Szabadság, 1898 (7. évfolyam, 1-105. szám)

1898-03-02 / 18. szám

4 HÍREK. — Éhező testvéreink javára lapunk leg­utóbbi számában a befolyt adományok ösz­szege tett 5 frt— kr. Szerkesztőségünkben újabban a következők adakoztak: Kiszely Ernőné...........................5 frt ...kr. Eperjessy Paulina Diós-Győri — Lang János ..................................­ — Réczey Kálmán gyűjtése 7 frt a következők adakoztak: Összesen:19 frt— t r. megye közönsége helyett; sőt mint főispán, arra is vállalkozik, hogy minisztereket te­remtsen a parlament helyett. A­mi az alispán személyét illető kifakadásokat illeti, tudomá­sunk van róla, hogy dr. Tarnay Gyula alispán a közlemény megjelenése után a fővárosba utazott, a­hol több országos tekintélyű, lovagias egyénektől eljárására nézve azon útbaigazítást nyerte, hogy dr. Miklós Gyula kifakadásaira és támadásaira reflektálni teljesen felesleges. Ezt az álláspontot a magunk részéről is helyes­nek tartjuk s ez ügyéyel ez idő szerint bő­vebben nem is foglalkozunk. — Áthelyezések: Boltky Gyula, mező-kö­­vesdi járási szolgabiró Sajó-Szentpéterre, Török József, ózdi szolgabiró Mező-Csát­ra, Kovács Bálint, mező-csáthi szolgabiró Ede­­lénybe, Fass Lőrincz, sajó­szentpéteri szol­gabiró Ózdra helyeztetett át. Kaffka Jenő újonnan megválasztott szolgabirót Mező-Kö­­vesdre rendelte szolgálattételre a főispán. — Házasságok. Meczenauer Lajos, vasúti hivatalnok házasságra lépett Bajnok Mariska urhölgygyel. — Weisz Izidor, földbirtokos a napokban esküdött örök hűséget Klein Dezső, földbirtokos és háztulajdonos leányá­nak, Bertának. — Lang Árpád a közel­múlt napokban fogadott örök hűséget Czakó Hed­vig urhölgynek. — Kisebbszerü hatálü­nnepély Szegeden. A szegedi államvasúti műhely dalárdája zászlójának felszentelési ünnepélyét ez évi június hó - én tartja, melyen az ország min­den részéből legalább is tíz dalárda fog részt venni. A szegedi műhelyi dalárdának három tagja a napokban Miskolczon járt, a­kik Krón Ignácz miskolczi műhelyi főnök­nek egy díszesen kiállított okmányt adtak át, melyben a szegedi dalárda öt örökös díszelnökévé választotta. Krón Ignácz főmér­nök három hónappal ezelőtt még a szegedi műhely főnöke volt, a­ki az ottani dalárdát szervezte és megteremtette s ekként érthető, hogy ez a dalárda őt örökös díszelnökévé, nejét pedig zászlóanyává választotta. A mis­kolczi vasúti dalkör Krón Ignácz mühelyi főnököt szintén védelnökévé választotta s igy az ő szárnya alatt a tervezett szegedi ünnepélyen két dalárda fog szerepelni. A miskolczi vasúti dalkör vasárnap tartott köz­gyűlésében határozta el, hogy a szegedi zászlószentelési ünnepélyen testületileg részt vesz.­­ A „Takarékpénztár“ közgyűlése. A mis­kolczi Takarékpénztár vasárnap tartotta öt­­venharmadik évi rendes közgyűlését elnök távollétében Lévay József elnöklete alatt. Az igazgató-választmány évi jelentése szerint az 1897. évi tiszta nyeremény 58.152 frt la­­f. volt, az osztalék részvényenkint 90 frt. A közgyűlés az igazgatóság és felügyelő bizottságnak a felmentvényt b­zalma és el­ismerése nyilvánítása mellett megadta; dr. Csáthy Szabó István vezérigazgatónak pedig jegyzőkönyvileg nyilvánította elismerését és részére külön tiszteletdíjat szavazott meg. Ezután a választások ejtettek meg. Megvá­lasztottak és pedig az igazgatóságba Soltész Nagy Kálmán, a felügyelő bizottságba: Bi­zony Ákos, Grünfeld Ödön, Horváth László és dr. Szabó József (új). Az igazgató-vá­lasztmányba : Bay Barnabás, Furman Gyula, Kaffka Ignácz, Lévay József, Nagy Ignácz, Szathmáry Király Pál.­­ A miskolczi Terménycsarnok vasárnap tartotta évi rendes közgyűlését Weisz József elnöklete alatt, kinek üdvözlő szavai után Sugár Ignácz, titkár felolvasta évi jelenté­sét, mely örvendetes tudomásul szolgált. Ez­után a választások ejtettek meg a következő eredménynyel: Titkár: Sugár Ignácz, ügyész : dr. Vajda Adolf, pénztárnok: Márkus Soma, választmányi tagok: Gencsi Samu, Grossman Dávid, Grünfeld Ödön, Harangi Menyhért, Klein Adolf, Klein Dezső, Kohn Gábor, Koós Soma, Mank Soma, Radvány István, Silbiger Ármin, Schrekker J. Lipót, Varga Jakab, Wexler Antal, Wexler Simon. Póttagok : Kohn Ede, Bródy Lajos, Sidlauer Ignácz. Szám­­vizsgálók: dr. Grósz Viktor, Grünfeld Sán­dor, Pollák Kázmér.­­ A phylloxera ellen védekező első mis­kolczi egyesület a részvényesek élénk érdek­lődése mellett vasárnap febr. 27-én tartott meg VIII. évi közgyűlését dr. Csáthy Szab István elnöklete alatt. Az igazgatóság jelen­téséből kiemeljük, hogy a múlt évben a­­ lepet ért sokféle elemi csapás s kedvezett időjárás daczára, a készített 200 ezer a­ránytól, habár nagy áldozatok árán minte 60 ezer elsőrendű ojtványt nyertek, szűz 22 hu­­ mustot, ezen felül elszállítottak gyobb mennyiségű csemege szőlőt. Megá­mittatott, hogy részvényesünket 100 db. gyö­keres ojtvány fog kiosztatni. Elhatároztatott továbbá, hogy ez évben készíttetni fog ismét 200 ezer ojtvány, a részvényesek pedig fel­­hívandók lesznek, hogy ojtvány szükségle­teikre nézve minden év október 1-ig nyilatkoz­zanak, hogy az esetleg elő nem jegyzett ojt­vány idejekorán értékesíthető legyen. Ezután dr. Csáthy Szabó István, az egyesület ügybuzgó elnökének, Fischer Lajos a fáradhatatlan és te­vékeny titkárnak, a pénztárosnak, igazgatóság és felügyelő bizottságnak a közgyűlés elis­merése nyilvánítása mellett a felmentvényt megadta, majd a választások ejtettek meg és pedig megválasztatott elnöknek: Dr. Csáthi Szabó István, titkár: Fischer Lajos, pénz­tárnok : Máhr Pál. Az igazgatóságba: Ku­­bacska István, Lichtenstein József, Lang Sámuel, Pataky Sándor, Pflegler Ferencz, Petro József, Dr. Szabó Gyula, Soltész N. Albert. A felügyelő-bizottságba : Kun Kálmán, Fűrész Ferencz, Mezey Pál és Tóth Pál tanár. — Városi közgyűlés: Miskolcz város kép­viselőtestülete f. évi márczius hó 3-án d.­u. 3 órakor rendes közgyűlést tart. A köz­gyűlés tárgyai: 1. Indítvány márczius 15-ik napjának megünneplése tárgyában. 2. Minisz­teri rendelet a kövezetvám ügyében. 3. Tör­vényhatósági határozatok. 4. A ref. gymnásium megvételi ügye. 5. Jelentés a katonai leavató­bizottság elhelyezése tárgyában. 7. Papp Lajos v. képviselő indítványa az utczák történelmi elnevezése tárgyában. 8. Tanács előterjesz­tése az iparhatósági biztos dijjazása iránt. 9. Ugyanannak előterjesztése csorda­hajtási szabályrendelet alkotása érdekében. — Tánczvizsga. A legédesebb, legtürel­­metlenebbül várt, valamennyi vizsga között. 12 frt— dr. Poltz Károly sütő-segéd1 _ Kopcsák Gusztáv „­ — Szabó Ede „— 60 Wágner Károly sütő mester— 60» Héczey Kálmán sütő segéd— » 50» Kódor Gyula ,— n 50 Fedák Lajos „— 50 Saff József „— » 50 Üveges János „— 5150 Georgovits Lászlóné— 50» Hollner Berta k. a.— n 50 Schön Ágoston sütő mester— 30 •n — A Kossuth-szobor leleplezése. A Mis­­kolczon felállítandó Kossuth-szobor teljesen készen van. Soltész Nagy Kálmán polgár­­mester és Kun Kálmán nyug. kir törvény­­széki bíró vasárnap mentek Budapestre, hogy a szobort megtekintsék. A szobor, mint beszélik gyönyörű művészi alkotás, úgy értesültünk, hogy a szobrot nemsokára Mis­­kolczra fogják szállítani, leleplezési ünnepé­lyét Pünköst második napjára, vagyis május hó 30-ára tervezik. — Dr. Miklós Gyula ismét hallat magáról. A „Magyarország“ vasárnapi számában a Miklós-Szabó féle pörből kifolyólag dr. Miklós Gyula felebbezésének egy nehány sora látott napvilágot, mely közlemény dr. Tarnay Gyula alispán személyével foglalkozik s melyben a felebbező beteges nagyzása bírákat nevez ki a miniszter helyett, alispánt választ a vár­annyit kikötök, hogyha köhögök, hagyja el tüstént a házamat. Egy, kettő, indulj! A pénzügyigazgató úr behívta a leányát. Az tüstént megjelent s kérdezte : — Miért hivatott apa ? Az apa ránézett s aztán a mérgest tet­tetve szólott: — Adta teremtette ! Azt hallom, hogy szerelmes vagy! Elizt oly váratlanul lepte meg ez a vád, hogy fülig elpirult s aztán ráborult atyja kebelére s csókolta annak homlokát. — Az apa önkéntelenül köhintett s ebben a pilla­natban az ajtó nyílott s belépett István. A tanítvány ekkor már észre vette a bak­lövést s zavarban voltak különben mind a ketten. — Hát urfi, erre nyílik kifelé az ajtó ? .. . Mi?! . . . Semmi no, ha bejött, az sem baj, legalább iszunk erre a nagy ijedtségre egy quaterkát. Már elég régen ki volt töltve a bor, de egyik sem mert hozzá nyúlni. Érezték, hogy le vannak leplezve s a két delignem szóta­­lanná lett — megnémult, mint a csínyen kapott gyerek — lesütötték a szemeket. Tet­szett a főnök úrnak. — Ej, hát nem is koczintasz fiam velem ? Mi jutott hozzád ! A tanítvány felvette végre poharát s ko­­czintott az öreg úrral. — Nem úgy van az ! szólt a papa, a le­ányommal is koczintani kell! Sok unszolásra Eliz engedett s összeka­czintották s ajkukhoz emelték a poharat s mind a ketten köröm próbáig kiitták (Igaz, hogy Eliz poharában alig volt egy pár csepp.) A főnök úr megcsóválta a fejét s ezt látszott dörrr­ögni, hogy „ezeket már nem igen lehet egymástól elválasztani, mert egymás egész­ségére isznak.“ Mit mond ehez a mama? ” Még aznap este Eliznek valaki éjjeli zenét adott. Másnap reggel az irodában Truskovszky András pénzügyigazgatósági főnök maga elé czitálta Nagy István s. fogalmazó urat. — Az sietett tüstént megjelenni, félig tette be maga után az ajtót, midőn a főnök ur rá­parancsolt a szolgára, hogy menjen ki s mig a fogalmazó ur el nem megy, ne bocsásson be senkit. — Ej, ej, kezdte a dorgatóriumot a főnök ur. — Tegnap, holnap eleje volt talán, hogy a czigánynak is telt? . . . Micsoda pazarlás ez már . . . Ilyet többet meg ne halljak, mert akkor . . . Nagy István olyasmit dadogott, hogy ilyet többé nem fog elkövetni. SZABADSÁG 1898. márczius 2.

Next