Modern Nyelvoktatás, 2012 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2012 / 3. szám - Szépe György: Laudatio Fodor István tiszteleti tagsága alkalmából

. Szépe György 1945 őszétől a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult, majd 1949-ben „szabad bölcsészként” abszolvált, de egyetemi tanulmányai befejezé­sének 1958-at tekinti: ekkor szerzett bölcsészdoktorátust. Egyetemi tanulmányaival párhuzamosan az IBUSZ-ban dolgozott, főleg orosz tudása folytán. (1952-ig a közle­kedési minisztérium állományába tartozott.) 1953 januárjától aspiráns Tamás Lajos vezetésével. 1956. június 4-én megvédte kandidátusi értekezését a nyelvtani nem kialakulásáról (1958 és 1959). Az aspirantú­­ra után az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársa lett 1969 végéig; az Országh László által vezetett Szótári Osztály kutatója volt. Ezt követően országot váltott, s a kölni egyetem Afrikanisztikai Intézetének tudo­mányos munkatársaként dolgozott 1990-ben bekövetkezett hivatali nyugalomba vo­nulásáig, azóta is folytatja nemzetközileg elismert kutatásait. Fodor kollega nem szakította meg a kapcsolatait Magyarországgal; folyamatosan jelen van magyarországi nyelvész kutatóként mindenütt, itthon is. Ennek különösen jelentős bizonysága az Oláh Miklós [1493-1568] Hungáriája című kézirat elemzése, amellyel mellesleg megszerezte a Magyar Tudományos Akadémián a nyelvtudomá­nyok doktora tudományos fokozatot (1990). * Fodor István voltaképpen a nyelvtudomány egész szélességének kutatója. Ennek a megjelölésnek a magja az általános nyelvészet. Ezt azonban úgy kell felfogni, hogy a nyelvészet tudományának, időszerű kérdéseinek birtoklása, amely képessé teszi szinte bármilyen, a nyelvvel kapcsolatos téma megértésére, ismereteinek átadására és szükség szerint alkalmazására. Első könyve a nyelvi változások lefolyásának tempó­járól szólt, a részleteket kidolgozó számos közlemény után (1965). Nem sokkal később jelent meg tőle a Mire jó a nyelvtudomány? Ez volt az első - egy személy által írt - magyar nyelvű alkalmazott nyelvészeti áttekintés (1968 és 2001). A szerző a nyelvtu­domány és egyéb tudományok kapcsolata alapján foglalja össze, hogy az egyes tudo­mányokban mire jó a nyelvtudomány. Ebben a keretben szépen helyükre kerülnek az egyes tudományágak elméleti és alkalmazott nyelvészeti újdonságai. Ennek a munká­nak külön érdekessége a filmszinkronizálásról szóló rész; ezt a témát később külön könyv foglalja össze (1976). Fodor István munkásságának alkalmazott nyelvészeti szempontból voltaképpen a csúcspontja a Claude Hagége-zsal együtt szerkesztett hatkötetes mű összeállítása, amely egyszerre alapműve az ezredvégi nyelvtervezésnek, valamint dinamikus „linguistique externe-nek” (1983-1994). (Hagége a College de France tunéziai származású profesz­­szora, egyszerre teoretikus és poliglott, magyarul is jól tud.) Fodor István ezzel a so­rozattal lett világhírű, aki beutazta a világot, hogy mintegy „helyszíni” szerkesztőként összehozzon másfél száz reprezentatív esszét a múlt és jelen jelentős nyelveiről. Alapvetőek magyar nyelvű összefoglalásai: Antal Lászlóval és Csongor Barnabás­sal együtt A világ nyelvei (1970), majd önállóan A világ nyelvei és nyelvcsaládjai (2003), illetve A világ nyelvei (1999). A világ nyelveinek ilyen méretű és színvonalú összefog­lalása csak az úgynevezett „világnyelveken” jelent meg eddig. Fodor István könyvei felsorolásának a végére csoportosítandó afrikanisztikai nyel­vészeti tevékenysége: ő honosította meg az afrikai nyelvek kutatását Magyarországon.

Next