Mohács és Vidéke, 1893 (12. évfolyam, 2-52. szám)
1893-01-08 / 2. szám
Hirlap rtztillemni részét illető közlemények küldendőn német-utoH 8*/ . Kéziratok vissza nem küldetnek. / 74 Kiadó hivatal : Hová rendelések és hirdetések küldendők: Islandi _________ János könyvnyomdájában. * Előfizetés EjjAmz évre 4, félévre S, negyedévre 1 irt Egyes szám »0 kr. Egyes példányok Klandl János könyvnyomdájában kaptiatök kára : Egy H ti am áh ori petit sor egyszeri megjelenéséért 1e kr., három szeri 4, tizszeriért 3 kr. fizetendő, Bélyegdij külön 30 kr. A nyilttér egy petit sora 10 kr. 2. szám. XII. évfolyam. Mohács, 1893. január 8-án. MOHÁCS ÉS VIDÉKE. Társadalmi hetilap. Megjelen minden vasárnap. fgüirdetésif Szerkesztőség . ne A községi tisztujitás után. Városunk polgársága else 5-én választotta meg elöljáróit három évre. A községek életében az általános tisztujitás mindig nagyon fontos. Hiszen a jegyző s a választandó elöljáróság — kivált pedig a bíró — együtt véve a legutolsó fokban végrehajtói a törvények és rendeleteknek, végrehajtói a községi önkormányzat funkcióit teljesítő képviselőtestület határozatainak, és nagyon sok függ attól, mily módon s mily értelmiséggel hajtják azokat végre. A község jólétét nagyon sokszor a bíró tapintatos, vagy tapintatlan eljárása befolyásolja. Ez nemcsak a községi vagyonra nézve áll, hanem részben minden egyéb községi ügyre nézve is. Az elöljáróság élén álló biró erélyétől és eszélyességétől sokban függ az adóügy rendes mente, a közegészségügyi törvények pontos végrehajtása, a köztisztaság megóvása, az utak jó karban tartása, a vagyon- és személybiztonság, a nyilvános erkölcs és rend, stb. Mindez áll még fokozottabb mértékben váromra kíz nézve, uot, elmondhatjuk, hogy tekintve városunk terjedelmét, lakosságának számát, közlekedési és forgalmi viszonyait, élénk kereskedelmét és ebből folyólag szükségleteinek mennyiségét, és különféleségét, alig képes önkormányzati hivatását a jelenlegi községi szervezet, szűk keretén belül úgy teljesíteni, ahogy azt a korszellem, a valódi haladás megköveteli. E szempont lebegett járásunk főszolgabírája előtt, midőn oly férfiakat, jelölt ki a bírói állásra, kik elegendő jóakarattal, kellő belátással és becsületes tiszta jellemmel bírnak a bírói állásnak az adott viszonyok között való hit betöltésére. E tulajdonságokon kívül megvan az új bíróban még a községi ügyek kezelésében való jártasság is, melyet mint régi községi képviselő sok én gyakorlat által szerzett; ha hozzáteszszik még, hogy mint jó és józan gazda ismetes, úgy bátran fejezhetjük ki azt a reményünket, hogy működése a már fent jelzett, viszonyok között is hasznos lesz. Ebben a reményben és avval az óhajtással, hogy jelszava legyen : munka és becsület, oly becsület, mely nem elégszik meg pusztán az öntudattal, hanem oda törekszik, hogy még a gyanú árnyéka se férhessen hozzá: — üdvözöljük az uj bírót és vele elöljáró társait. Még egy fontos mozzanatáról kell megemlékeznünk, mely a tisztujitás alkalmával merült fel. Midőn ugyanis a tisztujítást vezető főszolgabíró az uj elöljáróság felesketése után beszédet, inté ette hozzá, a többi között ami is buzdította, hogy indítsa meg a mozgalmat, a rendezett tanács megalakítása iránt. Kétségtelen, hogy Mohács jelenlegi községi szervezete akadályozza városunk haladását, hogy az nem felel eg városunk emelkedésének s az ez által támasztott jogos igényeknek, és hogy nálunk a községi szervezet hibái és hátrányai orvoslást, és átalakítást követelnek. Éppen azért Mohács nagyközségnek rendezett tanácsú várossá való változását kívánatosnak és szükségesnek tartjuk. Csak helyeselni tudjuk tehát,, hogy járásunk derék főszolgabírája ezt az eszmét már most a tisztújítás alkalmával vetette fel, és helyeslünk minden oly mozgalmat, amely ezt, az eszmét a megérteléshez közelebb viszi. Dolgozzunk, teremtsünk hangulatot a rendezett tanács érdekében. Kövessünk el mindent, hogy e kérdés megvalósítása a közvélemény előtt népszerűvé legyen; hogy lássa be népünk, mily szükséges rálunk a rendezett tanács; hogy a nép maga is kívánja, hogy Mohács valahára szűnjék meg Dobokával vagy Udvarral egy rangú falu lenni; hogy ne csak magunk nevezzük községünket városnak, hanem legyen az valósággal „város“. TÁBOR. Az én szórakozottságom. (Elbeszéli egy szerencsétlen flótás.) Irta: Mártonffy Imre. Uraim ! Mielőtt magamról beszélnék, előre bocsátom, hogy mily káros következményeket vonhat maga után, ha az ember mind az öt érzékének nincs tudatában s igen könnyen a szórakozottság sajnálatra méltó áldozatává válik. Szerencsétlenségemre én is szórakozott vagyok s bár sokszor meglakoltam e hibámért, de kigyógyulni mégsem bírok belőle. Néhány ilyen végzetes esetet mondok el önöknek, és meg vagyok róla győződve, hogy sajnálkozni fognak rajtam. Tegnap este történt. A kerepesi utón haladtam és betettem egy vendéglőbe, hogy egy fél liter vörös bongyana meg. Ugyanazon asztalnál egy elegáns úr ült, ki érmelléki bakatort ivott vacsorájához. Midőn bizonyos okoknál fogva az úriember felkelt és kiment, én szórakozottságomban kiittam a borát. Képzelhetik azt az arcot, mit az az ur vágott, midőn visszajött és palackját üresen találta. Bocsánatot kértem és hozattam részére egy palack érmellékit. Az úri ember megelégedett és a dolog ki volt részünkről egyenlítve. Ezzel felkeltem, köszöntem és távozni akartam. A vendéglős azonban utamat állta és felszólított, hogy fizessek. Az érmellékiért 1 forintot, a vörös borért 40 krt, összesen 1 forint 40 krt. Zsebembe nyúltam — képzelhetik helyzetemet — szórakozottságomban minden pénzemet otthon felejtettem. Hogy a vendéglőst kielégítsem, kértem, engedje meg, hogy felsőkabátomat zálogba hagyhassam hátra. Ez ellen nem tett kifogást. Ezzel a fogashoz nyúltam, levettem a felső kabátot és a vendéglősnek nyújtottam át, de erre egy úr pattant fel helyéről és kikapta kezemből a kabátot, mondván, hogy az az övé. Bocsánatot kértem, s kerestem a kabátok közt a magamét, de nem találtam. Végre eszembe jutott hogy nem is hoztam magammal jélöltöt, mert már tegnapelőtt becsaptam zálogba. A vendégek gyanúsan mérlegeltek végig boszos szempillantásaikkal és a vendéglős, nehogy botrány legyen, felkért, hogy távozzam szép szerével a helyiségből és abba többé lábamat be ne tegyem. Vettem kalapomat és szó nélkül távoztam. Az után találkozom egyik barátommal, ki avval fogadott, hogy honnan vettem a fejemen levő legújabb divatu kalapot. Lekaptam fejemről, jól megnéztem s ekkor láttam csak, hogy szórakozottságomban az ócska, zsiros puha kalapom helyett egy új, elegáns kalapot vittem el. Vissza akartam menni a vendéglőbe, hogy kicseréljem, de nem tehettem, mert a vendéglős megtiltotta, hogy küszöbét átlépjem. Mit volt mit tennem, megtartottam az elcserélt kalapot, mely kitűnően állt. Mután szórakozottságomban órák hosszáig bolyongtam az utcákon, végre megtaláltam az utat lakásomhoz. Éjfél volt, mire hazaértem. Csöngettem. A házmester kinyitotta a kaput, de követelőleg nyújta kezét a rendes tíz krajcár után. Egy pillanatra engedelmet kértem, hogy várjon alant, míg szobámba megyek pénzemért, melyet ott hagytam az asztalon. Tapogatózva mentem fel a lépcsőn, aztán zsebembe nyúltam a kulcsért — de óhatom, szórakozottságomban ezt is az ajtóba felejtettem. Szerencsémre az ajtó nem volt bezárva, kinyitottam és beléptem. Ismét tapogatózva kerestem az ágyamat, de képzelhetik olvasóim a rémületet, midőn ágyamhoz érek s ebben egy jókora orrot és torzonborz vastag bajuszt fogtak meg ujjaim. — Tolvajok ! Segítség ! — kiáltám, amint torkomon kifért, de a bajuszos se volt rest, hanem kiugrott az ágyból és kiáltá: — Segítség ! Gyilkosok ! Torkon ragadtam a gazembert, de ő is megkapott és igy tartottuk egymás torkát, mig a főbérlő elő nem jött a szomszéd szobából égő gyertyával. — Hol vannak itt a gyilkosok, meg a tél- Tisztújító szék Mohácson. a) Alakulás és kijelölés. Január hó 4-én délután volt a járási főszolgabíró elnöklete alatt a múlt évi november hó 24-én megejtett választások által kiegészített községi képviselő testület alakuló közgyűlése, melyen az elöljárói állásokra — a bírói állás kivételével — a kijelölés is megtörtént. Trigler Károly főszolgabíró délután 3 órakor a gyűlést megnyitván felolvasta a f. évi január hó 1-től kezdve mandátummal bíró községi képviselők következő névsorát: Atyim Milutin, Auber István,Balázs András,Beck András, Bencsik József, Böröcz János, Brand János, Bükös István, Cselinácz Pál, Csöngő Mihály, Freund Mór, Frommer Miksa, Fabritzky József, Hinka László (mint dr. Dulánszky Nándor, megyés püspök meghatalmazottja), Jagits József, Jahoda Ede (mint Jahoda Gábor Nádasdon lakó virilista megtilalmazottja), Kálmán Péter, Kantz Adolf Jr., Kersits György, Keseríts Ferenc, Margitai Péter, Mirkovits Mitráld, Miskolczi Ármin, Német Lipót, Pécsi János, Rosenfeld Simon, Roheim Ferenc, Sepacz Elek, Simonkovits Mátyás, Stájevits János, Stájevits Sándor, Stajevits Pál, Steiner Adoit, Szabó András, Toldy József, Vászits Mladen, Visy Lajos, Weisz Jakab, Wolf Zsigmond. A névsor felolvasása után Janits József kérdést intézett az iránt, várjon az újonnan választott képviselők, és azok is, kik mint legtöbb adót fizetők bírnak mandátummal a képviselő testületben, értesittettek-e megválasztásukról, illetve a virilisták lajstromába történt felvételükről, mert nézete szerint, ha erről nem értesittettek — amint úgy tudja, hogy nem értesittettek —, úgy a mai alakulás nem szabályszerű. Az elnöklő főszolgabíró azt a felvilágosítást adta, hogy a törvény sehol sem rendeli, hogy az illető akár választott, akár virilista községi képviselőket megválaszásukról, vagy a legtöbb adót fizető képviselők névlajstromába való felvételük-