Mohács és Vidéke, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-04-08 / 15. szám
ismét nagyobb víztömegeket hömpölygetett töltéseink oldalára s így a helyzet smét roszabbra változott. Húsvéthétfőn a víz ujra áradni kezdett s eleinte lassúbb, a hét derekán gyorsabb és végén ismét lassúbb tempóban 1'83 (uj mérce szerint 5'40)-ről tegnapig 642 (uj 1.99) méterig emelkedett, s így a tegnapi vízálás az. évi március hó 24-iki legmagasabb vízállást 18 cm-rel haladta túl. Hogy ily körülmények közt a dunaszekcsői szigeti védtöltésnek már előbb is veszélyeztetett pontjain a helyzet válságos, az nem szenved kétséget; válságos pedig annak dacára, hogy a szigetet már amúgy is víz borítja. Mart ha a töltés beszakadása folytán a Dunának — a belvizet talán három méternyire meghaladó — árja hatol a szigetbe, a duna-szekcsői szigetben és a mohácsi sziget északibb részeiben alig fogna egy ház is épen maradni. Meg is teszik a lehető erőfeszítést a hatóságok s az illetékes vagy érdekelt szakközegek. Hol a főszolgabíró, hol a szolgabíró, továbbá a mohácsi városbíró s a dunaszekcsői körjegyző, valamint a védelmet szakértői szempontból vezető Réz és Novák mérnökök (előbbi mint a kir. folyammérnökség kiküldöttje, utóbbi a püsp urodalom részéről) a kirendelt közmunkaerővel éjjel, nappal, szélben, esőben és hóban fáradhatlanul őrködnek, dolgoznak és minden lehetőt megkísértenek a töltés megtartására. S miután a dunaszekcsőiek már lassanként kifáradnak, Mohácsról rendeltetett ki a dunaszekcsői töltésre tetemes közmunkaerő. Mi a jobb parti viszonyokat illeti, innenső töltésünk oly erős, hogy városunknak nem kel tartani az árvíztől , csak a Kölked mellett levő zsilip az a pont, mely legelőbb lehetett volna kitéve az átszakadásnak. Ámde a helybeli kir. folyammérnökség már január hóban kimondván, hogy a zsilipnek egy körtöltéssel való megerősítése szükséges és annak elkészítését azóta is sürgetvén, saját felügyelete alatt erős karikatöltés emeltetett s így ez oldalról sincsen mit tartani a veszélytől. Mivel a hét elején a víz egyik napról a másikra csak 3—4, a hét közepén 10—15, péntekről szombatra pedig ismét csak 5 cm-rel áradt, ebből azon vigasztaló következtetést lehet vonni, hogy tekintetbe véve a felső dunai apadást is — nálunk is maholnap áradás helyett ismét apadás fog beállani, hacsak esetleg a szerdai és csütörtöki esőzések a felső Dunába szakadó mellékfolyókat meg nem duzzasztják és ez által a Duna ujabbi áradását nem eszközük. Segítsége sen közelünkben hallszik, mikor szomszédunk háza égett el, vetése ment tönkre, s lelkünk eltorul, szivünk összeszorul s elhagyja forrását a szeretet túláradó könnye . . . S megosztjuk utolsó falatunkat a szűkölködővel, házunkba fogadjuk a lesujtottakat s bekötözzük sebeit, jótékony, vigasztaló szóval életre hozzuk megsemmisült reményüket. A szeretet szava erősebb minden szenvedélynél ! S kell is hogy így legyen különösen nálunk. A külföld nem ismeri küzdelmeinket s mi csak hallgatunk, ha ismét meglátogat bennünket az Isten csapása. De ki segítsen rajtunk, ha nem mi magunk ? Ki építse föl a leomlott városokat, falvakat, ki emeljen új hajlékot a leégetteknek, ha nem mi magunk, mikor a veszedelemben levők a mi testvéreink, rokonaink, egy anyának, az édes magyar hazának gyermekei. Ezt a nagy családot már ezerszer lenyűgözte a vész. Ezer alakban, tatárpusztítás, pestis, tűz, árvíz, tizedelte meg e népet ; török járomban görnyedtünk, majd meg egymást pusztítottuk. Negyven éve, hogy az emberek harca lecsendesült, s ezalatt valamennyi bősz elem támadt ellenünk. Amennyit a nyugalom első évtizedeiben gyarapodhattunk is a béke napjai alatt, azt egy hét alatt eltörli a föld színéről az elemek háborúja. Tavaly tűz volt világszerte. Az idén vízzel kezdődött a veszedelem, mire aztán az árvíz elleni veszedelemben kimerült lakosságot agyonsújtotta a tűz. A mi szigetünk víz alatt van , tönkre téve sok remény , sok birtokosra nyomor vár. Nagy-Kikinda, Békés-Csaba, s száz kisebb falu hever romokban. Uszkeiket széjjel hordja a szél s országszerte fölhívja a könyörületet. A három békési városnak, a Maros vidéknek, a Temes, Béga közének vidéke nem terem magot az idén, nem terem kenyeret . . . A Tisza vidéke még ma is rettegésben van s a Csallóközön az éhínség kínozza a lakosságot borzalmasan. Segítség ! — Ez a szó nem ismeretlen előttünk, de valahányszor újra halljuk, annyiszor döbbenti meg lelkünket teljes erővel. Ha segítség kellett valamikor, akkor százszor inkább rászorul arra az idén a nép. Csak így űzhetjük el a legborzasztóbbat : az országos éhínséget. Ha nem segítünk a népnek abban, hogy összeszedje magát, hogy fölemelkedni bírjon, s szabaduljon a pusztulástól, hogy akkor a veszedelmet mindannyian még inább meg fogjuk érezni. A „Nirvána“ alborzalmasabb módon keríti meg az embere Akik kimerültek a végnélküli csapások elleni küzdelemben, azok átadják magukat a végsemmisülésnek s karjukat sem mozdítják meg többé önmagukért. Segítsetek a boldogtalanokon! Mert a „Nirvána“ őrülete kerülgeti az alföld népét és a felvidék lakosságát. Tömegesen hagyják abba a küzdelmet, s távoznak a földről, mely szülte, ápolta, nevelte őket. Elköltöznek az országból ! Amerika lett a jelszó ! Akinek a háza tája nem ismeri a vészt, az nyújtsa ki a kezét adakozásra. Boldog vidék az, melynek vízzel nem kell küzdenie, melyet nem látogat vész. De a nép ne támaszkodjék örökké az embertársak könyörületére. Ideje, hogy egyszer már akkor is gondoskodjunk magunkért, mikor még nincs nyakunkon a vész. Alakítsunk társulatokat, melyek vészmentes időben szerzik meg az eszközöket, melyekkel a veszedelem ellen küzdeni kell, s melyekkel egyedül küzdeni lehet. A törvényhatóságokból kell kimibetűkkel írva, hogy reggeli nyolc órától este hat óráig végzi ügyvédi teendőit ? — Furcsa ! Hát biz’ az egyszerűen azért van, hogy tudja mindenki, miszerint ezekben az órákban az ügyvéd úr egészen a foglalkozásának él, s így ne háborgassa senki. Ki voltam röviden elégítve, s még nagyobb kíváncsisággal vártam az esti hat órát. Midőn este hat óra után újra csengettem az ajtaján, a cseléd elkérte névjegyemet és sietett bejelenteni. Linsley már ismert látásból, tudta, hogy egy házban lakom vele s maga nyitott ajtót előttem. Mondhatom, hogy igen szívesen látott. Leültetett az Íróasztala mellé, amelyen ismét csak a tegnap látott tintatarló, toll, könyv és papiros hevert, s egyébként is az egész szobáian semminemű változást se vehettem észre. Pedig az ügyvéd úr reggeltől estig azon szobában dolgozott két nagy kereskedői ház számára, mert az volt a rendes dolgozószobája, abba a munkára kiszabott idő alatt még a családja tagainak sem volt szabad belépniük, sőt fáradságos munkája közben háborgatniuk. Ez idő alatt az ügyvéd úr még nem is étkezett, a szomját is csak akként enyhítette, hogy a vízvezeték oda szolgált az asztala közelébe. — Mivel szolgálhatok ? — kérdé udvariasan, mialatt egy illatos havanna szivarral kínált meg íróasztala fiókjából, dúlni a kezdeményezésnek s hiszszük, hogy az a nép két kézzel fogja megragadni. S ha jó a fenyegető ár, kivonulhat a társulat két-háromezer önkéntes katonája és vezényszóra, tisztekt parancsai szerint, szakértők intézkedései alapján kezdi meg a védőmunkát. Lehetetlen, hogy ilyen ezredekkel, melyek szakszerűen vannak betanítva és vezetve, a legbőszebb elemet ne lehetne féken tartani. A tűz, a jég ellen már van védelmi fegyverünk a biztosításban. Könnyelmű gazda az, aki elmulasztja a népszerű védelmet, mikor van nemzeti hazai intézetünk, mely mindenféleképen megadja arra az alkalmat. Az „klső magyar általános biztosító társaságot értjük, mely az idén is, mint mindenkor, oly nagylelkűen tudott bánni még azokkal is, akik nem tartoztak biztosítottjai sorába. Segíts magadon s az Isten is megsegít! Ne várd a könyörületet! Segítsen az, aki segíthet a szűkölködőkön, de segítsen a szűkölködő önmagán. Segítsük ki testvéreinket a bajból ! Hallgassuk meg kérő szavaikat! Adakozzunk ! Ez a kiáltás nálunk megszokott dolog. A nagyközönség is annyira hozzászokott már, hogy kezdi elveszteni érzékenységét, a szeretet szava, az erdő szózat iránt. Évről évre, napról napra hangzik a szó, segítsetek a nyomorultakon, szánakozzatok az ínségbe, nyomorba jutott embertársak ezrein ! Ha nem volnánk izolált nép, akkor Európa is meghallaná kiáltó szavunkat, amint meghallotta akkor, mikor Szeged elpusztult. Csakhogy akkor olyan világraszóló volt a vészkiáltás, hogy élő embernek lehetetlen volt meg nem hallani, bármely vidékén lakott is a földkerekségének. De mit tegyünk mi itt ez országban ? Kicsiny nép vagyunk, körülvéve ellenséges vagy legalább nem rokonszenvező népek által. Tűz, víz, éhség, fagy és mindennemű elemi csapás, ami embert csak sújthat a földön ! Gyakran velőnket rázza meg a jajszó, mikor közvetHogy az ügyvéd úr nem sokat írhatott, azt a tolla is elárulta, amennyiben azt már oly elrozsdásodott állapotban találtam, hogy aki írni próbált volna vele, az menten minden vonásnál beszakította volna a papirost.De még inkább megerősített e hitben a tintatartója, amelyből legnagyobb csodálkozásomra ki volt száradva a tinta. Ejh, gondolom magamban, hátha elzárja az íróeszközeit ? ! Másnap csupa kíváncsiságból bekopogtattam hozzá. Kigondoltam egy szövevényes üzleti kérdést, amelyben a tanácsát akartam kikérni, gondolva, hogy ha munka közben lepem meg, majd lesz alkalmam bokros foglalkozásaival is közelebbről megismerkedni. Azonban csalódtam. Kopogtatásaimra nem kapva választ, csengetni kezdtem, mire a cselédje jelent meg a hátam mögötti ajtóban, kissé udvariatlanul kérdé meg tőlem, hogy kit keresek ? — Linsley ügyvéd urat keresem. — Itt lakik. Hozott a számára valamit ? — Beszélni szeretnék vele. — Az nem lehet. — Miért? Nincs talán itthon? — De igen, ha nem dolgozik. — Hiszen én is tanácsot szeretnék tőle kérni. — Akkor jöjjön hat óra után, amikorra készen lesz a kereskedőházak ügyeivel. — Jól van. El fogok jönni. De én idegen ember vagyok s így sehogyan sem értem, hogy miért van akkor az ügyvéd úr ajtajára nagy — Püspöki látogatás. Mint megbízható , helyről értesülünk. Stojkovits Arzén, budai gör. kel. megyés püspök a jelen tavasz folyamán több baranya-megyei s ezek közt a helybeli gör. kel. egyházközség látogatására jön. — Evvel kapcsolatban azt is megemlítjük, hogy Szász Károly dunamelléki reform, püspök lapunk múlt számában is jelzett látogatását az őszre halasztotta. — Szerencsétlenség a Dunán. E hó 6-án (pénteken) reggel az a hír terjedt el városunkban, hogy kora hajnalban egy a szigeti partról jövő komp közel az innenső parthoz egy hajómalomhoz ütődvén, felfordult s a benne levő emberek, állatok és kocsik a vízbe estek, az emberek közül öt kiszabadult, de a hatodik belehalt a Dunába. Ezen szerencsétlenség részleteiről a következőket tudtuk mg : Még csütörtökön este felé többen, név szerint: Simits (Borits) István, Német Varga Antal fia, Heréb György , Sántics György (Bubreg Ferenc volt városbiró kocsisa), Báttaszéki Mária és Sárkits István a szigeti töltésnél több szekérrel és igás állattal Vászits Mladen és társainak tulajdonát képező kompra szállottak, hogy az innenső partra evezzenek. Midőn a töltésen kívül eső szigeti ártérről a nyílt Dunára értek, erős nyugati szél csapkodott feléjük. A kormányt tartó Simits István erre azt tanácsolta, hogy térjenek vissza a szigetre, mert nagyon tart tőle, hogy a nagy szél folytán valamely hajómalomra mennek. Vissza is tértek a Simonkovits Mátyás városi albíró szállása mellett levő kiindulási helyre s az éppen ott levő albíró készséggel felajánlotta szállását az éjjelre. Másnap korán reggel — úgy öt óra után —■ aztán újra kompra szálltak. Midőn elindultak, egészen világos volt, midőn azonban már jóval a felénél innen voltak, hirtelenül egy ködoszlop — mely ugyanakkor városunk nagy részét is elborította — ereszkedett le a Dunára és teljesen eltakarta a kormányos és evezősök szemei elől a Dunán levő tárgyakat s így a hajómalmokat is. Így történt, hogy a homályban közel érvén a hajómalmokhoz, a víz sebje magával ragadta a kompot és oly erővel vágta azt a sóház előtt levő Peits István-féle hajómalomhoz, hogy teljesen felborult s a benne levő ..emberek és állatok a szekerekkel együtt a Dunába estek. az emberek közül hatnak sikerült a ma(így hát még azokban sem tartott okmányokat, hanem szivarokat.) —^Megbocsásson az ügyvéd úr ! Én már egy ízben bátor voltam napközben alkalmatlankodni. — Ah, igen,tudom, de akkor épen nagyon el voltam foglalva. E mai nap igen terhes volt reám nézve, mindkét kereskedőház számára nagyon sokat kellett elvégeznem. Még most is ki vagyok merülve a fáradságtól. E3 az ügyvéd úr valóban komolyan törülgetni kezdé a homlokát. — Uram ! — szóltam ekkor mosolyogva — én csak ezért jöttem, hogy megkérdjem, várjon hol tartja azon peres iratokat, melyeket reggeltől estig a két kereskedőház érdekében összeír? — Hiszen nem írok én egész nap semmit, gyakran minden hó végén csakis a fizetésem nyugtáját irom meg. — Akkor hát mivel van annyira elfoglalva? — Tanácsokat adok és okiratokat diktálok. — De kiknek ? Mikor ide senki se jár, és nincs egyetlen írnoka se akinek diktálná ? — Linsley elnevette magát. Megfogott és odavezetett a telefonhoz. Látja, édes barátom ! Én ezen keresztül társalgok egész napon át a két kereskedőház főnökeivel. Arra, hogy folyvást én oda, vagy ők hozzám szaladgáljanak, nem volna idő, s gyakran némely esetekben már késő is van. Madarassy Béla: