hogy dr. Brüning birodalmi kancellárt ne üdvözöl­­hess­ük személyesen, fontos ügyek tartják vissza őt az utazástól. Meg­győződésünk szerint sehol sem ért­hetnek félre bennünket és sehol nyugtalanságot nem okozhat az a látogatás annál kevésbé, mert össz­hangban áll a szerződésekhez­­ való ragaszkodásnak és békeszeretetnek azzal a politikájával, amelyet köztársaságunk megalakítása óta másoktól is ismételten követeltünk­ ­ imm­RMnB. A német külügyminiszter Bécsbe utazik Sehol sem érthetik félre ezt a látogatást, mondja Ender szövetségi kancellár, mert Ausztria ragaszkodik a szerződésekhez A MINISZTERELNÖK ELSŐ SAJTÓPERE A bíróság nyolchavi fogházra ítélte Bethlen István gróf megrágalm­azásáért az Alföld volt szerkesztőjét . Hathavi fogházat kapott a kormány megrágalmazása miatt egy békési kisgazda Békéscsaba, február 28. Lustig Géza dr. békéscsabai ügy­véd az Alföld című — nemrégi be­tiltott — békéscsabai lap múlt év szeptember 14-iki számában ..Genfi kaleidoskop“ címmel cikket írt, mely a miniszterelnökről rágalmazó kijelentéseket tartalmazott. Többek között azt írta, hogy Bethlen mindig vitt egy keveset az ország vagyonából, amit ha kell, nem rest elzálogosítani és egy keveset az ország becsületé­ből, amit ha kell, nem rest meg­tépázni. A szombati tárgyaláson — az el­járás felhatalmazásra indult meg s ez volt a miniszterelnök első saj­tópere —, a vádirat felolvasása után a vádlott kijelentette, hogy a mi­niszterelnököt személyében nem akarta bántani, cikkébe nincs tény­állítás, de bocsánatot kérni nem haj­landó. Majd a zárszó jogán hivatkozott Apponyi gróf és Gaál Gaszton bí­rálataira, akik Bethlen gróf tény­kedését sokszor és élesen elitélték. A törvényszék Lustig Géza dr.-t bűnösnek mondotta ki rágalma­zás vétségében és ezért 8 havi fog­házra ítélte. Az ítélet jogerőre emelkedése után kiadják az ügyvédi kamarának az ítéletet. Az ügyész súlyosbításért, a vádlott pedig a bűnösség megálla­pítása miatt felebbezett. Ugyancsak az Alföld című lap­ban ifjabb Megyeri Sándor békési kisgazda a múlt év szeptemberében „Cséplés után“ cím alatt közzétett cikkében a kormányra vonatkozóan a következő állításokat írta: „A kormány tűri, hogy magas­­állású közfunkcionáriusok az állam kasszájából horribilis pénzeket panamáznak el. Szombaton tárgyalta a törvény­szék ezt az ügyet is. Az ügyész vád­­eszédében hangoztatta, hogy a vád­lottnak az a védekezése, hogy csak négy elemit végzett, nem vehető figyelembe, mert aki nem ért az íráshoz, az ne írjon. A bíróság bűnösnek találta a vád­lottat rágalmazás vétségében és ezért 6 havi fogházra ítélte. Az ügyész súlyosbításért, vala­mint azért is felebbezett, mert mel­lőzte a bíróság a pénzbüntetés ki­szabását. A védelem viszont a bű­nösség megállapítása és súlyosság miatt felebbezett. 14 millió ember van munka nélkül Európában Berlin, február 28 A német statisztikai hivatal 1930 őszén 29 állam munkanélkülieit tar­totta számon. Megállapítást nyert hogy a 29 államban 11 millió ember van munka nélkül az 1929 esztendő 1 millió munkanélkülijével szem­ben. Az 1930 évben Európában 75 százalékkal fokozódott a­ munkanél­küliség. A statisztikai hivatal meg­­állapítása szerint nemcsak Euró Or­bán fokozódott oly nagy mértékben a munkanélküliség, hanem az Egye­sült Államokbelit is, ahol több, mint 100 százalékkal emelkedett és pedig az eddigi 5 millióról 11 millióra. A kihágási bírságok kirovás­­ánál tekintettel kell lenni a nehéz gazdasági helyzetre Budapest, február 28 A belügyminiszter leiratot inté­zett az ország minden törvényható­ságának vezetőjéhez, valamint az elsőfokú rendőri hatóságokhoz. A miniszter közli, hogy az eléjük ke­rülő kihágási ügyekből tapasztal­ja, hogy az eljáró hatóságok a bün­tetés kiszabásánál nem veszik fi­gyelembe a cselekmény anyagi és tárgyi súlyosságát és arra sem ügyelnek gondosan, hogy a kihá­gásban elmarasztalt egyén vagyoni és kereseti viszonya milyen és a legkülönbözőbb­ ügyekben a legkü­lönbözőbb terheltekkel szemben is­­legtöbbször azonos összegű pénz­­büntetést szabnak­­ki. A miniszter hangoztatja, hogy amennyiben a büntetés kiszabásának van helye, illetőleg amennyiben pénzbüntetést szab ki a kihágási bíró, ne legyen az olyan súlyos hátrány, amely az elítéltnek vagyoni romlását, vagy aránytalan megterhelését idézné elő. A kisebb jelentőségű cselekmények miatt kiszabott pénzbüntetés össze­gének megállapításánál figyelem­mel kell lenni a rendőri bíróságok­nak a nehéz közgazdasági helyzetre és ebből folyó rossz anyagi viszo­nyokra és a kereseti lehetőségekre, amelyek természetesen maguk után vonják, hogy a kiszabott pénzbün­tetést lehetőleg alacsony mértékben, állapítsák meg.

Next