Mohács és Vidéke, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)
1905-04-30 / 18. szám
XXIV. évfolyam. 18. szám. Mohács, 1905 április 30. POLITIKAI ÉS ÉKE TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség: Mohács, Kossuth Lajos utca 82/74. szám alatt. A lap szellemi részét illető közlemények ide küldendők. Kéziratokat a szerkesztőség nem küld vissza. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési díj: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 korona. Negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Kiadóhivatal: Brandl János könyvnyomdája Mohácson. A lapmegrendelések és hirdetések ide küldendők. Egyes példányok itt kaphatók. Hirdetései díjszabás szerint számíttatnak. Nyilttér petit sora 20 fillér. A magyar politika és társadalom jövője is. Mindemellett mai nap is még a vármegyébe és városházákba beleszületnek és belecsöppennek az intéző elemek, a város- és vármegye sorsát a régi családok és az ügyesen születettek kezeiben hagyván. Ezt a privilégiumot még a számbéli túlsúly se igazolhatja, mert, mint nem régen kimutatták, a földből az ország lakosságának csak 28%-ja él, tehát az ipari, szellemi stb foglalkozásúak száma éppen 3-szor annyi, mint a mezőgazdasággal foglalkozóké. .Viszont az egész népességnek 41 *10/A-ja magyar és így a gazdaosztály az egész népességnek még csak 7%-át se, és a magyarságnak még a felét se teszi. Egyszerűen érthetetlen tehát, illetve a szent kezek maguk felé hajlásával nagyon is megérthető, hogy az egész országos politika és rendszer mikép és miért formálódott kizárólag a középbirtokos osztály ínyére, de minden más osztály sérelmére. Hogy ez a kíméletlen osztály-uralom ennyi idő óta a nyakán ül a nemzetnek, azt megértem, mert annak elég nyilvánvaló a magyarázata. A mi választójogunk — amint azt már e hasábokon is .kétségbe vonhatottlam ! -olyznyitottam — egyáltalán nem nemzeti intézmény, hanem csupán csak osztálykedvezmény. A kormányrendszer ennek folytán bátran óvhatta és szaporíthatta a földbirtokos középosztály minden kiváltságait, mert így azt az osztályt dédelgette, amelyre a választójog szerint támaszkodnia kellett, ha fönn akart maradni. Az agrárizmus nálunk nem partikularizmus, hanem egyetemes gazdasági rendszer. A földbirtokosok kezében van az egész állam és az egész társadalom és így minden intézményünkben állandóan kedveztünk nekik. Még volna benne egy szemernyi igazság, ha a föld javára és érdekében igazgatnák az országot. De nem így van, mert nem a föld, hanem csupán a föld úri tulajdonosai számára, csupán azok érdekei szerint csinálnak mindent. A föld tulajdonosai intézik kizárólagossággal a haza sorsát — e közben magukról se felejtkezve meg. Pedig a haza dolgába — és még inkább a maga dolgaiba a művelt, gyakorlati polgári elemnek is lenne egy kis beleszólása. Nem kevéssé segítette azonban a rendszer eddigi megmaradását az ipari és értelmi középosztálynak attarisztikus meghunyászkodása és az a fanatikus tekintély-imádás, amely a rákényszerített házi bálványok körül állandóan dervis-táncot járt. A tekintély mániákusai, az önkéntes hátgerinc,sorvadók voltak a középosztálynál túlsúlyban. Hódolattal borultak le a „jóhangzású“ nevek előtt — ha még olyan haszontalan fráter viselte is. Vizenyős vérű, sápkóros lelkű ezerek, akik jogokból engednek, és visszaéléseket tűrnek el. Pedig az ilyen engedékenység nem okosság, az ilyen türelem nem megfontolás, hanem esztelenség és gyávaság. Ruganyos derekú, struccgyomrú ezerek, a kik a név a szerencsés véletlen tebb tételöt K" A* lenjeinek, jó képpel megemeszthetelT madent, a mi fölülről jön. Ezek az udvaronc és lakáj természetek voltak többségben és forradalmárnak, hazaáruló, hazátlan bitangnak átkoztak ki és nem egyszer köveztek meg mindenkit, aki nem tudott az ő faragott isteneiknek áldozni. Az öröklött jó név, a minden egyéni hozzájárulás nélkül, szerencsével megszerzett pozíció : ez tekintélyt, nem egyszer vagyont adott. A polgári középosztály egyszerűen a lábai előtt hevert az ilyen szerencsefiaknak, akik sokszor nem sajnáltak végigtaposni rajta. Ez irányban azonban javult a helyzet. A polgári önérzet öntudatra ébredt. Lassacskán mind számosabban tanulják meg, hogy az embert értéke után kell mérlegelni. Hogy vannak ugyan tekintélyek, akiknek a többiek tisztelete, megbecsülése, és nagyratartása kijár; de ezek sohasem a születés, az öröklött név vagy vagyon kiváltságosai, hanem a polgárerény tekintélyei. A munkának, a tehetségnek, a becsületnek tekintélyei: ezek, csak egyesegyedül ezek vannak hivatva az ország vezetésére, a közdolgok intézésére. Az így kiválóakat kell a polgároknak magasra emelniük, nem pedig oda tartani a vállukat és a nyakukat mindenkinek, akit szerencsés összeköttetések oda akarnak ültetni. Ezt kezdik már nálunk is észbe venni és a január 23-iki választás e tekintetben is hasznos tanulságokat revellált. A vidéki városok egy része már letett arról az egymásra féltékenykedő kicsinyeskedésről, amellyel a maga embereit mellőzve, holmi „pesti urakat“ küldött föl követnek. Igen sok kerület a maga véréből választotta képviselőjét, a maga saját emberét tisztelve meg a közbizalommal, amit eddig földesurak és földesúri maradékok maguknak vindikáltak, nem érdemeikért, hanem rájuk szállt örökség gyanánt. Ezelőtt is volt erre példa, de csak szórványosan. Ilyen tömegesen, mint, .Lost, még nem volt tapasztalható. Hihető, hogy ezután még szaporább lesz és a választópolgárok előtt a választásig ismeretlen követ el fog tűnni a mindennapos magyar specialitások közül A polgári középosztály föleszmélt. Már nem mindenütt mondja a rézről, hogy arany. Az üvegről se akarja mindenütt elhinni, hogy gyémánt. A hályog lepattant a szemekről, a gerincek kiegyenesednek és nem is akarnak meghajolni, csak azok előtt, akik arra egyéniségükkel rászolgáltak. T A R C A. Ők hárman . . . Fiatal volt még mind a három. A vágyuk vágy volt, álmuk: álom. Nem ismerték a valóságot, Mely tönkreteszi az ábrándot. S megfogadták, mikor elváltak, Hogy találkozni fognak másnap. A másnapból sok hosszú év lett, Amig egymásról hitt vevőnek. S a véletlen hozta magával, Hogy találkoztak mind a hárman. Megörülvén igazán ennek, A múltról hosszan elmerengtek. S megállapodtak benne végre, Hogy vágynak, álomnak rég vége. Hogy nem maradt más, csak az élet. A vágy, az álom semmivé lett. És szólt az egyik: Én csalódtam, S mit ér, ha éltem is jó módban ? Mondta a másik: Nékem minden Megvan, mi kell, de sekim nincsen. S a harmadik szólt: Én szenvedtem. De öt gyermekem fölneveltem. S feleltek ők, míg ez mosolygott: Hármunk között te vagy a boldog! Konthy István: A Magyar Remekírók új sorozata. A magyar irodalom remekíróinak nagyszabású gyűjteménye, amelynek kiadását Magyar Remekírók címmel negyedfélévvel ezelőtt indította meg a Franklin-Társulat, befejezéséhez közeledik. Most jelent meg a gyűjtemény hetedik ötkötetes sorozata, amely Kisfaludy Károly műveinek első kötetével, Gyöngyösi István, Csokonai Vitéz Mihály, Katona József és Teleki László gróf válogatott munkáival s Arany János műveinek negyedik kötetével gyarapítja irodalmunknak ezt a kincsesházát. Katona József Bánk Bánját és Teleki László Kegyencét egy kötetbe foglalja össze az sorozat egyik kötete, az egész gyűjteménynek 15. kötete. A Bánk Bán Katona lángelméjének legérdekesebb alkotása, drámairodalmunknak legnagyobb szabású remeke, a Kegyenc a tragikus véget ért Teleki Lászlónak egyetlen irodalmi munkája, irodalmunknak egyik legérdekesebb, nagyszabású drámai terméke. Rákosi Jenő rendezte sajtó alá ezt a kötetet s ő írt hozzá két tanulmányt, külön egyet Katonáról s egyet Telekiről, megrázó színekkel festvén meg e két nagy tehetségünk lelki tragédiáját s gyöngyörü jellemrajzzal kapcsolatban hatalmas elmeéllel szabván meg a két műalkotás értékét és helyét irodalmunkban. Csokonai Vitéz Mihály munkáit Bánóczi József rendezte sajtó alá s látta el bevezetéssel, amelyben mesteri egyszerűséggel és tömörséggel festi meg azt a kort, amelyben Csokonai halhatatlan munkáit írta, megrajzolja Csokonai élet- és jellemrajzát s ismerteti és bírálja Csokonai egész irodalmi munkásságát. A vaskos kötet, amely a gyűjtemény 8. kötete, egybefoglalja Csokonai legérdekesebb alkotásait: a Lilla-ciklust, az anakreoni dalokat, az ódákat és a Dorottyát. Sirolin t foktól m'n V h Thatósszerű tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, S idtilt bronchitis, szamárhurut ésni£„' lábbador/ \z TI á 1 i n f I II A nna után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kö/j D JV 11 fl 1 1111 1 ll c II /jd 11 l cl 11 petet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban 4'— koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva . F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).