Modern Nyelvoktatás, 2013 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Csűry István: Emlékezés Petőfi S. Jánosra (1931-2013)
Emlékezés Petőfi S. Jánosra (1931-2013) Kevesen vannak, akiknek példája segít megértenünk, miből is áll az igazi nagyság. Immár még kevesebben. 2013. február 10-én elhunyt Petőfi Sándor János. A nyelvtudomány legkimagaslóbb alakjainak egyike volt, a Maceratai Egyetem professor emeritusa, a Bielefeldi Egyetem professzora, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Nyelvtudományi Intézet Külső Tanácsadó Testületének tagja. A pályatársak és a tanítványok március 5-én vettek tőle búcsút az MTA Nyelvtudományi Intézetében; hamvait szűk családi körben helyezték örök nyugalomra. Bármerre tekintünk azonban, egy hatalmas család gyászoló tagjait látjuk magunk körül, azét a szellemi családét, melybe kevés hazai nyelvész van, aki így vagy úgy ne tartozna bele, s amelyhez annyian tartoznak határainkon túl is. Az igazi nagyság alkotóelemei között mindig felfedezzük a szeretetet és a szeretetreméltóságot. Mindazokat, akiknek megadatott a Petőfi S. Jánossal való közvetlen találkozás lehetősége, azonnal rabul ejtette a belőle áradó szeretetteljes derű, természetes kedvesség, a másik elfogadásának készsége. A rá emlékezők egyike ezt így fogalmazza meg: „a bizalmasság, a bensőségesség, a meghittség érzését adta minden egyes találkozásunkkorÉszrevétlenül könnyítette meg a társaságában való feloldódást a szellemi nagysága előtt szorongva álló tisztelőinek. Magától értetődő módon vonta maga köré az embereket, miközben magától értetődő és hiteles szerénységgel állt a középpontban, kérdezve, de kérdéseivel sosem elbátortalanítva, s ha kritikát fogalmazott meg, azt mindig a legnagyobb hozzáértéssel, egyben a legfinomabb tapintattal téve. Ahogyan ugyanebben a megemlékezésben olvassuk: „mindig mindenki megkaphatta tőle a konvenciókon való felülemelkedés lehetőségét”.