Reggeli Hirlap, 1934. november (43. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-03 / 247. szám

Miskolc, XLIXL évf. 247. Al*3­10 fillér* Szombat 1934 november 3 Reggeli Hírlap­ja K­mllv Mnátuttr M FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP­­ „ Miskolc küzdelme az adóterhek csökkentéséért Ma délután határoznak a netácó és kereseti adókulcsról Közmunkát, igazságos adózást és a deficites városi vállalkozások értékesítését sürgeti a közgyűlés Miskolc város törvényhatósági bizottsága Lichtenstein László fő­ispán elnökletével pénteken dél­előtt tíz óraikor folytatta a jövő évi költségvetés általános vitáját. A bizottsági tagok igen gyér számban jelentek meg a közgyű­lési teremben, aminek egyik oka minden bizonnyal abban kere­sendő,­­hogy a városatyák nagy­részét hivatali, kenyérkereseti el­foglaltsága akadályozta a délelőt­t pénteki költségvetési vita el­ső szónoka Kovács József dr. volt, aki bevezető szavaiban a lát­szatautonómia téves elmélete el­len argumentált. A költségvetés tárgyalása — fejtegette — azt a benyomást kelti, mintha egy nagy beteg körül folyna a konzultáció a diagnózis megállapítása végett. Álláspontja pesszimista. A rej­tett „veszteség tartalék“ jogán megállapítja, hogy 112 százalék pótadót kellene javasolnia. Ezzel szemben a polgármester 72 száza­lékos­­pótadót is elégségesnek tart. Ebből pedig az következik, hogy ez a költségvetés nem az egyszer egy alapján felépült rea­litás, hanem a variálás művésze­te, könyvelési technika eredmé­nye. Már­pedig a költségvetés összeállításánál az élethez kell igazodni. A személyzeti és nyugdíjkiadá­­sok a költségvetés 38%-a és hi­­telkiadások 22,32%. A költségve­tésből 61%-ot, 1.700,0000 pengőt elvisz. A tisztviselői kérdést meg kell oldani méltányosan. A vá­rosi tisztviselők pragmatikáját sürgeti. A hitelélet javítására a Nemzeti Bank kamatlábának le­szállítását 2,2 és fél százalékra. Addig, am­ig ez be nem következik, a városi polgár lesz egyedül véd­telen ebben a védett országban. Ha a föld nemzeti vagyon és nemzeti érdek annak megmenté­se, akkor a városoknak és a váro­si pogárnak megmentése éppen ti tanácskozáson való résztvétel­­ben. Ennek hangot adott úgy­szólván a pénteki nap valameny­­nyi szónoka. Azt azonban a gyér érdeklődés ellenére is meg kell állapítani, hogy a költségvetés ál­talános vitája magas nívójú volt és a bizottsági tagok bebizonyít­­hatólag alapos tanulmány tárgyá­vá tették a városi élet kereszt­­metszetét megmutató költségve­tést. Ilyen nemzeti érdek. Mert a vá­rosi költségvetés, sajnos, ez idő­­szerint egy gazdaságilag lerom­lott ország városának szomorú képét mutatja. Indítványt nyújt be, amely felterjesztéssel kíván élni a városok hiteli kiadásainak lecsökkentésére, a Nemzeti Bank kamatlábának leszállítására. Kérdezi: Miért nem kapja visz­­sza a város az őt megillető ré­szesedést csak külön adomány formájában. Felterjesztést indít­ványoz e tárgyban a m. kir. pénz­ügyminiszterhez. Sürgeti a fogyasztási adó ki­munkálását, mely a liberális párt kezdeményezésére indult meg.­­ Egységesen kell tehát kiterjesz­teni a fogyasztási adó minden fajtájára. A legigazságtalanabb adónem ez. De ha nincs más erő­forrásunk, munkáljuk ki a borfo­gyasztási adót az állami borpin­­cénél éppen úgy, mint különösen a vasúti pályaudvaroknál, ahol az ellenőrzésből haszon hárul a városra. A város egyedüli bevételi for­rása a polgárok adói. Az adófize­tők teljesítőképességét kell tehát egyensúlyban tartanunk, mert ha az adóalapok lecsökkennek és az adóalanyok összeroppannak, ez lesz ennnek a lüktető, elemen, élni akaró városnak a tragikuma. A költségvetést általánosság­ban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja.­­ Akkor, midőn az előrelátha­tó bevételek alig fedezik a város háztartásának szükségleteit, in­dokolatlan az egyes üzemek, in­tézmények deficitjének a folyó évi költségvetés terhére való be­­illesztése, indokolatlan továbbá az is, hogy az iskolák, építés cél­jaira felvett kölcsönöknél a ka­matszolgáltatáson kívül tőketör­lesztések állíttatnak be. Indoko­latlan végül az államrendőrség kiadásaihoz való hozzájárulás cí­mén beállított 80.000 pengős tétel és ezúttal hivatkozom a főtaná­csos úrnak jelentésében foglalt ama kitételére, hogy az államrend­őrség kiadásaihoz való hozzájá­rulási összeg mindenkor az elő­irányzott összeg 3%-át meg nem haladhatja. Ha tehát ez így van, mintho­gy erre nézve az 1928. évi XXXIII. tc. rendelkezik, kérdem, mily alapon történt a 933. és 934. évi költségvetésekbe­nca 3.000.000 pengő bevételi előirányzatnál 90 —90,000 pengő helyett, mindkét esztendőre 130—130,000 pengős kiadás előírányozása, mely össze­gek a zárszámadásban kiadásba helyeztettek, ténylegesen azonban nem rovattak le. Hogyan volna elérhető a deficit csökkentése Ezek alapján a két utóbbi költ­ségvetési évben előirányzott többletkiadás, szerintem, beszá­mítható a jövő évi költségvetés összegébe, illetve ezen címen be­állított 80.000 pengő a szükségleti összegekből törölhető és a költ­ségvetés deficitje ezzel csökkent­hető. Ez alapon a kimutatott 697 ezer pengő deficitet a következők­kel lehet csökkenteni: A Szent István fertőzőkórház 935. évi de­ficitjére beállított 28.180 pengő, ugyancsak a Szent István kór­ház 933. évi deficitjére beállított 15.000 pengő; az autóbuszüzem 933. évi deficitjére beállított 7581 pengő, e három tétel együttes összege 50,761 pengő; három évre való felosztás mellett %-a, vagyis 33.000 pengővel csökkenthető. A hitelügyleteknél az iskolák építé­sére a Pénzközponttól és az ál­la­mtól igénybevett kölcsönöknél előirányzott 15,000 pengő szintén törölhető. Törölhető továbbá az általunk említett indokolás alap­ján az államrendőrség kiadásaira felvett 80,000 pengő; e három té­tel együttes összege 128,000 pen­gőt tesz ki, levonva a 697,000 pen­gőből, marad ezen felállítás alap­ján 569.000 pengő deficit, mely a 900 ezer pengő állami adó alapul vételével 65%-os pótadó és 5%­­os kereseti adóval nyerhet fede­zetet. Szívesen lettem volna, ha a főtanácsos úr ismertetné a cse­lekvő hátralékok mikén­ti megosz­lását, valamint azt, hogy a külön­féle elmeken fennálló kintlevősé­gek behajtása miként áll? Tapolca A Tapolcán építendő szálloda tervét készséggel támogatja, he­lyes az elgondolás, kiviteléhez, — ha a kölcsönnyújtásban résztvesz­­nek a többi helybeli bankok, — a legnagyobb örömmel hajlandó lesz a vezetése alatt álló intézet is résztven­ni, — mondotta Szé­kely Aladár egyre fokozódó taps­­kíséretében — ha az építendő szálloda jövedelme a felveendő hitel kamatait fedezi. A közgyűlés tagjai élénken he­lyeselték és megtapsolták Szé­kely Aladárnak ezt a bejelenté­sét, amely egyben beszédes cáfo­lata annak az egyik miskolci új­ságban megjelent állításnak, mint hogyha a budapesti intézetek mis­kolci fiókjai eltávolodtak volna a városi közélettől. Kovács József dr.: Vigyázzunk, hogy a városi polgár össze ne roppanjon Székely Aladár: A túladóztatás a szegénység és a munkanélküliség előidézője Székely Aladár kormánytaná­csos fejtette ezután ki nagy fi­gyelem mellett a költségvetéssel kapcsolatos érdekes álláspontját. " Fokozatosan emelkedő adók, a munkanélküliek nagyarányú növekedése jut kifejezésre a költ­ségvetésiben. Am­inő arányban szegényednek­ adózóink, olyan arányban emelkednek adóik — kezdte beszédét Székely Aladár. Majd így folytatta: Méltóztassa­­nak az illetékes tényezőket végre arra a belátásra juttatni, hogy a túladóztatás a szegénység, a mun­kanélküliség előidézője. Fekete Mór határozati javaslatai Fekete Mór volt a közgyűlés kö­vetkező szónoka. Szakszerűségről és lelkiismeretességről taniskodó fel­szólalásában jogosultnak ismerte el a főszámvevő pesszimizmusát. Ma már úgyszólván csak az adminisz­tráció ellátására szorítkozik a vá­ros, a hitelezőkkel szemben fennálló kötelezettségének azonban­ nem tud eleget tenni. A költségvetés semmi­féle munkaalkalomra nem­ nyújt módot. Elmarad a Széchenyi utca meghosszabbítása is, ami az érde­kelt telektulajdonosok becsapása. Fi­gyelmet keltő fejtegetései során a vi­lágválsággal, a korábbi gazdálkodás hibáival, az állam által elvont be­vételi és az állam részéről áthárí­tott kiadási tételekben látja a váro­si háztartás mai szomorú helyzetét. Mintha csak az egész szellem a vá­rosok megnyomorítását tűzte volna ki céljául Miskolc város évente több, mint hatszázezer pengőt fizet szükségadó címén az államkasszába és akkor csupán, a főispáni inter­venciója alapján juthat hozzá kü­lönböző államsegélyekhez, amelyek -

Next