Modellezés, 1967 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1967. november / 11. szám

IV. KÖRREPÜLŐ VÁLOGATÓ Kellemes őszi napsütésben, IX. 21-én rendezték a körrepülő válogatott keret részére az utolsó versenyt, melyek alapján tulajdonképpen eldőlt a jövő évi finnországi VB-re utazó magyar csapat összeállítása. Helyes volt a válogatott keret tagjai­nak biztosítani ezt a négy versenyt, hiszen minden vonalon büszke és fele­lősségteljes feladat hazánk színeit kép­viselni egy VB-n, így, nem egy sike­rült versenyre — vagy, ha úgy tetszik, kicsúszott jó eredményre — épül fel a csapat, hanem egy teljes szezon jó átlageredményére. Különösen lényeges ez akkor, amikor a körrepülőkről van szó, akik egyénileg és főleg csapatban világviszonylatban éllovasoknak számí­tanak, s sokan pályáznak babérjaikra! A három kategóriát nézve a legjobb eredményt érték el a sebességesek, s az EB-n elért 1—3 helyezésük ritka sport­bravúr! Tóth Imre, Krizsma Gyula és Sebes­tyén Miklós külön klasszis a „szakmá­ban” ... Csak, amilyen öröm a nemzet­közi hegemóniájuk, olyan kár, hogy itt­hon kevesen szállnak „vitába” velük a pályán! A túramodellek kategóriájában igen kiegyensúlyozott a mezőny. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a pillanatnyi szeren­cse és forma sokat számít az első öt párosunk szereplésében. Sajnos, az EB-n Fortuna nem fogadta kegyeibe őket, de így is számszerű eredményeik — a szabály módosítása ellenére — re­ményt keltőek. Így sokat várunk még a Mohai—Markotai, Gombocz—Tóth; Katona—Azor; Kuti—Molnár és Leri— Burik kettősöktől! Az évek óta listavezetők: dr. Egervá­­ry, Masznyik, Vellai mellé az idén fel­zárkózott Palguta is, amivel élénkült a versenyek küzdelme, s bizonytalanná vált az első három hely sorsa. S ennek ellenére, ha a nemzetközi versenyeken jobb helyezéseket akarunk elérni, ak­kor élversenyzőinknek a fölényes tech­nikai és taktikai tudásuk mellett na­gyobb súlyt kell fektetni az optimális repülési sebességre, s azon belül a fi­gurák szabályosabb, karakterisztiku­sabb kivitelezésére­ így lehet, és lesz is teljes, sikerekben gazdag körrepülőink VB-szereplése! Az 1968. évi körrepülő-modellek VB- jére utazó magyar csapat összeállítása a négy válogatóverseny átlaga alapján: Túramodellek: Mohai István—Marko­tai Tivadar, Azor László—Katona Sán­dor, Gombocz István—Tóth Gyula; Műrepülőmodellek: Dr. Egerváry Gé­za, Masznyik Gábor, Vellai Tibor; Sebességi modellek: Tóth Imre, Krizs­ma Gyula, Sebestyén Miklós. A Mohai—Markotai túrapáros, az idei válogatóversenyek győztese A nagy triumvirátus! Krizsma, Tóth és Sebestyén Magasházi László COMBAT-modelljeivel ismerkedik Sebestyén Szelek szárnyán, kikötőbe... Az országos szinten szervezett hajómodel­­lező sport tíz év alatt kialakította a maga hagyományait, a legnépesebb kategória a vitorlások körében is. Megszoktuk immár, hogy a „hivatalos” vitorlafelvonás április 4-én Dorogon a Felszabadulási Kupa verse­nyén történik, és a hajók — a versenysoro­zat lezárásaként — a Lőrinci Erőmű taváról vonulnak téli pihenőre, így a Sportszeráru­­gyár évadzáró versenye a kupaversenyekkel vetekedő népszerűségre tett szert. Október 1-én 39 hajó állt rajthoz, szép napsütésben, de eléggé nehéz, változó szél­viszonyok között. A verseny gyors és zök­kenőmentes levezetését négy rádiótelefon biztosította, és ez nagyban elősegítette a rendezőgárda munkáját. Köszönet illeti az Erőmű modellezőit az önzetlen, baráti se­gítségért. Közismert az az úttörő munka, amit a „Palota Sport” modellezőköre a sportág fej­lesztése terén végzett. A legtöbbször ők nyerték a budapesti és az országos csapat­­bajnokságot, bár az eredményekért egyre keményebben kellett megküzdeniük. Az, hogy ma Budapesten több olyan modellező kör van, amelynek versenyzői felveszik a sportszeresekkel a versenyt, részben a pa­lotaiak érdeme is. Vigyázó István és Takács József válogatott kerettagok ugyanis soha nem rejtették tudásukat véka alá, hanem sportszerű, önzetlen segítőkészséggel adták át tapasztalataikat a hozzájuk fordulóknak. A lendületes, szép verseny jó eredmény­­nyel zárult, Etényi Csilla győzelme az M kategóriában meghozta részére a válogatott kerettagságot is. A technikai sportok támogatása talán ép­pen a sporteszközöket gyártó vállalat ré­széről a legstílusosabb, és azok az értékes sportszerek, amelyek az előző évek folya­mán versenydíjként szerepeltek, azt igazol­ták, hogy az üzem valóban büszke model­lezőire. Meglepetésként hatott ezért, hogy idén ez a támogatás elmaradt, és a rendező­ség anyagi fedezet hiányában csak jelképes első díjat tudott biztosítani. Sajnálatos len­ne, ha a főváros egyik nagy hagyományok­kal rendelkező sportköre, patronáló hiányá­ban nem tudna klubbá alakulni, és azok a válogatott kerettagok, akik mindig büszkén szerepeltek üzemük színeiben, kénytelenek lennének a sportolást más klubban foly­tatni. Eredmények: L kategória (14 induló) 1. Vári László (Pe. Vasas) 2. Petrik László (Ganz-Mávag) 3. Lapuzsán László (01-17) M kategória (13 induló) 1. Erényi Csilla (Pe. Vasas) 2. Petrik László (Ganz-Mávag) 3. Nagy Pál (13-02) X kategória (12 induló) 1- Vigyázó István (Sportszer­­árugyár) 2. Lezon János (01-17) 3. Tóth Endre (01-26) 90 pont, 60 pont, 60 pont, 108 pont, 90 pont, 90 pont, 84 pont, 66 pont, 66 pont.

Next