Reggeli Hirlap, 1933. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-01 / 1. szám
Miskolc, XLIL év 1. Ára 16 fillér Vaslap 1933 január *. Reggeli Hírlap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi utca 2 Előfizetési ár egy hónapra Miskolcon 2,60, vidéken 2*80 P Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN Szerkesztőségi telefon: 498 és 616 Kiadóhivatali telefon : 299 — Éjjel: 503 Történelmi Idők küszöbén A halottat most is úgy takarítottuk el, mint régen. Egy szempillantásra elaludt a fény, megdermedt az élet. Azután kigyulladtak újból a lángok, összecsendültek a poharak, a hegedűk húrjaiból vidám és friss muzsika zengett, a szemekből új élet ígéretei lobbantak ki. A búcsúz át©olyan volt, mint régen. És mégis más volt ez a szilvesztereste búcsú. Más, mint másszor. A halott, akit búcsúztatnunk, nem hagy maga után szánalmat, nem hagy sajnálkozást, így még halottat nem búcsúztattak, így még nem kísértünk elköltözőt a sírhoz. Nincs itt szánakozás. Amit érzünk, az a megkönnyebbülés, a jobbravárás és a minden megpróbálás és szenvedések gyötrődésein is diadalmaskodó remény. Jó emlékünk nem maradt az elmúlt esztendőből. • Az elmúlt esztendő mérlege a legrosszabb. Az elhibázott gazdálkodásnak, az általános elégedetlenségnek, a népek közti gyűlölködés kieresítésének az eredményei; nyomor, munkanélküliség, csalódások, keserűségek és ami a legveszedelmesebb, az önbizalom lecsökkenése, vagy teljes elmúlása adják a múlt mérlegét. Minden volt ebben a gonosz esztendőben, amit nem vártunk és semmi sem jött abból, amit kértünk és hívtunk.* ... ■ • .* A belső politikában elindult egy jelszó: az egység. Később programmá erősödött a jelszó, de hol vagyunk még attól, hogy azt mondhassuk: az ország érdekében való munkában — legalább a nagy elvi kérdésekben — együtt vagyunk. — Ott tartunk még ma is, hogy az egységet úgy gondolják, mindenki odacsatlakozzék, ahol a másiknak segíthet azt a tüzet éleszteni, amelyiknél az a pecsenye sül, amely a hatalom elnyerését jelenti. A nyomor, a szenvedés, a munkanélküliség, a kereskedelem, az ipar, a mezőgazdaság elsorvadása, a gazdasági élet összeroppanása mind nem elegendő intelem, hogy nem csupán az országgal, de önmagunkkal szemben is kötelességünk az egység útját akkor is megkeresni, ha az áldozatokat parancsol. És járja mindenki a maga külön útját. És közben, szavalnak és szónokolnak mindenhol és minden alkalommal az egységről. Pedig az egység nagyon beteg. Nincs. A belső politika minden problémája beleszrűisödik a gazdasági és szociális kérdések megértésének és megoldásának lehetőségébe. Ma már úgyszólván minden probléma gazdasági kérdés, amelyet azonban párt,politikai szempontokból sem meglétei, sem megoldani nem lehhet. Fel kell emelkedni minden oldalon ahhoz a nívóhoz, ahonnan tiszta szemmel, objektív higgadtsággal lehet meglátni a küzködő tömegeket. Ahol meg lehet érteni, hogzt itt nem használ a jó agrárpolitika sem, ha az egyúttal nem tud jó ipari, vagy merkantil politika is lenni. Ha az olcsó magyar búzának nincs vevője, honnan lenne a drága búzának? Fogyasztókat kell nevelni és ehhez jó gazdaságpolitika kell, ami az egyik osztály érdekeiért nem éjt el más dolgos osztályokat, sem. . • Demokrácia és civilizáció. Ezek voltak a győztes hatalmak jelszavai, amikor a lehetetlen és erkölcstelen békét ránk parancsolták. És ez a gyönyörű béke éppen a demokráciát és a civilizációt üti agyon. A demokrácia nevében rabszolgaságba kényszerít szabad embereket. És a civilizáció szent nevében ezredéves kultúrákat zúz széjjel. És mintha a demokrácia gondolata azóta mindenhol meghamisítódott volna. Demokrácia van nálunk is nyílt szavazással. Kis demokrácia van például Romániában és máshol is, ahol a titkos szavazás titkos mesterkedése adják a közvéleményt. Az igazi demokrácia, pedig még valahol a jelszavak mögött bujkál. — Meddig? Amíg meg nem értik, hogy az igazi demokráciához őszinteség és becsületesség kell. Az elmúlt esztendőtől vártuk a külső politikában a történelmi ajándékot, a revíziót. Ez a vágyakozásunk sem teljesedett, de bizonyos, hogy már nem csak lehet, de beszélni is kell róla. Beteg ez az átkozott béke, amelynek csak szenvedéseit ismerjük, örömeiből, nyugalmából nem jut nekünk semmi. — Egyetlen eredménye van azonban. A szerencsétlen béke nivellál. Ami differenciát a győzők és a legyőzöttek között a béke képtelen feltételeinek ránkparancsolásával teremtettek, lassan nivellálódik. Az idő megőrli az erkölcstelenül szerzett előnyöket és mindig erőteljesebb hangot ad az igazságnak. A revízió gondolata él és azt nem lehet megfojtani, valameddig az erkölcs, az igazság gondolatai élnek és ameddig a meggyötört népek élni, nyugalomban dolgozni akarnak. És mert ma már a győzőknél is kopogtat a nyomor, ott is kihűlnek a gyári kemencék és mindig kevesebb ott is a kenyér és minidig több az éhes gyomor: megvan a lehetősége hogy a revízió valóság legyen. Ha Európa élni akar, a revízió megvalósítását többé megtagadni nem lehet.* A világ urainak rossz gazdálkodása minden romlottságával és minden kártevésével tragikus szimptómákban jelenik már a győzők is. E azok a lelki tartalé számukra a győzele szerzett. Nekünk, a nünk, halnunk kell hajnalának most mehető felvirradása ?A bizalmunkat. Ha e reményünket elve elveszett. A reményusan hisz a magban és az önbizalo nem birható erejét ki tartalékok, ame vetése most, a sor meghozza diadalul támadásunkat.* Temessük el a Fedjük el a sírját gaival. És köszönti menyek hitében, ez zakódó fanatikus • Higyjünk benne, de annyi keserű meg, elhozza a magyar nemi nagy eszténc Autonómiárt országgyűlést követel a Felvidék Prága, december 31- A Szlovák közli a tót néppárt és a tót nemzeti párt trencséni autonómista nagygyűlésen elfogadott határozatát, amely a következőket tartalmazza: A tót nemzet egyéni jellege, amelyről még a köztársaság árán sem mondunk le, megköveteli önálló jogaink elismerését és ezzel politikai életünk felelős formáját. Ilyen forma csak egy van, a Felvidék önkormányzata. Követeljük a tót országgyűlés összehívását Pozsonyba. Budapest, december 31. Az újév előtti napon Gömbös Gyula miniszterelnök nyilatkozott az aktuális kormányzati és politikai kérdésekről. A miniszterelnök elmondotta, hogy mind befelé, mind kifelé meg kel érteni, hogy Magyarország élni akar és tud élni. Ez az akarás és tudás szolid keretek között mozog. Előbbre gazdasági vérkeringés megindítása révén és olyan intézkedések által, amelyek az állam teherbíró képességeivel arányban vannak. Erre vonatkozó javaslataim munkában vannak és elsősorban abelügyminiszter által kidolgozott racionalizálási törvényjavaslat lesz az, amely megindítja ennek a munkának folyamatát. Tisztában vagyik azzal, a hogy a bizalmat, amelyet számomra előlegeztek, tettekkel kell a magam részéről megerősíteni, a tetteket, azonban nem kapkodva, hanem nyugodt rendszeres munkával akarom végezni. A türelmetlen kritikát azért ostorozom annyira, mert a nemzet egyetemét csak teljes harmóniával szolgálhatjuk. Mindent elkövetek, hogy a szenvedélyek ne korbácsoltassanak fel, hanem a bennük levő erő egy célt szolgáljon : a nemzeti egységet. — A társadalmi válaszfalakat, amelyektulajdonképpen politikai válaszfalak, le kell rombolni. Elsősorban az ipari munkásság és a polgári társadalom közti válaszfalra gondolok, amelyek megakadályozzák, hogy a nemzet teljes politikai egységgé fejlődjék ki és fő feladatom az lesz, hogy úgy szabályozzam a magyar termelést, a társadalom és politikai életet, hogy a magyar munkásság teljesen egybeolvadjon a magyar társadalommal és hogy a tehetségek összértéküknek megfelelő pozícióba juthassanak. Külpolitikai helyzetünket kedvezőnek mondhatom, Magyarország a béke szolgálatában akarja külpolitikai törekvéseit érvényesíteni, és örömmel állapítom meg, hogy ezt a szándékot megértéssel fogadják az arra hivatottak. Az általános védkötelezettséget illetően örömömre szolgál, hogy az ötös konferencia az egyenjogúság kérdését a fegyverkezés terén elismerte és a konferencián a lausannei szellem érvényesült. Amíg azonban a konferencián történt megállapodások nem válnak ismeretessé, a kérdésről beszélni túl korai volna. Tehát mindaddig, amíg az egyes elvi kérdések nem tisztázódnak, a honvédség megmarad jelenlegi állapotában. Gazdasági szempontból legfontosabb feladatomnak tekintem a racionális termelés feltételeinek biztosítását. Az ipari és mezőgazdasági termelés közötti diszparitást nem jelszavak hangoztatásával, hanem alapos, a termelés összes tényezőit felölelő ismeretiekkel lehet csak eliminálni. — Miután mezőgazdasági exportország vagyunk, ezen van a hangsúly, amelynek nagyvonalú megindításától várhatjuk azt a termékenyítő visszahatásit, amelynéllkül viszont nincs prosperitás. — Idetartozik a termelési eszközöknek rendelkezésre bocsátása olyan kamatfeltételek mellett, amelyek reálisak. Nyilatkozatát a miniszterelnök az ellenzéki bírálatokkal zárta, le. Kijelentette, hogy az ellenzéktől objektív kritikát kér, amely ösztökéli a helyes irányú alkotó munkára. Egyébként az ellenzéknek ez a fontos feltétele. »» »♦» Jömi im Gömbös miniszterelnök újévi nyilatkozata Magyarország élni akar és tud élni — Le kell rombolni a társadalmi válaszfalakat Külpolitikánk a béke szolgálatában — A racionális termelés feltételei, nagyvonalú exportpolitika Nyugalomba vonult Ghiczy Tihamér a vidéki kerületi főkapitány Budapest, c .1931-A rendőrügyi kapcsolatban előáll mélyváltozás a vidéyi állásban is. Gh nyugdíjba ment és Sándor főkapitány