Reggeli Hirlap, 1934. október (43. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

is Németh János bányászt üldözőbe veszik Eközben Miskolcról és Hejőcsa­­báról csendőrök érkeztek ki Ta­­polcára, amely ekkor már telje­sen a szörnyű gyilkosság hatása alá került. Eltűnt a mosoly, a jó­kedv és lázas izgalom és rémület fogta el a tapolcai villák lakóit és a kirándulókat. Megindult a haj­sza Németh János után, aki igen komolyan gyanúsítható volt a bűncselekménnyel. A csendőrök először is Németh János lakására mentek. De csak feleségét és négy apró gyermekét találták odahaza. Az asszony elmondta, hogy férje három óra tájban ment el hazul­ról, féli öt fele otthon járt, de az­után megint elment. A csendőrök az erdőségben kezdték meg a ku­tatást a rablógyilkosság­ gyanúsí­tottja iránt. Ez a hajsza azonban besöté­tedésig semmiféle ered­ménnyel nem járt. Az a remény­ség is hiábavalónak bizonyult, hogy majd hazatér lakásába és otthon fogják el. Németh János az éjszaka fo­lyamán sem került elő. A nyomozásba bekapcsolódott a miskolci rendőrség is, mert hihető volt, hogy az eltűnt bányász eset­leg Miskolcra szökött. A miskolci razzia sem hozott azonban ered­ményt. A csendőrség az esteli órákban országos rádiókörözést adott ki Németh János ellen és megtörtént az intézkedés, hogy hétfőn reggel újult erővel induljon meg a haj­sza Miskolcon és a tapolcai erdő­ségekben. mozásnak. Elmondta, hogy amikor délután négy és öt óra között szokásos körútján az erdő aljában lévő vil­lasorban haladt, futólépésben szembe jött vele egy sárgásbarna kabátú, szürke mi­­cisapkás középtermetű férfi, aki csibukot tartott szájában. A futólépésben jövő fiatalember, mikor őt megpillantotta, megvál­toztatta útját és egy mellékösvé­­nyen eltűnt. Nem tulajdonított semmi jelentőséget a dolognak és nem is kutatta, hogy ki volt az illető és miért­ változtatott út­irányt. Csak most, miután meg­tudta, hogy mi történt, ébredt benne az a gyanú, hogy a különös viselkedésű férfinek valamilyen köze volt a tanárnő meggyilkolá­sához. A kerülő annak a gyanújá­nak adott kifejezést, hogy a férfi, aki elmenekült előle, Németh János, a MÁK tapol­cai mészkőbányájának a mun­kása lehetett. Hajsza éjjel-nappal a tapolcai villák réme után Egyre bizonyosabbá vált, hogy ő volt a tanárnő gyilkosa. Nem­csak Horváth vallomása támasz­totta alá ezt a gyanút, de­ valószí­nűsítette az a körülmény is, hogy Németh, aki már három ízben volt lopásért elítélve, apró tolvajlásai­­val valósággal a tapolcai villák réme volt. Sokszor besurrant a villákba és kisebb-nagyobb lopásokat köve­tett el. Nem egyszer tetten érték és csendőrkézre adták. Úgy lehe­tett most is. De ezúttal a tetten­­ért gonosztevő nem várta be, hogy elfogják, hanem kivégezte leleple­­zőjét. Tapolca nyaralói izgalomba és páni félelemben nyugtalanul töl­tötték az éjszakát. De nagy meg­döbbenést­­keltett a gyilkosság Miskolcon is, ahová az ejteli órák­ba érkezett el Donáth Klotild tra­gédiájának a híre. A tanárnőt Miskolcon igen so­kan ismerték és megrendülve hal­lották a tapolcai rémdrámát. A törvényszék épületébe menekül a rablógyilkosság gyanúsítottja Hétfőn reggel friss évővel indult meg a hajsza a nyomtalanul el­tűnt Németh János után. Mialatt a rendőrség a városban, a csend­őrség az erdőségben kutatta, az­alatt­­az elvetemült rablógyilkos­ság kegyetlen szivű­ gyanúsítottja a miskolci törvényszéki palota folyosóján tartózkodott. Délelőtt 10 óra tájban bekopogta­tott Ráduly József dr. büntető egyesbiró hivatali helyiségébe és egészen szokatlan és rendkívüli­nek mondható kívánsággal állott elő a középtermetű, sápadt arcú bányamunkás. Arra kérte a bün­tető egyesbírót, hogy hirdesse ki előtte a debreceni táblától szomba­ton leérkezett jogerős ítéletet, mert most nincs munkája és szeretné kitölteni a büntetését. Németh Jánost az egyesbíró né­hány hónappal ezelőtt több tapol­cai villában történt lopás miatt héthónapi börtönbüntetésre ítélte. Németh azért kapta ezt a bünte­tést, mert Ludvig György altá­bornagy és Venetianer Jakab dr. főorvos villájából és mások villá­jából is különböző holmikat eltu­lajdonított. Németh az egyesbiró ítélete ellen felebbezett és mint­­akikor a tárgyaláson mondotta, csak azért jelent be felebbezést a® ítélet ellen, hogy ezzel is időt nyerjen és ne kellessen magára hagyni feleségét és négy gyerme­két. Az egyesbíró, akinek ekkor még sejtelme sem volt a tapolcai gyilkosságról, bár szokatlannak találta a kérést, mégis jóindulatú­an teljesítette Németh János kí­vánságát. Kihirdette előtte a jog­erős ítéletet, majd utasította, hogy ha meg ak­arja kezdeni büntetését, jelentkezzen a kir. ügyészségen. Németh János váratlanul meg akarja kezdeni régi büntetését Németh János ezután felment az ügyészségre. Vajó József dr. kir. ügyész, aki az ügynek refe­rense volt, beküldötte az ügyész­ségi irodába Orosz Zoltán dr. ügyészségi tisztviselőhöz, aki a be­utalásokat végzi. Németh éppen akkor lépett be a hivatali helyi­ségbe, mikor a csendőrség telefonon tájé­koztatta az ügyészséget a ta­polcai gyilkosságról. A bányamunkás arcrándulás­nél­ | | A legnagyobb választékot talál szövet - és selyemujdonságokban | ECKER éS Sh­tfAR divatáruházában | REGGELI HÍRLAP kül, nyugodtan hallgatta a beszél­getést. Az ügyészségi tisztviselőnek Németh János megismételte azt a kívánságát, hogy meg akarja kez­deni a fogházbüntetését. Ez fur­csának találta a kérést, mert nem igen szokott előfordulni, hogy va­laki sürgesse a fogházba való be­vonulását. Meg is kérdezte Né­meth­től : — Miért akarja maga már most megkezdeni a büntetését, amikor még nem muszáj? — Azért kérem, mert nincsen munkám és tavasszal lesz, nem akarom, hogy tavasszal tartsanak majd idebent. Egy kellemetlen kérdés és egy szemtelen válasz Az ügyészségi tisztviselő ez­után átnézte az aktát és megálla­pította, hogy Németh János Ta­polcára való. Most már rendkívül gyanúsnak találta Németh kíván­ságát. Hirtelen megkérdezte tőle: — Hol volt maga tegnap dél­után öt órakor? Németh elsápadt és zavarba jött. De zavara csak egy pillana­tig tartott, azután elszántan je­lentette ki: — Bár ez magánügy, de meg­mondhatom, hogy Miskolcon vol­tam. — Mikor jött el Tapolcáról? — faggatta tovább. — Én azt nem tudom pontosan, tessék beutalni a fogházba, —vá­laszolta közömbösséget tetetve, de nagyon felindultan a bányamun­kás. Németh Jánost azonban nem utalták be a fogházba. Az ügyész­ségi tisztviselő nyomban jelentést tett Gazdy Béla ügyészségi el­nöknek, aki maga elé hivatta Né­meth Jánost. Egy-két kérdést adott fel a bányamunkásnak az ügyészségi elnök és az adott vá­laszokból, valamint Németh János egész magatartásaiból rögtön lát­ta, hogy a bányamunkásnak nincs rendbe a szénája. Azonnal intéz­kedett, hogy detektívek jöjjenek az ügyészségre Németh Jánosért és tisztázzák, nincs-e valami része a tapolcai bűntényben. 1934. X. 2. szabott Arak olcsó Arak BoyhdbátOH fiuk és le­ánykák részére, jó minő­ség, végig melegen bélelve ___ 10 évesnek 9.50,3 évesnek p fiú matrózöltöny sötét­kék szövetből, tartós minő- O ‘J'C­ség, végig bélelt 9 50,10.80 ©• fi­ú I radíroz leányrafta sö­tétkék szövetből aljjal, elő- |C Írásos fazon, 10 évesnek P 1«F* Tirollnadrogerős düftin- 9 ből igen tartós 2.90,3.15 P JK&J Trenchcoat habátok gyapjú szövetből dupla bó- M réssel 70 es P AT I Ouermehjoppé szép min- 9 pa­tákban a.tiO, 4.— P J.AV i Női Illchalapok divatos 9 .____1 formák diszitve P «V» in nini divataruháza raisholt Széchenyi u. 69 Szabott árak Gyilkosfogás az ügyészségen Az ügyészség telefonértesítése nagy izgalmat okozott a rendőr­ségen. Rögtön közölték az ügyész­séggel, hogy a csendőrségnek Né­meth János a gyanúsítottja, és vasárnap estétől folyik ellene a hajsza. Nem sokkal később detek­tívek jelentek meg­­az ügyészségen és a bányamunkást, aki a fogház­ba akart megbújni az üldöző csendőrök és rendőrök elől, elfog­ták és megbilincselve a rendőr­­kapitányságra szállították. Suba Ervin rendőrtanácsos, a bűnügyi osztály vezetője Tas­­nády Antal dr. rendőrfőtanácsos, a kapitányság vezetőjének jelenlé­tében kezdte meg Németh János kihallgatását. Németh először felháborodva tiltakozott a gyanú ellen, hogy ő gyilkolta volna meg Donáth Klotildot. A rendőrség azonban, amelyet a csendőrség már vasárnap este részletesen tájékoztatott a nyomo­zás megállapításairól, amelyek kétségtelenné tették Németh Já­nos bűnösségét, az elfogott bá­nyászt keresztkérdések alá vette és hamarosan kirobbant a szen­záció. Én vagyok a gyilkos A bányamunkás egész testében remegve, halálsápadt arccal nyö­szörögte: — Bevallom, én vagyok a gyil­kos! Aztán elhallgatott, majd halkan hozzátette: —• Részeg voltam, nem tudom mi történt. — De arra csak emlékszik, hogy mivel ütötte agyon áldozatát. — Arra igen, kalapáccsal. — Hová tette? — Eldobtam a helyszínen. Drámai tetemrehivás A rendőrségen nem is faggatták tovább a gyilkos bányászt. Átad­ták a csendőrségnek, amely azon­nal kivitte Tapolcára. A déli órákban a csendőrség Szilassy százados vezetésével drámai tetemrehi­­vást rendezett a halálvillában, amelynek udvarán még ekkor is letakarva ott feküdt a tragikus sorsú tanárnő holtteste. Amikor Németh János a véres­­fejű holttestet meglátta, iszonyodva hőkölt hátra és könyörögni kezdett, hogy ta­karják le, mert nem bírja ki az iszonyatos látványt. Az összeroppant gonosztevő ez­után töredelmesen bevallotta bű­nét. Vallomása igazolta a csend­­őrség első megállapításait. A vasárnap délutánt lopásokra akarta fölhasználni Németh Já­nos. Minden eshetőségre felké­szülve magához vette kalapácsát és úgy indult el „körútjára“. — Amikor Donáth Klotild villája (Folytatás a 7-ik oldalon.)

Next