Mohácsi Hirlap, 1922 (12. évfolyam, 1-55. szám)
1922-01-15 / 3. szám
Tek. Kir. Ügyészség Pécs Mohács, 1922. január 15. Xil. évfolyam 3. szám. Vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. Felelős szerkesztő: INKEI JÓZSEF Szerkesztőségi telefonsz. 5. Kiadóhivatali telefonszám 67. Elő fizetési ára: Egy évre........................150 korona. Félévre.............................75 „ Negyedévre ...................38 „ Megjelenik minden vasárnap. Száma: 3 korona. Hirdetések árszabás szerint Az új ipartörvény javaslata. Helyi társadalmunk legértékesebb osztályát az iparos osztály képezi. Ha visszatekintünk a múltba, azt látjuk, hogy Mohács fejlődését, magyarosodását elsősorban az iparosságnak köszönheti s ma is minden mozgalom, vállalat, intézmény elsősorban az iparos osztályra támaszkodik. Jól esik tehát nekünk, ha az iparosság sok évtizedes sérelmeinek a legközelebbi jövőben leendő orvoslásáról adhatunk — kétségtelenül jól eső — hírt. Az „iparosok“ gyűjtőneve alatt ma még együtt találjuk: 1) a nagyiparost, aki nagyobb segédszemélyzettel, gépek, vagy készülékek segítségével, tömeges gyártásra alkalmas munkamegosztással állítja elő az iparcikkeket, mig önmaga főkép a vezetésre szorítkozik s a kit az érdekeltek „gyáros“ név alatt az iparos kategóriából kiközösíteni igyekeznek, 2) a kisiparost, a ki sokszor csupán egyéni munkatevékenységének kifejtésével, de a legtöbb esetben mégis korlátolt számú segédszemélyzettel s kisebb gépek igénybevételével munkálja meg a nyersanyagot s a ki egyedül érzi hivatottnak magát az „iparos“ elnevezés viselésére. A kisiparosok között az első helyet a szakképzett kisiparosok, a kézművesek foglalják el. Ezeknek legfőbb jellemvonásuk a szakképzettség, mert ők olyan ipart űznek, amely kézműves jellegénél, vagy a munka természeténél lógva csak megfelelő szakképzettség és hosszabb gyakorlás útján sajátítható el s amelyek gyakorlása az ipartörvényben megállapított szakképzettség igazolásához van kötve. A kézművesek által űzött ilyen ipart képesítéshez kötött iparnak nevezi az ipartörvény, szemben az engedélyhez kötött iparral, amelynek gyakorlása közszempontokból külön feltételek igazolásához kötött engedély elnyerésétől függ és szemben a szabadiparral, amelynek gyakorlása sem képesítéshez, sem engedélyhez kötve nincs. A kézművesek a legrégibb időtől fogva féltékeny gonddal őrködnek azon, hogy a mindenkori ipartörvények az ő szakképzett- ségüket védelembe vegyék és a kézműves jellegű iparban a szakképzettség nélküli kontároknak érvényesülést ne engedjenek. A kézműveseknek ezen törekvése jogos s mint ilyen feltétlenül méltánylást érdemel. Nem engedhető meg, hogy a tanulatlan kontár az ő — talán olcsóbb — ipartermékével, amely éppen az előtanulmányok híján szakszerű nem, csak silány lehet,versenyre kelhessen a keserves tanoncéveket átszenvedett és törvényileg előírt időn át segédi minőségben működött szakképzett iparos terméke ellen. Régi, de még ma is érvényben levő, ipartörvényünk nem vette figyelembe a kézművesek ezen életérdekét mert míg egy részről egyes iparok azért szigorú feltételekhez (taronckodás, selyeskedés) kötötte, addig másrészről olyan rejtekutakat, olyan kibúvókat is foglalt magában, amelyek felhasználásával legszigorúbb szabályai is elvesztették jelentőségüket, így képesítéshez kötött iparra ma iparigazolványt nyerhet az is, aki tanonc nem volt, de 21 éves elmúlt s igazolja, hogy gyárban, vagy műhelyben 3 éven át szakbavágó munkát teljesített (ip. törv. 6 §) Így aztán pl. szabó iparos lehet az a 21 évet betöltött egyén is, aki egy férfiöltönyöket készítő gyárban a kész ruhára csak a gombokat varrta fel Kaphat iparigazolványt az is, aki csak annyit tud kimutatni, hogy képesítéshez kötött ipart már űzött (ip. törv. 7 §) s igy lehet a cukrászból lakatos, a molnárból kéményseprő. Ilyen kibúvó az ipartörv. 8 § ban foglalt az a rendelkezés is, hogy bárki kaphat iparigazolványt, ha megfelelő üzletvezetőt állít s igy lehet az ügyvédből takács, a tisztviselőből esztergályos stb. A jogi személyek is kaphatnak iparigazolványt üzletvezetőt ha állítanak (ip. tér 41 §) s igy pl. a hitközség holnap felcsap kőművesnek, a takarékpénztár meg tímárnak. A ki valamely képesítéshez kötött iparra vonatkozólag szakképzettségét igazolta, ezen szakképzettség alapján egyidejűleg tetszése szeritt többféle képesítéshez kötött ipart is űzhet (ip törv. 47 §) s igy egy csizmadia mester lehet egyidejűleg kalapos, gombkötő, pék s még üzletvezetőt sem kell tartania. Régi ipartörvényünk ezen égbekiáltó igazságtalanságai ellen immár negyedik évtizede hirdeti és vezeti elszánt harcát az elkeseredett kézműves társadalom.Csak az ipartestületek választmányi és közgyűlési jegyzőkönyvei tudnának igaz tanúságot tenni azokról a mindennapi panaszokról, amelyeknek tárgya a szakmában járatlan kontár elem ostorozásában merült. A visszaélések és túlkapásoknak négy évtizede, egy emberöltőnek a szenvedése, számos vidéki és országos iparos gyűlések, megszámlálhatatlan szaklap cikkek stb. kellettek ahhoz, hogy az érdekelteknek ma már segélykiáltással vegyes panasza meghallgattatásra találjon Ez a meghallgatás a jelenlegi kormány érdeme. Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszer már elkészítette és benyújtotta a mai ipartörvényt módosító törvényről szóló javaslatát, amely a kézművesek jogos kívánságait túlnyomó részben figyelemre méltatja. Így e tárgyban az új ipartörvény javaslata kimondja, hogy speciális esetektől eltekintve, a minő pl. az özvegyi jogon (7 §), az elhalt iparos kiskorú gyermekei és unokái javára ! T A R C Z A. A nagy háborúból. BexerSdy. A Magyar Estély. (A »Mohácsi Hírlap, eredeti taraija.) Ez volt a neve: Magyar Estély és ez volt a jellege annak a mulatságnak, melyet a Szociális Missiótársulat január 6-án az Iparosok Olvasóköre helyiségeiben rendezett. Általános benyomás az volt, hogy ennyi melegséggel, ennyi közvetlenséggel még nem simultak össze Mohács társadalmának különböző rétegei. Bárkinek az öt- hete volt, de már maga a mulatság címe is nagyon szerencsésen lett megválasztva. Nem szabad felednünk, hogy mind általánosabban s mind erősebben kell magyaroknak lennünk s minden intézményünkre, minden cselekvésünkre rá kell nyomni a magyarság stigmáját. A Magyar Estély ilyen volt. Hölgyeink magyar ruhában jelentek meg s a Mohácsi Iparosok Olvasókörének ódon falai közé egy estére a hatvanas évek erős nemzeti irányú fellángolása látszott belopódzni. A fesztelen jókedv, mintha szintén apáink öröksége volna, olyan mértékben volt ennek az estének kisajátítmánya, hogy senki nem emlékezett még a kedélyeknek ilyen tobzódására. Nem is csoda, sok volt a táncos és bizon az urak közöl nem kevesen maradtak négyestáncosnő nélkül. Esti 9 óra táján pedig nehézkes volt a dolgok indulása. Krivitzné úrasszony, a csecsemővédelmi szakosztály elnöknője kissé idegesen is vizsgálta végig a terepet, harsány vezényszavaira idegesen rezzentek össze a jegypénztár robotosai, de csakhamar mozgalmasabb lett az élet s 11 óra felé már biztosítva volt a példátlanul fényes siker. A szép asszonyok, szép leányok rajzottak a táncteremben. Láttunk ott három gyönyörű asszonyt (neveket nem említünk, mert — nomina sunt odiósa) kiknek jelmezében a fehér szín dominált. Láttunk egy kéket, olyan volt, mint egy bájos porcellán nipp. Láttunk egy pirosat, ringó járásán királynői méltóság ömlött el. A háttérben a szinpad erdőnek volt átvarázsolva, melynek bokrai közt nyulak és egy szarvas színes papírba öltöztetve leselkedtek a farsang elé, kacagó Faunok incselkedtek s valami dalt dúdoltak, hogy: . . . Tiszaparti zöld erdőben Csók reszket a levelen, Ne menj arra legény, leány. Mert rád les a szerelem. Rád kacag a bús gerlice, Piros rózsa integet, Lombos erdő, dalos erdő Meglopja a szivedet . . . No, aztán jött a hét országra szóló tombola, melyhez a főhercegi uradalom 10 darab malaccal, a németbólyi uradalom ugyancsak 10 darab malaccal, a püspöki uradalom egy szarvassal és Pávkovics Antal albiró 5 darab nyullal járult hozzá. A . II. Kora Sápadt Reggel Atea Derűs Magyar Kedvvel Ifjú Esküdt Künn a Meg ma Fronton Egy szép Áll a Lányka, Poszton. Fehér Eljut Szegfű A hír A hajába’ Zokogva sir, Szög hajába,... Zokogva sir...