Szabadság, 1901 (10. évfolyam, 1-105. szám)

1901-03-27 / 25. szám

lyfist márczius 27. SZABADSÁG például a második strófa introductiója ez volt: »ez volt az első vers: most jön a második!« És jött . . . megint a gummielasticum. És igy tovább. Különféle osztályok is alakíttattak s mind­egyiknek meg voltak főnökei . . . kisegí­tői stb. Az ugratok, a bivalyosok és a tolonczok osztályai. Volt az egyletnek egy igen kedélyes örök­ifjú tagja, aki már 48-ban is legény volt. Ő volt az ugratok főnöke, mely tisztét közme­legedésre tölte be. Rendes porczióján felül nem igen ivott , s hogy az unszolá­soknak elejét vegye, amint bevégezte étke­zését, azonnal kapuczinert hozatott. Kész volt a mentsége , hogy kávé után nem lehet inni. Ez szolgált okul arra, hogy az alap­szabályok 33-ik­­­ába a megfelelő intézkedés lett felvéve. Volt több ilyen classicus alakja az egy­letnek, a­kik ma a társadalomban előkelő állást foglalnak el s komoly hivatásukat lelkiismeretesen töltik be. A toloncz-osztály főnöke, a ki a tegnap­előtti lakomán elnökölt, ma már ősz hazafi, a ki mindenütt ott van, hol a közjóért va­lamit tenni kell. Mindig­­szerette az ifjúsá­got és örömmel vett részt bohóságaikban. Ő rajta történt meg az, hogy pagát ultimót mondott pagat nélkül ; a calabriasról pedig bib­lit irt 99. §-al. Hát az öreg Buzu, az ő nagy bajuszával! Mikor berzenkedett valamiért s nem akart többet inni, rákezdte a viglegények b­orusa: Szegény öreg, hunezut öreg, ő már többet nem iszik. — Bort ide h­át, hadd iszom én reggelig! És ezzel ott ült a mosoly megint ajkain, szelíd szemei pedig újra felragyogtak. És az özvegyek és árvák atyja, kinek puri­tán erkölcsét még a vigkedélyű ülnöke sem tudta kompromittálni , hanem azért gyakran meglepte az egyletet hires „ménesijével“, a­miből egész ütegeket állított fel a hosszú asztalra. A mindig derült Csi­bukcsy az ő ked­­vencz dalával: Jó reggelt, jó reggelt szép Nina ! Olyan jó izneket nevetett egy-egy életen, a­miknek gyártásában nagy mester volt, hogy csak úgy rengett belé a potroha. A végére hagytam a jó pajtás prototy­­pusát: Banyát, a ki jókedvében a prímást az ölébe ültette, a czimbalmost maga elé és a nagybőgőst a háta mögé , és úgy huzatta kedvencz nótáját. Sok kedélyes stiklit köve­tett el­­ a többi közt a midőn egyik pajtása, a kinek a bor hamar megártott s már ké­szen volt, titkos imádottjának akart minden­áron Nachtmusikot adni. Punyó karon vette az illetőt és a czigánynyal elment éjnek ide­jén a megjelölt ablak alá és ott­­ elhuzatta : Sajó kutyám, jaj de mélyen aluszol! Másnap aztán a Nachtmusikra együtt ne­vetett velünk a tréfán. Sok ideig állott fen az egylet. Meddig ? ki tudná azt megmondani? Életpálya, hivatás .­­ egyiket-másikat szól­­­totta el körünkből. Egyenként távoztak, ki ide, ki oda. Egy-kettő oda is, a­honnan nincs visszatérés. Lassanként fogyott az egy­let. A­kik itt maradtak, azok mak egy része családot alapított. Az élet komoly küzdel­mében nem jutott idő a bohóskodásra. A másik, agglegénynek maradt része pedig oly kicsi volt, hogy fönt nem maradhatott.­­ Egyszer csak azon vettük magunkat észre, hogy megszűnt a víglegények egylete. El is felejtettük. Volt .... nincs. Született, vigadott, meghalt. Hej ! pedig hányszor mondtuk Panyóval : Son’se halunk meg! [ Egy néhai rokkant viglegény. 3 IV. rangfokozat 3. osztályába Zajátz Ist­ván, Scholtz József, Alexy Raymond, Zsifko- I­vics Antal, Oroszlányi László, Komáromy Elek, Szentmiklóssy József, Lahrer János hivatalnokok ellenőrökké. — Az V. rangfo-­­­kozat 2. osztályából ugyanezen rangfokozat 1. osztályába Aradnay Márk, Márky Béla, Székely Zoltán, Krecsák József, Horkay Árpád hivatalnokok. — Az V. rangfokozat 3. osztályából ugyanezen rangfokozat 2. osz­tályába Karcsay Ignácz és Stefanovits Ist­ván hivatalnokok. — A VI. rangfokozat 1. osztályából az V. rangfokozat 3. osztályába Bárány Gyula kiv., Antal Géza mérnök. A VI. rangfokozat 2. osztályából ugyanezen rangfokozat 1. osztályába Frank Vilmos hi­vatalnok. — A VI. rangfokozat 3. osztályá­ból ugyanezen rangfokozat 2. osztályába Pósa Dezső, Hulics Béla, Strauss Mór és Szűcs József hivatalnokok. — Szerkesztőségünk köréből. Dévényi Mik­lós általánosan ismert, kitűnő tollú hírlapíró a mai napon lapunk szerkesztőségébe segéd­­szerkesztői minőségben belépett. — Kinevezés. A Miskolczon szervezett iparfelügyelőség vezetésével a kereskedelmi miniszter Wigner Gyula kit. kazánvizsgáló biztost bizta meg. Az új hivatal április 1-én kezdi meg működését, melyhez ugyancsak a kereskedelmi miniszter Lányi Lajos mér­nököt, Lányi Ernő jeles zeneszerzőnk test­vérét nevezte ki. — Felolvasás. Sugár Ignácz kamarai tit­kár az országos iparegyesület felkérése foly­tán a jövő hét folyamán Budapesten felolva­sást fog tartani a kisipar jövőjéről. — Áthelyezés. Ifj. Bottlik István, mis­­kolczi járásbirósági joggyakornok a kolozs­vári kir. Ítélőtábla területére helyeztetett át.­­ A miskolczi tisztviselők köre f. hó 24-én tartotta IV-ik évi rendes közgyűlését dr Tárnásy Gyula alispán elnöklete alatt. Lipovniczky István dr. titkár olvasta fel az évi jelentését, utána a pénztári számadások terjesztettek elő, majd Thuróczy Ferencz pénztárnoknak megadták a felmentvényt el­ismerés nyilvánítás mellett. A választások eredménye a következő: Elnök: dr. Vay Elemér főispán, igazgatók : dr. Tarnay Gyula, Sztankovich Miklós, Kedves István, titkár : dr. Lipovniczky István, számvevő : Szép La­jos, gazda: Márky Béla, pénztárnok: Nagy Béla. Felügyelő bizottság: elnök: Zombory Béla, tagok : Dunay Sándor, Krecsák József, Kühne Adolf, Vass Ede, választmányi tagok: dr. Görgey Sándor, Posta Sándor, Encz La­ jos, Krón Ignácz, Hubay Gyula, Zahar Jó­­zs­ef, Bernstein Antal, Szűcs Géza, Nagy S., Papik Sándor, Gartner Ferencz, Balogh B., Lippay Sándor, Hajós Kálmán. A gyűlés után társas vacsora volt.­­ A miskolczi kerületi betegsegélyző pénztár nyolc­adik évi rendes közgyűlése vasárnap a városháza nagytermében folyt le Kulcsár Károly elnöklése mellett. Az elnök lendületes üdvözlettel nyitotta meg a gyű­lést és felkérte a jegyzőkönyv hitelesítésére Forster Rezső, Újhelyi Pál és Petró János tagokat. Majd­ jelenti, hogy a betegsegélyező pénztárak reformját tervező törvényjavaslat tárgyalásán jelen volt Budapesten és az nem­sokára a czélnak megfelelő formában fog törvénynyé válni. Majd a napirendre áttérve, a kinyomatott évi jelentés és zármérleg fel­olvasottnak tekintetvén, annak minden tétele helyesnek találtatván, tudomásul vétetett, úgyszintén a felügyelő­bizottság jelentée is. A tagok száma a múlt évben 203-mal sza­porodott, a bevétel 1509 koronával emelke­dett, segélyezésekre pedig 1165 koronával több fordíttatott, a pénztár tartalék alapja 21643 K, 77 fillér. Majd a választások ej­­tetvén meg, megválasztottak : Földi Antal gyáros, Radi­ Károly nyomdász, Menarek Elemér könyvelő, Lengyel Miklós asztalos, Lovász László betűszedő, (Miskolcz) Balla Ferencz felügyelő, (D.-Győr). Póttagokul: Szolyka Tivadar asztalos, (Heő­ Csaba) Pod­­raczki Pál mészáros, (S -Szt.­Péter) igazga­tósági tagokul: Szelényi Lajos nyomdász, Friedman Gyula gyáros, Kolartsik István szerelő, Molnár Sándor raktárnok, Leth Béla kőfaragó, (Miskolcz) Horváth Hugó felügyelő, (D.­Győr) felügyelő bizottság, Gerő Sándor gépész, Kovács Ferencz vendéglős, Dóna Pál lakatos, (Miskolcz) póttagokat. Az indít­ványok tárgyalása kerülvén sorra, Vagács Mihály tag javasolta, hogy a betegsegélyező pénztár a jövőben ne pusztán a családfőre terjessze ki az orvosi segédkezést és ingyen gyógyszert, hanem azok családjára is. Az indítvány azonban költséges voltánál fogva kivihetetlennek bizonyulna, de azért is, mert a kerületi pénztárak reformjainak javaslata újabb tárgyalás van, többek felszólalása után elvettetett. Forster Rezső indítványozza, hogy a fáradhathatlanul működő elnöknek, igazgatóságnak és tisztviselői karnak az őket méltán megillető elismerés jegyzőköny­vileg kifejeztessék, a­mi elfogadtatott. A közgyűlés az elnök éltetésével ért véget, j­ó A hús ára. A húskérdésről lapunk leg­utóbbi számában írt czikkünk nagy érdeklő- j dést keltett a közönség körében. Úgy lát­­­­­zik, hogy megszívlelték azt maguk a mészá­­­­rosok is, amennyiben a hús kilójának árát 8 fillérrel lejebb szállították. Nagyon helye­sen. Mi nem kívánjuk a mészárosok kárát. Vegyék meg üzletük után a tisztességes polgári hasznot, de tekintettel legyenek a fogyasztó közönség érdekeire is. Ürömmel és megelégedéssel konstatáljuk, hogy a mis­kolczi mészárosokkal lehet komolyan és ered­ményesen tárgyalni és hogy nem mindig olyan fekete az ördög, mint a minőnek festik. — A miskolczi ág. hitv. evang. dalegylet április hó 8-án a „Korona“ dísztermében­­ tánczczal egybekötött zártkörű dalestélyt­­ rendez. Kezdete 8 órakor. Családjegy (három személyre) 4 kor., személy­jegy 2 kor., kar­zat 80 fillér. Felülfizetések köszönettel fo­gadtatnak és hírlapokig nyugtáztatnak. Je­gyek előre válthatók Pádits József és Ist­­vánffy Testvérek urak üzleteiben s este a pénztárnál. A zenét Bogár Vincze zenekara szolgáltatja. A tiszta jövedelem a dalegylet alapjára forditattik. — Exhumálás. A múlt hetekben általános, mély részvétet keltett az egész városban Török Ernő gyógyszerész megdöbbentő ha­lála. A megboldogult siri álma e napokban azonban egy sajnálatos inc­idens folytán megzavartatott. A szerencsétlen véget ért gyógyszerész ugyanis biztosítva volt baleset ellen az „Adria“ Kszt. társaságnál 10000 ko­ronára, azonban a biztosítási összeget a tár­saság nem akarta kifizetni, szakértője vé­leménye alapján okul azt hozván fel, hogy nem baleset következtében állott be a halál. A pereskedők ez alapon a bírósághoz for­dultak, s előleges bírói szemlét, a holttest exhumálását kérték, a­mit a bíróság nyom­ban el is rendelt és annak foganatosítására határidőül f. hó 22-ét, vagyis az elmúlt hét pénteki napját tűzte ki. A bizt. társa­ság a holttest exhumálásánál szakértőül Portik Ottó egyetemi tanárt hozta le Buda­pestről, a­ki péntek délután 2 órakor a tár­saság ügyvédjével, az özvegy megbízottjával, a törvényszéki orvossal és a bíróság­i ha­

Next