C. Tóth Norbert - Németh Péter: Várjobbágyokból nemesek. A Megyeriek és Rádiak küzdelme a nemesi létért (Függelékül a Megyery család oklevelei és egykori levéltáruk jegyzéke) - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 14. (Budapest, 2023)
Az eskütársak - Kik, honnan és hányán jöttek?
96 Várjobbágyokból nemesek meséinek volt az írnoka, azaz az alispán és szolgabírák mellett egy jogvégzett, írni-olvasni tudó jegyző segítette a megyegyűlés munkáját. Többen a nagyurak oldalán képzelték el a boldogulásukat: Bákai János a Várdaiak famulusa és ügyvédje, Pazonyi Dénes a Bátoriak ügyvédje, Hutkai György Bátori György familiárisa, Eidei Pál Bátori Jánosé, Szennyesi János a bátori nemeseké, Szodorói István Bátori János és István familiárisa, míg Abaházi Péter a leleszi prépost, két Szarvadi testvér, László és Miklós pedig a Csaholyiak famulusaként vélte családjának életminőségét javítani.134 Visszatérve a tanúkhoz, elmondható, hogy nemcsak biztos vagy sejtett várjobbágy-ivadékok, továbbá a honfoglalás-kori szabadok nemessé lett leszármazottai voltak jelen a három faluban esküt tenni, hanem a kor felfogása szerinti magasabb társadalmi státuszúnak tekintett ún. de genere-xx^ (nemzetségeknek/ nembelieknek) nevezett elemek is. Vegyük őket szerbe-számba! Császári Miklós a Kaplony nem elszegényedett ágából származó egyfalus nemes volt. A Gutkeled nembeli Butkai István és a velük rokonságban lévő Berencsi Miklós közötti perek mutatják, hogy itt is 3-4 falu(rész) volt a vita tárgya. Balazséri János a Káta nemzetség legszegényebb ágához tartozott. A Turul nembeli Széplakiak ősei az Árpád-korban még királyi bölényvadászok voltak, e státusból nemesítették őket. A Miskolc nemzetséget két ág is képviselte: a Csabai és az Uraji. Egyik sem a gazdagságáról volt ismert. A Tomaj nembeli Cigániak is a rangos (báni) ágtól birtokperekkel kívántak a közös ősapára, Sámodra hivatkozva minél többet kicsikarni. Végül a megyei ún. „ősnemzetség”, a Balogsemjén-nem Panyolai ágának sem volt több, mint három faluban része. A végére hagyott Szabolcsi György szintén érdekes figura volt. Élete végén minden áron meg akarta akadályozni, hogy mint a Szentemágócs nemzetség Olaszi ágának utolsó képviselője az általa vélelmezett vérszerinti leszármazottak, s nem a beházasodottak kezére kerüljön az öröksége. Ezért ádáz pereskedés folyt Kállai Ubul és közte, az utóbbi anyjának öröksége és hozománya miatt perelte. Nos, róla feltételezhető, hogy azért tette le az esküt a Megyeriek mellett, hogy ezzel is bosszantsa a Kállaiakat, nem beszélve az ott tapasztalható kavalkádban való részvétel öröméről, a társaságról, az evészet-ivászatról. Mert az oda érkező, a Megyeriek mellett állást foglaló tanúkat a vizsgálat ideje alatt el is kellett látni. De nemcsak őket, lovaikat. Tudjuk, hogy a szatmári Gelénes falu az annak határában tartott nádori közgyűlések, megyegyűlések miatt vált pusztává, mert a lovak lelegelték a vetést, nem volt mit aratni.135 134 Az adatokat lásd az egyes személyeknél. 133 Németh P.: Szatmár 97.