Mohács és Vidéke, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-04 / 1. szám
A közmivelődés terjesztése legyen mindenek felett főgondunk. Ne kiméljünk semmi fáradságot, ne riadjunk vissza semmi áldozattól ha nevelésről van szó, mert: „elvész a nép, mely tudomány nélkül való.“ Haladásról csak ott lehet szó, hol a nép értelmes, felvilágosodott, tiszta erkölcsű és a mi mindezeknek alapja: istenéhez, vallásához hű. Hol ezek hiányzanak, ott a békétlenség ütött tanyát s a türelmetlenség tiszkei fölperzselik a legszentebb tulajdonokat s pusztulása következik a népnek. A történelem lapjaira sok szomorú példát jegyeztek fel őseink, tanuljunk azokból, míg nem késő. Legerősebb fegyvere a haladásnak: az egyetértés. Ha ezzel bírunk, sokat, nagyon sokat tehetünk édes hazánk, közelebb városunk elhaladásának érdekében. És hogy sok tennivaló várakozik reánk, az bizonyos. Egy év nagyon rövid az ember, de még rövidebb a nemzet életében, mindamellett elég hosszú arra, hogy legalább egy homokszemet vigyünk a közjólét nagy épületéhez ; hogy a gondjainkra bízott talentumokkal úgy sáfárkodjunk, hogy haszontalan szolgáknak ne találtassunk; a magunk és mieink javát, az erkölcsi törvények által megengedett módok és eszközök segélyével előmozdítsuk, így az uj évnek reánk derülendő napjai, melyektől most talán félünk, örömnek és boldogságnak napjai leendőnek. Midőn az uj év küszöbén a bizonytalan jövőre nézve vándorutunk egyengetésére a szükséges eszközöket fölemlítettük, engedjék meg kedves olvasóink, hogy saját magunkról, illetve lapunkról, mint a közművelődés egyik szerény közegéről is megemlékezzünk. Valamint a lefolyt három évben, úgy az új esztendőben is tehetségünkhöz képest mindent meg fogunk tenni, ami a közszellem fölkeltése és ébrentartására édes hazánk, városunk s ennek közmivelődési, humanisztikus intézményei javára szolgál — természetesen mindaddig, mig a közönség saját ügyei iránti érdeklődésből pártfogását e laptól meg nem vonja. Mi jutalomra nem számítunk. Nekünk legszebb jutalom lesz, ha a közjólét előmozdításához jónak és célszerűnek vélt gondolataink, véleménynyilvánításaink, jóakaratú tanácsaink, figyelmeztetéseink nem hangzanak el a pusztában kiáltónak szavai gyanánt. Vajda városunk és a környék értelmisége megértené jószándékunkat s lapunk erkölcsi s anyagi támogatása által egyesített erővel igyekeznék a közmivelődés van e szép, érdekes nő az ifjuval, ki szintén határozatlan s meglepettnek látszott az események ilyen alakulása miatt. — 25—26 éves férfi lehetett ; öltözete elegáns, bár nem a legtisztább s legrendesebb állapotban. Néha mosolygott magában, azután meg-megállt, csak a rendőr biztatása után ment tovább. — Látszott, hogy gondolatai ép oly ingadozók voltak, mint léptei. —• Majd a rendőrnek igyekezett valamit megmagyarázni, azonban a kocsiból az ifjú nő siralmas hangja hallatszék, mire mindnyájan oda figyeltek. Valóban megindító volt, ahogy könyörgött szegényke a mellette ülő rendőrnek. — Hová visznek ? Ereszszenek, az égre kérem ! Doktort akartam keresni ... óh ! istenem ! Szegény anyám ! . . . azóta talán . . . már . . . Az utóbbi szavak már zokogásba fúltak. A két úriemberre, de a rendőrökre sem maradtak hatás nélkül az ifjú nő szavai. — bocsássák el ezt a hölgyet! Hová viszik ? Hiszen nem csinált az semmit! szólt az ifjú, kire nagyon józanítólag kezdenek hatni az események. — Itt vagyok én — folytató — felelek én mindenről. — Itt van névjegyem ! Mindjárt ott leszünk — szólt hivatalos hangon a rendőr — tessék a napos rendőr-tisztviselő úrral beszélni, majd az megmondja, mit kell tenni. Oda érve a rendőrségi épülethez — Lázy az egyik rendőrnek azt mondta, hogy maradjon kinn az ifjú hölgygyel, a másik pedig velük menjen a hivatalnokhoz. Kevés idő múlva kijött a két éji lovag a rendőrtisztviselővel, ki a teljesen megtört nőt udvariasan szólitá fel neves lakása megnevezésére, minél nagyobb mérvben nyilatkozó áldásainak megteremtésén ! Mi bízunk s a, legjobb reménynyel indítjuk lapunkat — a közművelődés e szerény közegét — a IV. évfolyamban is útnak. Bevégzi-e negyedik évfolyamát, vagy pártfogás hiányában fáradt vándorként az első pihenőnél kidől : az a jövő titka. Ha a mélyen tisztelt közönség nem hátrál, mi a nekünk adott mérték szerint Isten segítségével megteszszük kötelességünket. Munkára föl ! Fiep Endre: Közgazdaság. A pécsi kereskedelmi és iparkamara m. é. dec. 31-én ülést tartott, melynek lefolyásáról a következő tudósítást közöljük : Hath Mátyás kamarai elnök indítványára a kamara a budapest-pécs vasútnak Sz.-Lőrinctel való kiépítése ellen állást foglaló s Baranya megye Pécs sz. kir. város törvényhatósága s a kamara részéről kiküldött együttes bizottságot a szükséges lépések haladéktalan megtételére felkérni fogja. A kamara közülés– tekintettel arra, hogy az uj ipartörvény sok oly rendelkezést foglal magában, melyek bizonyos cselekmények vagy mulasztásokat elkövető iparosokra jelentékeny pénzbírságot szabnak s tekintve, hogy főkép a vidéki iparosok az uj ipartörvénynyel még nem igen ismerkedtek meg,,— elhatározta, hogy az új ipartörvénynek mindazon szakaszait, melyek büntető és bírságoló rendelkezéseket tartalmaznak, a kamara területén levő iparosokkal alkalmas módon közölni fogja. Egy felmerült eset alkalmából a kamara kérdést fog tenni a minisztériumhoz aziránt, hogy az ipartestületek alapszabályai (tekintve, hogy az ipartestületek nem magánegyesülés, hanem nagy részben hivatalos jellegű teendőket végező közeg) a szokásos alapszabályi bélyeggel ellátandók-e s hogy az ipartestületeknek hivatalos ügyekben más testületekkel vagy közhatóságokkal váltott levelezései portamentesek-e ? Nemes-Vid községnek vásárnak áthelyezése, Sásd községnek hetivásár engedélyezése iránt való kérelmét pártolólag, Zomba községnek ujabb országos vásár engedélyezése iránti folyamodványát azonban elutasít.?.. - véleményezte a kamara. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszternek a pécsi kamara területén levő műiparosok névsorának közlése iránt való megkeresvényét alkalmul ragadta meg a kamara arra, hogy Trefort miniszter úrnak az iparművészeti társaság alapítása által a hazai műipar érdekében kifejtett nagybecsű és sikert biztosító tevékenységéért hódoló tiszteletét s hála teljes elismerését kifejezze. Egyúttal pedig kijelenti a kamara, hogy a miniszter úr által megindított nagyfontosságú társadalmi akciót őszinte lelkesedéssel s a legteljesebb ügybuzgósággal fogja támogatni. Végül a kamarai titkár indítványára a kamara az iparművészeti társaság alapitó tagjai sorába lépett. A babócsai ipartársulatnak ipartestületté Az alig érthető hangón rebegte: Nedek Irma , X-utca 60. szám. — Lázy ur és egy rendőr elfogja kegyedet kísérni oda, ahová kívánja — monda a hivatalnok — a többit holnap. Jó éjt! — Hova kívánja? — kérdé Lázy, inkább megilletődve, mint udvariasan a kocsiban ülő nőt. Az ifjú hölgyön különös változás történt; mikor e nevet „Lázy“ meghallotta, hirtelen felegyenesedett s attól fogva merően, tágra nyílt szemekkel nézte Lázyt. Szavaira se figyelt, úgyhogy annak ismételni kellett kérdését. — Doktorhoz — telelt aztán gyorsan. — A legközelebbi orvoshoz menjünk, mondá Lázy a rendőrnek. Az szó nélkül hágott a bakra, mig Lázy az ifjú hölgy mellé ült, ki kényektől ragyogó szép szemeit nem vette le róla. — Ön Lázy Vilmos ? szólalt meg most remegő s a kocsizörgéstől alig érthető hangon. — Igen, felelt az csudalkozva. A szép leány szemeire szoktá ismét kezeit s balra dőlt a kocsiban. Most megállt a kocsi. Lázy s a rendőr sietve szálltak ki abból. A kerület rendőrorvosa, kinek lakása előtt álltak, hamar fel lett verve . Lazy elmonda neki a történteket; azután a kocsiba ültek s miután az orvos pár kérdést intézett a leányhoz, sebei vágtatva megindultak. Körülbelül 10 perc nyulva egy két emeletes ház előtt álltak meg. A kapu nyitva volt, az orvos szó nélkül sietett be azon, az ifju hőig utána, azonban a kapu alatt hirtelen visszalordilt s remegő és olyan kedves könyörgő hangon monda Lazynak „várjon itt pár percig kérem.“ hotríg annak szive megrendült, leendő átalakulása iránt való kérelmét — tekintettel arra, hogy Babócsán első fokú iparhatóság nem székel s hogy ott a képesítéshez kötött ipart űzök száma csak 24 — elutasitólag véleményezte a kamara. A barcsi kereskedőknek egy járásbirói hivatalnak Barcson való felállítása érdekében szerkesztett emlékiratát melegen pártolva terjeszti fel a kamara a minisztériumhoz. Irodalom. — A „Magyar Salon“ épen most megjelent januáriusi füzete valóságos irodalmi meglepetés. Ezen derék folyóiratnál már régen megszoktuk, hogy minden alkalommal meglepetésben részesíti olvasó közönségünket, de jelen füzetéhez hasonló még alig jelent meg a magyar könyvpiacon. Klotild főhercegnő és fenséges leányai Mária Dorottya és Margit főhercegnők sajátkezű eredeti rajzai nyitják meg a testes kötetet, melyeket ő Fenségeik a magyar irodalom iránt való őszinte érdeklődésből engedtek át a „Magyar Salon“-nak. Ezen képek közül három pompásan sikerült színes lenyomatban jelent meg és József főherceg nemzetink által rajongással szeretett családjáról Jókai Mór ir valóban szellemes ismertetést, Fekete József személyes benyomásait közli Alcsuthról és Hevesi József egy hangulatos költeményben dicsérli a tündérkastélyt. Az egész sajtó a legnagyobb elragadtatással szól a „Magyar Salon“-ról, mely nemcsak hazánknak válik díszére, hanem kiállja a versenyt a legelső európai folyóiratokkal is. Dús tartalmából kiemeljük a már említetteken kívül Jókai Mór új regényét „Száz leány egy rakáson“; dr. Fenyvesy Ferenc orsz. képviselő úr nagyérdekű cikket közöl „Etiquette a politikában“ címmel . Kiss Józsefnek egy gyönyörű szép költeménye autogrammban jelent meg. Hatala Péter kitűnő tudós a római szent bambumról ir. Hevesi József, Sziklay János karácson elbeszéléseket közölnek szebbnél szebb illusztrációk kíséretében. Roppant érdekes s a magyar irodalomban szokatlan a színházi rovat, mely Jókai „Arany ember“-ét ismerteti s a darab legszebb jeleneteit rajzban közli stb. stb. Szóval a „Magyar Salon“ rövid fennállása óta teljesen bebizonyította, hogy mily gazdag a mi irodalmunk és művészetünk, ha van aki a kitűnő erőket csoportosítani tudja. A „Magyar Salon“-t különben a közönség meg is kedvelte, úgy hogy első öt füzete két kiadásban is elfogyott s ma már nem is kapható. Januártól fogva uj előfizetés nyittatott. Egész évre 7 írt, félév 3 írt 50 kr., negyedévre 1 irt 75 kr. Kiadóhivatal Budapest, Dohány utca 12. sz. — A legmelegebben ajánljuk. — Az „O rs z ág - Világ“ XXVI. füzete a szokott változatos, érdekes és a mi fő , értékes tartalommal jelent meg . Tartalmából felsoroljuk itt a következőket: Pantheismus és költészet. Irta Seossa Dezső. — A nép atyja. Elbeszélem. Illa Heutalter Lajos.— Levelek Vaieriehez. Irta Huszár Inne. — A kifáradt játszótársak. (Képpel.) — Nem mondtam . . Költemény. Irta Bacsó Ferenc. — A havasok királynője. Történeti regény. P. Szathmáry Károlytól. — Elárulva. Kaland. Irta Turnovszky Mór. — Gróf Dessewffy Aurél. — A gyopár-szedők. (Képpel.) — Illvtárlat. — Uzi kiállítás. (3 kép iz. Lázy sem kalandvágyé, sem kalandkereső nem volt s felebarátai dolgaival a lehető legkevesebbet törődött. Azonban ez ifju lányka esete érdekessé vált előtte. — Még inkább érdekelte, midőn az nevét eriitté. — Kereszt nevét is. Honnan tudhatta ? S az a sajátságos tekintet, melylyel vizsgáié ? s most az a kedves hang ? várjon mit akar ? Megakarja köszönni egyszerűen szolgálatát. — Bizonyosan. — De az a magyarázat nem nyerte meg tetszését. A kapu fölött két ablak a 11. emeleten nyitva volt s világosságot vetett az átellenes ház oldalára. Lázy figyelni kezdett a két ablakra, honnan hagok hallatszottak le hozzá. E pillanatban ismét az a rémületen sikoltás állná meg szíve dobogását, mint az előbb az utcán. Meg egy — még velőt rázóbb — onnan felülről áll. emeleti ablakokból. Lazy testén hideg borzongás futott végig. — Tehát késő — mormoló — Szegény leány ! Nem sokára azután lejött az orvos. — Későn jöttünk — mondá — az asszony halva van. — Csak most halhatott meg, alig negyed óraja. — Ha negyed órával előbb jövünk, még meg lehetett volna menteni ? kerdé Lázy. Az orvos vállat vont. — Azon mar túl vagyunk. — S hanem a leány ájultan fekszik s én egy lelketem láttam körülöttük. — Akkor hát miért hagyta ott ? — Mit tegyek vele ? Én vetkőztessem le ? — Természetes! Ön orvos s ott, hol talán élet forog kervesben : ilyen körülmény mellékes.