Mohács és Vidéke, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-01-06 / 1. szám
Mohács, 1889. január 6-án. Vill. évfolyam. top I. / Társad* Megjelent Szerkesztőség: Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők • német-utói 88/ . Kéziratok vissza nem küldetnek. / 74 Kiadó hivatal : Hovír a lap . Hjr remlelések és hirdetések küldendők : Klánál János könyvnyomdájában. Egész évre 4 F példányok R'tai IMII IcM illeték Hirdetések óra : Key » n» séhos petit sor egyszeri megjelenéséért 1» kr.. három szeri 4, t izsze»!•». ; 3 kr. fizetendő. Mély égdij külön 30 kr. A nyilttér egy petit sora 10 kr. A fogyasztó közönség és a bérlő. Az adósságcsináló különös leleményessége kellett ahoz, hogy a fogyasztásnak jelenleg nálunk dívó adónemét feltalálták. Pedig valóban nagyok azok az uzsora kamatok, melyeket itt a polgárság „fogyasztási adó“ címen nem az államnak, hanem a bérlőnek elfizet. „Uzsora kamatokénak mondom, amenynyiben legalább 10—20 százalékot tesz ki azon felesleg, melyet a község így az államot illető bérleten felül fizet, s melyet meg lehetne gazdálkodni, ha a közönség — miként a többi adót — a fogyasztási adót is közvetlenül az állam kezébe fizetné. Pedig azon 15—20®/c-ot, mi nálunk legalább 5000 irtot kitehet, mily szépen fel lehetne pl. a népnevelésnek úgyis oly lassan döcögő szekere vontatására fordítani! És ezen kivül mennyi zaklatástól lennénk még megkímélve ! No de a törvény, ha még oly hátrányos és hiányos is, tiszteletben tartandó, míg azt a törvényhozók bölcsesége meg nem változtatja. Azért csak tűrjük el hát mi is annak kellemetlenségeit! Én azonban oly dologról akarok most szólani, mi a törvényen felül való megterheltetésekkel is jár. Biztos tudomásomra jutott ugyanis, hogy a mi bérlőnk a törvény világos szavai ellenére még a paragrafust is megváltoztatja . . . és természetes, hogy nem a fogyasztók előnyére. A 45. §. ugyanis így szól : Ezen adómentes leszámításnál a helybeli tapasztalatok zsinórmértékül szolgálnak, megjegyeztetvén, hogy se többet, se kevesebbet leszámításba hozni nem szabad, mint mennyi a valóságnak megfelel Maximál tételeket elfogadtatnak : az elpárolgás- és apadásnak évenként 2®/0, forrás és seprőre összesen és pedig fehér bornál 10, vörösnél 6°/0. TÁRCA. Azt tegye el.*) Itt Mohácson hallottam az esetet elbeszélni. Kótyagosan tért haza éjfél után a férjem uram, és mert lábushegyen járt, és csendesen akart lefeküdni, hát fölverte álmából az anyjukat. Neki ment a széknek, és pedig akkor, mikor az volt a szándéka, hogy kikerülje , és az ágy mellé feküdt le, mikor az ágyba óhajtott volna belefutni. Kárba veszett a legjobb szándék, és az anyjuk felriadt . . . — Tehát már ismét — szólt az anyjuk, — amint meggyújtotta a gyertyát. Tehát már megint tele ittad magad? Te ember, szégyeld magad, te ! Uh, hogy vinne el az ördög ! Oh, hogy rekedne be a torkod. Ismét tele ittad magad. Ismét. Mi lesz belőled ember ? A szőnyegről onnan az ágy mellől szólalt föl az „ember.“ — Ta . . . a . . .gadom. Négy deci az egész. Ne . . . e . . . nem szoktam többet . . . — Oh, hogy hazudik a vén gonosz — kiáltott föl ámultan az anyjuk, oh, hogy ismét elámítaná szegény hites feleségét. *) Felolvasva a szerző által az 1888. évi dec. 26-ki műkedvelői előadás alkalmával. — Mondtam, hogy csalak hat deci volt a Pravdánál. — Hallgass ember, hallgass. Beláttam, hogy sem magadtól, sem szavaimtól nem javulsz meg. De még megpróbálok egyet. Nem fogok én többé egy garast sem adni Ribek cigányasszonynak, hogy téged megbabonázzon, és ne igyálj illetve utáld meg az italt. Reggel a hajóval elmegyek Paksra, illetve Kalocsára búcsúra és imádkozom bűneidért, hogy megjavulj, tisztességes hitestárs legyen belőled. Az apjuk csak félig értette már a szavakat, s dúdolni kezdett. „ . . . Göndör a baj . babám . . Azután elaludt és mit sem tudott arról, hogy az asszony csakugyan elutazott reggel a hajón Paksra. Imádkozni az ő józanságáért. A mikor fölébredt, s a mikor kidülledő szemekkel végig nézett a szobán és a mikor később tudakozódott az iszony után, akkor értette meg a helyzetet, a’ nő emlékezett vissza hitestársa nem éppen enyelgő szavaira. — Tehát nem látom két napig. Hála istennek ! Most tehát adhatom a garszon embert a maga élvezeteivel. Szalma özvegy vagyok, hej, dinom dánom, ez ám a gyöngy élet, — morfondíroz magában az utcán az apja, mikor Répásy cimborával találkozik, ki mellesleg mondva agglegény. Bizony barátom, ez csak az élet, mindjárt dél lesz, s én még itt vagyok, s most nem kell sietnem a kupicák behajtásával, hogy fele-A bérlő úr , hogy ő a fehér bornál ak 5%-ot számít le (azt tudom), mert — mert a nálunk még annyi sem illetékes gazdáink még többet mondanak. Meg vágyó, hogy — ha bárki is ez pénzügyi igazgatósághoz vnkénykedés ellen ázom de miután itt az egész 1 m kérdésben, és hiszen törvény e részben való !ését nem is ismerik, kérem, hogy e tekintetben ismét, felhívjam. Nos, a kéz különbség egy hektolitert ezer hektoliternél 5000 hektolitert tesz az ki, amiadóra 184 írt 50 kr. közönség nem tartós ijuk gondolni, hogy ha bor terem nálunk, a telhetjük, hogy a seprő leszámítása előttünk is és hogy az e tekintheti y-különbségek oly érde adnak alkalmat, melyek á kellene kerülni ! Megengedd e fejtésnél nincs meg .„kép ha a gazda csakis a ciia ki . . . és jókor is végzi azt. De hiszen nemcsak az első fejtésnél kiöntött seprő vonandó le, hanem az egész seprő: tehát az is, mely még a borban visszamarad! A bornak pedig legalább is egy évre van szüksége, míg az egész seprője leülepedik, ami tehát szintén számításba veendő. S mennyi még, ami el is ömlik ! A mi bérlőnk azonban mindezt tekintetbe nem véve, ott ahol a bor csak egyszer le volt már fejtve — legalább az én tapasztalásom szerint — seprőre az egész évben semmit le nem vont. Hát még mikor a gazda a borának egy részét, vagy tán az egészet is megiszsza anélkül, hogy még csak egyszer is lefejtette volna!? Vájjon levonja-e itt a bérlő úr csak azon 5%-át is? Pedig— legalább az én laikus felfogásom szerint — a seprőért, akár kiönti azt az ember a borból, akár megiszsza, fogyasztási adó nem jár! Én ugyan azt gondolom, hogy a törvényt tetszése szerint senki, még a bérlő sem magyarázhatja, mégis, hogy a különben is annyira felzaklatott kedélyek lecsillapuljanak, óhajtandónak tartanám, hogy e dolog illetékes helyről felderíttetnék: tartozike a fogyasztó belenyugodni abba, hogy a bérlő a seprő levonását a saját önkénye szerint száúj xilia és a xicu fia xieui tartozik , úgy szükséges, hogy a bérlő úr a saját jogkörének sáncaiba visszautasíttassék. Itt nem egyesek, hanem ezerek érdekéről van szó. Márpedig minden egyes polgárnak tudnia kell, hogy: mivel tartozik, és mivel nem. Ha egyszer tudjuk, hogy a bérlő az idézett. dacára is azt teheti velünk, ami neki tetszik , akkor legalább belátjuk, hogy nem ő a hibás . . . Ha már az első évben oly együgyűek voltunk, hogy jogainkat meg nem védel-ee meztük, a mi különben járatlanságunknak róvható fel, legalább a második év elején tudjuk meg: hányadán vagyunk. Azt nem lehet ugyan rossz néven venni, hogy a bérlő az őt megillető jogokat köségem leldi nótáit kelljen hallgatnom. Oly jól érzem magam. Bár sohasem nősültem volna meg. Hisz ti agglegények a legboldogabbak vagytok kerek e világon. — Látod barátom Péter, ebben neked igazad van, feleli Répássy úr. Ha kívánod hozok fel néhány példát a mi gyöngyéletünkből, melyek másnak talán nem élvezetet, de fájdalmat, pénz és vagyonbeli megrövidülést, családi viszályokat, perpatvarokat okoznak, de nekünk ez élvezet. Mert ha mi nem lennénk , kik után élnének a derék kávésok, vendéglősök, pincérek és ne tessék félreérteni — a kaszkos kisasszonyok ? Ki tartaná főn virágzási színvonalon a hazai házaló ipart, a garderobe időszaki megtizedelése által ? Kinek bankói tartanák fenn e kijózanult, fukar korszak hét sovány esztendejének átkát kesergő elárvult cigány muzsikát ? Ki fedezné a különböző rendű primadonnák ama kiadásait, melyek a gázsóból nem futják ki ? Honnan vennék a családok az otthoni súlyegyen fenntartásához annyira szükséges házibarátokat ? Kinek késő hazajárásából pénzelne a házmesterek tiszteletreméltó osztálya ? Ki zsirálna tönkre ment színigazgatókért váltókat? Kinek virágait, üzeneteit, cédulkáit hordanák a sarki hordárok ? Kinek elveszett zsebkendőiből staffiroznák ki leányaikat a mosónő asszonyok ? Ki venné meg a trafik frajla promesszert ? Kiről ironizálnának a báli referensek ? Ki lenne végső reménye a három X-en túl hervadó leányoknak ? Stb.