Szabadság, 1898 (7. évfolyam, 1-105. szám)
1898-03-02 / 18. szám
4 HÍREK. — Éhező testvéreink javára lapunk legutóbbi számában a befolyt adományok öszszege tett 5 frt— kr. Szerkesztőségünkben újabban a következők adakoztak: Kiszely Ernőné...........................5 frt ...kr. Eperjessy Paulina Diós-Győri — Lang János .................................. — Réczey Kálmán gyűjtése 7 frt a következők adakoztak: Összesen:19 frt— t r. megye közönsége helyett; sőt mint főispán, arra is vállalkozik, hogy minisztereket teremtsen a parlament helyett. Ami az alispán személyét illető kifakadásokat illeti, tudomásunk van róla, hogy dr. Tarnay Gyula alispán a közlemény megjelenése után a fővárosba utazott, ahol több országos tekintélyű, lovagias egyénektől eljárására nézve azon útbaigazítást nyerte, hogy dr. Miklós Gyula kifakadásaira és támadásaira reflektálni teljesen felesleges. Ezt az álláspontot a magunk részéről is helyesnek tartjuk s ez ügyéyel ez idő szerint bővebben nem is foglalkozunk. — Áthelyezések: Boltky Gyula, mező-kövesdi járási szolgabiró Sajó-Szentpéterre, Török József, ózdi szolgabiró Mező-Csátra, Kovács Bálint, mező-csáthi szolgabiró Edelénybe, Fass Lőrincz, sajószentpéteri szolgabiró Ózdra helyeztetett át. Kaffka Jenő újonnan megválasztott szolgabirót Mező-Kövesdre rendelte szolgálattételre a főispán. — Házasságok. Meczenauer Lajos, vasúti hivatalnok házasságra lépett Bajnok Mariska urhölgygyel. — Weisz Izidor, földbirtokos a napokban esküdött örök hűséget Klein Dezső, földbirtokos és háztulajdonos leányának, Bertának. — Lang Árpád a közelmúlt napokban fogadott örök hűséget Czakó Hedvig urhölgynek. — Kisebbszerü hatálünnepély Szegeden. A szegedi államvasúti műhely dalárdája zászlójának felszentelési ünnepélyét ez évi június hó - én tartja, melyen az ország minden részéből legalább is tíz dalárda fog részt venni. A szegedi műhelyi dalárdának három tagja a napokban Miskolczon járt, akik Krón Ignácz miskolczi műhelyi főnöknek egy díszesen kiállított okmányt adtak át, melyben a szegedi dalárda öt örökös díszelnökévé választotta. Krón Ignácz főmérnök három hónappal ezelőtt még a szegedi műhely főnöke volt, aki az ottani dalárdát szervezte és megteremtette s ekként érthető, hogy ez a dalárda őt örökös díszelnökévé, nejét pedig zászlóanyává választotta. A miskolczi vasúti dalkör Krón Ignácz mühelyi főnököt szintén védelnökévé választotta s igy az ő szárnya alatt a tervezett szegedi ünnepélyen két dalárda fog szerepelni. A miskolczi vasúti dalkör vasárnap tartott közgyűlésében határozta el, hogy a szegedi zászlószentelési ünnepélyen testületileg részt vesz. A „Takarékpénztár“ közgyűlése. A miskolczi Takarékpénztár vasárnap tartotta ötvenharmadik évi rendes közgyűlését elnök távollétében Lévay József elnöklete alatt. Az igazgató-választmány évi jelentése szerint az 1897. évi tiszta nyeremény 58.152 frt laf. volt, az osztalék részvényenkint 90 frt. A közgyűlés az igazgatóság és felügyelő bizottságnak a felmentvényt bzalma és elismerése nyilvánítása mellett megadta; dr. Csáthy Szabó István vezérigazgatónak pedig jegyzőkönyvileg nyilvánította elismerését és részére külön tiszteletdíjat szavazott meg. Ezután a választások ejtettek meg. Megválasztottak és pedig az igazgatóságba Soltész Nagy Kálmán, a felügyelő bizottságba: Bizony Ákos, Grünfeld Ödön, Horváth László és dr. Szabó József (új). Az igazgató-választmányba : Bay Barnabás, Furman Gyula, Kaffka Ignácz, Lévay József, Nagy Ignácz, Szathmáry Király Pál. A miskolczi Terménycsarnok vasárnap tartotta évi rendes közgyűlését Weisz József elnöklete alatt, kinek üdvözlő szavai után Sugár Ignácz, titkár felolvasta évi jelentését, mely örvendetes tudomásul szolgált. Ezután a választások ejtettek meg a következő eredménynyel: Titkár: Sugár Ignácz, ügyész : dr. Vajda Adolf, pénztárnok: Márkus Soma, választmányi tagok: Gencsi Samu, Grossman Dávid, Grünfeld Ödön, Harangi Menyhért, Klein Adolf, Klein Dezső, Kohn Gábor, Koós Soma, Mank Soma, Radvány István, Silbiger Ármin, Schrekker J. Lipót, Varga Jakab, Wexler Antal, Wexler Simon. Póttagok : Kohn Ede, Bródy Lajos, Sidlauer Ignácz. Számvizsgálók: dr. Grósz Viktor, Grünfeld Sándor, Pollák Kázmér. A phylloxera ellen védekező első miskolczi egyesület a részvényesek élénk érdeklődése mellett vasárnap febr. 27-én tartott meg VIII. évi közgyűlését dr. Csáthy Szab István elnöklete alatt. Az igazgatóság jelentéséből kiemeljük, hogy a múlt évben a lepet ért sokféle elemi csapás s kedvezett időjárás daczára, a készített 200 ezer aránytól, habár nagy áldozatok árán minte 60 ezer elsőrendű ojtványt nyertek, szűz 22 hu mustot, ezen felül elszállítottak gyobb mennyiségű csemege szőlőt. Megámittatott, hogy részvényesünket 100 db. gyökeres ojtvány fog kiosztatni. Elhatároztatott továbbá, hogy ez évben készíttetni fog ismét 200 ezer ojtvány, a részvényesek pedig felhívandók lesznek, hogy ojtvány szükségleteikre nézve minden év október 1-ig nyilatkozzanak, hogy az esetleg elő nem jegyzett ojtvány idejekorán értékesíthető legyen. Ezután dr. Csáthy Szabó István, az egyesület ügybuzgó elnökének, Fischer Lajos a fáradhatatlan és tevékeny titkárnak, a pénztárosnak, igazgatóság és felügyelő bizottságnak a közgyűlés elismerése nyilvánítása mellett a felmentvényt megadta, majd a választások ejtettek meg és pedig megválasztatott elnöknek: Dr. Csáthi Szabó István, titkár: Fischer Lajos, pénztárnok : Máhr Pál. Az igazgatóságba: Kubacska István, Lichtenstein József, Lang Sámuel, Pataky Sándor, Pflegler Ferencz, Petro József, Dr. Szabó Gyula, Soltész N. Albert. A felügyelő-bizottságba : Kun Kálmán, Fűrész Ferencz, Mezey Pál és Tóth Pál tanár. — Városi közgyűlés: Miskolcz város képviselőtestülete f. évi márczius hó 3-án d.u. 3 órakor rendes közgyűlést tart. A közgyűlés tárgyai: 1. Indítvány márczius 15-ik napjának megünneplése tárgyában. 2. Miniszteri rendelet a kövezetvám ügyében. 3. Törvényhatósági határozatok. 4. A ref. gymnásium megvételi ügye. 5. Jelentés a katonai leavatóbizottság elhelyezése tárgyában. 7. Papp Lajos v. képviselő indítványa az utczák történelmi elnevezése tárgyában. 8. Tanács előterjesztése az iparhatósági biztos dijjazása iránt. 9. Ugyanannak előterjesztése csordahajtási szabályrendelet alkotása érdekében. — Tánczvizsga. A legédesebb, legtürelmetlenebbül várt, valamennyi vizsga között. 12 frt— dr. Poltz Károly sütő-segéd1 _ Kopcsák Gusztáv „ — Szabó Ede „— 60 Wágner Károly sütő mester— 60» Héczey Kálmán sütő segéd— » 50» Kódor Gyula ,— n 50 Fedák Lajos „— 50 Saff József „— » 50 Üveges János „— 5150 Georgovits Lászlóné— 50» Hollner Berta k. a.— n 50 Schön Ágoston sütő mester— 30 •n — A Kossuth-szobor leleplezése. A Miskolczon felállítandó Kossuth-szobor teljesen készen van. Soltész Nagy Kálmán polgármester és Kun Kálmán nyug. kir törvényszéki bíró vasárnap mentek Budapestre, hogy a szobort megtekintsék. A szobor, mint beszélik gyönyörű művészi alkotás, úgy értesültünk, hogy a szobrot nemsokára Miskolczra fogják szállítani, leleplezési ünnepélyét Pünköst második napjára, vagyis május hó 30-ára tervezik. — Dr. Miklós Gyula ismét hallat magáról. A „Magyarország“ vasárnapi számában a Miklós-Szabó féle pörből kifolyólag dr. Miklós Gyula felebbezésének egy nehány sora látott napvilágot, mely közlemény dr. Tarnay Gyula alispán személyével foglalkozik s melyben a felebbező beteges nagyzása bírákat nevez ki a miniszter helyett, alispánt választ a várannyit kikötök, hogyha köhögök, hagyja el tüstént a házamat. Egy, kettő, indulj! A pénzügyigazgató úr behívta a leányát. Az tüstént megjelent s kérdezte : — Miért hivatott apa ? Az apa ránézett s aztán a mérgest tettetve szólott: — Adta teremtette ! Azt hallom, hogy szerelmes vagy! Elizt oly váratlanul lepte meg ez a vád, hogy fülig elpirult s aztán ráborult atyja kebelére s csókolta annak homlokát. — Az apa önkéntelenül köhintett s ebben a pillanatban az ajtó nyílott s belépett István. A tanítvány ekkor már észre vette a baklövést s zavarban voltak különben mind a ketten. — Hát urfi, erre nyílik kifelé az ajtó ? .. . Mi?! . . . Semmi no, ha bejött, az sem baj, legalább iszunk erre a nagy ijedtségre egy quaterkát. Már elég régen ki volt töltve a bor, de egyik sem mert hozzá nyúlni. Érezték, hogy le vannak leplezve s a két delignem szótalanná lett — megnémult, mint a csínyen kapott gyerek — lesütötték a szemeket. Tetszett a főnök úrnak. — Ej, hát nem is koczintasz fiam velem ? Mi jutott hozzád ! A tanítvány felvette végre poharát s koczintott az öreg úrral. — Nem úgy van az ! szólt a papa, a leányommal is koczintani kell! Sok unszolásra Eliz engedett s összekaczintották s ajkukhoz emelték a poharat s mind a ketten köröm próbáig kiitták (Igaz, hogy Eliz poharában alig volt egy pár csepp.) A főnök úr megcsóválta a fejét s ezt látszott dörrrögni, hogy „ezeket már nem igen lehet egymástól elválasztani, mert egymás egészségére isznak.“ Mit mond ehez a mama? ” Még aznap este Eliznek valaki éjjeli zenét adott. Másnap reggel az irodában Truskovszky András pénzügyigazgatósági főnök maga elé czitálta Nagy István s. fogalmazó urat. — Az sietett tüstént megjelenni, félig tette be maga után az ajtót, midőn a főnök ur ráparancsolt a szolgára, hogy menjen ki s mig a fogalmazó ur el nem megy, ne bocsásson be senkit. — Ej, ej, kezdte a dorgatóriumot a főnök ur. — Tegnap, holnap eleje volt talán, hogy a czigánynak is telt? . . . Micsoda pazarlás ez már . . . Ilyet többet meg ne halljak, mert akkor . . . Nagy István olyasmit dadogott, hogy ilyet többé nem fog elkövetni. SZABADSÁG 1898. márczius 2.