Szabadság, 1899 (8. évfolyam, 1-103. szám)

1899-11-22 / 93. szám

6 katona zenekarral lehet segíteni. Tessék a zenekart kibővíteni, más karmestert szegőd­­tetni, a­ki erősebb, önállóbb tehetség a mostaninál, egyáltalán minden tekintetben reformálni s majd meglátják, hogy jó lesz a zenekar. Ezzel pedig azon előnyöket nyer­jük, hogy mi, a közönség rendelkezik, ha indirekt után is a zenekarral, hogy a zene­kar bármikor s bármennyit próbálhat a színészekkel, hogy mindig a színház rendel­kezésére áll, hogy a hazafias darabok elő­adása alkalmával is közreműködhetik. Mind­ezt nélkülözzük a katona zenekarnál. Egyes­­egyedül csakis az az előnye, hogy jól szer­vezett, erős zenekar , de hát ezt elérhetjük a privát színházi zenekarnál is némi refor­mok mellett. Katonazenekar mellett ki vagyunk téve azon eshetőségnek, hogy pl. katonai ünnepélyek előestéjén szokásos zenés takarodót tart, s ekkor nem játszhatik a színházban, hogy valamely magasabb katonai elöljáró tisztele­tére rendezett társasvacsorán a katonazene­kar okvetlenül foglalkoztatva van és ekkor megint nem játszhatik a színházban, hogy hazafias darabok előadásánál a katonai reklama egyenesen megtiltja a katonazene­kar közreműködését. Jó lesz számolni ezek­kel az eshetőségekkel és még ideje korán megváltoztatni, illetve megsemmisíteni ezt a megszorító intézkedést. Nem tartjuk meg­engedhetőnek, hogy a színházi előadások a katonai reglamától függjenek, hogy a zene­­kar felett más valaki és valami, nem pedig a közönség rendelkezhessék. *** Vitéczek. (péntek, nov. 17.). Nagy kö­zönség nézte végig ezt a csak részleteiben jó előadást. Igaz, hogy féláras előadás volt, a­mikor nem az előadás, hanem a telt ház számít az igazgatóság előtt. A hiba pedig a szereposztásban volt. Almásyt, Baght nem lett volna szabad Czakó és illetve Kónyai szerepébe felléptetni. Ennyivel igazán tarto­zott az igazgatóság az ő komoly, drámai-szí­nészi „reputáczió“-juknak. Göndör, Eöry igen használható tagok, miért nem osztották rájuk azokat a szerepeket. A pinczé­ és a rendőr szerepét bármely statiszta is eljátszhatta volna. A előadás legjobb szereplői Ferenczy Károly és Tharaszovíts Margit voltak. Feren­­czi mint Albelesz mindvégig a legderültebb hangulatban tartotta a közönséget s kouplé­­jaiból teljesen ki is fogyott. Maszkírozása szerfelett ügyes, játéka minden tekintetben kiogástalan volt. Méltó partnere volt Thara­­szovits (Melanie), a­kinek minden mozdulatára felhangzott a kaczagás. Tapsokban mindket­ten bővelkedtek. Csongory Mariska jól csak játszott, de énekelni, no erről ne is beszél­jünk Játék tekintetében ugyan igy teszünk a Markovits Margitot helyettesítő Abonyi Arankával szemben is. Még mindig nem ért­jük a kis naivát! Almásyné csinos Giziké volt s játszani is jól játszott. Meglepő szépen „festett“ Huckstett Irén a jamroó énkesnő sze­repében. Ki is tapsolták vagy ötször. Brez­­nay, Győré, Molnár, Latabár és Vihary jók voltak. Pásztói szerepe nem való Tomcsányi­nak. Végre is a miskolczi színház nem kísér­leti állomás! *„* Szulamith. (szombat, nov. 18.) Határo­zottan szerencséje van a direkcziónak ezzel darabbal. Hetedszer adták és megint zsúfolt ház nézte végig, és ez magyarázatot is ta­lál mind a darabban, illetve annak remek szép zenéjében, mind a jó előadásban. A közönségnek igen tetszett ez alkalommal is és az egyes szereplőket zajosan meg is tap­solta. Ha így tart — és ezt mindenféle szempontból kívánjuk is — nemsokára jubilálunk is. *** A piros bugyeláris. (vasárnap nov. 19.) A vasárnap daczára sem telt meg teljesen a nézőtér. A földszint félig üres volt. Igaz, hogy alig van valaki, aki ezt a darabot nem ismerné, de hát ez mégsem ad teljesen felvilágosító magyarázatot. Hisz vasárnap volt! A két fő­szerepet az Almássy család, azaz hogy Almássy Endre és neje Ragányi Iza játszotta. Ragányi igen szemre való Zsófi volt, nagyon szépen játszott, úgy hogy az ember okvetlenül azt a kérdést veti fel, miért nem engednek ennek a tehetséges színésznőnek megfelelő tért mindenkor. Ének­számai is jók voltak, csak néha tetszett hangja érdesnek, a­mi szerintünk a nem eléggé alkalmazott hangfogásból származott. A tapsok minden jelenete után felhangzottak. Almássyról már annyiszor megmondtuk a véleményünket, hogy csak ismétlésekbe es­nénk, ha megint dicsérni akarnék. Routini­­rozott, ügyes színész, a­ki a neki való sze­repekben mindig szépet, jót nyújt. Csillag Pált Bethleni László játszotta és pedig igen szépen, hatásosan, úgy ezért, mint sikerült énekéért több ízben megtapsolta a közönség. Ferenczy Károly Kósza Gyurkája szintén jó volt, de hát közönségünk nem is vár tőle rosszat és Ferenczy nem is változtatja meg ezt a jó véleményt. Ki kell emelnünk Brez­­nay Géza huszárkáplárját, a­ki bámulatosat produkált ebből a szerepéből. Zajos ováczi­­ókban is volt része. Elismeréssel emlékez­hetünk még meg Győréről, Molnárról, La­­tabárról és Tharaszovitsról. A zenekar more pátria gyenge volt. *** Mukányi, (hétfő, nov. 20.) „Éljen a súgó!11 Ezt kiáltotta egy szentori hang a karzatról „Mukányi“ 4-ik felvonásának befe­jezése után. Hát mi is szívből kivánjuk neki, hogy éljen az emberi kor legvégső határáig, de a súgásából nem kérünk többet. Nem tudjuk, hogy ki súgott, de hogy nem a ren­des súgó, az bizonyos. Infamisan súgott, oly hangosan s a mellett helytelenül, hogy nem­csak a közönséget zavarta, de zavarta volna a szereplőket még akkor is, ha tudták volna szerepeiket. És ha hozzávesszük, hogy bizony nem tudták (talán a hirtelen szerepcserélések miatt), elképzelhető az a vontatottság s bizonytalanság, mely az előadást mindvégig jellemezte. Pedig Csiky e mulattató vígjáté­kénak fő kelléke, hogy gördülékeny, össze­vágó legyen, különben kárba vész az egye­sek minden igyekezete. Az előadást zsúfolt ház nézte végig. Mi magunk részéről csak dicsérni tudjuk a direkcziót, hogy e Csiky darabot adatta félhelyárakkal, kérünk is ilyeneket minél többet, — természetesen azonban nem ilyen előadásban — mert véle­ményünk szerint ezek sokkal inkább megfe­lelnek a népelőadások intenczióinak, mint a Vigéczek és Blitzweis Rubik. {F.) s­z .a r­­­d . . r. 1899 november 22. Egyletek és mulatságok, A dalár-egylet jubileuma. A miskolczi dalár-egylet vasárnap tartja 25 éves jubileumát. A jubiláris ünnepély díszközgyűléssel kez­dődik a Korona-szálloda nagytermében dél­előtt fél 11 órakor. Utána nagy hangverseny lesz, a miskolczi és a vasgyári daláregyletek, összesen 5 daláregylet, továbbá Lányi Ernő, Békey Józsa zeneművészek, Szilágyi Erzsike és Szabó Piroska urhölgyek stb. közreműkö­désével a Korona-szálloda nagytermében estve 7 órakor. I. A díszközgyűlés sorozata. 1. Soltész Nagy Kálmán kir. tanácsos, polgármester,­­az egylet elnöke megnyitja a gyűlést. 2. a) »Jelige“, Papp Dezsőtől, énekli a jubiláló daláregylet. b) „Dalárinduló“, Erkel Ferencztől, énekli a jubiláló daláregylet. 3. „Ünnepi beszéd“, tartja Peres János tanár, a daláregylet legrégibb választmányi tagja. 4. „Ne hagyjátok a házát el“, Zimaytól, énekli a miskolczi polgári dalos­egylet. 5. „A jubiláló dalár­ egylet 25 éves törté­netét“ írta és felolvassa Pásztor Zoltán titkár. 6. „Dalünnepen“, Them Károlytól, énekli a miskolczi vasúti dalkör. 7. Petró József alelnök beszéde. 8. „Hymnusz“, éneklik az összes dalár­egyletek. Kezdete fél 11 órakor. A díszközgyűlésen a hölgyek számára úgy lenn a teremben, mint fenn a karzaton külön helyek lesznek fentartva, de erre jegyek nem adatnak ki. 11. A hangverseny műsora: Első szakasz. 1. „Fohász“, Huber Károlytól, előadják a 3 miskolczi és a 2 vasgyári dalegylet, ve­zényli Lányi Ernő úr. 2. a) „Nocturne“, Chopin—Sarasaié, hege­dűn előadja Békey Józsa urhölgy, zongorán kiséri Lányi Ernő ur. b) „Tarantella“, Wieniavszky, hegedűn előadja Békey Józsa urhölgy, zongorán ki­séri Lányi Ernő ur. 3. „Mit daloltok“ . . . Them Károlytól, énekli a miskolczi polgári dalos egylet, ve­zényli Tóth Ferencz ur. 4. „Szeretlek“ . . . Engeszertel, énekli a miskolczi vasúti dalkör, vezényli Ruttkay Menyhért ur. 5. „Titkon nyílik“ . . . vegyes kar. Lányi Ernőtől, szerző vezetése alatt előadják: Szilágyi Erzsébet, Szabó Piroska urhölgyek, Pogány Bertalan és Beregszászy Károly urak. 6. „Három dal“, férfi kar, a miskolczi daláregylet jubiláris ünnepélyére szövegét írta Miskolczy Pál, zenéjét: Lányi Ernő, énekli a jubiláló dalegylet, vezényli Miskolczy Pál ur. Második szakasz. 7. a) Románcz, Lányi Ernőtől, Lányi Ernő ur zongora kísérete mellett előadja: Békey Józsa urhölgy. b) »Magyar ábránd“, Huber Károlytól, Lányi Ernő ur zongora kísérete mellett elő­adja Békey Józsa urhölgy. 8­ »Miről apám nagy busán szólt“ . . . Lányi Ernőtől, énekli a diósgyőr-vasgyári alkalmazottak dalköre, vezényli Tóth Ferencz ur. 9. „Népdalok“, énekli a diósgyőr-vasgyári „Jószerencse“ dalkör, vezényli Szebenyi József ur. 10. „Hajós dal.“ A miskolczi daláregylet által 25 év előtt, alakulása után legelőször betanult kar. Énekli a jubiláló dalegylet, ve­zényli Miskolczy Pál ur. 11. „Megsebbzett hűtlenséged“, Lányi Er­nőtől, előadják a 3 miskolczi és a 2 vasgyári dalegylet, vezényli a szerző. A dalár egylet jubileumára a debreczeni dalár-egylet 14 taggal, az egri dalárda 6 taggal képviselteti magát.­­ A kereskedők és kereskedő ifjak egy­letének házi estélye. Fényesen sikerült mu­latságot rendezett szombaton, november hó 18-án a Seper-szálloda nagy termében a miskolczi kereskedők és a kereskedő ifjak egy­lete. Szerényen csak „házi estélyinek volt tervezve s nevezve, de sikerültségét tekintve beillett e valóban kedélyes mulatság nagyobb szabású hangversenynek avagy tánczvigalom­nak. A rendkívül érdekesen összeállított műsor a következő volt: 1. „Prolog a prológról“ írta és felolvassa dr. Kovács József ur. — 2. „Erdei dal“ előadják Zitterbarth Alajos és Klein Mór urak hegedűn, Kovács Herman ur fuvolán, Láng Ottó úr gordonkán. — 3. „Dalok“ énekli Róth Róza urhölgy. — 4. „Szállító levél“ magánjelenet, előadja Feldman Miksa ur.­­ 5. „Rege“ előadják Zitterbarth Alajos, Klein Mór, Kovács Herman és Láng Ottó urak. — 6. „A föld és népéről“ előadva Fe­renczy Károly ur, a miskolczi színház tagja által. Ezen műsor minden egyes számát élénk figyelemmel kisérte a közönség és tetszésé­nek több ízben zajos tapsokkal adott kifeje­zést. Ezen tetszés nyilvánítást a közreműkö­dők meg is érdemelték, így dr. Kovács József szellemes s ötletekben gazdag verses felolvasása nagy tetszést aratott. Élvezettel hallgatta a műértő közönség Zitterbarth Alajos, Klein Mór, Kovács Herman és Láng Ottó urak pompás összhanggal s színezéssel

Next