Reggeli Hirlap, 1933. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

Miskolc, XLIL év­ 1. Ára 16 fillér Vas­lap 1933 január *. Reggeli Hírlap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi­ utca 2 Előfizetési ár egy hónapra Miskolcon 2,60, vidéken 2*80 P Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN Szerkesztőségi telefon: 498 és 616 Kiadóhivatali telefon : 299 — Éjjel: 503 Történelmi Idők küszöbén A halottat most is úgy takarítot­tuk el, mint régen. Egy szempil­­lantásra elaludt a fény, megder­medt az élet. Azután kigyulladtak újból a lángok, összecsendü­ltek a poharak, a hegedűk húrjaiból vi­dám és friss muzsika zengett, a sze­mekből új élet ígéretei lobbantak ki. A búcsúz át©­­olyan volt, mint régen. És mégis más volt ez a szil­vesztereste búcsú. Más, mint más­szor. A halott, akit búcsúztatnun­k, nem hagy maga után szánalmat, nem hagy sajnálkozást, így még halot­tat nem búcsúztattak, így még nem kísértünk elköltözőt a sírhoz. Nincs itt szánakozás. Amit érzünk, az a megkönnyebbülés, a jobbravá­­rás és a minden megpróbálás és szenvedések gyötrődésein is diadal­maskodó remény. Jó emlékünk nem maradt az elmúlt esztendőből. • Az elmúlt esztendő mérlege a legrosszabb. Az elhibázott gazdál­kodásnak, az általános elégedetlen­ségnek, a népek közti gyűlölködés kieresítésének az eredményei; nyo­mor, munkanélküliség, csalódások, keserűségek és ami a legveszedel­mesebb, az önbizalom lecsökkenése, vagy teljes elmúlása adják a múlt mérlegét. Minden volt ebben a go­nosz esztendőben, amit nem vártunk és semmi sem jött abból, amit kér­tünk és hívtunk.* ... ■ • .* A belső politikában elindult egy jelszó: az egység. Később program­má erősödött a jelszó, de hol va­gyunk még attól, hogy azt mond­hassuk: az ország érdekében való munkában — legalább a nagy elvi kérdésekben — együtt vagyunk. — Ott tartunk még ma is, hogy az egységet úgy gondolják, mindenki odacsatl­akozzék, ahol a másiknak segíthet azt a tüzet éleszteni, ame­lyiknél az a pecsenye sül, amely a hatalom elnyerését jelenti. A nyo­mor, a szenvedés, a munkanélküli­ség, a kereskedelem, az ipar, a me­zőgazdaság elsorvadása, a gazdasá­gi élet összeroppanása mind nem elegendő intelem, hogy nem csupán az országgal, de önmagunkkal szemben is kötelességünk az egység útját akkor is megkeresni, ha­ az áldozatokat parancsol. És járja mindenki a maga külön útját. És közben, szavalnak és szónokolnak mindenhol­ é­s minden alkalommal az egységről. Pedig az egység na­gyon beteg. Nincs. A belső politika minden problé­mája bel­esz­­rűisödik a gazdasági és szociális kérdések megértésének és megoldásának lehetőségébe. Ma már úgyszólván minden probléma gaz­dasági kérdés, amelyet azonban párt,politikai szempontokból sem meglétei, sem megoldani nem le­­hhet. Fel kell emelkedni minden ol­dalon­ ahhoz a nívóhoz, ahonnan tiszta szemmel, objektív higgadt­sággal lehet meglátni a küzködő tömegeket. Ahol meg lehet érteni, hogzt itt nem használ a jó agrár­­politika sem, ha az egyúttal nem tud jó ipari,­­ vagy merkantil po­­litika is lenni. Ha az olcsó magyar búzának nincs vevője, honnan len­ne a drága búzának? Fogyasztó­kat kell nevelni és ehhez jó gazda­ságpolitika kell, ami az egyik osz­tály érdekeiért nem éjt el más dol­gos osztályokat, sem. . • Demokrácia és civilizáció. Ezek voltak a győztes hatalmak jelsza­vai, amikor a lehetetlen és erkölcs­telen békét ránk parancsolták. És ez a­ gyönyörű béke éppen a demok­ráciát és a civilizációt üti agyon. A demokrácia nevében rabszolga­ságba kényszerít szabad embereket. És a ci­vilizáció szent nevében ez­redéves kultúrákat zúz széjjel. És mintha a demokrácia gondolata azóta mindenhol­ meghamisítód­ott volna. Demokrácia van nálunk is nyílt szavazással. Kis demokrácia van például Romániában és máshol is, a­hol a titkos szavazás titkos mesterkedése adják a közvéleményt. Az igazi demokrácia, pedig még va­lahol a jelszavak mögött bujkál. — Meddig? Amíg meg nem értik, hogy az igazi demokráciához őszin­teség és becsületesség kell. Az elmúlt esztendőtől vártuk a külső politikában a­ történelmi ajándékot, a revíziót. Ez a vágya­kozásunk sem teljesedett, de bi­zonyos, hogy már nem csak lehet, de beszélni is kell róla. Beteg ez az átkozott béke, amelynek csak szen­vedéseit ismerjük, örömeiből, nyu­galmából nem jut nekünk semmi. — Egyetlen eredménye van azonban. A szerencsétlen béke nivellál. Ami differenciát a győzők és a legyőzöt­­tek között a béke képtelen feltéte­leinek ránkparancsolásával terem­tettek, lassan nivellálódik. Az idő megőrli az erkölcstelenül szerzett előnyöket és mindig erőteljesebb hangot ad az igazságnak. A reví­zió g­ondolata él és azt nem lehet megfojtani, valameddig az erkölcs, az igazság gondolatai élnek és ameddig a meggyötört népek élni, nyugalomban dolgozni akarnak. És mert ma már a győzőknél is kopog­tat a nyomor, ott is kihűlnek a gyári kemencék és mindig kevesebb ott is a kenyér és minidig több az éhes gyomor: megvan a lehetősége hogy a revízió valóság legyen. Ha Európa élni akar, a revízió megva­lósítását többé megtagadni nem le­het.* A világ urainak rossz gazdálko­dása minden romlottságával és minden kártevésével tragikus szim­­­ptómákban jelenik már a győzők is. E azok a lelki tartalé számukra a győzele szerzett. Nekünk, a nünk, halnunk kell hajnalának most me­hető felvirradása ?A bizalmunkat. Ha e reményünket elve elveszett. A remén­yusan hisz a mag­ban és az önbizalo nem b­irha­tó erejét ki tartalékok, ame vetése most, a sor meghozza diadalul támadásunkat.* Temessük el a Fedjük el a sírját gaival. És köszönti menyek hitében, ez zakódó fanatikus • Higyjünk benne, de annyi keserű meg, elhozza a magyar ne­mi nagy eszténc Autonómiárt országgyűlést követel a Felvidék Prága, december 31- A Szlovák közli a tót néppárt és a tót nemzeti párt trencséni autonómista nagygyűlésen elfo­gadott határozatát, amely a kö­vetkezőket tartalmazza: A tót nemzet egyéni jellege, amelyről még a köztársaság árán sem mondunk le, megköveteli önálló jogaink elismerését és ezzel poli­tikai életünk felelős formáját. Ilyen forma csak egy van, a Felvidék önkormányzata. Köve­teljük a tót országgyűlés össze­hívását Pozsonyba. Budapest, december 31. Az újév előtti napon Gömbös Gyula miniszterelnök nyilatko­zott az aktuális kormányzati és politikai kérdésekről. A miniszterelnök el­mondotta, hogy mind befelé, mind kifelé meg kel érteni, hogy Magyarország élni akar és tud élni. Ez az akarás és tudás szolid­ ke­retek között mozog. Előbbre gazdasági vérkeringés megindí­tása révén és olyan intézkedések által, amelyek az állam teherbíró képessé­geivel arányban vannak. Erre vonatkozó javaslataim munkában vannak és elsősorban a­­belügyminiszter által kidolgo­zot­t racionalizálási törvényjavas­lat lesz az, amely megindítja ennek a munkának folyamatát.­­ Tisztában vagy­ik azzal, a hog­y a bizalmat, amelyet szá­momra előlegeztek, tettekkel kell a magam ré­­­­széről megerősíteni, a tetteket, azonban nem kapkod­va, hanem nyugodt rendszeres munkával akarom végezni. A tü­relmetlen kritikát azért ostoro­zom annyira, mert a nemzet egyetemét csak teljes harmó­niával szolgálhatjuk. Mindent elkövetek, hogy a szenvedélyek ne korbácsoltassanak fel, hanem a bennük levő erő egy célt szol­gál­jon : a nemzeti egységet. — A társadalmi válaszfalakat, amelyek­­tulajdonképpen politi­kai válaszfalak, le kell rombolni. Elsősorban az ipari munkásság és a polgári társadalom közti válaszfalra gondolok, amelyek megakadályozzák, hogy a nem­zet teljes politikai egységgé fejlődjék ki és fő feladatom az lesz, hogy úgy szabályozzam a magyar termelést, a társadalom és politikai életet, hogy a ma­gyar munkásság teljese­n egybe­olvadjon a magyar társadalom­mal és hogy a tehetségek össz­értéküknek megfelelő pozícióba juthassanak.­­ Külpolitikai helyzetünket kedvezőnek mondhatom, Magyarország a béke szolgála­tában a­karja külpolitikai törek­véseit érvényesíteni, és örömmel állapítom meg, hogy ezt a szán­dékot megértéssel fogadják az arra hivatottak. Az általános védköt­elezettséget­­ illetően örö­mömre szolgál, hogy az ötös konferencia az egyen­jogúság kérdését a fegyver­kezés terén elismerte és a konferencián a lausannei szellem érvényesült. Amíg azon­ban a konferencián történt meg­állapodások nem válnak ismere­tessé, a kérdésről beszélni túl ko­­rai volna. Tehát mindaddig, amíg az egyes elvi kérdések nem tisztázódnak, a honvédség meg­marad jelenlegi állapotában.­­ Gazdasági szempontból leg­fontosabb feladatomnak tekin­tem­­ a racionális termelés feltéte­leinek biztosítását. Az ipari és mezőgazdasági ter­melés közötti diszparitást nem jelszavak hangoztatásával, ha­nem alapos, a termelés összes tényezőit felölelő ismeretiekkel lehet csak eliminálni. — Miután mezőgazdasági exportország va­gyunk, ezen van a hangsúly, amelynek nagyvonalú megindí­tásától várhatjuk azt a termé­kenyítő visszahatásit, amelynél­l­kül viszont nincs prosperitás. — Idetartozik a termelési eszkö­zöknek rendelkezésre bocsátása olyan kamatfeltételek mell­et­t, amelyek reálisak. Nyilatkozatát a miniszterelnök az ellenzéki bírálatokkal zárta, le. Kijelentette, hogy az ellen­zéktől objektív kritikát kér, amely ösztökéli a helyes irányú alkotó munkára. Egyébként az ellenzéknek ez a fontos feltétele. »» »♦» Jömi im Gömbös miniszterelnök újévi nyilatkozata Magyarország élni akar és tud élni — Le kell rombolni a társadalmi válaszfalakat Külpolitikánk a béke szolgálatában — A racionális termelés feltételei, nagyvonalú exportpolitika Nyugalomba vonult Ghiczy Tihamér a vidéki kerületi főkapitány Budapest, c .19­31-A rendőrügyi kapcsolatban előáll mélyváltozás a vid­éyi állásban is. Gh nyugdíjba ment és Sándor főkapitány

Next