Mohácsi Hirlap, 1940 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1940-01-07 / 1. szám
+ T. P. Városi Múzeum Rákóczi út Pécs i[ti , itl'UU«., •• w UWM*^1^1«• Előfizetési ára: Negyedévre 1 pengő 60 fillér Dunánk sűrűn zajló jéggel van tele. A jégtáblák sisteregve, zörögve, zúgva siklanak tovább. Néhol összeverődnek s a hatalmas erő egymás hegyére, hátára tolja. Recsegés, ropogás hallható, amint birkóznak, küzdenek egymással. És az egyik partól elindul egy csónak. Könnyű deszkából összeácsolt alkotmány. Három markos legény viszi. Két utast szállít a három ember. Máskor az egész csak úgy repülne a három ember megfeszülő izmainak erejétől, most azonban csak néha lódul neki, amikor egy kis rést talál a zajló jégtáblák között. "Utána aztán elkezdődik a küzdelem, hogy néha félméternyi résen átlökjék a csónakot. A jégtáblák erejével harcolnak az emberek. Evezővel, himbálással, csáklyával s néha puszta kézzel is tolják át a csónakot a jégrésen. Partról látható az erőlködés szülte pára, amely messziről mutatja, micsoda erőkifejtés kell ehhez a munkához. De sietni kell, mert a résen túl néhány méternyi üres hely van s ezt el kell érni, mig össze nem futnak a jégtáblák. Sietni kell, mert ha lekésik, akkor a még távolabb látható szabadabb vízmező is eltűnik s ki tudja hol és mikor vergődnek partra. Ráérő emberek, a vízpart sétálói, sokáig figyelik a nehéz küzdelmet s amikor végre, valahol, mégis áttörte magát az emberek hajtotta csónak, nagyobbat fohászkodnak mint azok, akik minden percben az életükkel játszva harcoltak a zajló Dunával. A téli zajló Duna egy napjának életéből ez csak tgy jelenet, amilyen naponta nagyon sok is akad. Hiszen át kell jönni a városba. Lejárt a váltó, fizetni kell az adót, tárgyalásra hívja az embert a bíróság, meg mégannyi fontos ok parancsol, hogy át kell menni a veszedelmes zajláson. Néha egyszerre több ponton is küzdenek a rozoga csónakok a jéggel. Nyolctíz ember emberfeletti munkát végez s ugyanakkor a bennülők, férfiak, asszonyok reménykedve figyelik a munkát és nézik a túlsó partot átérnek-e életben oda? Nem lehet csodálni a mohácsiak örök álmának, a hídnak soha el nem szunnyadó vágyát. Nem azt hívjuk tanúnak, hogy mennyire jogos ennek a vágynak örök aktualitása, akik ott benn ülnek a csónakban, hanem csak azokat, akik érdeklődve és mégis remegve, félve figyelik a partról a küzdelmet. Megrtuk már egyszer, de meg kell ismételnünk — és még sokszor megtesszük — azokat, akiknek módjukban lenne segíteni, kellene egyszer idehivni, — nem beülni a csónakba — csak végignézni. Idehivni, amikor napokon, heteken át zajlik a Duna, amikor összeáll s nem bír öszszefagyni, amikor a jég ismét korhadni kezd. Nézzék végig ezt a hátborzongató küzdelmet, ezt az élethalál harcot és nyújtsanak segítő kezet ennek fejlődni, élni akaró városnak, hogy végre a híd ne a képviselők örök ígérete, ne a vágyak vágya, hanem valóság legyen ! Megalakult a Baross Szövetség mohácsi fiókja. Lelkes hangulat uralkodott az alakuló közgyűlésen. Vasárnap délután 3 órakor, a Mohácsi Iparosok Olvasókörének helyiségében, lelkes hangulatban és példás összefogásban, egy táborba tömörült a mohácsi keresztény kereskedelem és ipar, hogy érdekeiket fokozatosan megvédje. A Baross Szövetség mohácsi fiókja tartotta alakuló közgyűlését, amelyet Pap József kereskedő nyitott meg s üdvözölve a megjelenteket, örömének adott kifejezést, hogy ily szép számban jöttek el. Majd Stranczinger Sándor szólott a megjelentekhez. — Mai összejövetelünknek — mondotta — az ad értéket, hogy végre egymásra találtunk Vállvetett munkával, törhetetlen akaraterővel kell előretörnünk, ha azt akarjuk, hogy megbecsülésben legyen részünk. A keresztény gondolatnak győzni kell és győzni is fog. — Ne legyen azonban csak szalmaláng a mai elindulásunk. Legyen szilárd alap, mert sok munka vár ránk. Támogassuk egymást, segítsük a gyengébbeket, nyúljunk a hónuk alá. Meg kell győznünk városunk lakosságát létjogosultságunkról, be kell bizonyítani, hogy a kereskedelmi pályákra rátermettek vagyunk s helytállunk a mai modern időkben minden követelménnyel szemben. — Sokszor hallottuk azt, hogy a keresztény kereskedőkben sok a hiba, kevesebb a tudás. Nem tudunk a vevőkkel bánni, nem vagyunk leleményesek. Lehet, hogy vannak ily hibák, de mi rajta leszünk, hogy kiküszöböljük ezeket és erős, minden próbát kiálló kereskedelmet adjunk a városnak. — Lankadatlanul dolgozunk együtt iparos társainkkal s mindent megteszünk, hogy szövetségünket a nagyközönség megismerje, megszeresse és értékelje nemcsak egyéni, hanem hazánk boldogulására. Adjunk talajt a jövő generációnak, hogy nemcsak a hivatali pályákon keresse boldogulást, hanem szabadpályákon is. Egymásban nemes versenytársat lássunk, akik egy nagy család tagjai vagyunk s nem egymás ellen, hanem egymás mellett küzdünk a közös célért. —* A most meginduló nagy munkára felhívjuk a keresztény társadalom figyelmét. Csatlakozzon eszmeileg mozgalmunkhoz, támogassa becsületes harcunkat, hogy a városnak erős, haladó kereskedő és iparostársadalma legyen s hassa át az a mondás, amit nemrégiben egy magasrangú tisztviselőtől halottam, hogy „csak az a város erős, amelyben erős a kereskedő társadalom“! A nagy tetszéssel fogadott felszólalás után röviden rátért a Hangya ügyére, amelyre vonat ,kozólag felolvasta dr. Vétek ipar-i és kereskedelmi kamarai főtitkár levelét, amelyben hangsúlyozza, hogy nem Hangya ellenes, ellenben ott, ahol a kereskedelem megfelel a követelményeknek, nem látja helyesnek a felállítást. A köznek szüksége van erős egyedekre és nem mamut vállalatokra, mert kisemberek anyagi erősödését gátolják. Márpedig sok önálló egzisztenciát kell teremtenünk, ez a cél! Volcsek Lajos ismertette az alapszabályokat, majd a tisztújítás következett, amelynek során közfelkiáltással a következő tisztikart választották meg: Elnök: Pap József, ügyvezető elnök: Stranczinger Sándor, alelnökök: Bauer Károly és Páncsits Márk, ügyész: dr. Schmidt Miklós, titkár: Volcsek Lajos, pénztáros: Mohai János, ellenőrök: Vitéz Tóth Sándor és Pacsay László, választmány: Zsuzsits István, Illés Sándor, Jákfalvi Sándor, Schleich Ferenc, Balogh Pál, Poszt János, Tóbl József, Petrin Imre, Miholek József, Fridrich Oszkár, Rubint József, Schleicher János, Ritter Jenő, Szalai Balázs, Czigler Béla és Stollár Ferenc. Stranczinger Sándor köszönte meg a bizalmat. — Arra törekszünk — mondotta — hogy a bizalmat megérdemeljük. A munkához azonban szükségünk van mindenki támogatására. Mindenkinek az első helyen kell kötelességét teljesíteni, hogy a szövetség méltó helyét foglalja el, összetartást várunk mindenkitől, mert arra nagy szükségünk lesz. Bejelentette a továbbiakban, hogy a szövetség a közeljövőben tartja meg rendes közgyűlésé, amelyre úgy készülnek fel, hogy annak nívója megfeleljen a Baross Szövetség céljainak és jlentőségének. Balogh Pál felszólalása után Pap József elnök köszönte meg a megjelenést és bezárta az alakuló közgyűlést. — Emléktábla a pécsi nagyságokról. Pécs városa igen érdekes ötletet valósít meg Arról van szó, hogy azokban az utcákban, amelyeket helyi nagyságokról neveztek el, emléktáblát helyeznek el Mohács városa most már a második utcát kereszteli, a város életében érdemeket szerzett férfiakról. Nagyon szép lenne, ha a pécsi ötlettel kiegészítené s ezekben az utcákban, megfelelő helyen emléktáblát helyezne el, hogy mivel is érdemelte ki az illető neve megörökítését?