Modellezés, 1965 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1965. március / 3. szám

Vége a tanítási napnak, a gyerekek szétszéledtek, s a tantermeket a takarítónők vették birtokukba, hogy másnap zökkenő nélkül kez­dődhessék a tanítás. Ám ezen a délután egy mintegy 18—20 fős cso­port — felső tagozatosak — mégsem a kijárat felé igyekszik, hanem Szántó Béla tanár úr vezetésével birtokukba veszik a politechnikai oktatás céljára berendezett termet. Ezzel kezdetét veszi a modellező­kör tagjainak a heti rendszeres foglalkozása. Hozzájuk toppantunk be, hogy megismerkedjünk a lelkes kollektíva munkájával, életével. Zsebők István a Medve utcai általános iskola igazgatója ez al­kalomra szerepet cserélt és felcsapott kalauzunknak. Tőle tudtuk meg, hogy Szántó Béla tanár irányításával immár három éve mű­ködik az iskolában modellezőkör. S ez alatt az idő alatt nagyon sok fiatal ismerkedett meg a repülőépítés tudományával. A foglalkozási tematika szigorúan ragaszkodik az MHS útmutatásához és a gyakor­lat azt igazolja, hogy a gyermekek szorgalmas munkával jól elsajá­títhatják az anyagot. — Az már íratlan törvény — veszi át a szót Szántó Béla tanár —, hogy a körbe csak olyan gyerekek járhatnak, akiknek a tanul­mányi előmenetelük nem rosszabb a hármas osztályzatnál, úgyszól­ván a tanulásban is ki kell érdemelni, ha valaki a modellezőkör tagja akar lenni. És tapasztalatom szerint ez az elv helyes és célra­vezető. Nyugodtan állíthatom, hogy akik az MHS foglalkozásokra járnak tanulmányaikkal az élcsoporthoz tartoznak. De nem ritka az olyan hallgató sem, mint a most nyolcadikos Tatár Péter, aki jeles­rendű a tanulásban és a modellezésben pedig nagy szorgalommal egy év alatt két oktatási év anyagát sajátította el. És ahogy munkájukba mélyedve nézem a fiúkat, kiderül, ugyan­csak igyekezni kell annak, aki majd nyáron a saját építésű gépével a versenyen is jól akar szerepelni. Mert mi tagadás az ám az igazi nagy élmény, amikor a Budaörsi repülőtéren a magasba emelkedik az elegáns vonalú gépmodell. És mikor erre a témára kerül a szó, a fiúk egymás szavába vágva mondják a sok felejthetetlen nyári él­ményt. — Tessék elképzelni — mondja Pék Jancsi hogy milyen nagy fizikai állóképességet igényel az, amikor a szél szárnyra kap egy Szántó b­éla tanár órát tart a gyerekeknek MODELLEZŐ ÉLET LENGYEL­ORSZÁGBAN Lengyel barátaink modellező eredményeit a nagy nem­zetközi versenyek beszámolóiból ismerjük. E jó eredmények hátterében az áll, hogy nagy gonddal foglalkoznak a fiatal modellezők képzésével. Az iskolákban a politechnikai okta­tás keretében sok fiatal diák ismeri és szereti meg a model­le­zést. A nagy létszámú érdeklődőből könnyen tudják bizto­sítani az utánpótlásukat a r­odellező klubok és szakosztályok Lengyelországban évekkel ezelőtt meghonosították a rakéta­­modellezést is. E rendkívül népszerű új modellezési ág a fej­lődő technika alkotásai után érdeklődő fiataloknak további ezreit mozgatta meg és vonta be a modellező munkába. A „Skrzydlata Polska” nyomán közölt fénykép egy var­sói iskola diákjait mutatja be modellezőmunka közben. A mód élt azak között LÁTOGATÁS A MEDVE UTCAI ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN gépet és sokszor kilométereken át követjük. Ilyenkor nemcsak a modell építője, hanem az egész kollektíva örül. Itt van a hatodikos Takács Lali esete, aki a múlt nyáron 80 másodperces repülési „rekor­dot” állított fel a házi versenyen. De amint lelkes és odaadó oktató­juktól megtudtuk, ezzel az eredménnyel nagyobb versenyen is meg­állná a helyét. Nem mulaszthatjuk el az alkalmat, hogy Takács Lalit a rekorder szöcskéjével meg ne örökítsük. Ennek aztán nagyon örült az egész kollektíva. Azonban azt is megtudtuk, hogy az örömbe olykor üröm is vegyül. Hajmás­ Ottó a VI. c-ből erre így emlékezik. — Egy ilyen modell megépítése 50—80 fáradságos munkaórába kerül. Alig várjuk, hogy feleresszük. Amikor határtalan magasba csap az örömünk, bekövetkezik a balszerencse: a modell a rossz sik­lás következtében földreéréskor megrongálódik. Ilyenkor nincs más hátra, kijavítjuk a hibás részt, vagy pedig újabbat építünk. És valóban krónikás legyen a talpán, aki a körülzárt gyermek­gyűrűben a sok közös élményt, megannyi örömet, fáradozást és erő­feszítést a hallottak alapján jegyezni tudja. Azonban Zsebők István igazgató szava feltétlenül ide kívánkozik:­­ a modellezés kedvezően befolyásolja a hallgatók tanulását. Példákkal ecsetelte a tanulmányi átlag javulását azoknál, akik rendszeresen járnak az órákra. Ennek a magyarázata pedig az, hogy az itteni foglalkozás nagy figyelmet, koncentrálást, kézügyességet és kitartást igényel a munkában. Az a növendék, aki hajlandó szabadidejéből 50—80 órát ilyen hasznos munkára áldozni, annak nő az állóképessége is. Ez pedig a többi tantárgyak tanulásánál is előnyt jelent. Amit a Medve utcai általános iskola m­odellezőkörében láttunk, arról tanúskodik, hogy hasznosan tölthetik a gyerekek szabadidejü­ket, nem is szólva arról, hogy ez a játékos szórakozás jól egészíti ki a politechnikai tudásukat. — ABRANK­O — A modell vázának össze­­ragasztásánál vagy gyors javításoknál nem mindig kielégítő a közönséges ru­haszárító csipesz szorítása. Nagyszerűen használható ilyen célokra az 1. ábrán látható házilag elkészíthető csipesz. A csipesz két szára 10X 10 mm-es fenyőfa­léc­ből készül. A két fél alátá­masztása hengeres farudacs­kával vagy drótdarabkával történhet. Az összeszorítás erejét, a szárakat összekötő gumiszám Apró ötletek lak­száma és feszessége ha­tározza meg. A 2-es ábrán jól alkalmazható csillapító­sík középrész megerősítést láthatunk. Az ötleteket Csehszlovák laptársunk a „Modelar” alapján közöl­jük. ffggr+MI 'CT-váUJlft i J.T. V­i i. .Vi 2. ábra.

Next