Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1936. augusztus (45. évfolyam, 175-198. szám)

1936-08-01 / 175. szám

Üdv vendégeinknek! Iotó: Duszik Lajos Megilletődött szívvel, levett kalap­pal állunk meg a mi városunk ün­nepi hetére hozzánk érkezett vendé­geink előtt. Házainkon lengő zászlók selyme terjeng a forró szellőben. Az öreg Avas lámpái örömteli szemekként ragyognak. Mindenütt a vendégvá­rás nyájas, derült hangulata árad az arcokon. A Bükk kapujában úgy áll városunk, mint háztűznézéskor a leány: kicsinosította magát ,és szívét bizodalmas nyíltsággal egész melegében és belső gazdagságában feltárja. Közöttünk reánk rohanni kész né­pek készülődnek, mint vérszomjas fenevad az ugrásra. A nagy politi­ka rozzant, nehéz hadiszekere ide­­odafordul s reánk, kisemmizett ma­gyarokra ügyet sem vet. De mi­­ élünk. A keserű dac, a félredobatás fájó szégyene lassan az életakarat, a ma­­gunkbabízás kemény elszántságává alakult át. Hiába temetnének, mi élünk. Hiába mellőznének, mi oda­adunk a népek országútjára s ve­lünk számot vetni kényszerítjük a vén, szívtelen Európát. A­­ városa­inkban dolgozó életerő, mint egy nagy szív, ma szabályosan dobog. — Benne az ezeréves nemzet lelke él. Városaink átjárnak egymáshoz egy-egy lelket gazdagító, új lendü­letre ösztönző találkozóra. — Áldást rejt magában az a gondolat, amely ezeket a városnéző heteket kitalálta, amikor is minden város­­ kulturális, ipari és kereskedelmi életébe új, élénkebb ritmus iktatódik s a köl­csönös megismerésben szilárdabbá lesz az egymásrautaltság, a sorskö­­zösség tudata. Amit ízlésben, talá­lékonyságban, ügyességben és szor­galomban alkotni, termelni tud vá­rosunk népe, amit odahelyezhet, ki­állíthat a néző, a vizsgáló szemek elé, azt mind megmutatja, mintha mondaná­­im, ezt az én kezem, tu­dásom és művészetem alkotta; lás­sátok meg és ami benne érték, ami csínteljesítmény, azt másoljátok le. Most érkeznek a világ félszáz nemzetének legügyesebb, legizmo­sabb gyermekei a berlini olimpiász­­ra, hogy megmutassák hosszú, szor­galmas, önfegyelmező és lelkesült sportéletük eredményeit s elég a di­csőség­, amelynek koszorúját haza­viszik, hogy nemzetük géniuszának lábaihoz tegyék. A magyar városok ilyen ünnepi hetükben olimpiászt rendeznek s megmutatják életreva­lóságukat, szorgalmukat és stílusu­kat. Versenyeznek minden versen­gés nélkül. Nincs itt rekordjavítási láz, nincs elébe nyomulni akaró li­hegő küzdelem, mégis érezzük, hogy ■a legszebb versenynek, az alkotó munka versenyének egy-egy drága mozzanata vonul el szemeink előtt. Mi a városunk nevének fényéért dolgozunk. A tollforgató kéz éppen­­úgy átidegződik a teljesítményre tö­rekvő lélek lázától mint a kalapá­csot, vésőt és ecsetet mozgató verej­­tékes kar. Iskoláink, melyeknek kis polgárai most pihenő, üdülő idejü­ket, vakációjukat élvezik, megnyit­ják termeiket, hogy a felnőttek vizs­gájához színtérül szolgálhassanak. Boldog büszkeség ragyog sze­münkben, midőn a sok fej és kar teljesítményét nézegetjük s egy dia­dalmas reménység, egy bizakodó optimizmus veszi a lelkünket a szár­nyaira: van a mi népünkben életre­valóság, van versenykedv és küzde­ni tudó akarat ; van benne hit és erő. Mit félünk a jövőtől? Hiába akar­ták szívtelen és értelmetlen hatal­­maskodók ezt az ezeréves népet hát­ravetni s leszorítani a népek nagy versenyteréről, elpusztíthatatlan és terhetlen életakarattal áll meg a jö­­vője kapujában. Van a mi ünnepi hetünkben egy fájdalmasan megha­tó, de a dicsőség aranyfényével el­öntött kegyeletes tény: a vasutas hőseink emlékművének leleplezése, íme, a múlt eljött, hogy intsen, ta­nítson és buzdítson. Fellobog az ol­táron a kegyelet lángja, elvonulnak a fénylő menetoszlopok, amint a hadak útján menetelnek az örök fény honába. Ma rájuk nézünk és ők reánk. Sem az ő tekintetükben nincs vád, sem a mienkben nincs re­megő, megalázásra kényszerítő tu­data a méltatlanságnak. Lelkünkre fény hull, az ő dicsőségük. Megál­lunk előttük s érezzük, hogy az ő tekintetük megpihen a rajtunk. Jaj volna nekünk, ha elfeledkeztünk volna róluk, az ő hűségükről s a kö­telesség nemes vártáján utolsó szív­­dobbanásukig megálló hősiességük­ről. Ők a mi mintáink. Példaadásuk lelkesíti a béke csendes napjaiban és int a követésre. Ha jönni­­­og az a nap, amikor a kalapácsos karnak puskát kell vállaira vennie s a gon­­dolatos fejre katonasapkát kell csapnunk, úgy fogunk elmenni mindnyájan, mint ők, nótás kedv­vel, sírás és zúgolódás nélkül. Mi békében és háborúban, a műhely csendjében és a golyók tébolyult röpködésében csak egy akarunk ma­radni: hű és dolgozó polgárai váro­­simknak s a halálba berohanni kész, vért és életet áldozni tudó hű és­ igaz fiai hazánknak. '***­. Jertek, jertek drága vendégeink. •' p A mi értékeink a tieitek is, a, ti ■'J gondjaitok a mieink is. Nézzü­nk mé*­­ti­lyen egymás szemébe és fogyt­ival forrón, szilárdan kezet egymással: a lélek a szemben, szív melege a kéz­ben. Felettünk fényesebb lesz a magyar­­ég, mert megáldoztatott hőseink ma­ !- Miskolc, XLV. évf, 175. Szombat, 1936 augusztu­s 1 gfe/sőmagumorsingL­­J RECCELI HÍRLAP ,ntrrf a *» kJadohl»o»al: Toledonok­t UadóMvatel 2-99. M. kir. postaiakorikptni Mtf HHr Mickolc, Horthy Mik­lós-tár­ 14. avlnal&ig 4­98. ésj el 62. cvfilmAmlo száma: 35.384. Súlyos bonyodalmaktól tel­es Europa a spanyol poion mM*­ou» polgárháború miatt sasvits a gépeket — Ha igaz az olasz szállítások höre, Franciaország nem vonhatja ki magát a népfront sürgető kívánságai alól — mon­dotta Delbos, francia külügyminiszter a külügyi bizottságban London, júliusul. A Barcelonába érkezett személy­­vonat a katalán szovjeturalom va­lóságos hirdetőoszlopa. A kocsik oldalára a szovjetcímert, a sarlót és kalapácsot festették, a követke­ző felírással: „Éljen a spanyol szovjetköztársaság!“ A kocsik ol­dalára festett egyéb feliratok fel­szólítják a francia proletárokat, kövessék a spanyol példát és űz­zék el a kormányt. Spanyolország számos vidékén már nyílt kommunista diktatú­ra uralkodik. Ezeken a vidékeken mindenfelé láthatók a proletárdiktatúra kül­ső jelei és jelvényei. Különösen Katalóniában tört előre a kommu­nizmus. A parasztok között már felosz­tották a földet, úgy, hogy mindenütt helyi szovje­tek alakultak. Sanjurio tábornok fi­a, Sanjurio százados, Moraves és Kacejenes repülőtisztekkel együtt életét vesz­tette. A hős repülőket a vörösök agyonlőtték. Caresco tábornokot és 20 magasrangú tisztet a vörö­sök kivégeztek. Átütő erejű győzelemről adnak hírt a felkelők A saragossai rádióállomás éjfél­tájban közölte, hogy teljesen légből kapott a madridi rádiónak Sara­gossa bevételéről terjesztett híre. Robre Gardától két kilométernyi­re erős kormánycs­apatok megtá­madták Mola tábornok felkelő­ csa­patát, amelyek azonban visszaver­ték a támadást. A felkelők üldözik at menekülő kormánycsapatokat. A Reuter Iroda értesülése sze­rint a spanyol felkelők közzétet­ték, hogy tervszerűen közelednek Madridhoz. Egyik oszlopuk, a je­lentés szerint, eljutott Elpartoig, amely 18 kilométernyire van a fő­várostól. Két másik oszlopuk pe­dig mintegy 30 kilométernyire van Madridtól. Olaszország újabb repü­lőgé­peket ad a felkelőknek ? Casablanca, július 31. Marokkó francia és spanyol ha­tárán csütörtökön 5 hárommoto­ros repülőgépet láttak, amint nyu­gati irányban Melilla felé tartot­tak. Az öt gép egyike Saida mel­lett kényszerleszállást végzett. Két repülő meghalt és kettő súlyosan megsebesült. Be van bizonyítva hogy ,a repülőgép szerencsétlenül járt utasai olasz tisztek polgári ruhában. A repülőgép négy géppuskával volt felfegyverezve. Egy második repülőgép a Mulu­­ya folyó mellett, amely a határt alkotja Marokkó spanyol és fran­cia területe között, kénytelen volt leszállani. Ezen a repülőgépen öt olasz tiszt volt, szintén polgá­ri ruhában. Minthogy a repülőgép francia te­rületen ért földet, az olasz tiszte­ket a francia hatóságok őrizetbe vették. Mind az öt olasz repülőgép Fran­co tábornok ellenforradalmi se­regéhez igyekezett. Algírból jelentik, hogy három repülőgép az orani kerület Udja nevű helyisége mellett volt kény­telen leszállni. Ezeken a gépeken szintén gépfegyverek és bombave­tő készülékek vannak beszerelve. Bebizonyosodott, hogy a marokkói spanyol felkelőknek voltak szánva, olasz tisztek ve­zették, polgári ruhában, nemes az olasz repülőszállításról A francia kamara külügyi bi­zottságának ülésén Delbos külügy­miniszter foglalkozott az olasz re­­p­ü­­­őg­éps­záll­í­tásokkal. Ha igazak a Casablancai jelen­tések az olasz repülőgépek kény­szerleszállásáról, úgy a francia kormány számára, nehéz lesz magát kivonni a spanyol nép­front sürgető kívánságai alól. Róma nem nyilatkozik Róma, július 31. A Spanyol-Marokkób­a repült Utólagos olasz repülőgépek k­öébe­n olasz hivatalos helyen a teljesebb titoktartásba burkol­­­nak. A hír a kora reggeli órák terjedt el Rómában, de hivata helyen mindezideig jun ■ sem meg nem cáfolták, sem m­eg­­nem erősítették a híreket.­­ London, július. A spanyol kormány és az ellen­­forradalmi sereg részére külföldről történt állítólagos hadiszállítások ügye egyébként nagy nyugt­a­la­nsá­­got keltett angol politikai k­örök­­ben. Attól tartanak, hogy ebből a beavatkozás­ból igen súlyos bonyol­­ álmok keletkezhetnek. Rives de Linares márki, Alfonz mit, spanyol király legbizalmasabb diplomatája é­s személyes­­barátja volt, mondvacsinált kényis­zerles­zál­­ást végzett Burgosban, a felkelők őrh­adiszállásán. ÁRA 10 FILLÉR

Next