Szilády Áron és Szilágyi Sándor (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 4. Diplomataria. VII.: Török–Magyarkori Állam–Okmánytár. V. kötet (Pest, 1871)
446 1677. SEP. 11. CCXCVIII. Kegyelmes uram. Nagyságodnak akarám alázatosan értésére adnom. Az német táborra vigyázó stráják hozák bé bizonyosan, hogy tegnap Domahidátúl megindultak volna, és Kálló felé mentenek, az szathmári hadaknak egy része bébocsáttatott Szatmárban, más része elment az táborral, és az a híre, hogy Szoboszlóhoz akarnának szállani. Most egyéb hírek nincsenek kegyelmes uram; ha mi egyéb érkezik, mint kegyelmes uramnak nagyságodnak alázatosan értésére adni el nem múlatom. Éltesse Isten nagyságodat szerencsés uralkodással, sok számos esztendőkig kivánatos jó egészségben. Költ Somlyón die 7. Septembris A. 1677. Nagyságodnak, alázatos szolgája míg él Olosz Ferencz m. p. Elvégeztem vala kegyelmes uram levelemet, érkezék Ilalil aga nevű váradi török, ki magyar ir, az fővezér levelét hozták postán Váradra, azt viszi nagyságodnak ; hatod magával megyen nagyságodhoz követségben és úgy értettem kegyelmes uram, azért viszi az levelet, hogy az oda behódúlt vármegyékben engedtessék meg az dézmálás a váradi spahiáknak. Kivül: Erdély országának méltóságos fejedelmének, nekem jó kegyelmes uramnak ő nagyságának alázatosan adassék. Eredetije az erdélyi Muzeumban. (Gr. Kemény József Erd. tört. ered. lev. XXII. köt.) CCXCIX. Adjon Isten jó egészséget kegyelmednek. Kegyelmed levelét kegyelmesen vettük, mit írjon az szászok gyalogi bucsúzásokról, sőt jobb részének elszökéséről, megértettük. Az polgármester requisitiójára mi keményen tettünk választ még az elmúlt héten, úgy most is annál egyebet