Szabadság, 1899 (8. évfolyam, 1-103. szám)
1899-11-22 / 93. szám
6 katona zenekarral lehet segíteni. Tessék a zenekart kibővíteni, más karmestert szegődtetni, aki erősebb, önállóbb tehetség a mostaninál, egyáltalán minden tekintetben reformálni s majd meglátják, hogy jó lesz a zenekar. Ezzel pedig azon előnyöket nyerjük, hogy mi, a közönség rendelkezik, ha indirekt után is a zenekarral, hogy a zenekar bármikor s bármennyit próbálhat a színészekkel, hogy mindig a színház rendelkezésére áll, hogy a hazafias darabok előadása alkalmával is közreműködhetik. Mindezt nélkülözzük a katona zenekarnál. Egyesegyedül csakis az az előnye, hogy jól szervezett, erős zenekar , de hát ezt elérhetjük a privát színházi zenekarnál is némi reformok mellett. Katonazenekar mellett ki vagyunk téve azon eshetőségnek, hogy pl. katonai ünnepélyek előestéjén szokásos zenés takarodót tart, s ekkor nem játszhatik a színházban, hogy valamely magasabb katonai elöljáró tiszteletére rendezett társasvacsorán a katonazenekar okvetlenül foglalkoztatva van és ekkor megint nem játszhatik a színházban, hogy hazafias darabok előadásánál a katonai reklama egyenesen megtiltja a katonazenekar közreműködését. Jó lesz számolni ezekkel az eshetőségekkel és még ideje korán megváltoztatni, illetve megsemmisíteni ezt a megszorító intézkedést. Nem tartjuk megengedhetőnek, hogy a színházi előadások a katonai reglamától függjenek, hogy a zenekar felett más valaki és valami, nem pedig a közönség rendelkezhessék. *** Vitéczek. (péntek, nov. 17.). Nagy közönség nézte végig ezt a csak részleteiben jó előadást. Igaz, hogy féláras előadás volt, amikor nem az előadás, hanem a telt ház számít az igazgatóság előtt. A hiba pedig a szereposztásban volt. Almásyt, Baght nem lett volna szabad Czakó és illetve Kónyai szerepébe felléptetni. Ennyivel igazán tartozott az igazgatóság az ő komoly, drámai-színészi „reputáczió“-juknak. Göndör, Eöry igen használható tagok, miért nem osztották rájuk azokat a szerepeket. A pinczé és a rendőr szerepét bármely statiszta is eljátszhatta volna. A előadás legjobb szereplői Ferenczy Károly és Tharaszovíts Margit voltak. Ferenczi mint Albelesz mindvégig a legderültebb hangulatban tartotta a közönséget s koupléjaiból teljesen ki is fogyott. Maszkírozása szerfelett ügyes, játéka minden tekintetben kiogástalan volt. Méltó partnere volt Tharaszovits (Melanie), akinek minden mozdulatára felhangzott a kaczagás. Tapsokban mindketten bővelkedtek. Csongory Mariska jól csak játszott, de énekelni, no erről ne is beszéljünk Játék tekintetében ugyan igy teszünk a Markovits Margitot helyettesítő Abonyi Arankával szemben is. Még mindig nem értjük a kis naivát! Almásyné csinos Giziké volt s játszani is jól játszott. Meglepő szépen „festett“ Huckstett Irén a jamroó énkesnő szerepében. Ki is tapsolták vagy ötször. Breznay, Győré, Molnár, Latabár és Vihary jók voltak. Pásztói szerepe nem való Tomcsányinak. Végre is a miskolczi színház nem kísérleti állomás! *„* Szulamith. (szombat, nov. 18.) Határozottan szerencséje van a direkcziónak ezzel darabbal. Hetedszer adták és megint zsúfolt ház nézte végig, és ez magyarázatot is talál mind a darabban, illetve annak remek szép zenéjében, mind a jó előadásban. A közönségnek igen tetszett ez alkalommal is és az egyes szereplőket zajosan meg is tapsolta. Ha így tart — és ezt mindenféle szempontból kívánjuk is — nemsokára jubilálunk is. *** A piros bugyeláris. (vasárnap nov. 19.) A vasárnap daczára sem telt meg teljesen a nézőtér. A földszint félig üres volt. Igaz, hogy alig van valaki, aki ezt a darabot nem ismerné, de hát ez mégsem ad teljesen felvilágosító magyarázatot. Hisz vasárnap volt! A két főszerepet az Almássy család, azaz hogy Almássy Endre és neje Ragányi Iza játszotta. Ragányi igen szemre való Zsófi volt, nagyon szépen játszott, úgy hogy az ember okvetlenül azt a kérdést veti fel, miért nem engednek ennek a tehetséges színésznőnek megfelelő tért mindenkor. Énekszámai is jók voltak, csak néha tetszett hangja érdesnek, ami szerintünk a nem eléggé alkalmazott hangfogásból származott. A tapsok minden jelenete után felhangzottak. Almássyról már annyiszor megmondtuk a véleményünket, hogy csak ismétlésekbe esnénk, ha megint dicsérni akarnék. Routinirozott, ügyes színész, aki a neki való szerepekben mindig szépet, jót nyújt. Csillag Pált Bethleni László játszotta és pedig igen szépen, hatásosan, úgy ezért, mint sikerült énekéért több ízben megtapsolta a közönség. Ferenczy Károly Kósza Gyurkája szintén jó volt, de hát közönségünk nem is vár tőle rosszat és Ferenczy nem is változtatja meg ezt a jó véleményt. Ki kell emelnünk Breznay Géza huszárkáplárját, aki bámulatosat produkált ebből a szerepéből. Zajos ovácziókban is volt része. Elismeréssel emlékezhetünk még meg Győréről, Molnárról, Latabárról és Tharaszovitsról. A zenekar more pátria gyenge volt. *** Mukányi, (hétfő, nov. 20.) „Éljen a súgó!11 Ezt kiáltotta egy szentori hang a karzatról „Mukányi“ 4-ik felvonásának befejezése után. Hát mi is szívből kivánjuk neki, hogy éljen az emberi kor legvégső határáig, de a súgásából nem kérünk többet. Nem tudjuk, hogy ki súgott, de hogy nem a rendes súgó, az bizonyos. Infamisan súgott, oly hangosan s a mellett helytelenül, hogy nemcsak a közönséget zavarta, de zavarta volna a szereplőket még akkor is, ha tudták volna szerepeiket. És ha hozzávesszük, hogy bizony nem tudták (talán a hirtelen szerepcserélések miatt), elképzelhető az a vontatottság s bizonytalanság, mely az előadást mindvégig jellemezte. Pedig Csiky e mulattató vígjátékénak fő kelléke, hogy gördülékeny, összevágó legyen, különben kárba vész az egyesek minden igyekezete. Az előadást zsúfolt ház nézte végig. Mi magunk részéről csak dicsérni tudjuk a direkcziót, hogy e Csiky darabot adatta félhelyárakkal, kérünk is ilyeneket minél többet, — természetesen azonban nem ilyen előadásban — mert véleményünk szerint ezek sokkal inkább megfelelnek a népelőadások intenczióinak, mint a Vigéczek és Blitzweis Rubik. {F.) sz .a rd . . r. 1899 november 22. Egyletek és mulatságok, A dalár-egylet jubileuma. A miskolczi dalár-egylet vasárnap tartja 25 éves jubileumát. A jubiláris ünnepély díszközgyűléssel kezdődik a Korona-szálloda nagytermében délelőtt fél 11 órakor. Utána nagy hangverseny lesz, a miskolczi és a vasgyári daláregyletek, összesen 5 daláregylet, továbbá Lányi Ernő, Békey Józsa zeneművészek, Szilágyi Erzsike és Szabó Piroska urhölgyek stb. közreműködésével a Korona-szálloda nagytermében estve 7 órakor. I. A díszközgyűlés sorozata. 1. Soltész Nagy Kálmán kir. tanácsos, polgármester,az egylet elnöke megnyitja a gyűlést. 2. a) »Jelige“, Papp Dezsőtől, énekli a jubiláló daláregylet. b) „Dalárinduló“, Erkel Ferencztől, énekli a jubiláló daláregylet. 3. „Ünnepi beszéd“, tartja Peres János tanár, a daláregylet legrégibb választmányi tagja. 4. „Ne hagyjátok a házát el“, Zimaytól, énekli a miskolczi polgári dalosegylet. 5. „A jubiláló dalár egylet 25 éves történetét“ írta és felolvassa Pásztor Zoltán titkár. 6. „Dalünnepen“, Them Károlytól, énekli a miskolczi vasúti dalkör. 7. Petró József alelnök beszéde. 8. „Hymnusz“, éneklik az összes daláregyletek. Kezdete fél 11 órakor. A díszközgyűlésen a hölgyek számára úgy lenn a teremben, mint fenn a karzaton külön helyek lesznek fentartva, de erre jegyek nem adatnak ki. 11. A hangverseny műsora: Első szakasz. 1. „Fohász“, Huber Károlytól, előadják a 3 miskolczi és a 2 vasgyári dalegylet, vezényli Lányi Ernő úr. 2. a) „Nocturne“, Chopin—Sarasaié, hegedűn előadja Békey Józsa urhölgy, zongorán kiséri Lányi Ernő ur. b) „Tarantella“, Wieniavszky, hegedűn előadja Békey Józsa urhölgy, zongorán kiséri Lányi Ernő ur. 3. „Mit daloltok“ . . . Them Károlytól, énekli a miskolczi polgári dalos egylet, vezényli Tóth Ferencz ur. 4. „Szeretlek“ . . . Engeszertel, énekli a miskolczi vasúti dalkör, vezényli Ruttkay Menyhért ur. 5. „Titkon nyílik“ . . . vegyes kar. Lányi Ernőtől, szerző vezetése alatt előadják: Szilágyi Erzsébet, Szabó Piroska urhölgyek, Pogány Bertalan és Beregszászy Károly urak. 6. „Három dal“, férfi kar, a miskolczi daláregylet jubiláris ünnepélyére szövegét írta Miskolczy Pál, zenéjét: Lányi Ernő, énekli a jubiláló dalegylet, vezényli Miskolczy Pál ur. Második szakasz. 7. a) Románcz, Lányi Ernőtől, Lányi Ernő ur zongora kísérete mellett előadja: Békey Józsa urhölgy. b) »Magyar ábránd“, Huber Károlytól, Lányi Ernő ur zongora kísérete mellett előadja Békey Józsa urhölgy. 8 »Miről apám nagy busán szólt“ . . . Lányi Ernőtől, énekli a diósgyőr-vasgyári alkalmazottak dalköre, vezényli Tóth Ferencz ur. 9. „Népdalok“, énekli a diósgyőr-vasgyári „Jószerencse“ dalkör, vezényli Szebenyi József ur. 10. „Hajós dal.“ A miskolczi daláregylet által 25 év előtt, alakulása után legelőször betanult kar. Énekli a jubiláló dalegylet, vezényli Miskolczy Pál ur. 11. „Megsebbzett hűtlenséged“, Lányi Ernőtől, előadják a 3 miskolczi és a 2 vasgyári dalegylet, vezényli a szerző. A dalár egylet jubileumára a debreczeni dalár-egylet 14 taggal, az egri dalárda 6 taggal képviselteti magát. A kereskedők és kereskedő ifjak egyletének házi estélye. Fényesen sikerült mulatságot rendezett szombaton, november hó 18-án a Seper-szálloda nagy termében a miskolczi kereskedők és a kereskedő ifjak egylete. Szerényen csak „házi estélyinek volt tervezve s nevezve, de sikerültségét tekintve beillett e valóban kedélyes mulatság nagyobb szabású hangversenynek avagy tánczvigalomnak. A rendkívül érdekesen összeállított műsor a következő volt: 1. „Prolog a prológról“ írta és felolvassa dr. Kovács József ur. — 2. „Erdei dal“ előadják Zitterbarth Alajos és Klein Mór urak hegedűn, Kovács Herman ur fuvolán, Láng Ottó úr gordonkán. — 3. „Dalok“ énekli Róth Róza urhölgy. — 4. „Szállító levél“ magánjelenet, előadja Feldman Miksa ur. 5. „Rege“ előadják Zitterbarth Alajos, Klein Mór, Kovács Herman és Láng Ottó urak. — 6. „A föld és népéről“ előadva Ferenczy Károly ur, a miskolczi színház tagja által. Ezen műsor minden egyes számát élénk figyelemmel kisérte a közönség és tetszésének több ízben zajos tapsokkal adott kifejezést. Ezen tetszés nyilvánítást a közreműködők meg is érdemelték, így dr. Kovács József szellemes s ötletekben gazdag verses felolvasása nagy tetszést aratott. Élvezettel hallgatta a műértő közönség Zitterbarth Alajos, Klein Mór, Kovács Herman és Láng Ottó urak pompás összhanggal s színezéssel