Mohács és Vidéke, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905-04-30 / 18. szám

XXIV. évfolyam. 18. szám. Mohács, 1905 április 30. POLITIKAI ÉS ÉKE TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség: Mohács, Kossuth Lajos­ utca 82/74. szám alatt. A lap szellemi részét illető közlemények ide küldendők. Kéziratokat a szerkesztőség nem küld vissza. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési díj: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 korona. Negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Kiadóhivatal: Brandl János könyvnyomdája Mohácson. A lapmegrendelések és hirdetések ide küldendők. Egyes példányok itt kaphatók. Hirdetései díjszabás szerint számíttatnak. Nyilttér petit sora 20 fillér. A magyar politika és tár­­sadalom jövője­ is. Mindemellett mai nap is még a vármegyébe és városházákba beleszületnek és belecsöppen­nek az intéző elemek, a város- és vármegye sorsát a régi családok és az ügyesen születet­tek kezeiben hagyván. Ezt a privilégiumot még a számbéli túlsúly se igazolhatja, mert, mint nem régen kimutatták, a földből az ország lakosságának csak 28%-ja él, tehát az ipari, szellemi stb foglalkozásúak száma éppen 3-szor annyi, mint a mezőgazdasággal foglal­kozóké. .Viszont az egész népességnek 41 *10/A-ja magyar és így a gazdaosztály az egész népes­ségnek még csak 7%-át se, és a magyarságnak még a felét se teszi. Egyszerűen érthetetlen tehát, illetve a szent kezek maguk felé hajlá­­sával nagyon is megérthető, hogy az egész országos politika és rendszer mikép és miért formálódott kizárólag a középbirtokos osztály ínyére, de minden más osztály sérelmére. Hogy ez a kíméletlen osztály-uralom ennyi idő óta a nyakán ül a nemzetnek, azt megértem, mert annak elég nyilvánvaló a magyarázata. A mi választójogunk — a­mint azt már e hasábo­kon is .kétségbe vonhat­ottlam !­­ -olyzny­itotta­m — egyáltalán nem nemzeti intézmény, hanem csupán csak osztály­kedvezmény. A kormányrendszer ennek folytán bátran óvhatta és szaporíthatta a földbirtokos közép­­osztály minden kiváltságait, mert így azt az osztályt dédelgette, a­melyre a választójog szerint támaszkodnia kellett, ha fönn akart maradni. Az agrárizmus nálunk nem partikulariz­­mus, hanem egyetemes gazdasági rendszer. A földbirtokosok kezében van az egész állam és az egész társadalom és így minden intézmé­nyünkben állandóan kedveztünk nekik. Még volna benne egy szemernyi igazság, ha a föld javára és érdekében igazgatnák az országot. De nem így van, mert nem a föld, ha­nem csupán a föld úri tulajdonosai számára, csupán azok érdekei szerint csinálnak mindent. A föld tulajdonosai intézik kizárólagossággal a haza sorsát — e közben magukról se felejt­kezve meg. Pedig a haza dolgába — és még inkább a maga dolgaiba a művelt, gyakorlati polgári elemnek is lenne egy kis beleszólása. Nem kevéssé segítette azonban a rend­szer eddigi megmaradását az ipari és értelmi középosztálynak attarisztikus meghu­­nyászkodása és az a fanatikus tekintély-imádás, a­mely a rákényszerített házi bálványok körül állandóan dervis-táncot járt. A tekintély má­niákusai, az önkéntes hátgerinc,sorvadók voltak a középosztálynál túlsúlyban. Hódolattal borul­tak le a „jóhangzású“ nevek előtt — ha még olyan haszontalan fráter viselte is. Vize­nyős vérű, sápkóros lelkű ezerek, a­kik jogok­ból engednek, és visszaéléseket tűrnek el. Pe­dig az ilyen engedékenység nem okosság, az ilyen türelem nem megfontolás, hanem eszte­­lenség és gyávaság­. Ruganyos derekú, strucc­­gyomrú ezerek, a kik a név a szerencsés véletlen tebb téte­lö­t K­" A* lenjei­nek, jó képpel megemeszth­etelT ma­­dent, a mi fölülről jön. Ezek az udvaronc és lakáj ter­mészetek voltak többségben és forradalmárnak, hazaáruló, hazátlan bitangnak átkoztak ki és nem egyszer köveztek meg mindenkit, aki nem tudott az ő faragott isteneiknek áldozni. Az öröklött jó név, a minden egyéni hozzá­járulás nélkül, szerencsével megszerzett pozíció : ez tekintélyt, nem egyszer vagyont adott. A polgári középosztály egyszerűen a lábai előtt hevert az ilyen szerencsefiaknak, akik sokszor nem sajnáltak végigtaposni rajta. Ez irányban azonban javult a helyzet. A polgári önérzet öntudatra ébredt. Lassacskán mind számosabban tanulják meg, hogy az em­bert értéke után kell mérlegelni. Hogy vannak ugyan tekintélyek, a­kiknek a többiek tiszte­lete, megbecsülése, és nagyratartása kijár; de ezek sohasem a születés, az öröklött név vagy vagyon kiváltságosai, hanem a polgárerény te­kintélyei. A munkának, a tehetségnek, a be­csületnek tekintélyei: ezek, csak egyesegyedül ezek vannak hivatva az ország vezetésére, a közdolgok intézésére. Az így kiválóakat kell a polgároknak magasra emelniük, nem pedig oda tartani a vállukat és a nyakukat minden­kinek, a­kit szerencsés összeköttetések oda akarnak ültetni. Ezt kezdik már nálunk is észbe venni és a január 23-iki választás e te­kintetben is hasznos tanulságokat revellált. A vidéki városok egy része már letett arról az egymásra féltékenykedő kicsinyeskedésről, a­mellyel a maga embereit mellőzve, holmi „pesti urakat“ küldött föl követnek. Igen sok kerület a maga véréből választotta képviselőjét, a maga saját emberét tisztelve meg a közbi­zalommal, a­mit eddig földesurak és földesúri maradékok maguknak vindikáltak, nem érde­meikért, hanem rájuk szállt örökség gyanánt. Ezelőtt is volt erre példa, de csak szórványo­san. Ilyen tömegesen, mint, .Lost, még nem volt tapasztalható. Hihető, hogy ezután még szapo­rább lesz és a választó­polgárok előtt a vá­lasztásig ismeretlen követ el fog tűnni a min­dennapos magyar specialitások közül A pol­gári középosztály föleszmélt. Már nem mindenütt mondja a rézről, hogy arany. Az üvegről se akarja mindenütt elhinni, hogy gyémánt. A hályog lepattant a szemekről, a gerincek ki­­egyenesednek és nem is akarnak meghajolni, csak azok előtt, a­kik arra egyéniségükkel rászolgáltak. T A R C A. Ők hárman . . . Fiatal volt még mind a három. A vágyuk vágy volt, álmuk: álom. Nem ismerték a valóságot, Mely tönkreteszi az ábrándot. S megfogadták, mikor elváltak, Hogy találkozni fognak másnap. A másnapból sok hosszú év lett, Amig egymásról hitt vevőnek. S a véletlen hozta magával, Hogy találkoztak mind a hárman. Megörülvén igazán ennek, A múltról hosszan elmerengtek. S megállapodtak benne végre, Hogy vágynak, álomnak rég vége. Hogy nem maradt más, csak az élet. A vágy, az álom semmivé lett. És szólt az egyik: Én csalódtam, S mit ér, ha éltem is jó módban ? Mondta a másik: Nékem minden Megvan, mi kell, de sekim nincsen. S a harmadik szólt: Én szenvedtem. De öt gyermekem fölneveltem. S feleltek ők, míg ez mosolygott: Hármunk között te vagy a boldog! K­onthy István: A Magyar Remekírók új sorozata. A magyar irodalom remekíróinak nagyszabású gyűjteménye, amelynek kiadását Magyar Remek­írók címmel negyedfélévvel ezelőtt indította meg a Franklin-Társulat, befejezéséhez közeledik. Most jelent meg a gyűjtemény hetedik ötkötetes sorozata, amely Kisfaludy Károly műveinek első kötetével, Gyöngyösi István, Csokonai Vitéz Mihály, Katona József és Teleki László gróf válogatott munkáival s Arany János műveinek negyedik kötetével gya­rapítja irodalmunknak ezt a kincsesházát. Katona József Bánk Bánját és Teleki László Kegyencét egy kötetbe foglalja össze az sorozat egyik kötete, az egész gyűjteménynek 15. kötete. A Bánk Bán Katona lángelméjének legérdekesebb alkotása, drámairodalmunknak legnagyobb szabású remeke, a Kegyenc a tragikus véget ért Teleki Lászlónak egyetlen irodalmi munkája, irodalmunk­nak egyik legérdekesebb, nagyszabású drámai ter­méke. Rákosi Jenő rendezte sajtó alá ezt a köte­tet s ő írt hozzá két tanulmányt, külön egyet Ka­tonáról s egyet Telekiről, megrázó színekkel fest­vén meg e két nagy tehetségünk lelki tragédiáját s gyöngyörü jellemrajzzal kapcsolatban hatalmas el­meéllel szabván meg a két műalkotás értékét és helyét irodalmunkban. Csokonai Vitéz Mihály munkáit Bánóczi Jó­zsef rendezte sajtó alá s látta el bevezetéssel, amelyben mesteri egyszerűséggel és tömörséggel festi meg azt a kort, amelyben Csokonai halhatat­lan munkáit írta, megrajzolja Csokonai élet- és jel­lemrajzát s ismerteti és bírálja Csokonai egész iro­dalmi munkásságát. A vaskos kötet, amely a gyűj­temény 8. kötete, egybefoglalja Csokonai legérde­kesebb alkotásait: a Lilla-ciklust, az anakreoni da­lokat, az ódákat és a Dorottyát. Sirolin t foktól m'n V h Thatósszerű tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, S idtilt bronchitis, szamárhurut ésni£„' lábbado­r/ \z TI á 1 i n f I II A n­n­a után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kö­­/j D JV 11 fl 1 1111 1 ll c II /jd­ 11 l cl 11 petet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban 4'— koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva . F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).

Next