Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1940. április (49. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-02 / 73. szám

kwfa, i Mr-év rá p Mf­cs Ni'öni Teleki Pál miniszterelnök nyilatkozott olasz­­országi útjáról és római megbeszéléseiről Budapest, április . Gróf Teleki Pál miniszterelnök Olaszországból visszatérve fogadta a Magyar Távirati Iroda munka­társát, akinek olaszországi útjáról többek között a következőket mon­dotta: — Amidőn elutaztam, azt mond­tam, hogy utazásomnak magán jel­lege van, de megmondtam, hogy a Ducéval és Ciano­ gróffal beszélni fogok és az lett volna a legtem­é­­szetellenesebb, ha­­ Olaszországba megyek és nem beszélek­­ velük. — Hogy politikáról beszéltünk, az is eleve nyilvánvaló volt. Hogy a be­szélgetések hosszúak voltak, az azt m­it­atja, hogy sok témáról beszél­­tünk s nem tudom, miért jelentette volna azt, hogy bármelyikünk is ál fordulatot adott volna politiká­jának. Megbeszéléseink rendkívül ertékések voltak, különösen reám ítélve. Sok fontos felvilágosítással gazdagodtam és megerősödött az utóbbi idők eseményeiről vallott felfogásom. .Joggal és józanul tehát, semmi ú­i fordulatot nem lehetett, várni a Ducéval és Ciano gróffal való beszélgetésemtől­ ,,s az olasz-magyar barát­ság nem lépett új fázisba“ — Az olasz-magyar barátság nem* lépett semmiféle új fázisba, mint ahogy egyes lapok írták, mert ez a barátság egy természetes adott-. s ú­g. : —, A mi­ hosszú együ­ttmunkálko­­dáson és együt­térzésen alapuló ba­rátságunk feleslegessé is tesz min k­értféle különleges megállapodást- A nemzetek és­ vezető férfiak szim­pátiáján egyaránt felépülő kapcso­,­latok sokkal erősebbek minden­féle­­ formai kapcsolatoknál és megkö­töttségeknél.­­ — A titk­politikánk és céljaink nyitott könyv, és nem is változhat­nak. Mindenki tudja, százszor meg­mondtuk- De ugyanúgy­ hangoztat­juk hosszú évek óta, hogy céljain­ ; hát, hacsak. lehet, békés után ki-; valljuk elérni. És ugyanúgy meg­mondtuk azt is mindig. — ha ugyan történelmünk tanulságai­­tvl itt ez egyáltalán szükséges, — hogy Európa egyetemes érdekeit .-/(•m előtt. tartjuk. — így fogjuk fel a Dumimeden­­■eében való helyzetünket is, így fog­tuk fel mindig: tanítással és példá­val előljárni abban, hogy ezt az érdeket szolgáljuk- Lehettünk erő­sek vagy gyengék a különböző kor­szakokban, lelkileg mindig elég nagynak éreztük magunkat arra, hogy a Dunamedencében ilyen ma­­a­gasabb hivatást töltsünk be.­­ — Ebből kifolyólag szolgáljuk a­ Dunamedence békéjét, amit a római kommünikében kifejezésre , is jut-! 'lattunk. S itt kettőt kell szem előtt tartanunk: a pillanatnyi békét és azt a békét, amelynek a nagy euró­,­pai konfliktus végével kell létre­jönnie­— A pillanatnyi békét fenntart­juk, mert sok mindenféle okból ká­ros, volna az európai konfliktust kiterjeszteni. Ez Európa országai­,­nak ma közös érdeke. A végleges béke tekintetében viszont minden, európai életközösségben ,hivatást , érző nemzetnek olyan békére kell­ törekednie, amely megszünteti az­ igazságtalanságokat és lehetővé teszi az európai népek fenntartás­­n nélkü­li békés együttélését, mértékben felelősségteljes időket élünk. Az eseményeket nem pilla­natnyi értékükben, hanem annak a nagy rendezésnek szempontjából kell megítélnünk, mellyel állandó, békét, virágzó fejlődésbre való lehe­tőséget é­s megelégedettséget kí­vánunk a nemzetnek teremteni. — Aki ebben részt akar venni — és többé-kevésbbé a maga nagy vagy kis körében mindenkinek részt kell vennie — el kell telve lennie bizo­nyos hivatástudattal és kö­tel­esség -érzettek. Ilyen hivatástudatok emel­hetnek­ nemzeteket a mindennapi­­ság gondjai fölé. — A mi hivatástudatunk magá­ban foglalja nemzetünk megerősí­tésének kötelességét a Földnek ezen a táján, amely természetünk­­ sze­rint való, magában foglalja euró­pai kötelességünket, a századokat változatlan erővel átélt szentist­­váni gondolat értelmében és magá­ban foglalja változatlanul hívően kereszténységünket. „Ma nemcsak érde­ces, de a legnagyobb mér­ték­ben felelősségteljes idősei élünk" — Ma annyian vannak, akik nem a történelem felelősségiben, hanem­ az élet mozijában élnek­ Pedig ma nemcsak érdekes, de a legnagyobb A miniszterelnök kihallgatása a Szentatyánál — És ezért minden magyar em­bernek mindenkor élmény, de külö­nösen élmény­eimna­k­, aki a nemzet képviseletének felelősségét érzi, ha Rómába mehet és a Pápa Őszent­sége előtt megjelenhet- Amidőn át­adtam Őszenit­ségének Főméltóságú Urunk tiszteletteljes üdvözletét és a Főméltóságú Asszony hódolatát, mély meghatottsággal töltött el a Szentatyának irántunk, nemzetünk és hazánk iránti érzett őszinte sze­­retete. A Szentatya látogatásomkor áldását adta hazánkra és minden fiára. — Sok régi ismerőssel találkoz­tam Rómában, köztük Pavoliini mi­niszter úrral is, akivel­­ az olasz­­magyar kultúrkapcs­olatok elmélyí­téséről beszélgettem- Ezen a téren még sok a tennivaló. Az olasz­­nyelv tanítását sokkal élénkebbé és eredményesebbé kell tennünk, töb­bet kell járni Olaszországba- Ma­gam is, ki ezúttal magánember is voltam, sok minden szépet láttam az új törekvések terén is. Különö­sen érdekelt az 1942- évi, most épülő világkiállítás. Nagy lendület­tel folyik a munka Chini szenátor vezetése alatt, aki, mint láttam, mindenkit magával ragad nagy lelkesedésével. Rendkívül érdekes új építészeti problémákat is megol­dani fognak­— Meglátogattam-e a magyar ösz­töndíjasokat is a­­ Palazzo Falco­­nieriben — mondotta befejezésül gróf Teleki Pál miniszterelnök. Kihallgatás a kormányzónál Teleki Pál gróf miniszterelnök hétfőn korán reggel megjelent hi­vatalában, ahol elsőnek Keresztes- Fischer Ferenc belügyminisztert fogadta, aki tudvalevőleg távollé­tében a miniszterelnöki teendőket látta el- A belügyminiszter részle­tesen beszámolt a miniszterelnök­nek a római útja alatt itthon tör­téntekről. Féltizenegy órakor gróf Teleki Pál áthajtatott a Várba és kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál. A miniszter­elnök Mussolinival és gróf Ciano külügyminiszterrel folytato­tt ró­mai megbeszéléseiről részletes je­lentést tett az államfőnek. Csütörtök­ön ülésezik* a felsőh­áz és képviselő­­házi külügyi bizottsága Budapest, április 1. . A felsőház külügyi bizottsága áp­rilis 4-én délelőtt, a képviselőház külügyi bizottsága pedig ugyanaz­nap délután ülést tart.­­ (MTI) -­­ Budapest, április 1. .­•A kormány tagjai Teleki Pál ,gróf miniszterelnök vezetésével hétfőn délután minisztertanácsot tartottak, amelyen a miniszterelnök tájékoztatót adott a Rómában foly­tatott, eszmecseréről, valamint az olaszországi útján nyert benyomá­sairól­ A minisztertanács, amely a továbbiakban folyó ügyeket tár­gyalt, este 9 órakor ért véget. (MTI) Uraimt egy tanács ! Végen borotválkozással járó gyötrelmeknek! Az Efdé luxus borotva szappan mélyenható babja behatol a pó­rusokba és megpuhítja a szakáll, tövét­ Most pedig az Ef­dé­­luxus penge következik és pillanatok alatt bárso­nysima lesz az arcbőr. Még ma tegyen egy próbavásárlást a Városi Drogériában, Széche­nyi a­ 61 és hálás lesz ezért a tanácsért.____________________________ Ottó látogatása a washingtoni Kossuth-házban Rendkívül érdekes nyilatkozatot adott az amerikai Szabadság munkatársának Az amerikai „Szap­ulság“ című magyar napilap vasárnap Magyar-­­országra érkezett száma i­agy és részletes tudósítást közöl Otto­­washingtoni látogatásáról.­­ Ottó március másodika óta ugyanis az­­Egyesült Államokban tartózkodik,­ ahová Roosevelt elnök repülőgépéig érkezett meg. Március nyolcadikén­­ellátogatott a washingtoni Kossuth -házba, ahol az amerikai Magyar Református Egyesület­ módui van­­újják. A látogatás — amint a Sza­badság írja ----váratlanul­ történt. Az egyik irodakisasszony jelentet­­­te a titkári szobában, hogy „két fiatal magyar látogató. .jött."1 . A két fiatalember nem volt más,mint Ottó és öccse, Félix főherceg. Be­vezették őket az elnöki­­ terembe, ahol tizennégy­ egykorú kép beszél­­Kossuth amerikai diadalát­járól. .Ot­tó az amerikai lap szerint folyama­tosan beszél magyarul,, beszédében nyoma sincs a német­es dialektus­nak. — Nem is képzelik az urak, — mondotta, — mennyit* ürülök. 3 A „Magyar Élet“ című, Mis­kolcon megjelenő két­ politikai napilap f­ évi március hó 30-i számában „Elemezzünk“ ev­» alatt megjelent közleménynek a Felsőmagyarországi Reggeli Hír­­lap elleni valótlan és rágalmazó megállapításai miatt a törvényes megtorló eljárást a lap ellen fo­­lyamatba tesszük. A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap szerkesztősége, hogy magyarokat találtam Washing­tonban! Tegnap véletlenül itt jár­tam a Fehér Ház körül, akkor tűnt fel nekem a „Kossuth Building“ felírás. Eljöttünk hát megnézni. Ezután alaposan kikérdezte az egyesület vezetőit az amerikai ma­­gyarság s­záruk­ról, elhelyezkedésé­ről, viszonyairól és megoszlásáról. Nagyon örült, amikor meghallotta, hogy újra működésbe lépett az Amerikai Magyar Szövetség­. Bevezették a nagy irodába. Mindegyik asztalhoz odament, ke­­zet fogott az irodakisasszonyokkal és elbeszélgetett velük. Az amerikai magyar lap megjegyzi, hogy ma­gyar szébőségben és helyes kiej­tésben erős kon­kurrensnek mutat­kozott a „második generációsok­kal“ szemben. — Nagyon örültem, hogy Wa­shingtonban a magyar házban egy kicsit itthon lehettem •— így búcsú­zott Ottó a washingtoni Kossuth- Ház lakóitól. A királyfi másnap fogadta a Szabadság tudósítóját, akinek minden kérdésére határo­zott, meggondolt választ adott. — Az amerikai magyarság — mondotta — március idusán két nemzet demokratikus eszméit ün­nepli és ezt igen jól teszi. Függet­lenség, szabadság, az emberi jogok elismerése Kossuth és Washington eszméi. Higgye el, lelkem teljes őszinte­ségével mondom ezt! Talán furcsán hangzik egy Habsburg ajkáról. De én így érzek. Mondja meg az­­ ame­rikai magyarságnak, a Szabadság útján, hogy ünnepeljen március idusán. Mondja meg nekik, ha magyar telepen lennék, ahol Kos­suth eszméinek hódolnak, elmen­nék velük együtt ünnepelni. Tu­dom, hogy egyrészt, sőt nagyrészt őseim hibája az, hogy Magyaror­szágon még ma is hárommillió nincstelen ember él. Az amerikai magyarság erkölcsi kötelessége se­gédkezni abban, hogy Magyaror­szágon olyan demokrácia legyen, mint itt fogadott hazájukban. Amíg a magyar paraszt „Földnél­küli János“, addig nem valósulhat meg Kossuth álma, a független és szabad Magyarország. Megemlítette, hogy a dunai föde­ráció eszméjét, amelyet hirdet, Kossuthtal vette át, majd így foly­tatta: — Mikor meglátogattam a Capi­tol­t (a kongresszus otthona Was­hingtonban) a szenátorok felálltak az ülésteremben. A megtiszteltetés nem az én személyemnek szólt, ha­nem Kssuth Lajos népének. S amikor a Fehér Házban teáztunk Roosevelt elnökkel, eszembe jutott, hogy ugyanebben az épületben Fillmore elnök Kossuthot fogadta és tiszteletére díszebéset adott. Ottó különben öccsével, Foixxel, aki alig látszik idősebbnek, mint egy nyolcadikosztályos gimnazis­ta, gyalogszerrel ment a Fehér Házba Roosevelt elnök teájára. — Még titkos rendőr sem kísérte.

Next