Mohács és Vidéke, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905-02-12 / 7. szám

4. oldal — Az ujoncozás elhalasztása. A honvé­delmi miniszter a törvényhatóságokhoz intézet kör­rendelettel a­z. év tavaszára elrendelt ujoncozást az ex-lex állapot miatt bizonytalan időre elhalasztotta. — Adomány a Németbólyi Kát. Legény­­egyletnek. A Németbólyi Kát. Legényegylet 11000 K-ért vett házat újonnan, a modern követelményeknek megfelelően fölépíteni óhajtván, Montemioro Alfréd herceg az építési munkálatokra 20.000 drb. tég­lát és 1000 K pénzsegélyt adományozott. — Villamos világítás. Értesítjük olvasóinkat, hogy a Ganz és Társa elektromos gyára mohácsi építésvezetőségének itt tartózkodása már csak rö­vid idő­tartamú; ennek következtében siessenek mindazok, akik a Ganz-gyárral óhajtják még laká­saikat vagy üzlethelyiségeiket villamos világításra berendeztetni, ebbeli szándékukat mielőbb az itteni építésvezetőséggel vagy szóval vagy írásban közölni, s egyúttal az időpontot is megjelölni, amelyet leg­alkalmasabbnak találn­i a szerelők megjelenésére. — A villamostelep leírását mai vezető cikkünk hozza. Abból kitűnik, minő nagyszerű művet állí­tott nekünk ide a Ganz-gyár A vezet­őről is fo­gunk még írni, de már most is hangsúlyozzuk, hogy úgy az utcai világítás, mint a magánlakások berendezése körül a Ganz-gyár itteni építésvezető­­sége a legbuzgóbb törekvéssel, fáradhatatlan szor­galommal és kiváló pontosság- és gondosságai a lakosság megelégedésére teljesítette tisztét és igy nálunk is csak megerősítette azt a bizalmat, mely az egész világon a Ganz-gyárral szemben viseltet­nek.­­ Egyben fölemlítjük, hogy a villamos telep Hollós József kereskedő miniszteri műszaki taná­csos jelenlétében való átvétele e hó 24., 25. és 26.-án fog megtörténni. — Az ügyvédi kamara közgyűlése. A pécsi ügyvédi kamara évi rendes közgyűlését 1905. évi február hó 19-én délelőtt 10 órakor a kamara helyiségében (Széchenyi-tér, Bazár-épület II. eme­let) fogja megtartani. A közgyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki általános évi jelentés. 2. A kamarai pénztár és ügyvédi segélyalap állapotáról szóló je­lentés. 3. A számvizsgáló bizottság jelentése az 1904. évi zárszámadásokról. 4. Az 1905. évi költ­ségelőirányzat megállapítása. 5. A kamarai ügy­rend módosítása tárgyában érkezett kormányható­sági leirat s ennek kapcsán a kamarai választmány javaslatának tárgyalása. 6. A kamarai lajstromok és a lajstromból törölt ügyvédek jegyzékének föl­olvasása. 7. A vagyontalan perlekedők részére ki­rendelt ügyvédek jegyzékének fölolvasása és a sorrend igazolása. 9. Netán bejelentendő indítvá­nyok tárgyalása.­­— Evvel kapcsolatban fölemlít­jük, hogy a Baranya- és Tolnavármegyék terüle­tére kiterjedő pécsi ügyvédi kamara jegyzékébe összesen 170 ügyvéd van fölvéve. Ezek közül Ba­­ranyavármegyére esik — a Pécsett lakó 61-gyel együtt — 111, Tolnavármegyére pedig 59 ügyvéd. A Mohácson lakó ügyvédek száma 16. — Födöztetési állomások felügyelői lettek a mohácsi járásban: Mohácson Eötvös József uti­­biztos, Németbólyban Schneider József biró és gaz­dálkodó, Dályokon Szedlár Mátyás gazdálkodó. — Nagy jégtorlasz Dunaszekcsőn. A­ bajai Duna jege tegnapelőtt megindulván, fönnakadt a dunaszekcsői alsó zátony felső végénél. Az ennek következtében támadt hatalmas jégtorlasz miatt a Duna vize egyszerre egy méterrel emelkedett, úgy, hogy tegnap — szombaton — délután a vízmérce már 6 méteres vízállást mutatott. — Új napilap Pécsett.Az eddig hetenkint két­szer (szerdán és szombaton)megjelenő„Pécsi Közlöny“ politikai ellenzéki hetilap e hó 15-től kezdve mint független ellenzéki napilap minden hétköznap d­u. 4 órakor fog megjelenni. Főszerkesztője dr. Egry Béla ügyvéd és országgyűlési képviselő, felelős szerkesztője Dömes Anzelm, a lap eddigi felelős szerkesztője lesz. — Ipartestületi bál Villányban. A Vil­lányi Ipartestület múlt szombaton a Worlicsek-ven­­déglőben bál rendezett, mely — hála a villányi és környékbeli intelligencia számos megjelenésének — úgy erkölcsileg, mint anyagilag fényesen sike­rült A mulatság a legjobb hangulat mellett világos kivirradtig tartott. Jelen voltak a következő hölgyek : asszonyok: Proksch Arturné, Kiss Vilmosné, Kiss Albertné, Buder Samuné, Gelencsérné, Gazdag Ádámné, Hummel Károlyné, Hofbaner Sándorné, Ringlaub Ferencné, stb.; leányok: Felhoffer Katalin, Nágel Katalin, Réder Anna, Herr Vera, Preller Anna, Stier Erzsébet, stb. — Álarcos bál. A Mohácsi Kát. Legényegy­let utolsó farsang vasárnapján álarcos táncvigalmat tart a Mohácsi Iparosok Olvasóköre helyiségében. Bő­vebbet a jövő számban fogunk közölni. — Felülfizetések. A Mohácsi Kát. Legény­­egylet februárius 2-án tartott szinielőadásán felül­fizettek : N. N. N. N. 2-2 K-t, N. N. 1 K 80 f-t, Kovácsics József, Boda Károly, Rideg F. 1—1 K-t, N. N. 80 f-t, Magos Sándor, Kovács János, Arnold Gyula, Sátzl Antal, Marfciikovics Lajos, Kecskés Mihály, Gorjánác Márton, Négy Antal, András Géza, Rubint István, Lütz Ferenc, Herman József, Lukacsovics Ferenc, Krizer György, Fekete Sándor 60—60 f-t, N. N. 40 f-t, N. N., N. N., N. N., 20 — 20 főt. Fogadják a fölülfizetők ezúttal is a rendezőség hálás köszönetét. — Tisztújitás Véménden. Forray Valér pécsváradi járási főszolgabíró múlt pénteken tiszt­újító széket tartott Véménd községben. Megválasz­tották bíróvá: Staubach Andrást, helyettes bíróvá: Staubach Jánost, pénztárossá Jekl Pétert, köz­gyámmá : Gregorics Miklóst; esküdtekké: Hauk Jánost, Selig Jánost, Engel Jánost, Hock Jánost Kocsis Dánielt és Jerkovics Gábort. — Malagurszki gyilkossá. Lapunk legutóbbi számában hírül hoztuk, hogy e hó 3-ára virradó reggel Malagorszki János 18 éves dunaszekcsői legényt közel a Duna- parthoz meggyilkolva talál­ták. A tettes vasárnap délelőtt Kocsis József nevű, egy kezén béna dunaszekcsői lakos személyé­ben jelentkezett. Ez akképp adta elő a tény­állást, hogy több legény társaságában egy fonóban volt, ahol Malgorszkival összepörölt. Ez előbb távozván a fonóból, megleste őt és rátámadt ólmosbottal, majd pedig revolverrel. Minthogy ő — Kocsis — egy kezére béna, kénytelen volt magát késével vé­delmezni és egy szúrást ejtett ellenfelén. A többi szúrást bizonyára más ejtette, mert Malagorsz­­kinek sok ellensége volt. — Az egyéves orosz-japán háború. Múlt évi februárius hó 8-án történt az első ágyúlövés az orosz-japán háborúban. A japánok voltak a tá­madók, midőn a japán torpedóhajóraj februárius 8-án éjjel megtámadta a Port-Arturnál horgonyozó orosz flottát s az ezen ejtett súlyos rongálásokkal a há­borút Japánra nézve kedvező módon nyitotta meg. Május 5-én Kuroki a Jalu folyónál megvert két orosz lövész-osztályt, bebizonyítván ez alkalommal, hogy nemcsak a japán tengerészet múlja fölül az oroszt, hanem, hogy a gyalogság s a tüzérség kiképzése is a japánoknál sokkal felsőbb fokon van, mint az oroszoknál. Május 24—26-án­ történt a kajcsui ütközet, amelyben Oku verte meg az oroszokat. Ugyancsak Oku verte meg Yansaku mellett (jun. 13—15), Kajcsu mellett (jul. 8. és 9 ) és Dasicsao mellett (jul. 25) a Port-Artur felmentésére siető Stackelberg orosz generálist. A mollen-szorosbeli (jul 10. és 17.) s a Lonho (jul. 30—aug. 1.) mel­letti csatákban Kuroki visszaszorította Kuropatkin orosz fővezér seregét. Liaojang felé vonulásuk közben a japánok folyton visszaszorították az oro­szokat Mukden felé, a döntő csata (aug.24.—szept. 5.) a japánok javára dőlt el. Az október 8-tól 18-ig tartó tíz napos véres ütközetben a japánok újra megverték az oroszokat. 1905. évi januárius 3-án az oroszok föladták Port-Arturt, januárius 25-én pedig ismét vereséget szenvedtek az oroszok Szandepu falu mellett. Az eddigi egyéves háború­ban tehát elejétől végéig a japánoknak kedvezett a hadi szerencse. — Két család viszálya. Jankovics Pál da­rázsi lakos e hó 2-án éjfél táján a darázsi nagy­vendéglőben borozgatván, a szintén ott időző Ku­­csuk Pál őt állítólag minden ok és szóváltás nél­kül egy kapanyéllel úgy elverte, hogy tizenhat nap alatt gyógyuló testi sértést szenvedett. Nem ugyan a sértett maga, hanem ennek Márk nevű 14 éves fia az apján ejtett bántalmat megbosszu­landó, múlt vasárnap délelőtt lőfegyverrel egy lö­vést tett a saját udvarán levő kútból vizet merítő Kucsuk Pálra. A lövés szerencsére nem talált, s a golyó Kucsuk Pál házának falába fúródott. A csen­dőrség a kamaszt följelentette a kir. ügyészségnek. — Késelő cigány. A napokban Bogdán János és Mihajlovics József mohácsi teknővájó cigányok betértek a kölkedi csárdába és ott bort rendeltek. Mikor már jócskán borozgattak és mindkettőnek, már elég volt a jóból, Bogdán fölkelt, hogy haza menjen. Ezt látva Mihájlovics, szintén fölkelt, meg­fogta Bogdánt és nem engedte hazamenni. Erre dulakodás támadt köztük, majd pedig mindketten az utcára kerültek. Itt aztán Mihájlovics Bogdánt földre teperte, majd pedig az útszéli árokba dobta. A zajra a korcsmából többen kisiettek és Miháj­­lovicsot megfékezték. Ez idő alatt az árokban he­verő Bogdán fölkelt, Mihájlovicshoz rohant és ezt életveszélyesen megszúrta. így végződött a két jó barát korcsmár mulatozása, — Avignon. Van Avignonban egy nagy-nagy palota, olyan, mint valami királyi palota, de évszá­zadok óta üres. Ember nem lakja, csak kisértetek huhognak benne éjfélenként. A régi pápavár ez az óriási épület, a­melyet, miután V. Kelemen pápa 1309-ben Avignonba tette át székhelyét, XII. Benedek, VI. Kelemen, VI. Ince és V. Orbán épít­tettek 1334-től 1370-ig. Csak XI. Gergely ment vissza Rómába 1376-ban. De Avignon 1411-ig megmaradt pápai székhelynek. A pápaság avignoni olvasott egy könyvből. Olyan helyzetben volt, hogy csak éppen a homlokát és a fekete, dús, hullámos haját láthatta. — A csúnya, a csúnya, — dörmögte és el­osont a függönytől. Egy idő múlva aztán csakhamar visszament, s megint benézett, az ifjú még mindig úgy ült mint előbb. Ekkor a mamája hívta a konyhába. Megremegett, úgy nézett ki, mint egy tetten ért tolvaj. — Ilus, Ilus, siess már . . . Jó ideig tartott még, amíg összeszedte magát, hogy kimehetett a mamájához. A jó asszony nagy munkában volt. Sütött, főzött, amit csak jónak gon­dolt, azt mind el akarta készíteni eleinte. Hanem később belátta, hogy az lehetetlenség. Azért mégis négyféle ételt készített. — Hadd lakjék jól, hadd egyek jót és pedig olyan jót, hogy annál külömbet egész életében nem evett. Hát hiszen fölséges eledel is az őzgerinc, mely készül piskóta tésztából, csokoládé öntöttel bevonva. Nincs annál jobb a világon. Pedig az is ott szerepel az étlapon. Bencéné azért hívta leánykáját, hogy az megkérdezze Dezső úrtól, hogy hány órakor legyen az ebéd, mert az őzgerinc tudvalevőleg akkor a legjobb, ha közvetlenül a tálalás előtt vonjuk be a csokoládé öntöttel és még melegen adjuk föl. Puska nagyot nézett anyja kívánságára. Ő menjen ahhoz, aki megfosztotta szobácská­­jától? Nem, nem. A mama azonban nem engedte magát olyan röviden elutasítani. Szépen fölvilágosította, hogy miért küldi őt, s miért nem megy maga. Ott sülnek szép pirosra a pléhlábasban, forró zsírban úszva, az először tojássárgájában, aztán finomra reszelt, kemény zsemlye morzsájában meghempergetett csirkedarabok, azokat nem lehet ott hagynia. Hát ilyen hathatós érvre csak rá­szánta magát a lányka, hogy elmegy a művészhez. Félénken megállt az ajtó előtt. Gondolkodott egy ideig, aztán csak kopogtatott. — Szabad — hallatszott egy erős, mély hang. Belépett. Az ifjú ott terpeszkedett a diványon és ciga­rettázott. Mikor meglátta a lánykát, fölugrott. — Csókolom a kezeit . . . Csak úgy akadozva tudta elmondani mamája kívánságát —­­ kérem, amikor kedves mamájának tet­szik, akkor tálaljon, éppenséggel akkor. Kiment és elmondta az ifjú szavait. — Ah, milyen áldott egy lélek, milyen jó fiatal ember. Mondogatta az asszony lányának, ki rá mondta: — De csúnya, mint egy ördög. — Nem baj az lányom, csak jó legyen . . . A szépség, ha rosszasággal társul, mit sem ér, ha azonban csúnya is, de jó, az már valami ... És igazán kicsikém,­­ nem is olyan csúnya . . . Nem is olyan csúnya . . . Ezt gondolta magában a lányka is, amikor ágyában fekve, visszagondolt az ifjú arcára, amit akkor látott, mikor átadva anyja üzenetét, lopva rátekintett. Hát igen, ő nem is olyan csúnya . . . III. Mérgesen járkált ide-oda a konyhában és do­bogott, hogy igy meg úgy, kicsoda micsoda ez az ember, mikor még a ruhája sem érkezett meg, pedig már egy hete, hogy itt van. Dezső urfi, a színész mondogatta ugyan Bencéné­­nek, hogy majd a postán jön a ruhája, hanem az asz­­szonynak a gyanúját nem tudta ezzel lecsillapítani. A gyanú pedig az volt, hogy Dezső Loránd nem színész, hanem úrnak öltözött csavargó. Hogy honnan támadt ez a gyanú a jó asszony szí­vében, azt bajos volna megmondani. Utalni lehet az újságokra, hogy onnan keletkezett éppúgy, mint a szomszédban lakó vén asszonyok meséire, ijeszt­getéseikre, melyekkel elárasztották őt, mikor meg­hallották, hogy színész kosztost tart. (Ezeknek a vén asszonyoknak igazán nem volt egyéb dolguk, mint Bencénét elbeszéléseikkel kétségbe ejteni.) Valamint az álmokat is figyelembe lehetne venni, de mint mondom, ezek közül a valódi kutforrást, nagy bajos volna megállapítani. Elég az hozzá, hogy megvolt és pedig annyira, hogy Ilus csilla­­pítgatásai sem használtak semmit, mert a mama kinyilvánította, hogy még ma, most rögtön elmegy a színigazgatóhoz és beszélni fog vele. Ezt ugyan nem tette meg akkor, hanem más­nap mégis csak elment. Hiába volt Puska ellenve­tése, hogy színész, mert ha nem volna az nem menne próbára és előadásra. Nem használt semmit, még az ijeszgetés sem. — Hiszen ha megtudja, hogy kérdezősködtél utána, bepörölhet . . . Ő ugyan nem tudta maga sem, hogy mért pörölheti be, mégis emigy szólt. De az asszony, nem ijedt meg, hanem elment . . . És amint ment a napsugaras utcákon, nem jutott eszébe a gondolat, hogy miért is védelmezi Puska azt az ifjút . . . És a­mikor haza­felé tartott, akkor sem gon­dolt erre. Sőt még nem is gondolt a kis lányká­jára, ki otthon édes gyönyörrel hallgatta az ifjú szerelemről regélő dalát . . . It­t mérges volt, nagyon mérges. Arcáról el­tűnt a jóság kifejezése és helyét düh foglalta el, eltorzítván a szelíd vonásokat. Ökölbe valónak szo­rítva kezei és egész teste remegett, így rohant be egyenesen az ifjúhoz, a­mint haza érkezett, anél­kül, hogy egyetlen pillantást vetett volna bámuló lánykájára. — Ki innen, ki, ki, csak ki ... , Mohács és Vidéke 1905 februárius 12.

Next