Szabadság, 1899 (8. évfolyam, 1-103. szám)
1899-01-04 / 1. szám
1899. január 4. vénykönyvet, folytonosan kiabálva: ,nesze, nesze, ha nem tudtad még eddig megtanulni miniszterelnök létedre! Mameluk képviselő: Na, ez igazán hallatlan, alávaló eljárás . . szinte hihetetlen... Bánffy : Pedig úgy van és nem is tágított addig, míg az egész törvénykönyv szét nem rongyollott. Mameluk-képviselő: Tehát mégis kegyelmességed kerültél ki győztesen a küzdelemből ! . . . Bánffy : Meghiszegetem azt, az én fejembe ugyan nem lehet beverni a 67-es törvényt; nekem nem imponál az olyan hetyke legény sem, mint Deák Ferencz ! ... Mameluk-képviselő: Na, hát ezért a rendithetlen s közvetetlen magatartásodhoz igazán csak a legalázatosabban gratulálhatok ! . . . Bánffy (elgondolkozva, rezignáltan): . . . Igaz, igaz, győzelem, enyém a győzelem, hanem azért mégis csak az én fejem fáj attól a 67-es micsodától! . . . — dm. — ÚJDONSÁGOK. Szilveszter-estély. Szinte hagyományos szokás, hogy az embernek Szilveszterkor mulatni kell, mintegy virrasztania az ó-év halálos ágya felett és ébren lenni az új-év születésénél. A képleges halál és születés eme processzusai oly testetlelket szórakoztató, üdítő mozzanatok közt történik, hogy alig „akaródzik“ megválnia az embernek ezek hatása alól. Hátha még Szilveszter ő figyelme versenytársat is kap ! olyankor aztán soha se szakadna vége annak a szép állapotnak! A kereskedők és kereskedő-ifjak egyletének Szilveszter estélyén pedig ilyen volt a hangulat. Versenyre kelt az öreg Szilveszter az épen tíz éves egylet .Jubileumi fiával és kezdtek egy oly alapos küzdelmet, hogy csak reggel 5 órakor szakadt vége, miután már a közönség is úgy akarta! De kezdjük csak elölről. A kereskedők és kereskedő-ifjak egyletük tíz évi fennállásának jubileumára felolvasásokkal, énekkel, szavalatokkal és hangversenynyel, no meg női és férfi szépségversenynyel fűszerezett Szilveszter-estélyt rendeztek. A tartalmas és ízlésesen összeválogatott műsor első pontja, a diszülés, zárt körben az estélyt megelőzőleg, az egylet hivatalos helyiségében tartatott meg s mire elérkezett a 8 óra, a mikorra már nagyszámú közönség töltötte meg a Seper-szálló nagytermét, vette kezdetét a tulajdonképeni műsor, melyet Weltman Lipót úr nyitott meg, ez alkalomra irt „Alkalmi felolvasásával, rövid szavakban ismertetvén az egylet megalakulását, fejlődését, czélját és működését. Ezután I. hegedűn Zitterbarth Alajos és Klein Mór, II. hegedűn Weisz Dezső és Katz Lipót, violán Lieber Dezső, flótán Both Arthur, gordonkán Láng Ottó urak adtak elő kiváló precizitással, alapos készültséggel egy részletet „Troubadour“ operából. Az élvezetes produkcziót zajos tapssal és éljenzéssel jutalmazta meg a közönség. A tetszészaj lecsillapultával Carolus (Czövekh Károly úr) a felolvasó asztalhoz ült és „Gyura Bandi házassága“ czimű víg elbeszélését olvasta fel a közönség folytonos érdeklődése mellett. A műsornak egyik legnagyobb érdekű pontja következett ezután. Róth Róza úrhölgy kellemes behízelgő mezzo-soprán hangjával egy részletet a „Királyfogás operettből (Hervad az ibolya” kezdetűt) és több népdalt énekelt. A gyönyörű énekparshie, mely telve volt csinnal, tudással, érzelemmel, valóságos extasisba hozta a közönséget s a falrengető tapsorkánt csak a dalok megismétlése volt képes egy kis időre megszakítani, hogy azután ismét újult erővel törjön elő. A rendezőség csinos csokorral is megköszönte a műélvezetet. Érdeklődő figyelemmel hallgatta meg a közönség ezután Herman Miksa úr szavalatát. A műsorra kitűzött Colombus cz. német darab helyett egy Szilveszter-éji életképet adott elő, majd a szűnni nem akaró tapsra Petőfi „Első esküm“ cz. hatásos költeményét szavalta el igaz érzéssel és oly technikával, mely csak a gyakorlott embert jellemzi. A programm hetedik pontját Engelser „Evezzünk“ cz. férfi kettősét , majd Carolus (Czövekh Károly) mindvégig a legjobb humorral s kaczagtatóan előadott aagánjelenete és a műsor változtatással előadott quartett után — a műsor tizedik részét, Rubinstein férfi duettjét Katz Lipót és Lieber Dezső urak adták elő. Az erős baszus és a szívós tenorhang, amidőn egyrészről a legfinomabb nüanszírozással érvényre emelte a zeneszépségeit, másrészről bámultatni engedte azt a tökéletes és jól iskolázott orgánumot, melylyel az Úristen csak jókedvében ajándékoz meg valakit. De minek is oda a szó, hol a tettek beszélnek, hisz a közönség úgy is ismeri már őket régebbről, más helyről . . . Miután pedig a folytonosan megújuló taps folytán a kereskedők indulójának végső akkordjai másodszor is elhangzottak, vette kezdetét Radics Lajos zenéje mellett a programm utolsó pontja, a táncz, azaz, hogy pardon, hátra volt még a már előzőleg öszszeszedett szépségverseny szavazólapjainak összeszámlázása és az eredmény kihirdetése. Feszült várakozással leste a közönség Pfliegler Károly úr, a vigalmi bizottság rendíthetlen buzgalmú elnöke ajkáról a megmásíthatlan sententiát; végre nyilvánossá lett, hogy elsősorban a legszebb leány Pfliegler Janka, másodsorban Róth Róza kisasszonyok, a legszebb férfi pedig Láng Ottó kollegánk és Klein Mór úr. Erre rázendített Radics a legropogósabb csárdásokra és folyt a táncz kevés félbeszakitással. Ezt a félbeszakításta gázlámpák hirteleni elsötétedése okozta, jelezvén, hogy megszületett az újév. Czövekh Károly kollegánk újévi üdvözlő beszéde után a lámpák újra kigyulladtak és folyt a táncz a legjobb hangulatban reggeli 5 óráig. Az első négyest 184 pár tánczolta. (Mrs.) A vetélytársa a szolgálatában. Micsoda nagyszerű gondolat volt tőle idehivni szép, hízelgő levélben az elszegényedett család gyermekét, hogy aztán meggyötörje, megkínozza a szegény leányt, megfoszsza a nyugalmától, a szívétől, hogy lássa, mennyit szenved az ő édes mindene, Targovics. S ha nem bírja tovább, akkor haljon meg, annak a leánynak megmerevült holtteste legyen az, ami kielégítse boszszútól eltelt kebelét . . . ... A leány, a mikor belépett a Targovicsné szobájába, alázatos volt nagyon, még a kezét is megcsókolta a hideg aszszonynak. Ideges mozdulattal rántotta el a kezét a leány ajkától s elrejtette a ruhája csipkéibe. Hidegen, érdesen kérdezte a leányt: — Nem bánja meg, hogy ide jött ? — Sőt örvendek, hogy itt lehetek — mondta szelíden a leány, mintegy félálomban s arra gondolt, hogy mit nem adott volna érte, hogy ide kerülhessen, hogy láthassa azt a hűtlen embert mindennap, akit még most is szeretett, meggyötrött lelkének egész hevével. A jégszivű asszony eltalálta a leány gondolatát s ijesztő lángolással dobbant meg szemében a feneketlen gyűlölet tüze. Nem tudta tovább visszafojtani a gyűlölet hangját s most azon szólt a leányhoz. — Most menjen a szobájába, bizonyára elfáradt. — Hol van — kérdezte félénken a leány s ijedten, mint a megriasztott madár, háttal kifelé tartott a szobából. — Lenn van a földszinten, a cseléd majd megmutatja — szólott fagyosan Targovicsné s betetette a leány után az ajtót. Mikor elhangzottak a leány léptei a folyosón, még nézett egy kis ideig a lámpa rózsaszínű fényébe, aztán kimerülve, álmosan hanyatlott végig az ágyon. Lent a lépcsőházban kelletlenül magyarázta az álmos cseléd az új kisasszonynak a szobája fekvését. — A kaputól jobbra, hatodik ajtó, a szoba sütve van. A leány megköszönte az útbaigazítást s otthagyva a cselédet, sietve haladt a mondott helyre. Kint javában hullott a hó, sűrűn, nagy helynekben: egy kis szél néha megkavarta a levegőben s kerengett-forgott egy ideig, mig lehullott. A keskeny utat egészen beeste s a leány vigyázva lépkedett a puha rétegen, a kapuig akart menni, hogy megszámlálja az ajtókat; ekkor hirtelen belesivit a levegőbe a villamos csengő sivitó hangja s a leány szolgálatkész sietett kaput nyitni. Félretolta a reteszt s hátrább lépett, hogy helyt engedjen a belépőnek. Nagy prémes bundába burkolt férfi lépett be; mikor meglátta a leány halaványan megvilágított arczát, rémülten tört ki a hang a torkán : — Bella ! — Sándor! Targovics! — sikoltott a leány s erőtlenül, egész testében, remegve esett a falhoz. A nagy ember arczán a kínnak s meglepetésnek egy közös vonása rajzolódott, mikor kérdezte : — Mit keresel itt, Bella, ki hivott, miért hivott ? A leány közelebb lépett Targovicshoz, felnézett reá tiszta kék szemével s úgy mondta halkan : — A feleséged hivott, Sándor, én jöttem, mert szeretlek, szeretlek, jobban mint valaha . . . Görcsösen kapaszkodott az erős ember karjába s lázban égő arczát oda szorította a hideg felöltőjéhez. Targovics a földre szegezte tekintetét, mintha gondolkodnék valamin, közbe összeránczolta a homlokát s a szemhéja megmegrándult, majd fuldokló, rekedtes hangon szólalt: — A feleségem . . . téged, de minek ? A leány gyanútlanul, szelíden felelt. — A kis fiad mellé, nevelőnek. Egyszerre világosság támadt a Targovics agyában. Az asszony gyűlölete magyaráz a SZABADSA : Mulatságok naptára. Január 7-én: A „Jó Barátok“ asztaltársaságának műkedvelő estélye a szeles-utczai elemi iskola termeiben. „ ‘ „ A miskolczi dalár-egylet hangversenye a polgár-egylet helyiségeiben. „ 8 án: Az izraelita nőegylet tombolával egybekötött tánczestélye a Seper szállóban.