Leánynevelő, Modor, 1911
A balatonfüredi színház még a pestit is megelőzte, a Kisfaludy szobor is a 40-es évek emléke. Himfy költőjének emlékezete megihlet bennünket, néhány szó kíséretében virágot teszünk a szobrára, egyik leánykánk elszaval néhány versszakot költeményeiből, végre igaz lelkesedéssel rázendítünk a Hymnusra: „Isten áldd meg a magyart!“ S úgy érezzük e pillanatban, Isten nagyon is bőven megáldotta a magyart! E költői megemlékezés után, nem rösteljük bevallani, igen-igen jól esett a pompás fagylaltos uzsonna, amellyel a balatoni utunkon velünk tartó kedves mama lepte meg a társaságot. E helyen is fogadja hálás köszönetünket érte. Estefelé megint eldalolhattuk „kis csónakunk a vizen lengedez“, beeveztünk messze a Balatonba, amely ismét egészen más, esti szépségében mutatkozott. Mikor már aludni kellett mennünk, egyre azon sopánkodtunk, mert kell elhagynunk ezt a mesebeli szép világot, amelynek gyönyörűségeivel sok vidéket látott német kollégáink is alig tudtak betelni. Az egyik magyar felköszöntőre is buzdult a fehér asztalnál: „Jártam Tirolban, Salzburgban, Svájcban, de sehol sem volt olyan szép, mint itt“. Mielőtt elbúcsúztunk a Balatontól, igaz hálával megköszöntük fáradhatatlan vezetőnknek, igazgatónknak, hogy e felejthetetlen kirándulást szervezte. Hazafelé az utunk Veszprémen és Győrön vezetett át. Mind a két helyen volt, aki kalauzoljon bennünket. Veszprémben dr. Bott Lajos úr, Lányiné és Liptayné úrnő, aki már Almádiban beszállt hozzánk s elárasztotta vasúti kocsinkat illatos balatonparti rózsákkal. Az ősrégi Veszprém négy domb tetején épült, sziklás, szakadékos egyenetlen, de épen azért roppant érdekes. Messze kimagaslik a Várhegy, amelyen a Szt. István alapította veszprémi püspökség s a kanonokok palotái, a kegyesrendi zárda és gimnázium, végre a régi vármegyeház épült. A piarista gimnázium falán emléktábla mondja el, hogy három esztendeig volt növendéke irodalmunk egyik úttörője: Bacsányi János. A szemben lévő Ferenc-templomon pedig egy felirat a fájdalmas szavú költő, Ányos Pál nevét örökíti meg, aki mint pálos tanár működött Veszprémben 1784-ben itt halt meg, s itt a Ferenc-templomban alussza örök álmát. A püspöki székesegyház jelenleg egészen új, a régit tűzvész pusztította el. Déli oldalán van a csúcsíves építkezés egyik legrégibb magyar emléke, a Gizella kápolna. A XIII. századból való falképei Máriát és az apostolokat ábrázolják életnagyságban. Itt őriznek egy palástot, amelyet állítólag maga Gizella királyné hímzett. Az oltárterítő abból a ruhából való, amelyet Erzsébet királyné a koronázáskor viselt. A Várhegy fokáról láttuk a kőoszlopot, amely Szt. Istvánnak a pogány lázadás felett aratott diadalát hirdeti a késő